Post by Val on Aug 31, 2011 16:40:54 GMT 1
Frodó kapitány elég nagy szarban volt. Minden értelemben. Egy részről egy vuki lakófa gyökerei között próbálta kiráncigálni a lábait a feje fölött mindannapjaikat élő fábanszülöttek ragaszkodó ürülékéből. A bűzölgő tenger lassú szaresésként csordogált ki az ébenyúló fa egyik alacsony odújából. Frodó tudta, hogy a vukik rituális szertartásként tartották számon a végterméküktől való megszabadulást, és hogy napi több tonna babterméket és baracklekvárt elfogyasztottak az esti árnyékszéki áldozás előkészítésére, de azt nem sejtette, hogy a szar ilyen sebességgel folyik ki a fába vájt csatornákon keresztül. Olyan volt, mint egy hatalmas futóhomok, csak kicsit szarabb. Fegyverét a magasba emelte, és minden erejével a lába megmozdítására koncentrált. Lassan lépdelt, minden mozdulatát egy hangos cuppanás és kellemetlen fröccsenés követte. Hálátt adott a kaminoiaknak, hogy az ARC osztagosoknak tervezett sisak ilyen jól szigetelt. Sem anyag, sem illat nem férkőzhetett Frodó arcához. De ez nem jelentette azt, hogy most nem fog meghalni.
A pöcegödör másik végében már várta a segítség. Pacsi alig állt a négy kezén-lábán. Rajta már nem volt sisak, de szerencsére hosszabb ívben landolt a tócsában. Igyekezett összeszedni magát, feltápászkodott, majd rögtön hátizsákjához nyúlt. Előkotort belőle egy kis szigonypuskát, és Frodó feje mellé célzott. A szigon elszáguldott a kapitánytól alig pár centire, és beleállt a háta mögött a kemény fába. A másik nem ijedt meg, hanem rögtön megmarkolta a kötelet, és húzni kezdte magát. Amikor karnyújtásnyira kerültek egymáshoz, Pacsi elhajította a pisztolyt, és elkapta Frodó kezét. Mindketten vicsorogtak. Az utolsó pár méter tűnt a legnehezebbnek. A kapitány lába mélyebbre és mélyebbre süllyedt minden egyes lépéssel, Pacsi talpai alatt pedig feltorlódott a föld, és egyre közelebb került a gödör széléhez. Az utolsó lépésnél pedig meghalt.
Frodó szinte lassítva látta, ahogy társa feje megbillen, majd a halántékán távozik a fejének legbelsőbb tartalma. A szartócsával való küzdelem hirtelen kemény helyzetből apró akadállyá zsugorodott, ahogy a kapitány magával rántva a halott testet hátrazuhant a kellemetlen állományba. Amilyen gyorsan csak tudta, igyekezett megfordulni, hogy elveszett társa testére feküdhessen. Most már nem csak a szar ellen, de az idő ellen is küzdött. Ahogy próbálta lábát kirángatni a salakanyagból, úgy gyömöszölte maga alá temetett társát a gödörbe. Ez a perc nem a búcsú perce volt. Hanem a túlélésé.
Végül bal lába is kicuppant a pöcéből, ő pedig kidobta magát a partra. Összemarkolta Pacsi zsákját, és szinte fekvésből rohanásnak eredt. Az volt az egyetlen esélye, ha most hirtelen eltűnik a Kkkatsyyyk dzsungeleinek mélyén. Frodó kapitány elég nagy szarban volt. Az Utolsó Galaktikus Birodalom ügynökei rátaláltak, és most nem csak az Aang álnevet felvett egykori Jedi tábornok megtalálása került veszélybe, de a saját, és a Lázadás élete is.
Davijane, alias Odd Ball az álcázott LAAT/i nyitott utasterének szélén ült. Térdének állította puskáját, és páncéljának térdelemét tisztogatta. Még volt hátra tíz perc. Ha Frodó, Pacsi és Sarge nem érnek vissza tíz percen belül, Odd Ball felkapja a gépet, és elhagyja a Kkkatsyyykkot, majd várja hogy a trió felvegye vele a kapcsolatot. Tíz perc, és ki kell jutnia a Birodalom által szorosan ellenőrzött területről. Nem ez az első, hogy ilyen akción vesz részt, és nem is ez lesz az utolsó. A lázadásnak szüksége volt rá, szüksége volt minden egyes klónkatonára, akik életben maradtak a ruusani csatában. A kuku őrjáratokat nem lehetett fél vállról venni, a Főnix Rendje tagjainak és szimpatizánsainak kimentése a birodalmi területekről pedig első prioritású feladat volt.
