A kukuk történelme

[Val]

A kukuk történelme

Ahhoz, hogy a kukuk történelmét megérthessük, át kell fogalmaznunk az idõrõl és a térrõl alkotott alapvetõ elképzeléseinket.
Elõször vegyük kedvenc mondatunkat: réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban. A messzi-messzivel viszonylag jól elboldogulunk, hiszen itt olyan dolgokra gondolhatunk, miket nem látunk, mint például Amerika, a Mars, vagy az ágyunk alatti terület. Ezeken a helyeken általában furcsa, félelmetes, gusztustalan lények élnek, mint az amerikaiak, a marslakók és a mumusok. Nincs ez másképp a messzi-messzi galaxisban sem, ahol élnek például rankorok, huttok és dagadt twi'lekek. A kuku történelmének elsõdleges megértéséhez viszont az idõ szemlélete állja utunkat.
Mikor is volt a réges-régen? Vegyük példának egy egyszerû történetet. "Egyszer volt hol nem volt, réges-régen, amikor még a madár se járt..." A történet folytatása mindnyájunknak ismerõs. Sárkányok, trollok, griffek, és egyéb lények töltik ki a mese további részét. Ezek szerint a tér-idõ szoros kapocsban áll egymással, és az idõ, mint a negyedik tér-idõ dimenzió (nem térdimenzió!), ugyanazon az elven mûködik, mint többi három másik társa. Ezek szerint ha az idõben egy másik irányba indulunk el, ugyanúgy réges-régen érkezünk meg. Tehát a "réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban" lehet akármikor, akárhol, a lényeg, hogy nagyon nem most, nagyon nem itt.
A következõ támpontunk a galaktikus történelem helyszínei. A nagy események általában egy-egy helyhez köthetõek, amelyek így csomópontokat alkotnak. Ilyen csomópontok például Korriban, Dantooine, Ossus, Dxun és a legnagyobb, Coruscant. A Galaxis története ezeken a helyeken alapszik, és pillanatról pillanatra csapódik egy-egy helyszínre. Felbukkannak fontos, de nem sûrû helyek, mint Ruusan, vagy Hoth. A világ tehát csapong térben. Minthogy megállapítottuk, hogfy a tér-idõ szétválaszthatatlan, kénytelenek vagyunk belátni, hogy a világ az idõben is hánykolódik. Az idõ csomópontjai egybeesnek a tércsomóponjaival, tehát a Jedi Polgárháborúval, a Klónháborúkkal, vagy a Galaktikus Polgárháborúval. A történelem nem csak a Galaxis térbeli mivoltjában alkot bonyolult logikai hálót, de magában az idõ sodrában is.
Már csak egyetlen probléma maradt hátra: réges-régen a messzi-messzi galaxisban éppen a Galaktikus Polgárháború zajlott. Ám hogy a többi mikor, így, a történelem által elmosott idõsíkon, már nehezebb megmondani. A határozatlansági együttható pedig, ami a világ nagy randomgenerátora, szükségszerûen a véletlenre bízza, hogy a történelem melyik idõben bukkan fel. Így akár az is elképzelhetõ, hogy igenis most bukkan fel, vagy már fel is bukkant. Ennek csak egyetlen kis bökkenõje van: az, hogy Revan irányítása alól hirtelen Palpatin mellé kerüljünk a Birodalmi Palotába, majd pár pillanat múlva felbukkanjunk Coruscant City alapításánál, ugyanúgy lehetséges, minthogy a megszámozott pillanatok sorában éljük végig a történelmet, az egymást a feljegyzések szerint követõ sorrendben. És úgy tûnik, a mindenható együttható inkább ez utóbbit választotta. Az, hogy ez mégis hogyan szakadt meg, vessük bele magunkat a történetbe.
Remélem mindenki felfogott egy morzsát a tér-idõ kontinuumból, és bele is kezdhetünk a kukuk történelmébe.

