Post by Grimi on Jan 8, 2009 13:28:49 GMT 1
Végeláthatatlan, kopár, csúszós, és az idők folyamán állatira megromlott margarin borította táj, amerre a szem ellát, de még annál is tovább, csak hogy valóban végeláthatatlan legyen a kép, mely ezen a bolygón fogadja azt, aki idejön. És mivel romlott néhol a felszínt borító, vagy inkább azt kitöltő margarinkrém, mely itt-ott hagymás, máshol sonkás, vagy pikáns ízesítésű, kívülről úgy néz ki, mintha zöld növények milliónyi fajtája borítaná be a bolygót, sűrű dzsungeleket alkotva ezáltal. Nos, a sűrű dzsungel alig hatvan centi magasságot üt meg, de ott aztán tényleg nagyon ott van. És büdös. Mert hát penészből van az egész erdőség, természetesen.. szóval nem is kicsit. Büdös.
De ugyan miért is kéne hogy foglalkoztasson ez olyasvalakit, aki csak azt várja, mikor éri már utol a halál, hacsak nem azon izgul, hogy nem elég méltó hogy testével beszennyezze a Nemespenész-ligetet, vagy az Olvasztott Vaj-tengert, amely felett épp elrepült űrhajója. Kicsit aggodalmas tekintettel pillantott hát ki az ablakon, miközben néhány kuku rohangászott körülötte. És hogy kiről is van szó? Hát igen, ezt eddig nem említettem.
- Megérkeztünk! - harsogta valaki a Evarice fülébe, mire szegény lány ijedtében az épp csuklójához emelt pengével megpördült, és épp lenyisszantotta a hangoskodó kuku fejét.
Néhány társa megrökönyödve állt meg egy pillanatra, aztán gyorsan folytatták a rohangászást, és persze elvitték a hullát meg a fejét is valahova.
- Kinyírta Kemmy-t!
- Szemét!
- Látjátok, mondtam, hogy nem szabad felbosszantani.. Kemmichy elmondta ennek az emonak, hogy nem tudunk leszállni, mire az dühében ilyen kegyetlen módon megölte!
- Szegény Kemmichy..
Gyorsan feltörölgették a vért, majd megvárták, míg Evarice bánatosan (szerintük kegyetlen kacajt hallatva) elteszi zsebébe a gyilkos fegyvert, majd ismét odalépkedett hozzá egy kuku.
- Jelentem, nem tudunk leszállni! Túl laza a talaj, elsüllyednénk benne! - hadarta el a kuku, mire egy füstölgő lyukkal a fején hanyatt vágódott, miután Evarice ijedtében kirántotta szájából a pisztolyt elejtette azt, és az ablakhoz rohant, meg meglesse, tényleg nem tudnak leszállni.
- Ez borzalmas! - nyögte elhaló hangon, miközben a háta mögött mutogató és káromkodó kukuk eltüntették az újabb hullát.
Valahogy pedig le kell jutnia a bolygó felszínére, hiszen itt van dolga. Őt küldték, mert ő a legjobb. Kegyetlen, és roppant precíz, mondhatni a tökéletes gyilkos hírében állt. Bérgyilkos, ahogy még mondani szokták. És a két kuku hulláját elnézve tényleg veszedelmes egy valaki.
Hosszú, fehér haja alatt fakó arca kifejezéstelenséget mutatott a világba, fekete ruhái pedig kellő kontrasztot alkottak azzal, ami nem a ruhája volt. Csuklóját temérdek karperec vagy valami olyasmi takarta, pontosabban a már megejtett vágásokat titkolta ezáltal, melyekből még egy se volt, de lehetett volna, ha nem zavarják meg folyton. Így az áldozatai száma nőtt, de a bőre érintetlen maradt.
- Akkor hát.. egyedül megyek - jelentette ki eltökélten, mire néhány kuku a közelében megkönnyebbülten felsóhajtott.
- Nincs szükségem senkire - tette hozzá, mire az előbbi megkönnyebbült kukuk halálsikolyt hallatva menekülni kezdtek a közelből. Pontosabban nem halálsikolyt, mert ahhoz meg kellene halniuk ugye. De csak szép sorjában.
Evarice a mentőkabinok mellett álldogált, és épp bevitte a kódokat a számítógépbe. Tekintve, hogy nagyjából annyira értett a számítógéphez, mint Darth Vader a kán-kánozáshoz, először bekapcsolta a hajó önmegsemmisítő rendszerét, mire az eddig szürke arccal álldogáló, reszkető kukuk fejvesztett menekülésbe kezdtek a többi mentőkabin felé. Evarice következő téves parancsa aztán az övét kivéve mindegyik podot kilőtte a bolygóra. Aztán tündéri kis mosoly jelent meg arcán, mikor észrevette a zöld gombot.
