A Bastion gyomrában|Az ősi birodalmi központ « Thread Started on Dec 6, 2008, 2:48am »
A Bastionról szinte már mindenki hallott. A Birodalom hű katonái mind arról álmodoztak, hogy egyszer e rideg, hatalmas épület falai között tölhteik szolgálatukat, a Lázadás lelkes újoncai pedig mind beleborzongtak, akárhányszor eszükbe jutott, hogy egy szép napon a vizes lepedőjű priccsek egyikén végzik majd. Mindenkinek meg voltak a maga gyönyörű, vagy szörnyűséges tévképzetei az erődről, amelynek belsejében a Birodalom vezetői időről időre meghúzták magukat inséges időikben. A három kislány tátott szájjal bámulta a plafont, amit nem láttak, ezért néztek arra annyira. S'hoa hirtelen hátrabukott, majd fejdörzsölgetve felállt. A többiek, okulva példáján inkább abbahagyták a plafon fürkészését. Gaara Rukia hátán szunyókált, ami úgy tűnik ezentúl a hobbijává avanzsált. A menetet Panni kapitány vezette, aki Stinklepink kezét markolva tipegett, miközben jobbra-balra nézelődött. Az ajtókban mindenütt trikolor rohamosztagosok sorakoztak, tudomást sem véve a kis csapatról, akik már legalább tíz perce próbáltak a Bastion fapadlós hangárjától elbicegni a főtoronyba. A kapitány saját bevallása szerint már járt itt, de úgy látszott, az első órákat minden egyes alkalommal kóválygással töltötte. Az egyik keresztfolyosóból kikukkantott egy kisfiú. Megálltak, Panni kapitány pedig integetett neki. A kisfiú régi, koszos, de elegáns ruhákban csoszogott oda hozzájuk. - Bonjour, mon amis. - hajolt meg a fiú - 'A jól látom, nem ismeritek ki magatokat itt. 'Add vezesselet titeket körbe. A nevem Louis-Charles, és itt lakom már egy ideje. Mindenki köszönt a maga módján, ami elég furán nézett ki, mivel most kislányok voltak. Gaara nem köszönt, de szuszogott egy barátságosat. Amióta leszálltak a Bastionban, folytonosan barátságosan szuszogott. Amikor Rukia megbotlott egy nagyobb repedésben, ami az üszkös fapadlóban tátongott, előrelendült, és Gaara fejét beverte egy szép kőfalba, akkor szuszogott egy barátságtalant is. Louis-Charles intett, hogy kövessék, majd elindult arra, amerről jött. - 'A jól sejtem, ti az elnökök keresitek. - Igen, igen, Lu... Lu... - Panni kapitány nem tudta kiejteni szegény fiú nevét - Lulu. Louis-Charles hátra nézett, vetett egy arisztokrata-pillantást a lányra, majd sétált tovább. - Most éppen egy üzleti vacsorán tartózkodik, de 'a akarjátok, megvár'atjátok a konferenciateremben. - Sajnos ezt nem tehetjük - mondta S'hoa - nagyon sürgős a dolgunk. - Jajj, igen, sürgős a dolgunk! - lengette két oldalt a kezeit Panni kapitány. Louis-Charles kelletlen vicsort eresztett meg feléjük. Egész nap tévelygő vendégeket kellett összegyűjtenie a Bastion folyosóiról, majd azoknak a sürgősnél sürgősebb ügyeit kellett a nem túlságosan kedves elnök elé vezetni. Főleg, hogy az elnök egész nap a vadiúj Nindendo Wiijével játszott, és nagyon rühellte, ha megzavarják. - Akármennyire is sürgős maguknak, kénytelenek lesznek megvárni, amíg az elnök ó'ajt magukkal foglalkozni. Nem kedveli, amikor üzleti vacsoráról szólítják el. - Óóóóóuóó! - hallatszódott a következő ajtó mögül egy önelégült, erőteljes sóhaj. Az ajtó tölgyfából volt, korhadt csíkjai között öreg szuvak percegtek, és fiatal, lázadó szuvak másodpercegtek nekik. Az öreg szuvak már jól ismerték a percegés mikéntjét, ezért nem engedték a fiatalabbakat is elsőpercegni. A kislányok nem hallották, de az egyik lázadó szuv éppen most próbálkozott meg a saját