[Val]

1. Hogy is van a kukuknak történelme?

Jogosan merül fel a kérdés: a kukuk, amik Bill Kaulitz, külvilágtól elzárt, szabályszerint nevelt gépezetében termelõdnek, alig pár évtizede, vajon hogy rendelkezhetnek történelemmel? Hiszen amióta az elsõ kukuk kidugták a fejüket szürke tartályaikból, alig 30 év telt el, a Kuku Birodalom máris készen állt arra, hogy lerohanja a Galaxis többi részét. Ennek egyetlen véletlen oka van, ez pedig a Galaktikus Polgárháborúk alatt keresendõ.
A Polgárháborúk egyik oldalán a Birodalom állt, Palpatin császárral és Vader nagyúrral, akik együtt uralták a Galaxis nagy részét, és elszántan küzdöttek a Köztársaság álpmvilágát visszasíró lázadók ellen. A másik oldalon pedig Leia hercegnõ, és sok más vezetõ által összefogott lázadás, nem utolsó sorban Luke Skywalker. Luke éppe felderítést végzett a Hothon, amikor megtámadta õt egy wampa, a hóba zuhant, a szörny pedig elhurcolta. Hamarosan a barlangban ébredt, és egy kis fénykardozás után már a hóban mászkált. Addig, amíg el nem ájult. De még elõtte meglátta Ben Kenobi szellemét, aki jól elküdlte õt a Dagobahra. Luke, amint tehette felkereste a Dagobahn Yoda mestert, hogy tanuljon tõle, ám egyik este rémálmot látott: a barátait elkapják a Bespinen. Félelmét megosztotta Yoda mesterrel, aki ekkor elmondta neki, hogy nem a jövõt, csak a lehetséges jövõt látta. Luke elment megmenteni a barátjait, de ezt azért jól megjegyezte, és késõbb, amikor megalapította az Új Jedi Rendet, jól meg is tanította a kis jedi növendékeknek.
A tudás száz évig sodródott a jedik között, amikor Darth Krayt jó megtizedelte õket. De a gondolat ezek után sem halt meg, a jedik átadták ezt másoknak is. Így sodródott ez egészen az Univerzum végéig. Ugyanis az Univerzum egyszercsak úgy döntött, hogy õ most egyenlete hõmérsékletû lesz a fizika törvényei szerint. Ez nem nagyon tetszett a benne élõknek, akik vagy világvége-életbe, vagy megtérésbe, vagy kiútkeresésbe vetették magukat. Végül a gondolat beszökött egy tudós fejébe. Ez a tudós arra gondolt, hogy az akkori idõ szerint mégiscsak õk a jövõ, ami következésképpen folyékony, változékony. Így elõállt egy idõutazás tervével, hogy az Univerzum jövõjét megváltoztassa, lehetõleg a fizika törvényei ellen. Harminc évig építette a gépét, és amikor készen volt, lenyomta a gombot.
Ami történt, minden képzeletét felülmúlta. Ez a tudós, sajnos nem értette a tér-idõ kontinuum bonyolult rácsát, így csodálkozva kellett észrevennie, hogy szépen fel is borította azt. A határozatlansági együttható pedig megkeverte a dolgokat, mindent más sorrendbe rakott össze. Ezalatt nem az értendõ, hogy minden másképpkövetkezett, hanem a pillanatok akár egymás után többször is bekövetkezhettek. Az együttható kizökkent a természetesen lehetséges, és normális állapotából, és beleesett egy másik természetes, lehetséges, normális állapotba.
Így olyan furcsaságok történhettek meg, hogy habár Vader véletlenül megjelenve a lázadók tiktos gyûlésén, majd csodával határos módon megmenekülve elkotyogta a Császárnak, hogy hol található a lázadók titkos bázisa, végül a Birodalom mégis összeomlott, hiszen ez az esemény már bekövetkezett a határozatlansági együttható megváltozása elõtt, tehát ismét bekövetkezhetett. Az már csak ráadát, hogy a végén Luke Skywalker nem Vaderrel küzdött, hanem Malakkal, mégpedig a Csillagkohóban, amit alig pár pillanattal elõtte építettek a Rakaták.
Így eshetett meg az is, hogy alig másztak ki a kukuk a keltetõikbõl, már évezredes történelemmel rendelkeztek.

