Post by Val on Apr 10, 2007 20:09:01 GMT 1
Egy hatalmas, kelet-német kocsi robbant be az Amerikai Egyesült Államok területén lévõ, ötszög alakú, Pentagon névre hallgató épületbe.
A gépbõl, amelynek semmi baja nem lett, hála a tervezésnek, két ember esett ki. Még nem tudták, hogy ezután az USA-ban hisztéria és földökívüliektõl való rettegés lesz majd, hogy ugyan ennek az államnak a hadserege lerohanja Afganisztánt, terrortámadás ürügyén, hogy Hillary Dnorwaird egy tudományos fantasztikus regényt ír a múltjukról, ami nem is hasonlít majd a két ember alkoholos italokkal, drogokkal és nõkkel teli életére, hogy egy ember, név szerint Roy Clifftard nagyon meggazdagszik egy, a két emberrõl készült videófelvétel miatt, hogy a trabant ára hirtelen csillagászati árakba szökik, hogy a Empire Lost nevû együttes a toplisták élére kerül az "A Trabant, two men and two monkey" címû számukkal, hogy a 6 és 10 év közötti gyermekek narancssárga és kék majmot kérnek karácsonyra, valamint Greg Smith öngyilkos lesz, mert a feleségére zuhant egy nagy sebbességgel a Pentagonba csapódó autó.
A két figura tehát kiesett a kocsi ajtaján, az egyik már ájultan feküdt, a másik pedig hangos röhögés közepette telerókázta az elõtte lévõ, égõ törmelékhalmot, ami el is aludt.
Sky lassan éledezni kezdett. Egy pillanatra józannak volt mondható, és körülnézett a romok között.
- Kissé meghúztuk a cuccost... - jegyezte meg, és tovább fetrengett, miközben S'hoa megjelölte leszállásuk helyét... Na nem mintha nem lehetne már amúgy is több kilométer magasból látni...
Ilyen érzés Skygo Ace -nek lenni:
Elsõ napod a Földön fájdalommal születik. Valahol a fejedben... A fény éget téged. És ha így folytatod, mindig is égetni fog. Végtagjaid nem a tieid. Akkor tudnád õket koordinálni... Kinyitod véreres szemed, és tanulmányozod a világot. A tudatod megváltozott, mindent rémesnek, ijesztõnek látsz. Vagy a tudatoddal semmi baj, és tényleg ilyen szörnyû itt a világ? Tényleg ilyen gyorsan kering ez a bolygó? Beleszagolsz a levegõbe, ami füsttel van teli. De még ez a füst se pótolja a Jedi Templom meditációs kamráinak némiképp más összetételû füstjét... Köhögni kezdesz, fuldokolni... Hallod a lélegzetedet. Nyers, durva hang, szinte megõrjít, de nem állíthatod le, még csak le sem lassíthatod...hiszen annyi dzsót szívtál már el, hogy semmi sem maradt a tüdõdbõl. Egy speciális szerkezetet építettek beléd, ami a vízbõl vonja ki és táplálja véráramodba a zokszigént.
- Sky? Hallasz engem? - hallod a külvilág felõl. És te hallod, bár nem úgy, ahogy régen. A sok trash metál tönkretette a füled, és most gépek juttatják el a szavak jelentését az agyadba. Már ha van még agyad. *Ne üvölts! Mit akarsz?* - akarod mondani.
- Neüüüvvõõõcs mevaa? - hallod a hangod, ami a tiéd kellene hogy legyen. De nem a tiéd... Erõsítõk, amelyeket egy gitárkombóból szereltél ki, mesterséges zajjal keverve juttatják ki ajkaid között a hangod a sok lolókától, alkoholól és részeg kurjongatástól szétégett torkodból.
- Hol a kék majom? Jól van? - kérdezed.