percegésével, mire a többi, idősebb szuv lepercegte. Így megy ez a szegény, fiatal szuvaknál. A fiatal szuv kimászott a korhadt fa szélére, és beleszagolt a finom, esti szélbe. Ilyenkor, amikor elhagyja egy újabb barátnője, a barátjai inkább beállnak az öreg szuvak mögé másodpercegni, és a saját fia is lenézi egyedi, úttörő percegése miatt, jól esett pár mélyet szippantani a hűs levegőből. Kimászott az ajtó sarkára. Az elnök pedig kinyitotta az ajtót. A fiatal szuv nyüszítve percegett egy hatalmasat, amelynek hangjaira egy szép, lázadó percegést írva később a szuv fia világhírű percegő lett. Később a világhírű szuv öngyilkos lett, amikor az ő fia meghalt. De az ő halálából már nem írt senki percegést, mert addigra kiment a divatból. Az elnök egy fiatal, kövés srác volt. Úgy tűnt, a világ vezetői most fiatal emberek voltak. Ennek lehetett valami köze ahhoz, hogy a világ ura egy tizennyolv éves srác volt. - Hjááj, ha még egy ilyet kitolok, a seggemből egy bűzölgő feketelyuk lett volna. Az elnökön öltöny volt, igazán elegánsan öltözködött, csak ő pár évszázaddal későbbi elegánsan, mint Louis-Charles. - Elnök úr, remélem nem zavarom meg, de né'ány vendége érkezett, akiknek nagyon sürgős tárgyalnivalójuk akadt. Az elnök félretolta Louis-Charlest, és nem is vett róla tudomást. - Áá, Panni kapitány. Micsoda meglepetés. Benyalós hangja volt, amihez lenyalt, szépen fésült haja is dukált. - És nicsak! egy sor másik kislány. Milyen sok kislány. Erre jöjjenek, erre jöjjenek. Betessékelte őket egy nem túl tágas szobába, amelynek nagy részét egy hatalmas képernyő borította. Az elnök becsapta Louis-Charles orra előtt az ajtót. Louis-Charlesnak újabb oka lett rá, hogy szívből gyűlölje az elnököt. - Isten hozta önöket, foglaljanak helyet. Minden mondata egy hullámból állt, minta odagurítaná a hallgatóságának. A szobában színe spárnák voltak, így mindenki helyet foglalt. S'hoa párszor felállt, és nagyon örült a fejének. Illetve inkább a fenekének, ami olyan kicsi volt, hogy kétszer is elfért a párnán, amin igazából csak egyszer fért volna. Aztán hátradőlt, forgott, gurult, megölelte a párnát. Felszedett még kettőt, és mege köré gyűrte. Bebugyolálta magát a párnák közé, majd önelégült vigyorral nézett ki a párnák közül. Nagyon jól érezte magát. Ezt a többiek is látták, és nézték is, amíg be nem fejezte. Az elnök elfordította a képernyőtől saját, magas támlájú székét, ami inkább trónusra hasonlított. Az arany színű, vörös bársonnyal borított székbe egy díszes C betű volt hímezve. - Nos mi járatban Panni kapitány? Milyen űráramlat sodort ide téged, szerény hajlékomba? A kislány, illetve az, amelyiket Panninak hívtak, mivel elég kevés nem-kislány volt a szobában, mosolygott az elnökre. De mivel a kérdésre nem tudta a választ, ezért Rukiára mosolygott. Rukia pedig S'hoára mosolygott. Az elnök végigkövette a tekinteteket, várva, hogy valaki válaszol neki. - Szükségünk lenne egy kis felszerelésre. Éppen a bújkáló Láz... Az elnök bedugta mutatóujjait a fülébe. - Nem érdekel, hogy mit akartok, kislány. - felszabadította a füleit - Csak az, hogy mennyiért! - Bi-birodalmi megbízás! - lengette a magasban kezeit Panni kapitány. - Á, birodalmi! Akkor ezt is írhatom a számlához. - összecsapta a kezeit - Akkor a részleteket később. Most pedig mindenki helyezze kényelembe magát, az én vendégeimt az estére! - Nagyon köszönjük... - mondta Rukia - Mr... - Cartman. Eric Cartman. A világ leggazdagabb üzletembere, személyesen!
