Astral globális felmelegedés a világ második legmenőbb bőrkabátjával member is offline
Joined: Apr 2007 Gender: Male Posts: 37 Karma: 2
Beat City « Thread Started on Jul 25, 2007, 8:25pm »
Beat város tornyai büszkén magaslottak. Dzsetkék ablakaikon elegendő fény hatolt be ahhoz, hogy a polgárok baleset nélkül eljussanak a WC-ig, és vissza. A helyi mentőszolgálat kezdeményezte az ilyen fajta nyílászárók alkalmazását, mert egy idő után kifogytak a nyakmerevítőkből. Viszont az önkormányzatnak sem volt dzsetkék-ablakkertje, ezért a gettókban az egérlyukakon keresztül jutott fény a házakba. És igen.. a gettók. Beat várost ithori beatek lakták. Olyan ithoriak, akik megunták, ithor természeti széspégeit, és valami újra vágytak. Ezért fogták magukat, és megalapították Beat Cityt. Sok munkával járt egy ilyen nagy méretű város felépítése, de benépesítse sokkal sokkal könnyebbnek bizonyult. De az ithoriak sokfélék, attól eltekintve, hogy a feje mindnek egyformán idétlen. A kényesebb, hiúbb ithori beatek lefoglalták a szép épületeket, a szobaszervízt, és a kényelmes munkahelyeket. Akik pedig elkéstek, azok a gettók koszos tömbházaiba települtek, nehéz, fizikai munkából éltek, és texas holdemet játszodtak a gazdagok névjegyeivel. Meséltek olyasmit, hogy később a gettó lakosaiból fejlődött ki a pánkó nemzedék ... És igen, a gazdagok... ők voltak a hiúk, azok, akik menő bőrkabátokban feszítettek a főtéren, a legmenőbb frizókat vágták maguknak, a legjobb szakások műveit tömték nem kis hasüregükbe. Pénzük volt elég... de akármennyit is fizettek, soha nem jutottak olyan menő bőrkabáthoz, mint Astral, soha nem tudtak olyan menő hajat vágatni, mint Brad Pitt, és soha nem főzött nekik olyan jó szakács, mint a néhai Kadmosz. Ám mindkét népességréteget félelemben tartotta a titokzatos szörny... akiről senki, senki, de senki tudott csak valamit. De csak ő is annyit, hogy az illető monstrum 50 centi alacsony, és 60 méter magas, a Beat Cityt örülvevő hatalmas dzsungelben lakik, és... a legrémesebb, hogy.. hogy... hogy... ellopja az összes Durexet a városbóóóól! Pedig az olcsóbbik fajtákból még a szegényeknek is jutott... ameddig meg nem jelent ez a szörnyűség. A tegnap mindkét népességrétek szenvedett. A gettókban fiatal párok szakítottak, mert féltek a fogamzástól, és a még nagyobb szegénységtől. Mindaddig gazdag párok is váltak szét, mert a kényes kisasszonyok nem akartak naphosszat pelenkát cserélni. Aztán megjelent valaki. Egy két méter magas humanoid lény, aki narancssárga tunikát viselt, rajta sok sok vörös mintával. Nevetséges burája volt, de jelen esetben senki nem röhögött rajta. Azt mondta, hogy ő a szörny küldötte, a követ, aki mestere óhaját jött teljesíteni. - Shatol vagyok. Mesterem küldött, akit ti "szörnynek" hívtok. Mint tudjátok, mesterem jogosan elkobozta az összes óvszert tőletek, de mostmár több kell neki... arra kér titeket, hmmm... túl enyhe voltam, AZT PARANCSOLJA, hogy készítsetek neki egy hatalmas szobrot, még ma! - kiáltott Shatol, amint kiért a főtérre. Zmakut szenátor sietett legelőször a félelmetes követ elé, meghajolt előtte, majd így szólt: - Ó, nagy Shatol, a Hatalmas küldötte, hogy készíthetnénk szobrot mesteredről, ha nem mutatkozik meg soha előttünk? - Az már a ti dolgotok - válaszolta a követ, majd arconrúgta Zmakutot, akinek T alakú feje üres halmaz alakú lett. Shatol, tudva, hogy teljesítette kötelességét, lassú léptekkel megindult a dzsungel fele. A zöld liánok látványa arra késztette, hogy növelje mozgása sebességét. Nagyon szánalmasnak tartotta ezeket a lényeket, és ő jó emberismerő volt... Ám ekkor megjelent James Flefto, a gettók nagyvagánya, aki bár szakadt, piszkos ruhákban járt, izmai mindenkiben félelmet keltettek. Kivéve Shatolban... de gondoljatok csak bele... izmos Ithori... szánalmas látvány, nem? De hogy a lényeg jusson szürke állományotokba, elmondom, hogy Flefto texas holdem párbajra hívta ki a küldöttet. A feltételeket hiába is részletezném, mert Flefto, a kártyák manipulátora megverődött. Kártyában is, és másként is.
