Post by Qui-Dion Avid on Aug 8, 2007 15:24:56 GMT 1
Qui-Dion az alagsor végén megpillantott egy nagy fehér kaput. Ilyen fehéret még sosem látott, se színben, se egyéb másban.
*Milyen szép fehér kapu*
Megsimogatta, érezte, hogy jó hűvös.
* Na, már tudom, hol hűtsem a sörömet*
Miközben még mindig simogatta a fehér kaput, az résnyire kinyílt. A padawan bekukkantott, de a kapu becsukódott. Megnyomta, sikerült résnyire kinyitni, de az megint bevágódott.
Miután fél órán keresztül próbálta teljesen kitárni az ajtót, rájött, hogy ez így nem fog menni. Szerencsére mindig volt nála egy üres sörösüveg, gondolta, ezzel majd kitámasztja. Megint kinyitotta résnyire, lábával bedugta a résbe az üveget, majd elengedte az ajtót. Egy pillanatig semmi sem történt, majd az üveg széttörött és bevágódott az ajtó.
Qui-Dion a következő órában megpróbálta kitámasztani az ajtót: hűtőládával, sörösüveggel, dobozokkal, sörösüveggel, fénykardmarkolattal, borosüveggel, sörösüveggel, vadászgéppel, majd megint sörösüveggel. A végén már odatett egy ájult Jedi-mestert, de az ajtó őt is félbevágta.
Qui-Dion, miután gondosan kizsebelte, és elrejtette a mester alsó felét. Dühösen rugdosni kezdte az ajtót, ami lágyan visszhangzott, egyebet nem csinált.
-Anyád ablaka jobban viselkedik mint te!-üvöltött rá az ajtóra.
Ezzel azt érte el, hogy jól orrbacsapta őt.
Qui-Dion ezek után csak egy, végső megoldást látott.
Odasétált az ajtóhoz.... majd bekopogott.
Az ajtó teljesen kitárult a fiú pedig beugrott rajta.
-Hehehe, jól átvágtalak-röhögött az ajtóra.
Körbenézett, több folyosót látott, sárga nyilakkal a falakon. Elindult amerre a nyíl mutatott, és nemsokára elért valahova, ahol újabb folyosók voltak, immáron piros nyilakkal. Ezeken is végigment, majd a zöld nyilas folyosókon is. Már a színskála összes kismillió színe megvolt, a világító feketén át egészen a hupikék törpikékes kékig, mikor végre elfogytak a nyilak.
Most a háromszögek jöttek, sárga színnel.
-Na a kibaszott színskálás és geometriás izés matematika-rajz tanár egyen meg titeket!!-ordított rá a sárga háromszögre.
A feje vörös volt, esze ágában sem volt követni a háromszögeket. Egyszerűen befordult balra, és beért az irányítóközpontba.
Ilyet még sose látott, és nem is tudta, hogy látezik ilyen. Mindeféle kék zöld egyenruhás alakok járkáltak olyan primitív fegyverekkel, hogy a padawan az ujjával többre ment volna. De azér mókásnak találta őket. Mikor kiröhögte az egyik kék egyenruhást, az ráemelte a fegyverét. Qui-Dion még mindig röhögött, a kezével intett egyet, mire már az ő kezében volt a puska. Még mindig nevetve nézegetette, mire a katona kikapta a kezéből. A pada megint intett egyet, és megint az ő kezében volt, mire a katona kikapta a kezéből amit Qui-dion intve magához húzta azt, amit a katona kikapott a kezéből, miközben Qui-Dion megint intett egyet, amikoris a katona kikapta a kezéből, amire a pada beintett neki, és leütötte.
Jobban szemügyre vette az irányítóközpontot. Egy üvegfalon túl egy furcsa, kerek, lyukas építmény volt, a szélén mindeféle jelekkel. Volt ami eg yszégyenlős lány lábait formálta, meg amin összegabalyodott két ember, meg volt olyan mint egy bot. Néha forgott a széle a lyukas izének, de semmi más nem történt.
Az irányítópulthoz ment, ahol többen vakarták a fejüket egy olyan izé fölött, ami a lyukas építménynek a kicsinyített mása volt.
-Elnézést de mi a hiperbazmegfasz ez?