Re: A Bastion gyomrában « Reply #1 on Dec 26, 2008, 12:45am »
Meredek lépcsőn ereszkedtek a mélybe. A folyosót csak fáklyák világították meg, apró, falbavájt mélyedésekben pedig furcsa kompozíciók ültek. Aki jobban megvizskálta őket, láthatta, hogy áttetsz folxadékban lebegő, a Galaxis különböző pontjairól származó élőlények voltak. Mellkasukhoz hatalmas, pumpaszerű robotkar csatlakozott, amely a légzést és a táplálkozást biztosította a szenvedő, félhalott egyedeknek. Cartmen néha elégedett sóhajt lebbentett a lények felé, a sóhaj mélysége valószínűleg a példány árával volt egyensúlyban. Rukia a nyakában tartotta a még mindig szundító Gaarát, és mértes szakésflaskáját, amiben a homokot tartotta. A shinigami lány fáradtan sóhajtozott kánont az üzletemberrel, vagyis inkább üzletfiúval, esetleg üzletkisfiúval. Pein és Orochimaru, akik régebben dolgoztak együtt, most egyás segítségével ereszkedtek le a lépcsőfokokon, amelyek az örrukig értek. Legelöl S'hoa haladt. Vagyis inkább gurult, és pattogott. Miután végzett egy sor gurulással, és pattogással, feltápászkodott, megdörzsölte a fejét, és szédelgett néhányat. Eddigre a töbiek be is érték őt, úgyhogy még egy lépcsőfokkal lejebb lépett, előről kezdve a lefelé haladás fájdalmas ciklusát. Panni kapitány és Stinklepink, akik kuku harci kiképzésben vettek részt, gyakorlatiasan ugráltak lefelé, természetesen egymás kezét markolva, és folyamatosan sikoltozva, amikor véletlenül megbillentek. - Paff. - hallatszott S'hoa arca a hideg kőlépcsőn. - Hjáááj... - hallatszott Cartman elégedett sóhaja, amikor megnézte magának a csőre kötött helókittit, amelyet egyik vadperemi szafariján lőtt magának. - Jahn... - hallatszott Rukia nyögése, aki már nagyon szívesen letette volna az alvó kislányt. - Büzübüzü. - hallatszott Gaara kifújatlan orra, miközben az egy bárgyú mosollyal prüszkölte ki a levegőt. - Ááá!! - hallatszott Panni kapitány sikolya, miközben jobbra-balra tipegett, hogy megtartsa az egyensúlyát. - Jááá!! - hallatszott Stinklepink vokálja, ahogy Panni kapitány jobbra-balra ráncigálta őt. - Bad-bvassssssshhhh... S'hoának egészen más hangja volt. Cartman lekapta a szemét a helókittiről. - Ááh! Már mindjárt lent is vagyunk! Amikor utolérték S'hoát, egy vastag fémajtóról csúszott le éppen. Amilyen szerencsés volt, röppályája a, a hátulról hetedik lépcsőfokról egyenesen a rácsos ablak felé vezetett, amelyen most egyik karja átlógott az ajtó másik oldalára. Idősebb korában ez nem érdekelte volna, de mivel most fél méterrel alacsonyabb volt, mint szokott, ezért beszorult csuklójánál fogva lógott az ajtón. - Kívülről is nyílik, nem kell benyúlni az ablakon. - veregette meg a vállát Cartman, majd előhalászott egy vaskos kulccsomót.