(Közben még sok érdekes történt Beat Cityben, például a beatek pápát választottak, de erről majd később, kedvenceink szemén keresztül....)
Acchka kificamodott bokával cammogott az őserdei úton, valamilyen úton-módon elszakadt társaitól. Némán meredt gondolataiba, és kereste a kiutat a zöld rengetegből. Csak arra emlékezett, hogy ő és társai leugrálnak Narancsioszról, majd pedig Sz'traph az őserdő közepében ébred. Aztán pedig már semmire sem emlékezett, mert egy emberi hátsó a fejének ütközött, olyannyira, hogy hősünk aléltan rogyott a földre. Eközben Astral, Neo és Trinity megérkeztek Beat City főterére. Nem tudták, hova lett Acchka, de nem is aggóddak nagyon. "Nem hiába hívják Sz'traph mesternek, tud ő vigyázni magára..." - kelt életre egy ősi szlogen, amint a főtéren bámészkodtak. Kisvártatva megláttak egy szimpatikus öregurat, aki az egyik utcai lámpa mellett álldogált. Logikusan cselekedtek(vagy nem...) és közeledni kezdtek az öregúr fele. Kellemes látvány volt a sok csigafej között egy emberi arcot látni... - Üdvözlet! - szólt Astral, majd cigivel kínálta az öreget - Astral Ray Jedi mester. Önben kit tisztelhetek, avagy lenézhetek? - Allen Ginsberg vagyok... a polgármester, de ezek a beatek csak "pápá"-nak hívnak. Jedi vagy? Nocsak, akkor talán Ben Kenobi néven jobban ismersz... - Obi-Wan? - nézett egy nagyot Astral, akkorát, hogy szinte kifolyt a szeme. Mivel Neo és Trinity látta, hogy ebben a beszélgetésben nem kapnak helyet, magukat nem zavartatva gyakorolni kezdték a káma szutrát. - Igen, fiam. Kiléptem a rendből... - sóhajtott Allen Kenobi, avagy Ben Ginsberg, amint meggyújtotta az Astraltól kapott cigit. - De hát miért? - öklendezte Astral, aki Kadmoszként sosem szivarazott... - Sok oka van annak, fiam! Elordibálom neked... készülj az Üvöltésre: Láttam nemzedékem legjobb elméit az őrület romjaiban, hisztérikusan lemeztelenedett éhezőket, a néger utcákon vonszolva magukat hajnalban egy mérges belövés tűjét áhítozva. - Hát... mester... ez még a jobbik eset, ha a Templomról beszél... ma már történnek durvábbak is - lihegte Astral, mert azt sem tudta hovalegyen kínjában. Részben az első szivar füstje okozott fájdalmat, részben pedig az, hogy szembesítették a Jedi Rend mai valójával. - Tudom, fiam, ez az egyik ok - mosolygott az öreg - és a másik pedig, hogy nem akartam hazugságban élni. Igen... fövenyes vagyok, másképp buzeráns... emlékszel? "A testvérem voltál Anakin. SZERETTELEK!" - Valóban... - szólt Astral, majd okádott egy hatalmasat a földre. - Nyugalom fiam. De idejöttem Ithorra, és verseket írok... itt őszinte lehetek. Seggbe rúgtam(és kúrtam is, hehe...) egy narancssárga ruhás idiótát, aki még most is repül... bár az is lehet, hogy rég kilapított valakit... amúgy azt gondolom, hogy Darth Moloch, a nagybelű szolgája lehetett.
