Post by Raven on Oct 24, 2011 16:41:06 GMT 1
Név: Raven Bland
Nem: férfi
Faj: ember
Kor: hát mostmár ejsze 21
Születési hely: Alderaan
Beszélt nyelvek: Basic, Hutt, Ryl, keselyûk nyelve, hollók nyelve, csürkék nyelve, nyelvek nyelve. Na meg a legyek nyelve, szúnyogok nyelve és darazsak nyelve.
Pozícó: Lovag
Fegyver: saját készítésû fénykard, 26 cm-es markolat, zöld színû pengével, amely zöld színû a félreértések elkerülése végett. Azért zöld, mert nem szabad vele fát vágni, mivelhogy zöld. És énekelte Michael Jacksonnal a We Are The World-öt is, bár annak semmi köze a környezetvédelemhez, na de legalább van egy fénykard, amely szereti a néger gyerekeket.
Kinézet: 183 cm magas, barna szemek, sötétbarna haj, Padawan hajviselet. Néha lilára festi a hülyét, azaz a haját, mikor hülyét kap, de utána nyomban elkezd gitározni és kész, helyreáll a dolog.
Ruházat: sötétbarna tunika, fekete nadrág, barna csuklyás köpeny, barna csizma, kék köpeny és zöld csizma. Ha valamibõl kettõ van, akkor a világosabb színût veszi felül, így általában a barna csizmára ráerõlteti a kéket. Na de a héten már ötödszörre volt a cipésznél, arra panaszkodott, hogy a csizma sarka megy szét, csináljon már valamit. A cipész persze felfõzte a vizet és a csizmára borította. Ezért most már nem kék, hanem világoskék, sõt, rongyos, mint egy ribanc.
Harcforma tudományok: I, IV. CC és szeret fakardozni is, de csak ha kisgyerekek kezdenek ki vele.
Jellem: Inkább visszahúzódó típus, ezért jó a kötélhúzásban. Hajlamos saját maga okolására és ezért az önbizalma nem valami jó, nem is nyert versenyeket. Raven most már az öntömjénezõ génjeit gyûrja. Ez majd megváltozik Kareddán eltöltött raboskodása során, ami ugye lejárt, tehát nem aktuális, felejtsük is el.
Bármi más: balkezes, ezért ügyesebben forgatja a fénykardját, mikor a bal keze van elõbbre a markolaton, de megtanulta fordítva is, aztán megtanulta ismét rendesen, mondván: "Hogy baszná meg, nem vagyok annyira jó!" Ez alatt persze azt értette, hogy nem annyira jó, hogy agyában megmaradjon két külön kézre a kézforgatás ... a... a kardforgatás tudománya. De mostanra semmi baja, mert megnézte az 50 elsõ randit, és megértette, hogy az ember felejt, aztán az Északi Sarkon köt ki.
Raven Bland az Alderaanon született, csak hogy ismételjem magam, jómódú család második gyermekeként. Jómódú jómódú, kit érdekel. Azt a sok tigrist mind megölték és eladták a szõrüket meg a lenyírt bõrüket Jabbának, a hernyónak. Bátyja, Samel, aki lehetne Sámuel is, ha ez itt a kurva biblia lenne, háromévesen meghalt egy nagyon ritka vírusos fertõzésben, betegségben, ragájban, levesben. A szülõknek, akik dohányoztak, ez nagy traumát okozott, jókor érkezett Raven, aki betörhette volna az ajtót, hogy érkezése még színpadiasabb legyen, ám sokkal inkább kislusszant a Karib Tengerrõl (ami ugye melegebb éghajlat), hogy átsegítse õket ezen az idõszakon, amikor a válság miatt gyufát sem lehetett kapni, csak körömlakkot. Koraszülött volt, Blandék attól tartottak, hogy ez majd a fiú gyengeségét fogja okozni, vagy talán nem lesz egészséges, ezért szaporán kenték körömlakkal a fiúcska fülét, mert azt hitték, hogy az is szarukinövés, de hát tévedtek, ez már csak ilyen. Aztán félelmük nem igazolódott be, sõt, egyenesen beigazolódott, de végül mégsem lett a kölyöknek baja, hogy az a rosseb enné meg.
Úgy tûnt, Raven nagyon is életképes, sõt virgonc kisbaba, szülei nem tudták ezt hová tenni, bár az a hülye Red Bullos doboz mindig ott volt a szipuzacskó mellett. Gyorsan nõtt (Raven, nem a zacskó) és mindig ámulatba ejtette szüleit értelmességével, mivel ugye õk sötétek voltak, mint a sárga föld. Mindig olyan sokatmondóan nézett rájuk ez a Raven. Éppen csak nem beszélt, azazhogy jó, hogy nem beszélt, mert az egyelõre csak károgás lett volna. De hát már az sem számított volna csodának.
