Post by Val on Sept 1, 2011 2:34:53 GMT 1
Kinyílt a turbólift fekete, szilánkos ajtaja. A gyér világításból két csuklyás alak lépett ki. Aztán az egyik csuklyás hirtelen széesett kettőre, majd sietve eliszkoltak a hatalmas parancsnoki híd jobb végébe, ahol egy hatalmas, fekete kondérban apró zacskós cukorkák hevertek. A szivárványszínű édességeken kívül vajmi kevés szín volt a hídon. Minden magas, kecses, szálkás és hegyes volt. Az Utolsó Galaktikus Birodalom hajói nem az egyszerű és kellemes interiőrükről voltak híresek. A turblifttől egy egyenes, vékony, mattfekete szőnyeg vezetett a fényes obszidián padló tengerében a terem végét elfoglaló panoráma ablakig. Az ablak előtt pedig egy körbe-körbe forgó széken ült Panni admirális és Ötös tiszt Stinklepink. Igazából, csak az admirális ült, Stinklepink ágaskodva próbálta elérni a háttámla tetejét, hogy onnan nézhesse a körbe-körbe pörgő világot. Amint sikerült a nagy sávrengetegből leszűrnie, hogy ügynökeik visszatértek a fedélzetre, felemelte apró zöld kezét, és majdnem lefordult a székről. A trónus mellett vigyázban álló kuku katona egy gyors mozdulattal elkapta a szék támláját, és egyenes helyzetbe helyezte. Az admirális és az ötös tiszt megbillentek, majd kecses mozdulattal lekapaszkodtak a székből.
- Val parancsnok kapitány, Rosie altiszt kapitány, Posie altiszt kapitány - köszöntötte őket Panni admirális.
A két kislány felemelték kezeiket a cukorkatengerből. Val biccentett a nála pár fejjel alacsonyabb admirálisnak.
- Ha jól értesültem, sikerrel végrehajtották a kiiktató akciót, és megszerezték a bizalmas információkat.
Az admirális elfordult, és megtámaszkodott az ötös tiszten. Hosszúkat lélegzett, felkészülve a következő kemény öt percre. Stinklepink megszorongatta a kezeit, biztosítva, hogy ha még öt percig sikerül magából ilyen hosszú és hivatalos mondatokat kierőszakolni, akkor máris útjára eresztheti az utasításokat szó nélkül hallgató, és ijesztő, nagyon ijesztő parancsnokot. Vett egy hatalmas levegőt, és visszafordult.
- Amint az adatok átestek az ana- a... a-na-li-zá-lá-son, - vett egy nagy levegőt, és lopva az ötös tisztre nézett, aki mosollyal nyugtázta, hogy egy újabb bonyolult szót sikerült kiejtenie. Az admirálisi élet nem volt olyan szórakoztató, mint az elsőre tűnt - értesítjük önöket. Addig is a következő megb-
- Wes. - Val hangja megszakította Panni admirális koncentrálását. Az admirális és az ötös tiszt megrezzent, és arcukra a kétségbeesés ült ki.
- Wes tábornok. Intelre van szükségem róla.
Panni admirális Stinklepink kezét markolta, és úgy látszott, nem fog egy hamar választ adni semmilyen kérdésre. A kuku óvatosan paskolgatta a vállát, hogy eresszen a szorításon, majd amikor az admirális keze engedett, rohanásnak eredt, és eltűnt a parancsnoki hidat övező konzol sorok között.
Val türelmesen várt. Tudta, amíg Panni admirális nem kapja kézhez a megfelelő információkat, képtelen akár egy hangot is kinyögni, egy centit is mozdulni. Nem kellett sokat várnia, az ötös tiszt apró ugrásokkal száguldott vissza egy vörös adatpadot lengetve, majd belenyomta a az admirális kezébe. Val kicsit elfordította a fejét, mire Panni admirális rögtön a képrenyőre nézett.
- PHO-03 FAWKS Evra Weatherby alias Wes tábornok. M.I.-
Val felemelte a kezét, Panni admirális pedig elhallgatott, és odakapta a tekintetét.
- R+3 Pandora.
Az admirális visszanézett az adatpadra. A Val által adott információ megegyezett az intellel. Lassan felnézett, és bólintott. A parancsnok egy meghajlásszerű bólintással elköszönt, és sarkon fordult. Rosie és Posie kimászott a cukroskondérból, és utána futott a turbólifthez.
- A következő megbíz... ás... - próbált utánuk kiáltani az admirális, de Stinklepink megfogta a kezét.
- Jelentem, admirális uram, jelentem, módosítsuk a megbízást, uram.