Shatol megrémülve kapta fel Acchkát, és szaladni kezdett az erdő közepe felé. Nem gondolkodott, csak ösztönösen futott, futott, majd orraesett. Ez sem számított, mert a távolban már feltűnt a félelmetes azték istent ábrázoló aranybálvány. - Moloch nagyúr! HOztam, igen, egy szánalmasat! De nem ithorit, sokkal jobbat, ez EMBER! - Gratulálok, Darth Shatol... hozd ide, oké? Hadd nyeljem le, éhes voltam, még sem olyan jók ezek a génkezelt, gumi uborkák... - basszus hang jött elő a művészi munka mélyéből. Az aranyszobor FÉLELMETES volt! Kicicomázott kecskepatákban végződött a gondosan megmunkált láb, ehhez csatlakozott a vérttel borított törzs, és... a lefélelmeteseb... egy... egy... FEJ... egy NEM AKÁRMILYEN FEJ... egy cuki hálósapka borította! A száj... az volt csak félelmetes... a fogakon fogszabályzó helyezkedett. Amint Acchka leért a torkon keresztül a vaksötétbe, úgy gondolta, jobb lesz szundizni egy kicsit, hiszen a vastagbélben gumipárna volt elég...
Re: Beat City « Reply #1 on Jul 28, 2007, 1:18pm »
- És ti, mi járatban vagytok errefelé a nyálkafejű dzsungelcsigák szerény otthonában? - kérdezett rá a lényegre Obi-Wan Allen Ben Kenobi Ginsberg Settenkedő. - Egy bizonyos... kulcsot keresünk. - felelte Astral, fellebbentve egy újabb rejtélyről a leplet, ami jól jött Neonak és Trinitynek, mert nem szerették nyilvánosan döngetni a padlót. - Hát, abból mostanában hiányunk van. - felelte Ben - Amióta Moloch nagyúr mindenünket elveszi, hogy bő étvágyát csillapítsa, senki sem tud bejutni a saját lakásába, kocsijába, fészerébe, mert a kulcsokat is kiszemelte áldozatául. Astral felvidult. Ez azt jelentette, hogy nem kell keresniük a kulcsot, mert az ott lapul Moloch bendőjében. Azt még sajnos nem sejtette, hogy Moloch bendője kétszer olyan hosszú, mint a kínai nagyfal, és háromszor olyan széles, mint egy politikus pofája. - Meg tudod mutatni nekünk, hogy hol is van ez a Moloch? - Persze, kövessetek. - intett Ginsberg. Astral kirángatta a két bőrkabátnélkülit a lepel alól, majd belerángatta őket a világ harmadik és negyedik legmenőbb bőrkabátjába, majd maga mögött vonszolva őket elindult Obi-Wan után.