[Val]

2. A kukuk származása

A kukuk származása egészen BBY 7,500,000-re vezethetõk vissza. Ebben az idõben kezdtek el a Galaxis elsõ fajai kialakulni. Mit közismert, a fajoknak két hulláma volt, az elsõ, amelyben az intelligens fajok, mint a columi, a gree, vagy a sharu felemelkedtek, majd a fejlõdésben saját nagyságukban való hitük miatt megakadtak, helyet adva a második hullámnak, amelyben a kevésbé fejlett, de vállalkozó kedvûbb fajok, mint az emberek, vagy a durosok igyekeztek minél több teret szerezni. Az, hogy az emberek miért kerültek a második hullámba, mikor már kimutathatóan léteztek, amikor a columi elsõ egyedei kitették a lábukat az ûrbe, nagyon egyszerû.
Az mindenképpen az emberi társadalom hiányosságaiban keresendõ. Az emberi fejlõdés folyamata legjobban egy hullámnak feleltethetõ meg. Mindig akkor indult be, amikor találtka maguknak egy célt, ami elérhetõnek tûnt, és mikor rájöttek, hogy ez a cél igazából nagyon messze van tõlük, a fejlõdés abba maradt. Hétezer év fejlõdés után már szinte csodának számított, hogy egy emberüket kijuttatták az ûrbe, majd körülbelül ötszáz évvel késõbb kolóniát létesítettek a legközelebbi bolygón. Nem sokáig élvezhették a siker ízét: pár évvel késõbb, a kolóniai költségei miatt kialakuló pénzügyi hiány után polgárháború tört ki az anyabolygón. A közel ötszáz évig tartó káosz alatt az emberiség teljesen megfeledkezett a kolóniáról, életszínvonala pedig visszaesett az egy évezreddel azelõtti állapotra, ahonnan az elkövetkezõ 7,000,000 év alatt nem sikerült magukat kiemelni. Nem ez történt viszont a kolóniával, akik találkoztak a bolygó másik lakosaival. A bennszülöttek által Ma'aleca'andrának hívott bolygón hamarosan ember városok létesültek, akik békében éltek a helyiekkel. Párezer évvel késõbb viszont kellemetlen problémával találták szembe magukat: egy üstökösraj igyekezett keresztüljutni a rendszeren. A Ma'aleca'andra bennszülötteinek, akiket zhellnek hívtak, ez kisebb fejtörét okozott, majd úgy döntöttek, hogy megmentsék a rendszert, az egészet átköltöztetik egy békésebb helyre. A zhellek felépítettek egy hatalmas gravitációs-teret, és egy ahhoz tartozó hajtómûvet, majd az egész naprendszert megfogva elindultak a Galaxis közepe felé. Nem volt fényes a helyzet, ugyanis a helyváltoztatás megviselte mind a zhellek egészségét, mint társadalmi rendszerüket. Az utazás közben hatalmas polgárháború folyt, ahol az addigra kilencre növõ emberi városok igyekeztek mindig az elõnyösebb oldalra állni. Végül, amikor kialudt a hajtómû fénye, a hat megmaradt emberi város egy lepusztult bolygóval nézett szembe, amit a zhellek elpusztítottak magukkal egyetemben. Ekkor, BBY 300,000-ben, a hat város megalapította a Zhell Zászlóaljait, amely százezer év alatt 15 várossá, majd végül 13 nemzetté fejlõdött. Ekkor érkeztek meg a bolygóra a taungok, akik, miután nem sikert elfoglalniuk a bolygót, a Roonra repültek, hogy késõbb a mandaloriak válhassanak belõlük.
De ez a kukuk történelmének szempontjából már nem érdekes, ugyanis az õ fejlõdésük BBY 400 körül kezdõdik, a naprendszerrel együtt a Galaxis központjába hurcolt Föld bolygón. A többezer éve folyamatosan primitív körülmények között élõ Kuku törzs egyike volt azoknak a dél-afrikai csoportoknak, akik nagyobb károsodás nélkül túlélték az ötszáz éves polgárháborút. Mint ahogy az a háborúknál lenni szokott, amelyikben amerika is benne van, fellángoltak a hazafias érzések, és közel ezer év szunnyadás után megelepult a harmadik Ku Klux Klán. Miután tudomást szereztek róla, hogy tagjaik nevét, a kukut egy néger banda is használja egyidejûleg, kiírtották az egész törzset. Ezután intenzív rendfenntartó vadászat indult a Klán ellen, amelyet hamarosan skerült ismét elfojtani. A háború után feléledõ, békét, erõszakellenességet hirdetõ fiatalok viszont bálványozni kezdték a kiírtott törzset, mint a felesleges agresszió áldozatainak jelképét. Megalakult a Kehér Ufjak Kötétbõrû Umberekért (KUKU) szervezet, a Kuku Tribe együttes, és sok más, hasonló eszméjû társaság. Egy ûrutazó, Bill Kaulitzf éppen ekkor látogatta meg a Földet, és saját klónozórendszerét a földi primitivizmushoz igazítva, beleépítette a kukupatizmust is. Lényeit a törzsrõl nevezte el, hogy azok életerõs fiataloknak érezve, lelkesen vessék bele magukat világba. Hamarosan Kaulitznak menekülnie kellett a Földrõl, majd amikor egy másik bolygón építette fel tökéletesített rendszerét, a kukuk saját magukat, és hadtesteiket az emlékeiken élõ együttesekrõl, számokról nevezték el.
Most, hogy végre tudjuk, hogyan alakultak ki maguk a kukuk, végre - úgy tûnik - elkezdhetjük magának a történelemnek a kutatását.