- Skygo Ace, sajnos úgy tûnik, féktelen ivászatodban elcserélted õt egy adag pálinkára. - válaszol az árnyék, akibõl vagy négyet látsz, és mindnek el van mosódva a képe. Amit mond szíven üt. Nem lehet igaz... A Coruscanton még megvolt! Biztos vagy benne! Azonban emlékszel... Mindenre emlékszel...izé, nagyjából. Emlékszel, ahogy egymás után döntötted le az adagokat, míg végül egy filléred sem marad. Emlékszel, mint döntötted le a pálinkát, amit érte kaptál. És akkor megérted, hogy nem volt semmiféle szomjúság, vagy alkoholbetegség. Hogy mindez te voltál. Csak te. Te ittad meg õt. Mert amikor végre megkaptad S'hoától... Amikor törõdhettél volna vele, amikor gondolhattál volna rá...akkor csak magadra gondoltál. És ebben a pillanatban megérted a bulizós életmód végsõ kegyetlenségét: mostantól csak te leszel. Te és az alkohol, persze... És tombolsz, és üvöltesz, törsz zúzol magad körül, hogy elpusztítsd az árnyékot, de nem sikerül, mert négyet látsz belõle, és sosem azt kapod el, ami fizikailag is létezik... Végül már csak nem is akarod. Mert az árnyék elfogad téged - õ is olyan alkesz, mint te. Az árnyék megért téged... Az árnyéknál van sör... És bevallja, hogy csak viccelt a majommal, amikor a csapos elfordult, visszalopta abban a bizonyos kocsmában idefelé... Magyarul: másnapos vagy.
Hát ilyen érzés Skygo Ace -nek lenni. Örökké...
Az ablakon fénytört be. Végigfutott a hófehér falon, a szürke gumipadlón, a fekete csöveken, a kék lámpákon, amelyek ontották magukból szörnyû neonfényüket, a sárgás lepedõkön, a fémágyakon, a keményítõs paplanokon. Végül a fény sugara a sarokban, a terem legvégén lévõ két ágy egyikére esett. Az ágy hátulján pár lap lógott, diagrammokkal, fényképekkel, adatokkal.
Szemben a falon, egy emelvényen egy fekete doboz ontotta magából a képeket. Alján fémes Orion felirat, mellette két másik doboz. Ezekbõl hangok hallatszottak, amelyek harmóniában változtak a köztük lévõ gép fényével. Elõtte egy kis tárgy, gombokkal, és egy nagy TV felirattal. Néha valaki arra járt, megnyomott pár gombot, és a dobozban a képek logika nélkül csaptak át, egyikbõl a másikba. Fél órája nem járt erre senki, hogy átváltsa a képeket. Hirtelen éles hang hallatszott a két szürke dobozból, és az egyik ágy megmozdult.
A tükörfal másik oldalán, ahonnan mindent tisztán lehetett látni három, fehér-köpenyes alak felkapta a fejét, és további dobozokat kezdett nézni.
A megmozdult ágyról hirtelen lehullott a sárgás paplan, és felvillant alóla egy negyedik ember. Lassan kinyitotta a szemét, majd hunyorogni kezdett, végül röhögni. Letépte magáról a testére nyomkodott korongokat, amelyek drótokban végzõdtek, és a nevetés abbhagyott.
A fal másik oldalán a három alak szomorúan kapcsolt le néhány monitort.
Az ágyon fekvõ alak, mikor jókedve alább hagyott, kezdte felfedezni a helyzetét. Becsukta szemeit, és gondolkodni próbált. Bár elsõre nem sikerül, türelmes ember lévén újbó próbálkozott.
*Öt...* - kezdte az elsõ szóval, ami az eszébe jutott. - *Mi lehet az öt, és miért öt?* - ekkor megpillantotta a szeme elõtt elhelyezkedõ TV-t.
- ...hant a Pentagonba, tegnap este. A két személy, aki a kocsiban volt épej maradt, akárcsak a kocsi. A két személy elmenekült, az autó pedig elszáguldott egy messzi-messzi galaxis felé, amit még nem azonosítottak. Szerencsére a két idegent még tegnap este elkapták, és most Iowa államban vannak egy kutatólaboratóriumban.
*Hmm... Én ezt az alakot ismertem. Az egyik Skygo Ace, Jedi tanítvány. A másik pedig... Hmmm... nagyon ismerõs volt. Talán S'hoalen Deare... Nagy piás volt, és amikor találkoztam vele, mindig egy Kilkenny volt a kezében... Hmmm... Jó pofa volt, de szerintem már meg is halt. Legutóbb a Rylothra indult küldetésre, pont... Skyjal! Micsoda egybeesés! Talán a Földön zuhantak le? És most ott fekszenek abban a laboran?* - elkuncogta magát - *Szegények...* - ekkor hasított belé a szörnyû igazság: Õ maga S'hoalen Deare!