Ha nem is beszélt, másfél éves korára egy egészen elképesztõ mutatvánnyal hívta fel magára a figyelmet a kis takonypolc. Az ebédlõasztalnál ült egy magasított széken, mert még túl lapos volt a segge, és vidáman nevetgélt anyjának, Dahilanak, akinek a fejérõl óriás vízcseppek gördültek le, mivel a gyerek fárasztotta, mint állat. Õ még nem fejezte be az evést, mert addig a gyerekkel foglalkozott, meg persze a levesébe amúgy is belecsöpögtek azok a kurva vízcseppek a fejérõl, így a finom kis húslevesbõl híg leves lett, amit félretett ablakot pucolni. Egyszer csak arra figyel fel, hogy az egyik játék, amely az asztal közepén hevert, Raven felé kezd csúszni anélkül, hogy bárki megérintette volna. A játék persze sikoltozott, hogy nem akar tovább csúszni, de ez senkit sem érdekelt, ugyebár. A szobában, ha nem számítjuk Dahila öblös fingásait, nem volt semmiféle légmozgás és Dahila megrémült, amikor rájött: erre nincs elfogadható magyarázat.
A kisfiú kinyújtotta kezét és elkapta a már elég közel került játékot majd még harsányabban nevetve rázogatni kezdte. Mivel a kiskrapek még elég béna volt, jól fejbe is vágta magát, de a vére nem volt, mert a vére tudta, hogy ebbõl a fiúból egyszer nagy jedi lesz, s a Jedik vére nem folyik, hanem repül. Dahila hívta férjét, Emerg-et, aki ács volt (nem, Raven nem volt Jézus) és elmesélt neki mindent. A férj egy cseppet sem tûnt meglepettnek, mert egyszer faragott már egy ilyen faszobrot, mint amilyen mûveletet Raven véghez vitt, de mivel nem volt elég karcsú az a szobor, a kályhában kötött ki egy kötött pulóverben. Na de inkább öröm csillant meg a szemében, semmint csodálkozás.
- A fiunk csinálja. Figyeld csak.
Ravennek már megfordult abban a másfél éves fejében, hogy elkezdi nyúzni a répát, hadd szörnyülködjön az anyja, de aztán letett errõl. Az apa gyöngéden elvette a játékot a fiú kezébõl és az asztal másik felére fektette, jó távol Raventõl (Raven magában káromkodott). A kicsi egy darabig értetlenül bámult apjára (Te hülye kretén majom-kutya-kenyér-ember), majd a játék felé fordult (HAH, játék, most kibaszok veled). Kinyújtotta felé bal kezét és halkan nyöszörögve próbálta elérni, de nem nagyon ment, mivel a játék igen makacs volt. Dahila már attól félt, hogy elkezd bömbölni (habár ezt sohasem szokta, mivel a játékok nem bõgnek). Nem bömbölt, de nem tûnt boldognak... a játék pedig nem mozdult meg (igen, az elõbb Ravenrõl volt szó, az õ bömbölésétõl félt a fingós anya)!
- Ez… ez. Emerg, a játék az elõbb...
- Nyugodj meg. Nincs mitõl félned. Mond el, hogy mi történt.
- Fingódoztam!
- Nem erre gondoltam! - vetette oda finnyásan a férj, aki maga most böfögött egyet.
- Szóval itt ültem (a székre mutatott) és falatoztam. A játék pedig... hát szóval... elmozdult. Egyszerûen odacsúszott Ravenhez és...
- Tehát... õ mozgathatta!
- Micsoda? Ez... de hát ez lehetetlen. Ezt te is jól...
- Nem lehetetlen, kedvesem! Talán hihetetlen, de természetes. Nem hallottál te még soha az Erõröl?
- Mi?... Hát.. a… nem tudom. A jedik vallása…
- Jaj de bunkó vagy!
- Te vagy a bunkó!
Az apa türelmesen folytatta:
- Az Erõ az, ami minden élõlényt és tárgyat átszõ. Õ csinálja a legjobb selyemszálakat és a legpufókabb takarókat. A legtöbben tán azt mondanák, hogy egy energiamezõ, de hát annál jóval bonyolultabb (így fejezte be a mondatot, nehogy felesége rájöjjön, hogy nem tud többet szart se).
- Honnan tudsz te errõl? - meresztette békaszemét Dahila Emergre.
- Lefeküdtem vele! Tessék, tudom, hogy ezt akarod hallani!
- Az.... ERÕVEL???
Dahila bõgni kezdett. Könnyei kétfelõl kilencméteres szökõkút izé gyanánt spricceltek a plafonig, leverve a vakolatot, késõbb meglyukasztva a betonréteget. Juliskanéni sikoltva ugrott fel a vécéjérõl és felcsavart hajával meg persze két szemével mérgesen bámult le a záporozó Dahilára a lyukon át.