[Val]

3. A Kuku Osztagok hõskora

Köszönhetõen a kaminoiakkal való dolgozásnak, a kukuk ugyanazon rangsorba sorolhatóak, mint a klónkatonák. A háromtagú osztagokra alapuló rendszer körülbelül 37,000 kuku katonát számol. Az osztagok egy kétjegyû sorszámot, a szakaszok egy 2-4 betûs rövidítést (amelyet egybe írnak az osztag számával), a századok egy állatnevet, a zászlóaljak egy dátumot az évbõl, az ezredek egy Galaxisbeli híres személy keresztnevét, a légiók egy kártyalapot, az alakulatok egy betût, a három hadtest pedig egy színt. Miután az elsõ kukuk kinyitották a szemüket, nevet, majd osztagot kellett választaniuk. A kukuk nagyon büszkék voltak szervezett egységeikre, így az osztagok, mint családok jelentek meg mindennapjaikban. A tér-idõ keveredés következménye képpen csapongó eseménysorozatok valószínûleg a klóntermesztés természete miatt ugyanabban a sorrendben érték a kuku osztagokat, így történelmük egy átfogó egésszé válik.
A kukuk történelme a Vörös hadtest, C alakulat, Pikk Ász légió, Durge ezred, November 9. zászlóalj, Tõkésréce század, LZ-69 osztagával kezdõdik. A név szerint Whole Lotta Loveot, Heartbreakert és Moby thingyet tartalmazó csapat volt az elsõ, aki komolyabb részt vállalt a galaktikus történelembõl.