S'hoa elájult, és a három alak csalódottan ult vissza ebédjéhez.
A katonák futottak. Ez nem gyakorlat. Valóban látták... Az egyik ûrlényt már sikerült elkapni, de a másik, az a vörös, valahogy mindig eltûnt. Megérkeztek a megadott zónába. A keresés aprólékos és alapos volt. De itt sem volt semmi. Persze a néhai Pentagon romjai között nem volt nehéz elbújni... James Frances Ryan Iowából tudta ezt. A többiek már elmentek de õ még kutatott... Ha elfogja, elõléptetik. Végre nem közlegény lesz... Sehol semmi... Azazhogy... Valami hang volt ott! Ryan arrafelé kapta az M-16 -ost, és felüvöltött.
- Feltartott kezekkel azonnal jöjjön elõ, vagy tüzet nyitok! - Ekkor vette észre, hogy nincs ott senki. Aztán hirtelen, hátulról megragadta egy kéz.
- Te vagy a fogó! - kiáltott az idegen. Ryan megmozdult, és a másik ûrlényt látta elrohanni, röhögve... Összeesett.
- Hozzámért! Lehet hogy megmérgezett... Felcser, felcser!
- Gyorsan! - pattogott a katonai vezényszó. - Kapjátok el! Miller, maguk meg mentsék meg Ryan közlegényt!
Fémcsizmák csattogtak a sárban. A csillogó pocsojában tükrözõdtek az esõcseppek hullámaitól torzult emberi alakok. Rohamosztagosok voltak, földönkívüli támadásra felkészítve. Kezükben gépfegyverek, ruhájuk barna és zöld volt.
Csöppet sem hasonlítanak az igazi rohamosztagosokra - gondolta S'hoa, aki az árnyékban húzódva tûrte, hogy a katonák felcsapják rá a sarat.
*Mindenkinek kell hoznia áldozatokat* - vízhangzott a fejében az elmúlt napokban látott sörreklám szövege, és készen állt, hogy narancssárga majmát eldobja a kis sikátor másik végébe. Remegve készítette elõ a szõrcsimbókot, majd a végé elhajította - a fénykardját.
*Minél kevesebb veszteség* - gondolta, és a kis fémhengerre vetõdõ osztagnyi ember mögött elsettenkedve elszaladt.
Felszaladt, kiszaladt, ideszaladt, odaszaladt, majd végül beleszaladt a szembejövõ Skyba.
- Sky! - kiáltotta, majd diadalmasan feltarotta a narancs színû majmot.
Sky üdvözölte barátját, majd feltûnt neki a hiány.
- S'hoa, hol a fénykardod?
- Náluk - bökött fejével a rohamosztagosok felé.
- Vigyázz rá! Az a fegyver az életed!
- Meg kellett mentenem a majmot!
- Fénykard nélkül semmi esélyed! Az a Jedik fegyvere! Kizárnak a rendbõl!
- Akkor sem hagyom magára a majmot!
- Miért, mit gondolsz, õ mit csinálna a helyedben?! - S'hoa gondolkodott, majd kelletlenül beismerte:
- Tenné a kötelességét.... Eladna a rabszolgapiacon egy üveg vodkáért...mint ahogy a Jedik szokták. Most mil lesz?
- Kinyírjuk a rohamosztagosokat, elvesszük a fénykardot, majd keresünk egy kocsmát. Kurvára kijózanodtam...
S'hoa halkan elvigyorodott, és vigyázott, hogy nehogy megszólaljon háttérzeneként a Birodalmi Induló.
- Akkor most elõ a... - itt elhallgatott, ráeszmélve, hogy nincs nála a keresett tárgy. Kissé módosította mondatát:
- Nos, akkor Sky... elõ a fénykarddal.
A két Jedi odament a rohamosztagosokhoz.
- Van nálatok valami, ami a miénk. Adjátok vissza, és nem esik bántódásotok!
- Há dikk, nem úgy ván áz! Itten táláltuk á fõdön!