- Ez egy csillagkapu-portál-mondta egy őszhajú baseballsapkás pasi- az agáz hogy egy ideje semmit nem tudunk vele csinálni, mióta nem találja párját a galaxisban. Olyan szerelmi bánatféleség lehet ez
-Hagyják csak rám, majd én beszélek a fejével, vagy a seggével, vagy mi faszomja van ennek a kerek izének-mondta a pada.
Lement a lépcsőn a portálhoz, ami elég magányosan nézett ki. Odament a jobb széléhez, megsimogatta, gyengéden szólt hozzá, leöntötte egy kis sörrel, majd megölelte, és odadörgölődzött a széléhez.
Majd visszament az irányítópulthoz:
-Kész vagyunk
-Biztos?
-Ahogyan itt állok-mondta, és megfogta az őszhajú vállát.
A tiszt elforgatott pár tárcsát, majd próbaképpen beindította a szerkezetet. A portál működésbe lépett, kékes-rószaszínes massza terült el a tárcsák körül.
-Fiacskám, mit csináltál, hogy egy kicsit rózsaszínű lett?
-Hát jól felvidítottam-mosolygott sejtelmesen Qui-Dion, és meghúzta a Borsodis üveget.
Az őszhajú hozzáfordult:
-Tartozunk magának. Elvisszük ahová csak akarja, elkísérjük a csapatommal. A nevem Dzsekk Oníl. Ők itt Deniell, Karter, és Hulk-mutatott a mellette álló fakeretes szemüvegű pasasra, a hidrogénszőke csajra, és a homlokán különös jelű, fapofájú négerre.
-Tilk vagyok-mondta a legutóbbi.
-Én meg Qui-Dion vagyok. Na akkor menjünk mondjuk.... ide!!-és elkezdte püfölni a pultot. Ennek következétben a tárcsák aztán össze-vissza álltak. A tiszt leesett állál rápillantott a pultra:
-Há ezt még sose tárcsáztuk, mindazonáltal járható. Biztos ezt akarja?
-Ja, őőő, persze-vágta rá a kezét a tiszt vállára-na gyerün ka francba!
Lesietett a kapuhoz, nyomában Dzsekkel, Deniellel, Kerterrel, és Hulkkal(Tilk).
-Aki utolsónak ér át, azé a bantha szar!!- és egy szép szaltóval belvetette magát a masszába.
*Milyen szép fehér kapu*
Megsimogatta, érezte, hogy jó hűvös.
* Na, már tudom, hol hűtsem a sörömet*
Miközben még mindig simogatta a fehér kaput, az résnyire kinyílt. A padawan bekukkantott, de a kapu becsukódott. Megnyomta, sikerült résnyire kinyitni, de az megint bevágódott.
Miután fél órán keresztül próbálta teljesen kitárni az ajtót, rájött, hogy ez így nem fog menni. Szerencsére mindig volt nála egy üres sörösüveg, gondolta, ezzel majd kitámasztja. Megint kinyitotta résnyire, lábával bedugta a résbe az üveget, majd elengedte az ajtót. Egy pillanatig semmi sem történt, majd az üveg széttörött és bevágódott az ajtó.
Qui-Dion a következő órában megpróbálta kitámasztani az ajtót: hűtőládával, sörösüveggel, dobozokkal, sörösüveggel, fénykardmarkolattal, borosüveggel, sörösüveggel, vadászgéppel, majd megint sörösüveggel. A végén már odatett egy ájult Jedi-mestert, de az ajtó őt is félbevágta.
Qui-Dion, miután gondosan kizsebelte, és elrejtette a mester alsó felét. Dühösen rugdosni kezdte az ajtót, ami lágyan visszhangzott, egyebet nem csinált.
-Anyád ablaka jobban viselkedik mint te!-üvöltött rá az ajtóra.
Ezzel azt érte el, hogy jól orrbacsapta őt.
Qui-Dion ezek után csak egy, végső megoldást látott.
Odasétált az ajtóhoz.... majd bekopogott.
Az ajtó teljesen kitárult a fiú pedig beugrott rajta.
-Hehehe, jól átvágtalak-röhögött az ajtóra.
Körbenézett, több folyosót látott, sárga nyilakkal a falakon. Elindult amerre a nyíl mutatott, és nemsokára elért valahova, ahol újabb folyosók voltak, immáron piros nyilakkal. Ezeken is végigment, majd a zöld nyilas folyosókon is. Már a színskála összes kismillió színe megvolt, a világító feketén át egészen a hupikék törpikékes kékig, mikor végre elfogytak a nyilak.