- Jaj, megvagy.. - motyogta, miközben szoknyáját kicsit megemelve bemászott a kabinba. Az egymást még nem legyilkoló kukuk épp akkor rontottak be, mikor Evarice azzal a tudattal, hogy a kukuk szépen visszamennek a bázisra, lenyomta a gombot.
- Ez a pííűű-pííűűű nem valami kellemes melódia - motyogta még a vészjelzőre utalva, miközben kabinja sebesen kilőtt a bolygó felé, a kuku hajó pedig egy utolsó pííűű keretében szanaszét robbant, bevilágítva az eget, és megolvasztva a Vaj-hegyet, mely ettől kezdve Vaj-föld lett, és a későbbi felfedezők már gond nélkül elnevezhették a planétát róla Vajföldnek.
Kicsit messzebb, a penészes földbe, pontosabban vajba fúródva egy kisebb csempészhajó, egy transzporter füstölgött, belsejében pedig valakik nagyban hangoskodtak. A hajó bejegyzetlen, lopott jármű volt, így aztán mikor a hülye Csókapanka a lezuhanást követően félelmében vészjelzést adott le, a kukuk rögtön tudták, hogy kapás van. Sőt, mikor a részletekről tájékoztatták Kaulitz császárt, ő kijelentette a Sötét Oldalra hivatkozva, hogy pontosan őket keresik, így aztán rögtön odaküldte Evarice-ot, akit saját maga tanított, és tett kegyetlen gyilkossá, legyőzhetetlen harcossá. Ő volt a Császár Keze.
Tudta mit kell tennie. Tudta kiket kell keresnie, de még nem tudta, hogy a kik közül pontosabban kikre is akadt. Adattárolójában több arc holoképe is villódzott. Jediké, a régi rendszer hőseié, akik most be voltak fogva bányászni, vagy inkább meg voltak gyilkolva. Evarice célpontjai mind utóbbira voltak ítélve, mivel a bányák már tele voltak. Vagy inkább azért, mert Kaulitz császár a Sötét Oldalra hivatkozva veszélyesnek ítélte meg őket.. mindig ezt csinálta. Mióta a Tűz urával haverkodott, folyton a Sötét Oldalról papolt, és persze Yoda társasága sem javított paranoiáján.
Szóval ezért küldte Kezét, Evarice-ot a később majd Vajföldre keresztelt bolygóra, ahonnét a vészjelzést fogták, és ahol Aang épp csúnyán elverte szegény Csókapankát amiért ilyen segg hülye baromállat volt.
- Te teljesen meghülyültél, bazmeg!? - rikácsolta a kopasz kölyök, mialatt a sarokban Grimi vodkát vedelt, és nagyokat pislogott a jelenetsorra.
- Most a fejét, most a fejét! - kiabált néha közbe, mikor Aang megemelte botját, hogy rásózzon egyet a vukira. Ennek következményeként néha ő kapott egyet a fejére, és míg nem kapott ismét egy jókorát oda, addig nyúlnak képzelte magát, és a borkormányt próbálta megenni.
- Az nem répa, baszod! - intette le őt Aang egy székkel, majd visszatért a Csókapanka-fenyítéshez. Hosszú órákig ment ez így, mígnem a radar kiszúrta a felettük megjelenő hatalmas cirkálót.
Aang azzal a fejjel esett seggre, hogy „én megmondtam!” míg Grimi csak közelebb ugrált az adóvevőhöz, és bekapcsolta.
- Segítséééééég, valaki segítsen rajtuuunk! - hallatszott a kukuk vészjelzése, ami aztán egy sercegő hang kíséretében ért véget, az égen pedig jól látták a bolygó légterébe belépő elégő roncsokat.
- Látjátok, látjátok, nem az én hibám volt! Mások is lezuhannak itt! - ugrált örömében Csókapanka, de aztán kapott egy maflást, és csendben maradt.
- Nekem ez gyanús - motyogja Aang, az egyetlen értelmes közöttük. Grimi musszogott egyet.
- Basszameg - szólt Aang, majd kupán vágta a firrerreot, és megismételte: - Nekem ez gyanús..
Grimi ismét musszogott, majd látva, hogy Aang vicsorogva felemeli botját, gyorsan felemelte a kezeit:
- Nyugi, csak vicceltem!!
Csókapanka jót röhögött, mire kapott egy újabb maflást.
- Ezért ma nem ülhetsz fel a műszerfalra! - mondta neki Aang, mire a vuki nyöszörgött egyet és a műszerfalra pillantott, ahol megcsillant a botkormány vége. Mint a rajzfilmekben.
- Mitévők legyünk? - kérdezte Aang Grimit, mert bár látszólag nem, de tényleg nem Grimi volt a főnök már. Csak Aang épp tanácstalan volt.