- Úristen, S'hoa, ezek gyõzike haverjai!
- Akkor nyírjuk ki õket! - vágta rá S'hoa, majd az Erõ segítségével maga felé rántotta a kardot. Még mindig nem volt teljesen százas, így nem a kezébe röppent, hanem az orrán koppant a markolat. Miközben szentségelt, Sky lemészárolta a katonákat.
- Ez meg vóna! Akkor most mi legyen? - kérdezte. S'hoának ekkor támadt egy korszakalkotó ötlete:
- Vegyük el a felszerelésüket, és adjuk el a közeli óvodában, hogy ezzel lehet katonásdit játszani. A kapott pénzbõl meg piálunk!
- Oké, de élesítve adjuk el a fegyvereket! Így a lurkók lelövik egymást, és akkor a bolygó túlnépesedés problémáján is segíthetünk!
- Egyetértek! Dologra! - csapták össze a kezüket Skyjal, majd vidáman munkához láttak. Jót tenni jó.
S'hoa és Sky tehát véghezvitték a tervüket, és beültek egy kocsmába, amikor betoppant eléjük egy szöke, hosszúhajú alak.
- Hello. Én egy másik bolygóról jöttem. Akarjátok látni az ûr...
S'hoa belé folytotta a szót.
- Te is?
- Öhm... miért? Ti?
- Coruscant.
- Betelgeuse IV.
- Zaph... Zaphod Beeblebrox?
- Igen - mondta a másik, és megeresztett egy lehengerlõ mosolyt.
- S'hoa, ki e a muki? - kérdezte Sky.
- Zaphod Beeblebrox, a galaxis elnöke.
- Hmm... igen, de úgy érzem, nem én irányítom valójában. Azt, hogy ki, nem tudom, mert valaki törölte az agyamból, és ez a valaki feltehetõleg én voltam. - mondza Beeblebrox.
- Tudtam... Nagyon gyanus volt nekem ez a Palpatine Kancellár... - mondta elgondolgodva Sky.
- Nah, de most nyomás a hajóra! - mondta Beeblebrox, és mind a hárman kisétáltak, felszáltak az Aranyszívre, és a Végtelenvalószínûségi-hajtómûnek köszönheten felbukkantak a Tatooineon.
A gépbõl, amelynek semmi baja nem lett, hála a tervezésnek, két ember esett ki. Még nem tudták, hogy ezután az USA-ban hisztéria és földökívüliektõl való rettegés lesz majd, hogy ugyan ennek az államnak a hadserege lerohanja Afganisztánt, terrortámadás ürügyén, hogy Hillary Dnorwaird egy tudományos fantasztikus regényt ír a múltjukról, ami nem is hasonlít majd a két ember alkoholos italokkal, drogokkal és nõkkel teli életére, hogy egy ember, név szerint Roy Clifftard nagyon meggazdagszik egy, a két emberrõl készült videófelvétel miatt, hogy a trabant ára hirtelen csillagászati árakba szökik, hogy a Empire Lost nevû együttes a toplisták élére kerül az "A Trabant, two men and two monkey" címû számukkal, hogy a 6 és 10 év közötti gyermekek narancssárga és kék majmot kérnek karácsonyra, valamint Greg Smith öngyilkos lesz, mert a feleségére zuhant egy nagy sebbességgel a Pentagonba csapódó autó.
A két figura tehát kiesett a kocsi ajtaján, az egyik már ájultan feküdt, a másik pedig hangos röhögés közepette telerókázta az elõtte lévõ, égõ törmelékhalmot, ami el is aludt.
Sky lassan éledezni kezdett. Egy pillanatra józannak volt mondható, és körülnézett a romok között.
- Kissé meghúztuk a cuccost... - jegyezte meg, és tovább fetrengett, miközben S'hoa megjelölte leszállásuk helyét... Na nem mintha nem lehetne már amúgy is több kilométer magasból látni...