A csipitcsapat hamarosan a dzsungel mélyén találta magát. Neo és Trinity, mint két óvodás gyerek, ámuldozva néztek körül, megcsodálva mindent, ugyanis még sosem láttak ilyen sok mindent, ami nem betonból vagy vasból volt. Hamarosan egy tisztásra értek. Persze az elbambuló Neo és Trinity másik tisztásra, mint az Allen által vezetett Astral. A két mátrixos egy szép házikót pillantott meg. Ez is új volt a szemüknek, mert a ház nem téglatest alakú volt, és nem is betonból. És volt kerítés is, ráadásul kolbászból. Neo illedelmesen bekopogott a karamell ajtón. Egy öreg hölgy dugta ki az orrát. - Sütit? - tért a lényegre. Neo mosolyogva vette észre, hogy az aranyos nagymama nem más, mint az Orákulum. - Persze. - felelte mosolyogva és a finomságért nyúlt. - A fal ne zavarjon. Neo keze megállt a levegőben, mivel tudta, hogy a mozdulatával be fogja dönteni a falat. Gyorsan felemelte a levegőbe a kezeit. - Háhá! Most nem okozok galibát! - nevetett. Sajnos a kézfelkapással sikerült orrbavernie a háta mögött bámuló Trinityt, aki miután áttántorgott a marcipán kertitörpéken, a vaníliavirágoskerten és a csokoládé kertimedencén, nekiesett a kekszfalnak, ami abban a pillanatban hangos recsegéssel bedölt. Az Orákulum felkacagott. - Nah, gyere be. Neo megvonta a vállát, és bement az ajtón. - Egyél csak, amennyi jól esik. - mondta a négar asszony, és leült a rádiója mellé. Neo pedig elkezdte magába tömni a sütit. A végén már egy nagy gombócként fetrengett a földön. Az Orákulum ismét felkacagott, majd fát tett a tűzre, arra pedig egy nagy lábost, amibe a felhízlalt Neo szépen belefért. - Moft miffog si'álni? - kérdezte Neo, hatalmas sütidarabokat prüszkölve. - Megeszlek, kedvesem. Trinity, aki éppen hogy kitörte magát a megszilárdult csokiöntetből és levakarta fényes csizmájáról a marcipán darabokat, jobbnak látta közbeszólni. - Na azt már nem, nyanya. Egy: Neo az én kedvesem. Kettő: ... Neo az én kedvesem! Ezzel előkapott egy shotgunt, és hasba célozta az Orákulumot. Ezzel megfogta Neot a lábánál fogva, és egyszéles vájatot húzva a földben elindult megkeresni Kenobit és Astralt.
Nem kellett sokat keresiük, mert ők körülbelül húsz centivel messzebb voltak. - Nos - köszönt el Settenkedő - én innen nem megyek tovább. Menjenek előre egyenesen, egészen addig, amíg meg nem látják a saját hátukat. Akkor forduljanak le balra, és ott lesz Moloch. Mindenki biccentett, Obi-Wan Allen Ben Kenobi Ginsberg Settenkedő pedig elhúzta a csíkot, amit Trinity húzott oda Neoval. Már éppen indultak volna ők is tovább, amikor három ballonkabátos alak toppant eléjük. - Saajnalom, de inén nem méhetnek tovab. - mondta az alacsony. - Kérém fórduljaanak vísza. - mondta a közepes. - És né jöjeneek íde mégin. - mondta az magas. - Ilyen senkiházik nem állíthatnak meg minket! - vágott vissza nagy lelkesedésében Astral. - Mi ném vágyunk seenkihazik. - mondta az alacsony, aki egy nyúl volt - Én vaagyok Nyúl élvtárzs. - Én pédig Róká élvtárzs. - mondta a közepes, aki egy róka volt. - Én pédik Álekszej Álekszejevics Álekszejev élvtárzs. - mondta a magas, aki egy medve volt - Mi á KGB élit ósztaga vaagyun. És mégvédjuk Molok Molokovics Molokov térületét. Astral meglebbentette előttük a kezét. - Nem akartok minket feltartóztatni. - Dé igén. Rajtúnk óroszokon neem fog áz élmetrük. Mert nekunk kózponti élménk vaan. A mi élménk Lénin élvtárzs. És Astral látá, hogy ez nem jó. Előkapta a fénykardját, és bekapcsolta. - Dé mégegyezhetúnk. - tett javaslatot Nyúl elvtárs - Ádd él nekunk ézt a technológiaat, és akór méhetnek tovab. Astral, okos üzletember lévén szerzett hát pázszázezer kreditet, Nyúl elvtárs, Róka elvtárs és Alekszej Alekszejevics Alekszejev elvtárs pedig egy fénykardot, és mindenki ment a saját dolgára.