Odd Ball felemelte a fejét. A kevés hang, amit hallott, a vuki seígtőjének türelmetlen topogása, az összeszáratt vukiszőr hangos kaparása és a wroshyr fák levelinek kopogása volt, a LAAT/i tetején. A vuki hirtelen megfordult, és odalépett a klónhoz.
- Hrhraaaaawr!
Odd Ballnak foggalma nem volt, mit jelenthet a mondat. De volt egy tippe.
- Tíz perc. Tíz perc, és megkapod a pénzed.
A vuki nyögött még egyet, és úgy tűnt, tudomásul vette, hogy egy ideig még nem jut hozzá a jussához, és vigyáznia kell a lázadók hajójára. Megfordult, és az ég felé nézett. Ekkor egy árny érkezett a tarkójára. Egy negyven kilós árny.
Odd Ball a talpára ugrott, és a vállához kapta fegyverét. A vuki lezuhant a földre, feje pedig szétkenődött a padlón. A szétkenődött fejen pedig egy kicsi, köpenyes alak térdelt. Elhúzta a vuki testétől a kezét, és tenyere alatt megvillant egy lapos penge, amiről a vuki vére csordogált. A klón beélesítette a fegyverét, célzott, és lövés helyett megérezte a hátában egy apró tű hegyét. Nem is tudta, miért gondolta, hogy a gyilkos egyedül van. Lassan elengedte a fegyvert, ami a földre hullott, a lábához. Felemelte a kezét, és távolabb lépett a gép oldalától. Már latolgatta, hogy lenne képes legyűrni kistermetű ellenfeleit. Tudta, nem lesz könnyű. Abból, ami eddig lezajlott, tisztán látszott, nem egyszerű fejvadászokkal áll szemben. A két fiatal gyilkos minden kétséget kizáróan emo volt, az Elit Mini Osztag tagjai. Ez pedig azt jelentette, hogy nem sikerült annyira a fű alatt a bolygóra jutniuk, mint azt tervezték. De nincs minden veszve. Frodóék bármelyik pillanatban megérkezhetnek, vagy akár ő maga is megküzdhet a kislányokkal. Most bizonyára elkezdik őt kikérdezni, hogy megtudják, hányan vannak, és merre vannak a társai. Az pont elég idő, hogy megtervezze a szökését. Szeme a sisak alatt már járt is körbe, lehetséges menekülőutakat keresve. A két kislány hirtelen vigyázzba állt.
- Posie, kutasd át információk után a hajót. Rosie, tüntetsd el a vukit. Tíz percen belül el kell rejtenünk minden bizonyítékot. Nem fogom mégegyszer futni hagyni a lázadó kapitányt.
Egy fiatal nő lépett elő a fák közül. Az oldaláról lekapott egy pisztolyt, és azonnal a klónnak szegezte.
Odd Ball agya vészesen gyorsan pörgött. Ezek szerint már tudnak arról, hogy kik, talán arról is, miért jöttek a bolygóra. Gondolatai összekuszálódtak, igyekezett összeállítani egy tervet, amivel kihúzhatja magát. El kell terelnie a figyelmet. Talán meg kell osztania pár információt. De csak amíg Frodóék visszaérnek. Azután leszámolnak az emokkal és folytatják a küldetést.
- Kérem ne öljön meg! Elmondok min-
Odd Ball a földre zuhant, pont abban a pillanatban, amikor a nő háta mögül kibukott az erdőből a hanyatt homlok menekülő Frodó.
- Davijane! - ordította. A nő lekapta a hátáról a hosszú mesterlövész puskát. Ilyen közelről mit sem ért, de Frodó tudta, hogyha most elkezd menekülni, be a fák közé, minél messzebb innen, ugyanarra a sorsra jut, mint percekkel ezelőtt Pacsi. Futni tudott, de menekülni nem.
Lekapta a sisaktját, és a térdeire esett. A nő közelebb lépett hozzá. Egyik társa felfutott a vállán, és lehúzta a fejéről a csukját. A fehér ruha alól kibukkant egy komor, rendezett nő arca.
- A Valkűr... - mondta maga elé Frodó. Már értette. Értette miért futottak hiába. Miért nem találták sehol nyomát Aangnak. Miért veszett el az egész küldetés.