- Jajj, de, Stinklepink, micsináljak, lécciii. Nem tudtam odaadni a megbízást, és most nemtom mit kéne, annyira, annyira meg fognak büntetni.
Az ötös tiszt megölelte az admirális lábát.
- Uram, változtassuk, jelentem, a megbízást, hogy a következő célpont, uram, Weatherby tábornok legyen, uram.
Panni admirális az ajkába harapot, és könnyes szemekkel a kukura nézett.
- Oki. De most gyorsan, lécci, nem akarom, hogy hari legyen. Olyan hari lesz.
Stinklepink megveregette a vállát, majd elfutott információt egyeztettni és protokolokat életbe léptetni, engedélyeket szerezni és utasításokat kiadni. Kevés tiszt kasztú kuku jut el oda, ahol most ő állt. És minden igyekezetével azon volt, hogy megérdemelje a tiszségét.
- Val parancsnok kapitány, Rosie altiszt kapitány, Posie altiszt kapitány - köszöntötte őket Panni admirális.
A két kislány felemelték kezeiket a cukorkatengerből. Val biccentett a nála pár fejjel alacsonyabb admirálisnak.
- Ha jól értesültem, sikerrel végrehajtották a kiiktató akciót, és megszerezték a bizalmas információkat.
Az admirális elfordult, és megtámaszkodott az ötös tiszten. Hosszúkat lélegzett, felkészülve a következő kemény öt percre. Stinklepink megszorongatta a kezeit, biztosítva, hogy ha még öt percig sikerül magából ilyen hosszú és hivatalos mondatokat kierőszakolni, akkor máris útjára eresztheti az utasításokat szó nélkül hallgató, és ijesztő, nagyon ijesztő parancsnokot. Vett egy hatalmas levegőt, és visszafordult.
- Amint az adatok átestek az ana- a... a-na-li-zá-lá-son, - vett egy nagy levegőt, és lopva az ötös tisztre nézett, aki mosollyal nyugtázta, hogy egy újabb bonyolult szót sikerült kiejtenie. Az admirálisi élet nem volt olyan szórakoztató, mint az elsőre tűnt - értesítjük önöket. Addig is a következő megb-
- Wes. - Val hangja megszakította Panni admirális koncentrálását. Az admirális és az ötös tiszt megrezzent, és arcukra a kétségbeesés ült ki.
- Wes tábornok. Intelre van szükségem róla.
Panni admirális Stinklepink kezét markolta, és úgy látszott, nem fog egy hamar választ adni semmilyen kérdésre. A kuku óvatosan paskolgatta a vállát, hogy eresszen a szorításon, majd amikor az admirális keze engedett, rohanásnak eredt, és eltűnt a parancsnoki hidat övező konzol sorok között.
Val türelmesen várt. Tudta, amíg Panni admirális nem kapja kézhez a megfelelő információkat, képtelen akár egy hangot is kinyögni, egy centit is mozdulni. Nem kellett sokat várnia, az ötös tiszt apró ugrásokkal száguldott vissza egy vörös adatpadot lengetve, majd belenyomta a az admirális kezébe. Val kicsit elfordította a fejét, mire Panni admirális rögtön a képrenyőre nézett.
- PHO-03 FAWKS Evra Weatherby alias Wes tábornok. M.I.-
Val felemelte a kezét, Panni admirális pedig elhallgatott, és odakapta a tekintetét.
- R+3 Pandora.
Az admirális visszanézett az adatpadra. A Val által adott információ megegyezett az intellel. Lassan felnézett, és bólintott. A parancsnok egy meghajlásszerű bólintással elköszönt, és sarkon fordult. Rosie és Posie kimászott a cukroskondérból, és utána futott a turbólifthez.
- A következő megbíz... ás... - próbált utánuk kiáltani az admirális, de Stinklepink megfogta a kezét.
- Jelentem, admirális uram, jelentem, módosítsuk a megbízást, uram.
- Jajj, de, Stinklepink, micsináljak, lécciii. Nem tudtam odaadni a megbízást, és most nemtom mit kéne, annyira, annyira meg fognak büntetni.
Az ötös tiszt megölelte az admirális lábát.
- Uram, változtassuk, jelentem, a megbízást, hogy a következő célpont, uram, Weatherby tábornok legyen, uram.
Panni admirális az ajkába harapot, és könnyes szemekkel a kukura nézett.
- Oki. De most gyorsan, lécci, nem akarom, hogy hari legyen. Olyan hari lesz.
Stinklepink megveregette a vállát, majd elfutott információt egyeztettni és protokolokat életbe léptetni, engedélyeket szerezni és utasításokat kiadni. Kevés tiszt kasztú kuku jut el oda, ahol most ő állt. És minden igyekezetével azon volt, hogy megérdemelje a tiszségét.