Odabent még szörnyűségesebb látvány fogadta őket. Hatalmas termeken át haladtak, amelyekben különböző kísérletek folytak. Pein és Orochimaru minden akváriumhoz, vitrinhez odafutottak, minden képernyőt megbámultak, lábujjhegyre ágaskodva, hogy mindent jól lássanak. Úgy tűnt ugyanúgy élvezik a látogatást, mint a kísérletező tudósok. Nem úgy a kísérleti nyulak. Rukia most már sejtette, miért is kell majd szegényeket a csigalépcsőben látott tartályokba dugni. Cartman, mint egy kedves tárlatvezető, mindenről terjengős leírást adott a két shinobinak és a jedinek. Az első teremben az ajtó mellett egy hatalmas piros szán állt. Oldalára volt fordítva, látszott rajta, hogy teljesen érdektelen a tudósok számára. Viszont a szoba közepén annál nagyobb volt a sürgölődés a dolgozók részéről: tíz hatalmas, baktával telített tartály vett körbe egy náluk is nagyobb tizediket. Mindenfelé csövek szállították a folyadékot. Pein és Orochimaru az üveghez tapadtak. A tartály talapzítára a Vixen név volt gravírozva. A vastag üveg mögött egy lélegeztetőre kötött rénszarvas lebegett. - Vííí-k... kszen. Vííkszenn. - betűzte Orochimaru. Ahogy körültekintettek, további nyolc rénszarvast találtak. - Kom- komett, Praa-aan... szeer, Dond... donde-er, Ku-pííd, Densz-ször, Des... des... desö-ör, Blit... Orochimaru hunyorított, és Pein is hunyorított. Miután sokáig hunyorítottak, mögéjük állt az üzletfiú. - Látom, máris megtetszett nektek a kísérlet! - dörzsölte meg a kislányok fejét a náluk nem sokkal magasabb Cartman - Hadd mutassam be nektek Meisarthmannt, a világ leendő leggyorsabb emberét! Az elnök a középső tartályra mutatott. A zavaros folyadékban búvárok legyeskedtek körül egy eszméletlen, a rénszarvashoz hasonló életbentartási eszközre csatlakoztatott fiút. A búvárok hatalmas, zölden foszforeszkáló tetoválótollakkal firkáltak a fiú testére. Vállaira, combjaira, kéz- és lábfejeire kerültek bonyolult, négyszögletes minták, apró szövegekkel dúsítva. A hátán egy nagyobb, körkörös, vörösen izzó rúna kapott helyet, amelyet egyetlen, dísztelen vonallal kötöttek össze a tartkóján található, még befejezetlen körrel. Minden tetováló tű különböző tartályhoz volt kötve, valószínűleg onnan került elő a furcsa színű tinta. - Amint tudjátok, a Télapó december huszonnegyedikétől huszonötödikére virradó este alatt körbejárva a világ valamennyi házát, és ajándékokat pakol a karácsonyfák alá. Ám ha számításba vesszük, hogy átlagosan tizenöt perc szükséges ahhoz, hogy egy házba bejusson és elhelyezze ízlésesen a csomagokat, az azt jelenti, hogy az egész világ megajándékozásához több, mint hatszázezer évre van szüksége! Ezt az időt pedig egyetlen módon csökkentheti hat órára. A tudósaim rájöttek, hogy a Télapó szánja kevesebb mint 0 másodperc alatt képes megtenni két pont között az utat! Sőt! Hamarabb odaér egyik pontról a másikra, minthogy elindult volna! Miután megszereztük a szánkót, és rájöttünk, hogy ez csak egy egyszerű szánkó, rájöttünk, hogy a sebességet a kilenc rénszarvasa által éri el. Ezért szépen fogságba ejtettük mind a kilenc rénszarvast, Dashert és Dancert, Prancert és Vixent, Cometet és Cupidot, Dondert és Blitzent, és Rudolfot, és lelki energiájukat belepecsételtük Meisarthmann végtagjaiba. Mivel Rudolf vörös orra biztosítja az ennél a hihetetlen sebességnél életbevágó navigációs képességet, ezért az ő energiáját a gerincoszlopához igazítottuk. Végül, hogy a rénszarvasok erejét kordában tarthassuk, még egy rúnára szükségünk van, amit a... S'hoa és Panni kapitány szeme felcsillant, és futva megkerülték a tartályokat. Leghátul eddig rejtve, ott volt a tizedik tartály, benne egy meztelen, dagadt emberrel. A tartály legnagyobb részét hatalmas, fehér szakálla foglalta el. - A Télapó! - mondták tátott szájjal csodálkozva, miközben orrukat az üvegnek nyomták. Cartman elégedetten mosolygott. - Bizony-bizony, a Télapó mágikus erejét Meisarthmann tartkójára, a kisagy felé fogjuk pecsételni, hogy uralni tudja a rénszarvasok erejét. Panni kapitány hátra hajolt az üvegtől. - És hogy sikerült elkapni a Télapót? Cartman még jobban mosolygott. - Bevallom, szükségem volt egy kis cselre. A Télapó és a rénszarvasok befogásában segítséget kaptunk a Jézuskától, aki így konkurencia nélkül szállíthatja ki az ajándékokat. Orochimaru, Pein, S'hoa, Panni kapitány és Stinklepink még jobba eltátották a szájukat, majd rohantak tovább a következő érdekesnek ígérkező kísérlethez.