A Valkűr, igazi névnek híjján nem egyszerű halandó volt. Egy fejvadász, a Birodalom szolgálatában, egyenesen Bill Kaulitz császár kezei alól. A háború és az azt követő vadászat alatt kevés ember vére szárat a kezén. De, mint mondani szokták, nem a mennyiség számít. Hanem a minőség. Revan tábornok, a háború egyik ikonikus alakja a Valkűrrel való párbaj során bukott el. Plo Koon, a Jedi Tanács egyetlen lázadáspárti tagja, a Főnix Rendjének Chikyuure való menekítése közben lelte halálát - a Valkűr puskája által. De nem ez volt a legnevesebb halál, amit hozzá kötnek. Az alvilág berkeiben azt rebesgetik, a Valkűr első trófeája nem volt más, mint a Lázadás vezetője, S'hoalen Deare. Ha a Valkűr megjelent egy csatatéren, ő volt élet és halál ura. Aki a parancsaiban szerepelt, akármilyen derékül és keményen küzdött, nem hagyta el a bolygót. És most itt volt, és a parancsán egyetlen név állt: ARC-77 alias Frodó kapitány.
A klón leejette a kezeit, kihullott belőle halott társa táskája. Tudta, hiába harcol. A Valkűr leeresztette mesterlövész puskáját, és a hátára akasztotta. Ujjai megmerevedtek, és egyetlen mozdulattal kipattank a csuklója alól egy éles penge. Frodó becsukta a szemeit. Nem lesznek kérdések. Nem lesz vallatás. Semmi nem lesz. Frodó kapitány el fog tűnni a kkkatsyyykki küldetés alatt, és soha, senki nem fogja megtudni, hogyan. Csak azt, hogy a Valkűr ellenfeleinek száma eggyel kevesebb.
A nő hátrébb lépett, a nyakában csimpaszkodó kislány pedig az arcába nyomta a csuklóját, amin felvillant egy apró, zöld lény hologramja.
- Ötös tiszt, Stinklepink, jelentkezik, uram, jelentem!
Habár Stinklepink jelenleg magasabb rangon volt, mint a Valkűr, vagy csapata, a tiszt mindenkit uramnak hívott, akitől félt. És habár Stinklepink félt a Galaxis lakosságának hatvan százalékától, ez kimondottan igaz volt a Valkűrre.
- Itt Val-02 Rosie. A lázadó csapatt halott. - jelentette lelkesen a kislány.
- Vettem, uram, jelentem, köszönöm, uram!
Stinklepink heves kapálózásba kezdett, valamilyen számukra láthatatlan billentyűzetet püfölt.
- Panni admirális parancsára, jelentem, visszarendelem magukat a Massacre fedélzetére, uram, jelentem!
A Valkűr bólintott. Intett a háta mögött várakozó Posienak, hogy vonszolja fel a hajóra Frodó testét, Rosienak, pedig, hogy kutassa át a leejett táskát. A kislány azonnal megszakította az adást. A protokol megkívánta volna, hogy jelentést adjanak az akcióról, vagy hogy hivatalosan megszakítsák az üzenetet. De ez a csapat nem foglalkozott protokolokkal. A feletteseik pedig elnézték nekik. Ha a Valkűr szó nélkül és kifogástalanul leszámol az ellenfeleikkel, a legkevesebb bajuk az legyen, hogy nem köszön el illendően, és nem személyesen ad jelentést a dolgokról.
- Val! - kiáltott a pengéjét törölgető nőnek Rosie.
Kezében egy tekercset logobtatott. A lázadók régebben gyakran rejtettek hasznos információt a különböző ninja technikákat tartalmazó kötegek közé. Amióta a Birodalmiak felfigyeltek erre, persze nem használták a módszert. De sosem ártott átnézni őket.
Val elkapta, majd kiterítette a tekercset. Egy ideig csak táncoló embereket látott, furcsa szimbólumokkal körbeölelve, majd egyszer csak aurebesh betűk következtek. A betűk pedig sorokon át részletezték a pár évvel azelőtti lázadó mozgásokat. Az egyik sor nem meglepetés szerűen a Kkkatsyyykkról szólt - és az Aang nevű vezetőről. A név szépen be is volt karikázva. Úgy tűnt, a klónok most ezeket a szálakat igyekeztek felkutatni. A bekarikázott nevek közül már a legtöbb ki volt húzva. Kivéve egy. Val végighúzta a kezét a betűkön. Érezte, hogyha a lázadás végét akarják, ez a személy az egyik kulcs. Körmével aláhúzta a tekercsen a nevet.