Astral globális felmelegedés a világ második legmenőbb bőrkabátjával member is offline
Joined: Apr 2007 Gender: Male Posts: 37 Karma: 2
Re: Beat City « Reply #2 on Jul 28, 2007, 2:46pm »
- Shatol... üdvözöld a látogatóinkat - szólt Moloch, miután meglátta az egyik ösvényen botorkáló Astralt, Neót, és Trinityt - Most emésztek, szóval nem muszály életben hagyni őket... - Amint gyomrod óhajtja, Nagyúr... -hajolt meg a szakadt ruhájú tanítvány, majd felkapott a földről egy fadarabot, és szaladni kezdett a három megszeppent alak felé. - Békés szándékkal jöttünk! - emelte fel a kezét Astral, amint egy cigit tett a szájába. - Én is azzal jövöööööööööööööööök! - ordította barbári hangon Shatol, és meglóbálta a húsz centis fegyverét. Astral látta, hogy nincs megoldás, megvárta, amíg a narancssárga tunika díszítései olyan közelségbe kerülnek, hogy el lehessen olvasni őket, majd el is olvasta. - Kex, Slugs, Rock 'n Roll... hol hallottam már ezt? - mormolta a bőrkabátos Jedi, majd kiakasztotta Moloch szolgáját, aki hatalmasat nyögve meg fingva elterült a földön. Egy pár másodpercig csend következett, majd Neo végre kitátotta a száját: - Asszem nekem pisilnem kell... - Nekem is! - mosolygott Trinity. - Ezesetben menjetek pisilni... - hagyta jóvá Astral, majd pedig megindult a hatalmas kőbálvány irányába. - Óóó nagy Mol... - Tűnj innen, betolakodó - tört elő a szobor méjéből a fülsüketítő robaj. - Jó basszusgitár lennél... - mondta Astral, amint a mély hang szó szerint megütötte a fülét - várjál... neked... CSŐRÖD VAN! Meg szárnyaid! - Igen... miért? - hallatszott a kissé halkabb basszus robaj. - Te madárszerű vagy!!! - Igen... jó észrevétel... de miért? - Te... te... te... - habozott Astral, majd hirtelen beismerte magának is, azt, amit felismert. A következő pillanatban már teljes erejéből rázendített a Talortai induló első három szakaszára: - Madáré a levegő,vízben tocsog a hüllő! TALORTAI! TALORTAI! Nem leszünk mi öregek, nyugdíjas f*sz bakterek! TALORTAI! TALORTAI! Az Erő jófej, mi is azok vagyunk! Amint Astral befejezte, Moloch nagyon hevesen, talán legmélyebb hangján folytatta: - Köcsög Jedik, köcsög Sithek, rosszabbak ők, mint a britek! TALORTAI! TALORTAI! De mi függetlenek vagyunk, fejünkben van zseni agyunk! TALORTAI! TALORTAI! Használjuk mi az Erőt, mégse vagyunk se Jedik, se Sithek, se britek! Őszinte örömmel, és kissé halkabban így szólt Astralhoz: - Nocsak, bőrkabátos idegen, benned tisztelhetném Astral Rayt, a Tiszteletbeli Talortait? - Bizony, bizony... rég nem ültönk össze a Kör, ezért nem ismerhetsz...- - Te még Jedi is vagy? - Igen. Te meg Sith. - Valóban. - És mindketten Talortaiok vagyunk! - Na de, miért jöttél ide hozzám, csak nem vágytál ennyire egy Talortai társaságára? - Ömmm... nem egészen... egy kulcsot keresek... - Biztosan itt van a gyomromban, mert én általában mindent megeszek, amit kapok... habár... kicsit... hosszú az a hely, szóval meg kell hányatnod engem, de előbb kicsit beszélgessünk... - BOcsi, erre nincs nagyon diőm, de azért megkérdezem: miért kell neked szobor? - Háát tudod, az utolsó tükröt amit kaptam, megettem... igen... sajnos... - Jujj, gondolom