3. 1. A ruusani három

Whole Lotta Love õrmester, vagy ahogy a többiek hívták, Lotti szerette a nyugodt órákat, amelyeket egy-egy idegen bolygó felszínén eltölthetett, és ez a nap sem volt más. Mélyet szippantott a levegõbõl, majd térdre esve fulldokolni kezdett. Miután végleg sikerült megakadályoznia halálát, ismét felegyenesedett. Egy ilyen kis probléma nem ronthatja el a délutánját. Szippantott mégegyet óvatosan, és miután nem mutatta jelét az ismételt halálközeli élménynek, ismét beszippantotta a friss levegõt, hogy tüdeje megtelhessen Ruusan élményével. Miután megint a földön találta magát, a halál szélén fetrengve, úgy döntött, többször nem próbálkozik meg a mutatvánnyal. Négykézlábra állt, és belebámult a földön fekvõ, égett hulla arcába. Felegyenesedett, és végignézett a tetemen. Egész teste egy robbanás elkorcsosult maradványa volt. Még mindig kezében szorongatott egy hosszúkás, fémes tárgyat, ami nem volt meglepõ, hiszen az bele is olvadt a tenyerébe.
- Breaker, Moby, gyertek!
A két katona odasietett mellé.
- Mi ez, Lotti? - kérdezte Moby, aki nem az eszérõl volt híres, inkább arról, hogy nincs neki.
- Ismereteim alapján ember. - válaszolt Breaker.
- Eddig én is eljutottam. De úgy látszik, az égései nem régiek.
Breaker leguggolt a füstölgõ test mellé.
- Alig pár perces. Merénylet lehet. Vagy egy titkos akció.
- Vagy egy háború. - mondta Lotti, és kezével elõre mutatott.
Szemben velük az égett emberrel egyetemben rengeteg halott feküdt, különbözõ pózokban. Úgy tûnt, a bomba, amelyet használtak nem volt kíméletes semmivel, és elég nagy volt a hatótávolsága.
- Ez legalább a csendet megmagyarázza. De attól félek, nem sokáig élvezhetjük. Egy ilyen horderejû fegyver nagy veszélyt jelenthet.
- El kell pusztítanunk. - bökte ki Moby.
- Vagy megszereznünk. - javította ki az õrmester - A führernek bizonyára szüksége lehet egy ilyen szerkezetre.
A füstbõl egy ember botorkált ki. A kukuk fegyverei rászegezõdtek.
- Állj! Ki vagy? - kiáltott oda Lotti.
A nagydarab, kopasz ember tántorogva megállt, egy rudat kapva elõ oldaláról. A kukuk fegyverei elõször följebb emelkedtek, majd egy kicsit lejjebb, amikor a rúdból egy vörös fénycsík csapott elõ.
- Darth Bane, a Sith új ura! És jobban teszitek, ha nem álltok az utamba!
Breaker odasúgott az õrmesterének.
- Elég fenyegetõen beszél, szerintem õ okozta a robbanást.
- Lõjétek le. - hallatszódott a válasz.