Wes tábornok. Ha őt megtalálja, talán mélyebre jut a Főnix Rendjében, mint eddig valaha.
De most a megérzéseit és a terveit elrakta későbbi átgondolásra. Amint Posie nehezen felráncigálta a nála kétszer nagyobb testet a LAAT/i-ra, Val intett Rosienak, hogy ideje indulni. Bepattantak a lázadó járműbe, és miközben Rosie tanulmányozta az utazási logot, elindultak a Galaxis magja felé, hogy randevúzzanak Panni admirális zászlóshajójával, a Massacrerel.
A pöcegödör másik végében már várta a segítség. Pacsi alig állt a négy kezén-lábán. Rajta már nem volt sisak, de szerencsére hosszabb ívben landolt a tócsában. Igyekezett összeszedni magát, feltápászkodott, majd rögtön hátizsákjához nyúlt. Előkotort belőle egy kis szigonypuskát, és Frodó feje mellé célzott. A szigon elszáguldott a kapitánytól alig pár centire, és beleállt a háta mögött a kemény fába. A másik nem ijedt meg, hanem rögtön megmarkolta a kötelet, és húzni kezdte magát. Amikor karnyújtásnyira kerültek egymáshoz, Pacsi elhajította a pisztolyt, és elkapta Frodó kezét. Mindketten vicsorogtak. Az utolsó pár méter tűnt a legnehezebbnek. A kapitány lába mélyebbre és mélyebbre süllyedt minden egyes lépéssel, Pacsi talpai alatt pedig feltorlódott a föld, és egyre közelebb került a gödör széléhez. Az utolsó lépésnél pedig meghalt.
Frodó szinte lassítva látta, ahogy társa feje megbillen, majd a halántékán távozik a fejének legbelsőbb tartalma. A szartócsával való küzdelem hirtelen kemény helyzetből apró akadállyá zsugorodott, ahogy a kapitány magával rántva a halott testet hátrazuhant a kellemetlen állományba. Amilyen gyorsan csak tudta, igyekezett megfordulni, hogy elveszett társa testére feküdhessen. Most már nem csak a szar ellen, de az idő ellen is küzdött. Ahogy próbálta lábát kirángatni a salakanyagból, úgy gyömöszölte maga alá temetett társát a gödörbe. Ez a perc nem a búcsú perce volt. Hanem a túlélésé.
Végül bal lába is kicuppant a pöcéből, ő pedig kidobta magát a partra. Összemarkolta Pacsi zsákját, és szinte fekvésből rohanásnak eredt. Az volt az egyetlen esélye, ha most hirtelen eltűnik a Kkkatsyyyk dzsungeleinek mélyén. Frodó kapitány elég nagy szarban volt. Az Utolsó Galaktikus Birodalom ügynökei rátaláltak, és most nem csak az Aang álnevet felvett egykori Jedi tábornok megtalálása került veszélybe, de a saját, és a Lázadás élete is.
Davijane, alias Odd Ball az álcázott LAAT/i nyitott utasterének szélén ült. Térdének állította puskáját, és páncéljának térdelemét tisztogatta. Még volt hátra tíz perc. Ha Frodó, Pacsi és Sarge nem érnek vissza tíz percen belül, Odd Ball felkapja a gépet, és elhagyja a Kkkatsyyykkot, majd várja hogy a trió felvegye vele a kapcsolatot. Tíz perc, és ki kell jutnia a Birodalom által szorosan ellenőrzött területről. Nem ez az első, hogy ilyen akción vesz részt, és nem is ez lesz az utolsó. A lázadásnak szüksége volt rá, szüksége volt minden egyes klónkatonára, akik életben maradtak a ruusani csatában. A kuku őrjáratokat nem lehetett fél vállról venni, a Főnix Rendje tagjainak és szimpatizánsainak kimentése a birodalmi területekről pedig első prioritású feladat volt.
Odd Ball felemelte a fejét. A kevés hang, amit hallott, a vuki seígtőjének türelmetlen topogása, az összeszáratt vukiszőr hangos kaparása és a wroshyr fák levelinek kopogása volt, a LAAT/i tetején. A vuki hirtelen megfordult, és odalépett a klónhoz.
- Hrhraaaaawr!
Odd Ballnak foggalma nem volt, mit jelenthet a mondat. De volt egy tippe.
- Tíz perc. Tíz perc, és megkapod a pénzed.