Ilyen érzés Skygo Ace -nek lenni:
Elsõ napod a Földön fájdalommal születik. Valahol a fejedben... A fény éget téged. És ha így folytatod, mindig is égetni fog. Végtagjaid nem a tieid. Akkor tudnád õket koordinálni... Kinyitod véreres szemed, és tanulmányozod a világot. A tudatod megváltozott, mindent rémesnek, ijesztõnek látsz. Vagy a tudatoddal semmi baj, és tényleg ilyen szörnyû itt a világ? Tényleg ilyen gyorsan kering ez a bolygó? Beleszagolsz a levegõbe, ami füsttel van teli. De még ez a füst se pótolja a Jedi Templom meditációs kamráinak némiképp más összetételû füstjét... Köhögni kezdesz, fuldokolni... Hallod a lélegzetedet. Nyers, durva hang, szinte megõrjít, de nem állíthatod le, még csak le sem lassíthatod...hiszen annyi dzsót szívtál már el, hogy semmi sem maradt a tüdõdbõl. Egy speciális szerkezetet építettek beléd, ami a vízbõl vonja ki és táplálja véráramodba a zokszigént.
- Sky? Hallasz engem? - hallod a külvilág felõl. És te hallod, bár nem úgy, ahogy régen. A sok trash metál tönkretette a füled, és most gépek juttatják el a szavak jelentését az agyadba. Már ha van még agyad. *Ne üvölts! Mit akarsz?* - akarod mondani.
- Neüüüvvõõõcs mevaa? - hallod a hangod, ami a tiéd kellene hogy legyen. De nem a tiéd... Erõsítõk, amelyeket egy gitárkombóból szereltél ki, mesterséges zajjal keverve juttatják ki ajkaid között a hangod a sok lolókától, alkoholól és részeg kurjongatástól szétégett torkodból.
- Hol a kék majom? Jól van? - kérdezed.
- Skygo Ace, sajnos úgy tûnik, féktelen ivászatodban elcserélted õt egy adag pálinkára. - válaszol az árnyék, akibõl vagy négyet látsz, és mindnek el van mosódva a képe. Amit mond szíven üt. Nem lehet igaz... A Coruscanton még megvolt! Biztos vagy benne! Azonban emlékszel... Mindenre emlékszel...izé, nagyjából. Emlékszel, ahogy egymás után döntötted le az adagokat, míg végül egy filléred sem marad. Emlékszel, mint döntötted le a pálinkát, amit érte kaptál. És akkor megérted, hogy nem volt semmiféle szomjúság, vagy alkoholbetegség. Hogy mindez te voltál. Csak te. Te ittad meg õt. Mert amikor végre megkaptad S'hoától... Amikor törõdhettél volna vele, amikor gondolhattál volna rá...akkor csak magadra gondoltál. És ebben a pillanatban megérted a bulizós életmód végsõ kegyetlenségét: mostantól csak te leszel. Te és az alkohol, persze... És tombolsz, és üvöltesz, törsz zúzol magad körül, hogy elpusztítsd az árnyékot, de nem sikerül, mert négyet látsz belõle, és sosem azt kapod el, ami fizikailag is létezik... Végül már csak nem is akarod. Mert az árnyék elfogad téged - õ is olyan alkesz, mint te. Az árnyék megért téged... Az árnyéknál van sör... És bevallja, hogy csak viccelt a majommal, amikor a csapos elfordult, visszalopta abban a bizonyos kocsmában idefelé... Magyarul: másnapos vagy.
Hát ilyen érzés Skygo Ace -nek lenni. Örökké...
Az ablakon fénytört be. Végigfutott a hófehér falon, a szürke gumipadlón, a fekete csöveken, a kék lámpákon, amelyek ontották magukból szörnyû neonfényüket, a sárgás lepedõkön, a fémágyakon, a keményítõs paplanokon. Végül a fény sugara a sarokban, a terem legvégén lévõ két ágy egyikére esett. Az ágy hátulján pár lap lógott, diagrammokkal, fényképekkel, adatokkal.
Szemben a falon, egy emelvényen egy fekete doboz ontotta magából a képeket. Alján fémes Orion felirat, mellette két másik doboz. Ezekbõl hangok hallatszottak, amelyek harmóniában változtak a köztük lévõ gép fényével. Elõtte egy kis tárgy, gombokkal, és egy nagy TV felirattal. Néha valaki arra járt, megnyomott pár gombot, és a dobozban a képek logika nélkül csaptak át, egyikbõl a másikba. Fél órája nem járt erre senki, hogy átváltsa a képeket. Hirtelen éles hang hallatszott a két szürke dobozból, és az egyik ágy megmozdult.