segített az emésztésben... - szólt Astral undorodva, majd pedig nagyon hangosan kiáltott fel - Tudod mit? Adok neked Anti-Dedalont! És akkorát hánysz majd, hogy mekkorát! - REndben, de ugye finomabb, mint a Durex? - Sokkal... sokkal... amúgy, hogy hozhatnám helyre a szolgádat? Azt a csóré seggűt... - kérdezte a Jedi, kevés bűntadattal. - Rúgj bele - válaszolta egy fura nevetés után Moloch - láttad a testőrelvtársakat? Nem különb ez se, ruszki gyártmány, szóval rúgj bele, és beindul! - De akkor hogy tud rendesen beszélni? - Ja, hát őt nekem adta Lenin ajándékba, cserébe azért, hogy lenyeltem az anyósát... - LEnin anyósa? - kérdezte ijedten Ray mester - Talán még sem kellene meghányatnom téged. - Ne aggódj, ő már valamelyik farmon segít, hogy termékenyebb legyen a föld... az azték-isteni trágya a legjobb! - kacsintott Moloch, és először életében meg tudta mozdítani a szemhéját. Ekkor a Jedi meglendítette bőrkabátját, majd kivettt a zsebéből egy Anti-Dedalonnak használhatóboszorkánytaknyot, majd Moloch engedélyével beleöntötte azt annak szájába.
Re: Beat City « Reply #3 on Aug 15, 2007, 8:40pm »
Astral pár másodpercig várakozva bámult Moloch feketéllő torkába. Ekkor hátrarepült három métert, és landolt az fa töviében, miután szép csíkot húzott addig az Ithor talajában, megelőlegezve a Narancsiosz hasonló ténykedését, amit szintén Moloch fog okozni. Astral kimászott a földből, majd Kiszedte a képéből a tornacsukát, ami az azték gyomrából köhhintődött fel az ő arcába. Visszanézett a szoborra, ami elkezdett további lábbeliket, vödröket, zongorákat, detonátorokat, cirkálókat, lila kendőket, cilindereket, hableányokat, német világháborús bűnösöket, sporttáskákat, gördeszkákat, pillangókat, katanákat, naptárakat, majd műanyag teknősöket öklendezni. Astral, miután eltalálta őt egy fekete Winsberg koncertzongora, Ariel és egy Donatellácskás naptár, úgy gondolta, jobb, ha menekülőre fogja a dolgot. Szinte lassított felvételben perdült meg, és nyomában Neoval és Trinityvel, a zuhanó madárfiókákat, b-1 harcidroidokat, bádogembereket, távcsöveket, szotyimagokat, eltűnt hadihajókat, szerencsmalacokat kerülgetve elindultak az erdő menedékébe. Ekkor Moloch szájából folyékony dolgok, bébiételek, csirkepörköltek, kölnik, lekvárok, savas esők, mocsarak, magmák, tengerek és információáradatok buggyantak elő, nyálkás körítést adva a folyamatosan repkedő daraboknak. A három menekülő alig tett meg száz métert, a fortyogó pokol már elérte a lábaikat. Idegesen ugrottak feljebb, hogy a katyvaszban úszó tárgyak tetejére juthassanak, ám úgy látszott, ez sem segít. Az emeletesházakat, halálcsillagokat és bábeltornyokat sorra burkolta maga alá Moloch hányadéka, amelynek hatását már a gyomrukban is érezték. Ez nem az émelygés volt, sokkal inkább, hogy egyre nehezebb az elrugaszkodás pillanatnyi támasztékaiktól. Az aztékból kiömlő vegyesszósz nem csak a bolygó térfogatát, de súlyát és ebből következőleg gravitációját is rohamosan növelte. Miután sikeresen landoltak egy felülete miatt ingadozva lebegő autópályán, eliramodtak az egyenes pályán. Először Astralnak