A vuki nyögött még egyet, és úgy tűnt, tudomásul vette, hogy egy ideig még nem jut hozzá a jussához, és vigyáznia kell a lázadók hajójára. Megfordult, és az ég felé nézett. Ekkor egy árny érkezett a tarkójára. Egy negyven kilós árny.
Odd Ball a talpára ugrott, és a vállához kapta fegyverét. A vuki lezuhant a földre, feje pedig szétkenődött a padlón. A szétkenődött fejen pedig egy kicsi, köpenyes alak térdelt. Elhúzta a vuki testétől a kezét, és tenyere alatt megvillant egy lapos penge, amiről a vuki vére csordogált. A klón beélesítette a fegyverét, célzott, és lövés helyett megérezte a hátában egy apró tű hegyét. Nem is tudta, miért gondolta, hogy a gyilkos egyedül van. Lassan elengedte a fegyvert, ami a földre hullott, a lábához. Felemelte a kezét, és távolabb lépett a gép oldalától. Már latolgatta, hogy lenne képes legyűrni kistermetű ellenfeleit. Tudta, nem lesz könnyű. Abból, ami eddig lezajlott, tisztán látszott, nem egyszerű fejvadászokkal áll szemben. A két fiatal gyilkos minden kétséget kizáróan emo volt, az Elit Mini Osztag tagjai. Ez pedig azt jelentette, hogy nem sikerült annyira a fű alatt a bolygóra jutniuk, mint azt tervezték. De nincs minden veszve. Frodóék bármelyik pillanatban megérkezhetnek, vagy akár ő maga is megküzdhet a kislányokkal. Most bizonyára elkezdik őt kikérdezni, hogy megtudják, hányan vannak, és merre vannak a társai. Az pont elég idő, hogy megtervezze a szökését. Szeme a sisak alatt már járt is körbe, lehetséges menekülőutakat keresve. A két kislány hirtelen vigyázzba állt.
- Posie, kutasd át információk után a hajót. Rosie, tüntetsd el a vukit. Tíz percen belül el kell rejtenünk minden bizonyítékot. Nem fogom mégegyszer futni hagyni a lázadó kapitányt.
Egy fiatal nő lépett elő a fák közül. Az oldaláról lekapott egy pisztolyt, és azonnal a klónnak szegezte.
Odd Ball agya vészesen gyorsan pörgött. Ezek szerint már tudnak arról, hogy kik, talán arról is, miért jöttek a bolygóra. Gondolatai összekuszálódtak, igyekezett összeállítani egy tervet, amivel kihúzhatja magát. El kell terelnie a figyelmet. Talán meg kell osztania pár információt. De csak amíg Frodóék visszaérnek. Azután leszámolnak az emokkal és folytatják a küldetést.
- Kérem ne öljön meg! Elmondok min-
Odd Ball a földre zuhant, pont abban a pillanatban, amikor a nő háta mögül kibukott az erdőből a hanyatt homlok menekülő Frodó.
- Davijane! - ordította. A nő lekapta a hátáról a hosszú mesterlövész puskát. Ilyen közelről mit sem ért, de Frodó tudta, hogyha most elkezd menekülni, be a fák közé, minél messzebb innen, ugyanarra a sorsra jut, mint percekkel ezelőtt Pacsi. Futni tudott, de menekülni nem.
Lekapta a sisaktját, és a térdeire esett. A nő közelebb lépett hozzá. Egyik társa felfutott a vállán, és lehúzta a fejéről a csukját. A fehér ruha alól kibukkant egy komor, rendezett nő arca.
- A Valkűr... - mondta maga elé Frodó. Már értette. Értette miért futottak hiába. Miért nem találták sehol nyomát Aangnak. Miért veszett el az egész küldetés.
A Valkűr, igazi névnek híjján nem egyszerű halandó volt. Egy fejvadász, a Birodalom szolgálatában, egyenesen Bill Kaulitz császár kezei alól. A háború és az azt követő vadászat alatt kevés ember vére szárat a kezén. De, mint mondani szokták, nem a mennyiség számít. Hanem a minőség. Revan tábornok, a háború egyik ikonikus alakja a Valkűrrel való párbaj során bukott el. Plo Koon, a Jedi Tanács egyetlen lázadáspárti tagja, a Főnix Rendjének Chikyuure való menekítése közben lelte halálát - a Valkűr puskája által. De nem ez volt a legnevesebb halál, amit hozzá kötnek. Az alvilág berkeiben azt rebesgetik, a Valkűr első trófeája nem volt más, mint a Lázadás vezetője, S'hoalen Deare. Ha a Valkűr megjelent egy csatatéren, ő volt élet és halál ura. Aki a parancsaiban szerepelt, akármilyen derékül és keményen küzdött, nem hagyta el a bolygót. És most itt volt, és a parancsán egyetlen név állt: ARC-77 alias Frodó kapitány.