A tükörfal másik oldalán, ahonnan mindent tisztán lehetett látni három, fehér-köpenyes alak felkapta a fejét, és további dobozokat kezdett nézni.
A megmozdult ágyról hirtelen lehullott a sárgás paplan, és felvillant alóla egy negyedik ember. Lassan kinyitotta a szemét, majd hunyorogni kezdett, végül röhögni. Letépte magáról a testére nyomkodott korongokat, amelyek drótokban végzõdtek, és a nevetés abbhagyott.
A fal másik oldalán a három alak szomorúan kapcsolt le néhány monitort.
Az ágyon fekvõ alak, mikor jókedve alább hagyott, kezdte felfedezni a helyzetét. Becsukta szemeit, és gondolkodni próbált. Bár elsõre nem sikerül, türelmes ember lévén újbó próbálkozott.
*Öt...* - kezdte az elsõ szóval, ami az eszébe jutott. - *Mi lehet az öt, és miért öt?* - ekkor megpillantotta a szeme elõtt elhelyezkedõ TV-t.
- ...hant a Pentagonba, tegnap este. A két személy, aki a kocsiban volt épej maradt, akárcsak a kocsi. A két személy elmenekült, az autó pedig elszáguldott egy messzi-messzi galaxis felé, amit még nem azonosítottak. Szerencsére a két idegent még tegnap este elkapták, és most Iowa államban vannak egy kutatólaboratóriumban.
*Hmm... Én ezt az alakot ismertem. Az egyik Skygo Ace, Jedi tanítvány. A másik pedig... Hmmm... nagyon ismerõs volt. Talán S'hoalen Deare... Nagy piás volt, és amikor találkoztam vele, mindig egy Kilkenny volt a kezében... Hmmm... Jó pofa volt, de szerintem már meg is halt. Legutóbb a Rylothra indult küldetésre, pont... Skyjal! Micsoda egybeesés! Talán a Földön zuhantak le? És most ott fekszenek abban a laboran?* - elkuncogta magát - *Szegények...* - ekkor hasított belé a szörnyû igazság: Õ maga S'hoalen Deare!
S'hoa elájult, és a három alak csalódottan ult vissza ebédjéhez.
A katonák futottak. Ez nem gyakorlat. Valóban látták... Az egyik ûrlényt már sikerült elkapni, de a másik, az a vörös, valahogy mindig eltûnt. Megérkeztek a megadott zónába. A keresés aprólékos és alapos volt. De itt sem volt semmi. Persze a néhai Pentagon romjai között nem volt nehéz elbújni... James Frances Ryan Iowából tudta ezt. A többiek már elmentek de õ még kutatott... Ha elfogja, elõléptetik. Végre nem közlegény lesz... Sehol semmi... Azazhogy... Valami hang volt ott! Ryan arrafelé kapta az M-16 -ost, és felüvöltött.
- Feltartott kezekkel azonnal jöjjön elõ, vagy tüzet nyitok! - Ekkor vette észre, hogy nincs ott senki. Aztán hirtelen, hátulról megragadta egy kéz.
- Te vagy a fogó! - kiáltott az idegen. Ryan megmozdult, és a másik ûrlényt látta elrohanni, röhögve... Összeesett.
- Hozzámért! Lehet hogy megmérgezett... Felcser, felcser!
- Gyorsan! - pattogott a katonai vezényszó. - Kapjátok el! Miller, maguk meg mentsék meg Ryan közlegényt!
Fémcsizmák csattogtak a sárban. A csillogó pocsojában tükrözõdtek az esõcseppek hullámaitól torzult emberi alakok. Rohamosztagosok voltak, földönkívüli támadásra felkészítve. Kezükben gépfegyverek, ruhájuk barna és zöld volt.
Csöppet sem hasonlítanak az igazi rohamosztagosokra - gondolta S'hoa, aki az árnyékban húzódva tûrte, hogy a katonák felcsapják rá a sarat.
*Mindenkinek kell hoznia áldozatokat* - vízhangzott a fejében az elmúlt napokban látott sörreklám szövege, és készen állt, hogy narancssárga majmát eldobja a kis sikátor másik végébe. Remegve készítette elõ a szõrcsimbókot, majd a végé elhajította - a fénykardját.