Miután átkutatták a holttestet, értékes dolog után kutatva, és megvizsgálták érdekes, és hatékonytak tûnõ fegyverét, elégedetlenül néztek körül.
- Semmi nyoma a bombának. Bocs, Darth Bane úr. - eresztette el a halott lábát Lotti.
Ekkor váratlanul megjelent egy kislány. A kukuk meglepõdve néztek rá.
- Lotti! Lehet, hogy nála van a bomba. - nézett rá Moby.
- Dehát ez egy kislány! Nem lehet veszélyes.
- Õrmester, Mobynak igaza lehet. Sosem tudhatjuk, milyen testben közeledik a veszély, ami ránk leselkedik.
- Ki vagy? - kiáltotta a lánynak Lotti. A megszeppent gyerek lassan válaszolt.
- Zannah vagyok... És haza akarok menni...
Az õrmester hátranézett.
- Látjátok, csak egy gyerek. - visszafordult Zannahhoz - Valami rossz történt?
A lány lassan közelített feléjük, és mivel a kukuk rá nem fogták a fegyverüket, úgy látszott nem fél tõlük.
- A barátom azt álmodta, hogy sötét jedi leszek... És igaza volt, megöltem kettõ embert!
Sírni kezdett, majd Lotti kinyújtott karjaiba rohant.
- Nyugalom, nyugalom. Habár sejtelmem sincs, hogy mirõl beszélsz, mindenképpen jóra lehet fordítani a dolgokat. Látod, mi sem sírunk, pedig most öltünk meg egy embert. Ez nem olyan rossz dolog ám. A cél a fontos.
Zannah szipogva felnézett.
- Ha jót akarunk, akkor nem rossz dolog?
- Nem, minden rendben lesz. Minden. - mosolygott Lotti. A lány visszamosolygott.
Ám ekkor újabb vendég érkezett, aki úgy látszott, ugyanúgy el van tévelyedve, mint a kukuk maguk. Az új jövevény fekete ruhát, és vörös-fekete tetoválásokat viselt.
- Bocs, nem tudjátok, mi ez a he... - mielõtt befejezhette volna, amit mondani akart, megdermedt.
- Há... há... de... hogy... öh... hú... de...
Meredt szemeit a földön fekvõ Darth Banere igazította. Lotti bûnbánó arccal nézett rá.
- A barátod volt? Bocs. Azt híttük, övé a bomba, amit használt, de kiderült, hogy nem. De, ha akarod, odaadjuk neked Zannaht új barátnak. Szokott ölni, de helyes kislány.
A furcsa humanoid rábámult.
- De... de... megölted... megölted Darth... Darth Banet! Ezért... ezért... megfizetsz!
Elkapta saját botját, ami kissé hosszabb volt, mint Baneé, és rájuk rontott. A fegyver mindkét végébõl kipattant a vörös penge, és jövevény pedig ördögi ordítással felugrott. Az ordítás hörgéssé, az ugrás pedig lebegéssé ment át. Lotti teljesen megzavarodott, majd Breaker csodálkozó mutogatása döbbentette rá a helyzet okára. Zannah megfeszített arccal, kitartott kézzel folytogatta a levegõt, ami úgy látszik a fekete ruhás alakon mutatkozott meg. Miután Zannah elengedte, az leesett a földre, és tovább hörgött. Breaker és Moby odafutottak hozzá, hogy kif*ggassák.
- Látod, Zannah? Most megmentettél minket. Ez jó. Cserébe mi pedig keresünk neked barátokat, jó?
- Jó. - mosolygott vissza Zannah, és az õrmesterrel együtt odasietett a többiekhez.

- Valami sithrõl makogott. Meg hogy megöltük Banet, az utolsó sithet. És így most nem lesznek sithek, akik visszaállítják a rendet.
Lotti az állát vakargatta.
- Ez baj... Ez baj... Azt hiszem komoly problémát okoztunk.
- Mi az, mi történt? - nézett rá Zannah.
- Úgy látszik, sikeresen kiirtottunk egy fajt. Szegény jövevény... hogy is hívják? - nézett hátra az õrmester.
- Maul. Darth, mint Bane. Lehet, hogy rokonok.
- Szóval ez a Maul, meg szegény Bane voltak az utolsó leszármazottjai a sith fajnak, és mi most megöltük õket.
Zannah ránevettet.
- Jajj, te butus! A sithek nem így vannak. Belõlem is lehetne sith, de nem, mert én jó vagyok, annak ellenére, hogy ölök. Meg használom a sötét oldalt.
Lotti reménykedve ránézett.
- Légy szíves, Zannah! Nem lennél a kedvünkért sith, hogy helyrehozzuk a hibánkat?
- Az nem olyan egyszerû ám! Mert kell hozzá egy sith mester, aki kitanít engem. De úgy látszik, most megöltétek õket.
- És... és... nem lehet valakibõ máshogy sith? Biztos kell ez a mester?
- Hááát... ha jobban meggondolom... mégis lehet.
- Igen? Nagyszerû!
- El kell menni a Malachor V-re. Ott szoktak a jedik sithekké lenni.
- Rendben. Breaker! Moby! Megyünk a Malachor V-re!
- Lotti, még van egy baj.
- Mi az?
- A Malachor V jelenleg egy aszteroidamezõ, és a Sith Templom sincs már ott.
- Ezzel ne legyen gondod.