- Hát.. esetleg kimehetnénk oda és..
- Ezaz! Kimegyünk, és megnézzük zuhant-e le használható alkatrész! - kurjantotta Aang és már rohant is kifelé.
- ..megnézhetnénk azt a romtemplomot - fejezte be Grimi halkan, majd megrántotta a vállát, és Csókapankát a seggszőrénél ráncigálva az Avatár után indult.
De ugyan miért is kéne hogy foglalkoztasson ez olyasvalakit, aki csak azt várja, mikor éri már utol a halál, hacsak nem azon izgul, hogy nem elég méltó hogy testével beszennyezze a Nemespenész-ligetet, vagy az Olvasztott Vaj-tengert, amely felett épp elrepült űrhajója. Kicsit aggodalmas tekintettel pillantott hát ki az ablakon, miközben néhány kuku rohangászott körülötte. És hogy kiről is van szó? Hát igen, ezt eddig nem említettem.
- Megérkeztünk! - harsogta valaki a Evarice fülébe, mire szegény lány ijedtében az épp csuklójához emelt pengével megpördült, és épp lenyisszantotta a hangoskodó kuku fejét.
Néhány társa megrökönyödve állt meg egy pillanatra, aztán gyorsan folytatták a rohangászást, és persze elvitték a hullát meg a fejét is valahova.
- Kinyírta Kemmy-t!
- Szemét!
- Látjátok, mondtam, hogy nem szabad felbosszantani.. Kemmichy elmondta ennek az emonak, hogy nem tudunk leszállni, mire az dühében ilyen kegyetlen módon megölte!
- Szegény Kemmichy..
Gyorsan feltörölgették a vért, majd megvárták, míg Evarice bánatosan (szerintük kegyetlen kacajt hallatva) elteszi zsebébe a gyilkos fegyvert, majd ismét odalépkedett hozzá egy kuku.
- Jelentem, nem tudunk leszállni! Túl laza a talaj, elsüllyednénk benne! - hadarta el a kuku, mire egy füstölgő lyukkal a fején hanyatt vágódott, miután Evarice ijedtében kirántotta szájából a pisztolyt elejtette azt, és az ablakhoz rohant, meg meglesse, tényleg nem tudnak leszállni.
- Ez borzalmas! - nyögte elhaló hangon, miközben a háta mögött mutogató és káromkodó kukuk eltüntették az újabb hullát.
Valahogy pedig le kell jutnia a bolygó felszínére, hiszen itt van dolga. Őt küldték, mert ő a legjobb. Kegyetlen, és roppant precíz, mondhatni a tökéletes gyilkos hírében állt. Bérgyilkos, ahogy még mondani szokták. És a két kuku hulláját elnézve tényleg veszedelmes egy valaki.
Hosszú, fehér haja alatt fakó arca kifejezéstelenséget mutatott a világba, fekete ruhái pedig kellő kontrasztot alkottak azzal, ami nem a ruhája volt. Csuklóját temérdek karperec vagy valami olyasmi takarta, pontosabban a már megejtett vágásokat titkolta ezáltal, melyekből még egy se volt, de lehetett volna, ha nem zavarják meg folyton. Így az áldozatai száma nőtt, de a bőre érintetlen maradt.
- Akkor hát.. egyedül megyek - jelentette ki eltökélten, mire néhány kuku a közelében megkönnyebbülten felsóhajtott.
- Nincs szükségem senkire - tette hozzá, mire az előbbi megkönnyebbült kukuk halálsikolyt hallatva menekülni kezdtek a közelből. Pontosabban nem halálsikolyt, mert ahhoz meg kellene halniuk ugye. De csak szép sorjában.
Evarice a mentőkabinok mellett álldogált, és épp bevitte a kódokat a számítógépbe. Tekintve, hogy nagyjából annyira értett a számítógéphez, mint Darth Vader a kán-kánozáshoz, először bekapcsolta a hajó önmegsemmisítő rendszerét, mire az eddig szürke arccal álldogáló, reszkető kukuk fejvesztett menekülésbe kezdtek a többi mentőkabin felé. Evarice következő téves parancsa aztán az övét kivéve mindegyik podot kilőtte a bolygóra. Aztán tündéri kis mosoly jelent meg arcán, mikor észrevette a zöld gombot.
- Jaj, megvagy.. - motyogta, miközben szoknyáját kicsit megemelve bemászott a kabinba. Az egymást még nem legyilkoló kukuk épp akkor rontottak be, mikor Evarice azzal a tudattal, hogy a kukuk szépen visszamennek a bázisra, lenyomta a gombot.