A követkerp érdekesség egy hatalmas, vöröslő medence volt, amely körülbelül tíz fokos szöget zárt be a vízszintessel, mégsem folyt ki belőle a víz. Igaz, nem is volt az igazán víz, inkább kavargó, ködös pára, alatta valami ragadós anyaggal. Körbe-körbe gépek álltak, amelyek nagyokat szikrázva versengtek a tóból néha arctalan fejüket kinyomó egyénekkel. Peing odarohant, hogy belekukkantson, de egy fehér kabátos tudós még idejében visszarántotta. A vörös hajú kislány arcába belefröcsögött egy szem nélküli, a vörös vízfüggönyt gumiként nyújtó arc. - No-no, kislány. Ez nagyon veszélyes. Ki tudja, mi történhet, ha hozzádér. Pein hátra fordult. A fehér köpeny alatt elegánt öltöny volt, a képből csak a furcsa maszk lógott ki. A tudós egy bevarrt szájon át beszélt, szemei pedig az olcsó szalmazsákba vágott, furcsa lukon át néztek ki. Hozzátartozott még ehhez egy széles karimájú, varázslósapkához hasonlatos fejfedő, és az ingujjak és nadrágszárakból kilógó szalmaszálak. - Dr. Scarecrow! Hogy halad a Vörös Portál Projekt? - Tökéletesen, elnök úr. Minden a terv szerint, ha sőt, épp időben érkeztek. Éppen készen állnuk egy újabb transzmittálásra. Cartman bólintott. Dr Scarecrow kitatott tenyerével mutatott egy közeli páholyba, hogy mindenki szépen foglaljon helyet. Miközben Rukia egyenként felpakolta a kislányokat a magas székekre, a tudós utasításokat adott a beosztottjainak, akik sürögtek és forogtak. - Felkészülés a transzmittálásra! T mínusz 5 perc! A portál körüli szerkezetek széjjelebb húzódtak, felülről pedig leereszkedett egy nagyobb, lebegő gyűrű, pont a portál felé. Kék villámok futottak végig rajta, majd egy szép, hatszögletű hálót alkottak a gyűrű belsejében, amely hamarosan a szélekre húzódott. - A fluxus generátor aktivizálva, T mínusz 4 perc, 20 másodperc! Dr. Scarecrow a vendégekhez fordult, és magyarázni kezdett. - Amint már tudják, ez a szerkezet egy portál, egy másik világba, egy másik dimenzióba. Hosszas kutatások után készítettük el, és a másik oldalán nem más, mint a hírhedt Pokol található! Miután líbiai terroristák segítségével szert tettünk egy fluxus generátorra, visszatértünk az időben, hogy elkapjunk egy nagyon fontos személyiséget, a Vörös Portál Projekt fő elemét. A második világháború közepén elraboltuk a már meghalt és felélesztett Grigorij Raszputyint, aki egy démont próbált evilágra idézni a Pokolból. Ehelyett mágikus erejét arra használtuk, hogy egy saját bejáratot nyissunk oda, amelyen keresztül áthoztatjuk a sanyargatott lelkeket. Ám ez nem minden! Mivel a gonosz és hitetlen lelkek a világ végéig a Pokolban szenvednek, ezért fájdalmuk, haragjuk, elkeseredettségük az időn át egyre hatalmasabb, egy re vadabb! A fluxus generátort ötvöztük az így elkészült portállal, így az idő bármely pntjából visszaránthatjuk a halottakat! Akár még saját magamat is felkereshetném, egy millióéves szenvedés után, de sajnos nem óhajtom a saját meggyötört képemet bámulni. Ám odalent nemcsak megtörik az ember. Meg is edződik! - Az antitér-szivattyú aktivizálva, T mínusz 1 perc, 17 másodperc! Dr. Scarecrow visszafordult. Arcán az összevart mosoly szélesre húzódott, csak úgy, mint Cartman vigyora. A kislányok majdnem le is pottyantak a székről. S'hoa le is pottyant, de Rukia gyorsan, aranyos jajj kíséretében