[Val]

3. 2. Zannah Úrnõ Templom

- Köszönöm, Stairway to Heaven hadnagy. - hajolt meg Lotti.
- Nincs, mit õrmester. De legközelebb, mielõtt megöl valamit, kérdezze meg a faját, és ellenõriztesse a központi számítógéppel. - válaszolt a magas tiszt.
- Igyekszem, hadnagy.
A tiszt elsétált. Zannah érdeklõdve nézte a panoráma ablakon át a nagy piramisokat, amelyek az aszteroidák és a roncsgépek között lebegtek.
- Hát, egész meggyõzõ!
- Meggyõzõ? - nézett rá Lotti - Ez egy igazi Sith Templom.Ha valamit meg akarsz szerezni, Stairway to Heaven hadnagy mindig a legjobb választás. Most menjünk, nézzük meg, mive szolgálhat neked a Kuku Haderõ.
Zannah bólintott, majd vidáman ugrálva követte Lottit.
A sárgán csillogó fõépület kapujára szerelt fehér zsilip elég ocsmányul nézett ki, de sajnos nem volt idejük szebbre. Az õrmester, és a kislány odabent vették le szkafanderjeiket.
- Zannah, bemutatom az új otthonod.
- Honnan van? - kérdezte az, amikor beléptek a tágas elõtérbe.
- Ha jól tudom, Coruscantról.
- Coruscanton is van Sith Templopm?
Lotti vigyorogva nézett rá.
- Már nincs.
Úgy látszott, a tántorgás a sithek mániája volt, mert ismét egy vörös-feketére tetovált alak bukdácsolt elõ.
- Kik-kik vagyok? És hogy merészelitek... betenni a lábatokat Krayt nagyúr templomába? - szédelgett a csápos személy.
- Én Whole Lotta Love vagyok, az LZ-69 osztag õrmestere, õ pedig a barátom, Zannah, akit azért hoztunk ide, vagyis azért hoztuk ide neki az épületet, hogy sith lovag legyen.
Úgy látszik ez megnyugtatta a sithet.
- Én Darth Wyyrlok vagyok. Örülök, hogy ide jöttetek. Illetve ide hoztatok minket.
Hirtelen egy fekete-fehér, leginkább madárijesztõre hasonlító, magas sith lépett elõ.
- Kik ezek, és mit keresnek itt, Wyyrlok? - szólt oda keményen.
- Egy szövetséges, és egy tanítvány. Majd én foglalkozom velük.
A sith vicsorított, majd elment.
- Bocsássatok meg, Nihl nagyúr nagyon indulatos, és minél fontosabb neki Krayt nagyúr biztonsága. Õ a bal keze.
- Természetes, a biztonság nagyon fontos. - bólintott Lotti.
- Gyertek, azt hiszem még van az épületben egy tanár, aki okíthatja Zannaht.
Wyyrlok intett, és elkísérte õket egy terembe. Megállította õkt az ajtóban.
- Pszt. Úgy látom Krayt nagyúr most avatja lovaggá ezt a lányt.
A teremben egy magas, csontpáncélos alak, és twi'lek sith férfi állt, elõttük egy twi'lek lány térdelt.
- Tanonc, - kezdte a páncélos, aki valószínûleg Krayt nagyúr lehetett - Darth Ruyn jó tanárod volt?
- Õ az egyetlen tanár, akit ismerek, nagyuram. - válaszolta a lány.
- Tiszteled õt? Kedveled õt?
- Igen, mester.
- Öld meg.
A lány ez mozdulattal Ruyn másik oldalán termett, aki elterül a földön, két részben. Wyyrlok hátranézett.
- Helyesbítek, nincs az épületben tanár.
Zannah szomorúan felsóhajtott. A hármas visszasétált az elõtérbe.
- Akkor úgy látszik, nekem is egyedül kell csinálnom, mint Revannak.
- Úgy látszik. - helyesel a sith.
- Egyedül? - kérdezte Lotti.
- Egyedül. - válaszolta a lány, száját húzogatva.
Az õrmester a komlinkjéhez nyúlt.
- Stairway to Heaven hadnagy? Zannah úrnõ egyedül szeretne a sötét oldalra állni.