Most a háromszögek jöttek, sárga színnel.
-Na a kibaszott színskálás és geometriás izés matematika-rajz tanár egyen meg titeket!!-ordított rá a sárga háromszögre.
A feje vörös volt, esze ágában sem volt követni a háromszögeket. Egyszerűen befordult balra, és beért az irányítóközpontba.
Ilyet még sose látott, és nem is tudta, hogy látezik ilyen. Mindeféle kék zöld egyenruhás alakok járkáltak olyan primitív fegyverekkel, hogy a padawan az ujjával többre ment volna. De azér mókásnak találta őket. Mikor kiröhögte az egyik kék egyenruhást, az ráemelte a fegyverét. Qui-Dion még mindig röhögött, a kezével intett egyet, mire már az ő kezében volt a puska. Még mindig nevetve nézegetette, mire a katona kikapta a kezéből. A pada megint intett egyet, és megint az ő kezében volt, mire a katona kikapta a kezéből amit Qui-dion intve magához húzta azt, amit a katona kikapott a kezéből, miközben Qui-Dion megint intett egyet, amikoris a katona kikapta a kezéből, amire a pada beintett neki, és leütötte.
Jobban szemügyre vette az irányítóközpontot. Egy üvegfalon túl egy furcsa, kerek, lyukas építmény volt, a szélén mindeféle jelekkel. Volt ami eg yszégyenlős lány lábait formálta, meg amin összegabalyodott két ember, meg volt olyan mint egy bot. Néha forgott a széle a lyukas izének, de semmi más nem történt.
Az irányítópulthoz ment, ahol többen vakarták a fejüket egy olyan izé fölött, ami a lyukas építménynek a kicsinyített mása volt.
-Elnézést de mi a hiperbazmegfasz ez?
- Ez egy csillagkapu-portál-mondta egy őszhajú baseballsapkás pasi- az agáz hogy egy ideje semmit nem tudunk vele csinálni, mióta nem találja párját a galaxisban. Olyan szerelmi bánatféleség lehet ez
-Hagyják csak rám, majd én beszélek a fejével, vagy a seggével, vagy mi faszomja van ennek a kerek izének-mondta a pada.
Lement a lépcsőn a portálhoz, ami elég magányosan nézett ki. Odament a jobb széléhez, megsimogatta, gyengéden szólt hozzá, leöntötte egy kis sörrel, majd megölelte, és odadörgölődzött a széléhez.
Majd visszament az irányítópulthoz:
-Kész vagyunk
-Biztos?
-Ahogyan itt állok-mondta, és megfogta az őszhajú vállát.
A tiszt elforgatott pár tárcsát, majd próbaképpen beindította a szerkezetet. A portál működésbe lépett, kékes-rószaszínes massza terült el a tárcsák körül.
-Fiacskám, mit csináltál, hogy egy kicsit rózsaszínű lett?
-Hát jól felvidítottam-mosolygott sejtelmesen Qui-Dion, és meghúzta a Borsodis üveget.
Az őszhajú hozzáfordult:
-Tartozunk magának. Elvisszük ahová csak akarja, elkísérjük a csapatommal. A nevem Dzsekk Oníl. Ők itt Deniell, Karter, és Hulk-mutatott a mellette álló fakeretes szemüvegű pasasra, a hidrogénszőke csajra, és a homlokán különös jelű, fapofájú négerre.
-Tilk vagyok-mondta a legutóbbi.
-Én meg Qui-Dion vagyok. Na akkor menjünk mondjuk.... ide!!-és elkezdte püfölni a pultot. Ennek következétben a tárcsák aztán össze-vissza álltak. A tiszt leesett állál rápillantott a pultra:
-Há ezt még sose tárcsáztuk, mindazonáltal járható. Biztos ezt akarja?
-Ja, őőő, persze-vágta rá a kezét a tiszt vállára-na gyerün ka francba!
Lesietett a kapuhoz, nyomában Dzsekkel, Deniellel, Kerterrel, és Hulkkal(Tilk).
-Aki utolsónak ér át, azé a bantha szar!!- és egy szép szaltóval belvetette magát a masszába.