- Ez a pííűű-pííűűű nem valami kellemes melódia - motyogta még a vészjelzőre utalva, miközben kabinja sebesen kilőtt a bolygó felé, a kuku hajó pedig egy utolsó pííűű keretében szanaszét robbant, bevilágítva az eget, és megolvasztva a Vaj-hegyet, mely ettől kezdve Vaj-föld lett, és a későbbi felfedezők már gond nélkül elnevezhették a planétát róla Vajföldnek.
Kicsit messzebb, a penészes földbe, pontosabban vajba fúródva egy kisebb csempészhajó, egy transzporter füstölgött, belsejében pedig valakik nagyban hangoskodtak. A hajó bejegyzetlen, lopott jármű volt, így aztán mikor a hülye Csókapanka a lezuhanást követően félelmében vészjelzést adott le, a kukuk rögtön tudták, hogy kapás van. Sőt, mikor a részletekről tájékoztatták Kaulitz császárt, ő kijelentette a Sötét Oldalra hivatkozva, hogy pontosan őket keresik, így aztán rögtön odaküldte Evarice-ot, akit saját maga tanított, és tett kegyetlen gyilkossá, legyőzhetetlen harcossá. Ő volt a Császár Keze.
Tudta mit kell tennie. Tudta kiket kell keresnie, de még nem tudta, hogy a kik közül pontosabban kikre is akadt. Adattárolójában több arc holoképe is villódzott. Jediké, a régi rendszer hőseié, akik most be voltak fogva bányászni, vagy inkább meg voltak gyilkolva. Evarice célpontjai mind utóbbira voltak ítélve, mivel a bányák már tele voltak. Vagy inkább azért, mert Kaulitz császár a Sötét Oldalra hivatkozva veszélyesnek ítélte meg őket.. mindig ezt csinálta. Mióta a Tűz urával haverkodott, folyton a Sötét Oldalról papolt, és persze Yoda társasága sem javított paranoiáján.
Szóval ezért küldte Kezét, Evarice-ot a később majd Vajföldre keresztelt bolygóra, ahonnét a vészjelzést fogták, és ahol Aang épp csúnyán elverte szegény Csókapankát amiért ilyen segg hülye baromállat volt.
- Te teljesen meghülyültél, bazmeg!? - rikácsolta a kopasz kölyök, mialatt a sarokban Grimi vodkát vedelt, és nagyokat pislogott a jelenetsorra.
- Most a fejét, most a fejét! - kiabált néha közbe, mikor Aang megemelte botját, hogy rásózzon egyet a vukira. Ennek következményeként néha ő kapott egyet a fejére, és míg nem kapott ismét egy jókorát oda, addig nyúlnak képzelte magát, és a borkormányt próbálta megenni.
- Az nem répa, baszod! - intette le őt Aang egy székkel, majd visszatért a Csókapanka-fenyítéshez. Hosszú órákig ment ez így, mígnem a radar kiszúrta a felettük megjelenő hatalmas cirkálót.
Aang azzal a fejjel esett seggre, hogy „én megmondtam!” míg Grimi csak közelebb ugrált az adóvevőhöz, és bekapcsolta.
- Segítséééééég, valaki segítsen rajtuuunk! - hallatszott a kukuk vészjelzése, ami aztán egy sercegő hang kíséretében ért véget, az égen pedig jól látták a bolygó légterébe belépő elégő roncsokat.
- Látjátok, látjátok, nem az én hibám volt! Mások is lezuhannak itt! - ugrált örömében Csókapanka, de aztán kapott egy maflást, és csendben maradt.
- Nekem ez gyanús - motyogja Aang, az egyetlen értelmes közöttük. Grimi musszogott egyet.
- Basszameg - szólt Aang, majd kupán vágta a firrerreot, és megismételte: - Nekem ez gyanús..
Grimi ismét musszogott, majd látva, hogy Aang vicsorogva felemeli botját, gyorsan felemelte a kezeit:
- Nyugi, csak vicceltem!!
Csókapanka jót röhögött, mire kapott egy újabb maflást.
- Ezért ma nem ülhetsz fel a műszerfalra! - mondta neki Aang, mire a vuki nyöszörgött egyet és a műszerfalra pillantott, ahol megcsillant a botkormány vége. Mint a rajzfilmekben.
- Mitévők legyünk? - kérdezte Aang Grimit, mert bár látszólag nem, de tényleg nem Grimi volt a főnök már. Csak Aang épp tanácstalan volt.
- Hát.. esetleg kimehetnénk oda és..
- Ezaz! Kimegyünk, és megnézzük zuhant-e le használható alkatrész! - kurjantotta Aang és már rohant is kifelé.
- ..megnézhetnénk azt a romtemplomot - fejezte be Grimi halkan, majd megrántotta a vállát, és Csókapankát a seggszőrénél ráncigálva az Avatár után indult.