A klón leejette a kezeit, kihullott belőle halott társa táskája. Tudta, hiába harcol. A Valkűr leeresztette mesterlövész puskáját, és a hátára akasztotta. Ujjai megmerevedtek, és egyetlen mozdulattal kipattank a csuklója alól egy éles penge. Frodó becsukta a szemeit. Nem lesznek kérdések. Nem lesz vallatás. Semmi nem lesz. Frodó kapitány el fog tűnni a kkkatsyyykki küldetés alatt, és soha, senki nem fogja megtudni, hogyan. Csak azt, hogy a Valkűr ellenfeleinek száma eggyel kevesebb.
A nő hátrébb lépett, a nyakában csimpaszkodó kislány pedig az arcába nyomta a csuklóját, amin felvillant egy apró, zöld lény hologramja.
- Ötös tiszt, Stinklepink, jelentkezik, uram, jelentem!
Habár Stinklepink jelenleg magasabb rangon volt, mint a Valkűr, vagy csapata, a tiszt mindenkit uramnak hívott, akitől félt. És habár Stinklepink félt a Galaxis lakosságának hatvan százalékától, ez kimondottan igaz volt a Valkűrre.
- Itt Val-02 Rosie. A lázadó csapatt halott. - jelentette lelkesen a kislány.
- Vettem, uram, jelentem, köszönöm, uram!
Stinklepink heves kapálózásba kezdett, valamilyen számukra láthatatlan billentyűzetet püfölt.
- Panni admirális parancsára, jelentem, visszarendelem magukat a Massacre fedélzetére, uram, jelentem!
A Valkűr bólintott. Intett a háta mögött várakozó Posienak, hogy vonszolja fel a hajóra Frodó testét, Rosienak, pedig, hogy kutassa át a leejett táskát. A kislány azonnal megszakította az adást. A protokol megkívánta volna, hogy jelentést adjanak az akcióról, vagy hogy hivatalosan megszakítsák az üzenetet. De ez a csapat nem foglalkozott protokolokkal. A feletteseik pedig elnézték nekik. Ha a Valkűr szó nélkül és kifogástalanul leszámol az ellenfeleikkel, a legkevesebb bajuk az legyen, hogy nem köszön el illendően, és nem személyesen ad jelentést a dolgokról.
- Val! - kiáltott a pengéjét törölgető nőnek Rosie.
Kezében egy tekercset logobtatott. A lázadók régebben gyakran rejtettek hasznos információt a különböző ninja technikákat tartalmazó kötegek közé. Amióta a Birodalmiak felfigyeltek erre, persze nem használták a módszert. De sosem ártott átnézni őket.
Val elkapta, majd kiterítette a tekercset. Egy ideig csak táncoló embereket látott, furcsa szimbólumokkal körbeölelve, majd egyszer csak aurebesh betűk következtek. A betűk pedig sorokon át részletezték a pár évvel azelőtti lázadó mozgásokat. Az egyik sor nem meglepetés szerűen a Kkkatsyyykkról szólt - és az Aang nevű vezetőről. A név szépen be is volt karikázva. Úgy tűnt, a klónok most ezeket a szálakat igyekeztek felkutatni. A bekarikázott nevek közül már a legtöbb ki volt húzva. Kivéve egy. Val végighúzta a kezét a betűkön. Érezte, hogyha a lázadás végét akarják, ez a személy az egyik kulcs. Körmével aláhúzta a tekercsen a nevet.
Wes tábornok. Ha őt megtalálja, talán mélyebre jut a Főnix Rendjében, mint eddig valaha.
De most a megérzéseit és a terveit elrakta későbbi átgondolásra. Amint Posie nehezen felráncigálta a nála kétszer nagyobb testet a LAAT/i-ra, Val intett Rosienak, hogy ideje indulni. Bepattantak a lázadó járműbe, és miközben Rosie tanulmányozta az utazási logot, elindultak a Galaxis magja felé, hogy randevúzzanak Panni admirális zászlóshajójával, a Massacrerel.