*Minél kevesebb veszteség* - gondolta, és a kis fémhengerre vetõdõ osztagnyi ember mögött elsettenkedve elszaladt.
Felszaladt, kiszaladt, ideszaladt, odaszaladt, majd végül beleszaladt a szembejövõ Skyba.
- Sky! - kiáltotta, majd diadalmasan feltarotta a narancs színû majmot.
Sky üdvözölte barátját, majd feltûnt neki a hiány.
- S'hoa, hol a fénykardod?
- Náluk - bökött fejével a rohamosztagosok felé.
- Vigyázz rá! Az a fegyver az életed!
- Meg kellett mentenem a majmot!
- Fénykard nélkül semmi esélyed! Az a Jedik fegyvere! Kizárnak a rendbõl!
- Akkor sem hagyom magára a majmot!
- Miért, mit gondolsz, õ mit csinálna a helyedben?! - S'hoa gondolkodott, majd kelletlenül beismerte:
- Tenné a kötelességét.... Eladna a rabszolgapiacon egy üveg vodkáért...mint ahogy a Jedik szokták. Most mil lesz?
- Kinyírjuk a rohamosztagosokat, elvesszük a fénykardot, majd keresünk egy kocsmát. Kurvára kijózanodtam...
S'hoa halkan elvigyorodott, és vigyázott, hogy nehogy megszólaljon háttérzeneként a Birodalmi Induló.
- Akkor most elõ a... - itt elhallgatott, ráeszmélve, hogy nincs nála a keresett tárgy. Kissé módosította mondatát:
- Nos, akkor Sky... elõ a fénykarddal.
A két Jedi odament a rohamosztagosokhoz.
- Van nálatok valami, ami a miénk. Adjátok vissza, és nem esik bántódásotok!
- Há dikk, nem úgy ván áz! Itten táláltuk á fõdön!
- Úristen, S'hoa, ezek gyõzike haverjai!
- Akkor nyírjuk ki õket! - vágta rá S'hoa, majd az Erõ segítségével maga felé rántotta a kardot. Még mindig nem volt teljesen százas, így nem a kezébe röppent, hanem az orrán koppant a markolat. Miközben szentségelt, Sky lemészárolta a katonákat.
- Ez meg vóna! Akkor most mi legyen? - kérdezte. S'hoának ekkor támadt egy korszakalkotó ötlete:
- Vegyük el a felszerelésüket, és adjuk el a közeli óvodában, hogy ezzel lehet katonásdit játszani. A kapott pénzbõl meg piálunk!
- Oké, de élesítve adjuk el a fegyvereket! Így a lurkók lelövik egymást, és akkor a bolygó túlnépesedés problémáján is segíthetünk!
- Egyetértek! Dologra! - csapták össze a kezüket Skyjal, majd vidáman munkához láttak. Jót tenni jó.
S'hoa és Sky tehát véghezvitték a tervüket, és beültek egy kocsmába, amikor betoppant eléjük egy szöke, hosszúhajú alak.
- Hello. Én egy másik bolygóról jöttem. Akarjátok látni az ûr...
S'hoa belé folytotta a szót.
- Te is?
- Öhm... miért? Ti?
- Coruscant.
- Betelgeuse IV.
- Zaph... Zaphod Beeblebrox?
- Igen - mondta a másik, és megeresztett egy lehengerlõ mosolyt.
- S'hoa, ki e a muki? - kérdezte Sky.
- Zaphod Beeblebrox, a galaxis elnöke.
- Hmm... igen, de úgy érzem, nem én irányítom valójában. Azt, hogy ki, nem tudom, mert valaki törölte az agyamból, és ez a valaki feltehetõleg én voltam. - mondza Beeblebrox.
- Tudtam... Nagyon gyanus volt nekem ez a Palpatine Kancellár... - mondta elgondolgodva Sky.
- Nah, de most nyomás a hajóra! - mondta Beeblebrox, és mind a hárman kisétáltak, felszáltak az Aranyszívre, és a Végtelenvalószínûségi-hajtómûnek köszönheten felbukkantak a Tatooineon.