visszarakta. - Transzmittálás előkészítve, szivattú beindítva, T mínusz 58 másodperc! A szivattyú az előzőhöz hasonló gyűrűk sora volt, amelyeket lebegő láncok sora tartott. A technológia érdekes keveréke lehetett a tudomány és a mágia használatának, ugyanis különböző körkörös rúnák keringtek körbe a szivattyú részei közül. Egy oldalsó helyiségből vagy tíz páncélos munkás rohant elő, kezükben hatalmas mordályokat tartva. - VÖRÖS PORTÁL kinyitva, T mínusz 23 másodperc! A portálból előtört egy nagy adag gőz, és az előzőleg kimászni akaró lelkek. A páncélos munkások hatalmas, pszionikus töltetekkel szaggatták szét őket. Egészen addig vadul lövöldöztek, amíg a portál szélébe bele nem kapaszkodott egy vaskos, vörös kéz, amelyet hatalmas karmok díszítettek. A munkások ügyeltek, el ne találják a tulajdonost. A csuklón zöld ing feszült, majd a majd egy méter átmérőjű, válltoméses váll is kiemelkedett. A méretes bicepszen egy vörös, horogkereszttel ellátott karszalag szakadozott. Úgy tűnt, a ruhát nem erre a testtalkatra tervezték. A démon kitört a portál belsejéből. Vörös testéről szinte leszakadt a ruha, amely egy öltönynadrágból és egy fekete ballonkabátból állt az ingen kívül. A démon felordított. Hosszú, fekete, ápolatlan sörénye bal oldalra hullott, majdnem beleérve szemébe. Csupasz, tüskés arcán csak orra alatt volt kevés szőr. A páncélos katonák megrohamozták. Fegyvereiken állítva hatalmas, vörös rúnákat lőttek a démonra, amelynek kezei egyenes görcsbe rándultak. A szivattyú magához vonzotta, ő pedig felemelkedett. - A VÖRÖS PORTÁL zárul! T plusz 2 perc, 11 másodperc! A munkások levadászát a maradék kóborló lelkeket, a démon lassan abbahagyta a ficánkolást, és gyengén elernyedt, a fluxus generátor pedig visszahúzódott a plafonba. A portál körüli gépek ismét munkába láttak, visszatartva az átkelni óhajtó lelkeket. Pein és Orochimaru tátott szájjal tapsoltak, Dr. Screcrow pedig elnézést kért, és elsietett statisztikákat készíteni, és felmérni az újonnan fogott példány állapotát. - És mit csinálnak a fogjul ejtett lelkekkel? - kérdezte aggódva Rukia. Ő volt az egyetlen, aki nem élvezte igazán az előadást, leszámítva Gaarát, aki aludt. - A tulajdonságaitól függően a Konzorcium, azaz az én hadseregem egyik fegyvere lesz, vagy jó pénzért tovább adjuk egy érdeklődő kliensnek. Mindenképpen fasza üzlet. Mivel a kislányokat ez a részmár nem érdekelte, futottak tovább a következp részleghez, ahol újfajta fegyvereket teszteltek.
![[Home]](http://www.majhost.com/gallery/Anawo/Forum/lolicaust-skin/menu/home.gif)
![[Help]](http://www.majhost.com/gallery/Anawo/Forum/lolicaust-skin/menu/help.gif)
![[Search]](http://www.majhost.com/gallery/Anawo/Forum/lolicaust-skin/menu/search.gif)
![[Login]](http://www.majhost.com/gallery/Anawo/Forum/lolicaust-skin/menu/login2.gif)
![[Register]](http://www.majhost.com/gallery/Anawo/Forum/lolicaust-skin/menu/register2.gif)
![[Search This Thread]](http://s1.images.proboards.com/search2.gif)
![[Send Topic To Friend]](http://s1.images.proboards.com/buttons/sendtopic.gif)
![[Print]](http://s1.images.proboards.com/buttons/print.gif)
Author
![[avatar]](http://www.majhost.com/gallery/Anawo/Forum/lolicaust-skin/avatars/08loli_shoa.gif)
![[homepage]](http://s1.images.proboards.com/buttons/www_sm.gif)
Logged