tűnt fel az egyre homályosító sötét. Végül még épp időben fékezett - az Ithor újdonsült holdja, a Narancsiosz több kilóméter mély lyukat szántott Moloch termésébe és az alatt a bolygóba is. A jedi hátraesett, és szerencséjére a narancsgömb centikre a testétől száguldott el. Trinity kapta el a gallérjánál fogva, majd felrántotta a holdra, amiért a mester nagyon hálás volt, ugyanis pillanatnyi uzavarodottságában nem vette volna észre az ebben rejlő lehetőséget. Továbbiramodtak, menekülve a síkváltás miatt már nem alulról, hanem hátulról közeledő tömeg elől. Ebben a pillanatban ugyanaz a távolság, amit napokkal ezelőtt az akkormég bolygókén funkcionáló Narancsioszon tettek meg, hirtelen rövidnek, sőt, kevésnek tűnt. Lihegve hagyták le Meridián városát, amint azt ellepte a többmillió éves emésztmény. Mögöttük felbukkant négy loholó lány, és egy repülő ötödik, a kezében Perszephonét tartva. Nemsokára elérték a bolygó másik felét, és lihegve, térdükre támaszkodva, a földre kidőlve igyekeztek a továbbjutáson gondolkodni. Több bolygóra nem menekülhettek, habár lassan Ithor körüli pályára állt, majd a bolygóba, illetve az azon húzódó hányadékrétegbe olvadt a Thar, az Araraduin, a Saunuir, Haragoth és végül a rendszer napja, az Ottega is. Ekkor esett le Astralnak, hogy a legnagyobb probléma nem is a fulladással van. - Oda nézzetek! - kiáltott fel, ujjával az egyik csillagra mutatva. Az említett fénypont fénypötty, majd fénykorong lett, míg végül egészen érezheztővé vált, hogy tényleg közeledik. - Ha két nap ilyen közle kerül, és kritikus tömegű lesz - ami már bizonyos, hiszen Moloch garantálja - akkor az egész rendszer, vagyis mindkét rendszer egyesül egy hatalmas hipercsillagban! Ehhez híven, a Havath Prime és a Havath Minor csatlakozott az Ihtor bolygóegyesüléséhez. Hay Lin sikoltott fel. - Te mi a frászt csinálsz? - bámult a ruháitól megszabaduló Irmára. Az válaszképp eldobta az alsóneműit is, majd belevetette magát egy narancspocsolyába. - Baszki, ez vicces! - felült, és intett a többieknek - Ha meghalunk nem mindegy? Corny végső elkeseredettségében térde rogyott, majd bőgve megfejelte a narancsbuckákat. Neo nekigyűrközött a vetkőzésnek, de ebben Trinity zavarta meg, aki jól tökönmarkolta. Astral néhány másodpercig erőlködött egy kiút kiötlésén, majd mivel nem talált más megoldást, gonoszul ráröhögött Neora, és bevetette magát Irma mellé. Will azonban tudott valamit, amit Astral nem. - Hay Lin! Gyorsan, kérdezd meg a nagyidat! A kínai lány sietett, és erőlködve kapcsolatot létesített Jan Linnel. - Szia, miben segíthetek? - Nagyi, nagyi! Mit csináljunk? Mintjárt felrobbanunk két rendszerrel együtt, és nem tudunk elmenekülni! Jan Lin elmosolyodott. - A teleportálással már próbálkoztatok? Ezzel a kapcsolat megszakadt, és amíg Will és Hay Lin a saját feledékenységükön, és ostoaságukon töprengtek, a Muunlist is belehatolt az Ithorba. Will megakadályozta, hogy Astral is ezt tegye Irmával, majd kiemelte Cornyt is a szószból. Hay Lin intett Perszephonénak, Neonak és Trinitynek, majd pár pillanattal később mindnyájan a Dantooineon, Khoondrakarban találták magukat.