Emerg mesélni kezdett, õ per pillanat szart Juliska nénire. Elmondta, mit tud a jedikrõl és hogy ismert egy jedit, aki sokat mesélt neki errõl. Az asszony ámulattal hallgatta, Juliska néni meg hajigálni kezdte a csavarokat a hajávbál, s egyre jobban kezdte megérteni, hogy a szomszéd fiú képes érezni az Erõt és így volt képes elmozdítani azt a kis játékot. Lassan megnyugodott, mert elfogytak a csavarok.
- Dahila! Tudod, hogy mit jelent ez, ugye? - kérdezte Emerg, majd nyelvével elkapta a szobában irtóztatóan nagy sebességgel keringõ legyek egyikét.
Az asszony feléje fordult, mint az Ördögûzõben a csaj, nem úgy tûnt, hogy már bármin el tudna csodálkozni, mert idõközben betépett, mint a sicc. Inkább felkészülni próbált arra, amit hallani fog. Sejtette ugyanis, hogy…
- A fiút el kell vigyük a Coruscantra! A Jedi Templomba. Ott a helye! Ha valóban igaz, amit sejtek, Jedivé kell válnia, hogy szolgálhassa a... mindegy. De kiderül, hogy igazam van-e, miután elvégzik rajta a próbáikat! Megvan erre a módszerük. De ha jobban belegondolok, mi is nevelhetnénk belõle Jedit.
Az asszony szemében egy nagyon kis ideig rémület tükrözõdött, mivel a szeme elõtt maga a Rémület állt, és ebben a pillanatban Dahila szeme tényleg tükör volt, nem hazudok (Dahila megesküdött volna rá, hogy a "hazudni" szót úgy írják, hogy "hazugni"). Ez az egyetlen fiuk, és ezt is el kell veszíteniük, az istók hogy baszná meg… de hirtelen magabiztosságot sugárzott ábrázata és szemébe örömkönnyek gyûltek.
- És én ezt örömmel teszem! – állt fel büszkén az asszony, majd eltaknyolt Raven egy másik játékában.
Emerg vinnyogva nevetett.
Nem is vesztegettek több szót erre. Nem telt el egy hét és megjött hozzájuk egy Jedi, akit mobilon hívtak. A Jedi elnézést kért, hogy nem a Jedi Templomba tér vissza a gyerekkel, meg azért is, hogy ellopta azt a hülye szolgálati telefonját. Na de, üsse kõ, kitanítja a csótány gyerkõcöt, csak adjanak neki ötmilliárd légytetemet. Emerg nem teketóriázott, mert most is annyi volt a légy a házban, mint a büdös szar. Nyelvével indokolatlan sebességgel kezdte agyoncsapni a legyeket. Három nap alatt meg is lett a kért mennyiség, s bár az elsõ legyek tetemei már kezdtek lebomlani, a Jedi nem panaszkodott, átvette a legyeket, amelyek mindössze tíz hatalmas zsákba fértek bele. Ezeket fel is hajította a hajójára és a kölyket fel a zsákok tetejére. A szülõk visítva nevettek a mutatványom, majd nekifogtak répát ültetni a ház tetejére.
Raven jól tanult a Jedinél, akit - te magasságos isten - A Legyek Urának hívtak. Raven képzése tehát jól ment. A fiú odaadóan tanult, mert a sok légy, amit megevett, serkentette azt a boldogtalan agyát. Lelkesedése lankadatlan volt, mert közben szöcskéket is evett, amelyek rengeteg lelkesedésproteint tartalmaztak, de azt sem lehetett róla elmondani, hogy nyughatatlan, türelmetlen vagy feszült lett volna. És nem is volt elégedetlen, mert néha bekapott egy-egy darazsat. Sokat meditált és igyekezett minél jobban elmélyülni az Erõben. A Legyek Ura nemegyszer meg is jegyezte, hogy jó tanítvány.
A kardvívásban is jónak bizonyult, rengeteg legyet lekaszabolt a kardjával, késõbb a tekintetével. Mindig odafigyelt lépéseire, nehogy rálépjen a földön egyre sokasodó légygyüjtemégy egyik tagjára is, mindenféle mozdulatára és persze az Erõre, mert az minden lében kanál volt. Elõfordult párszor, hogy elsietett valamit, de azt nyomban korrigálta egy korty sörrel,amire idõközben ugye rászokott. Gyengesége volt viszont, hogy hajlamos volt minden egyes hibáért, függetlenül attól, hogy mekkora, magát okolni. A Legyek Ura rá is ordított egyszer, hogy ne legyen már ilyen balfasz. Ez persze természetes, de csak ha nem haladja túl a határokat az ember. Raven viszont más volt, mivel neki nem a légy, hanem a darázs volt a kedvenc kajája. Õ nagyon is okolta magát. Mondhatni eléggé magas volt az önbüntetése, ami rombolta az önbizalmát.
Tizenkét évesen kapot egy mestert, akinek a neve - te jóságos atyaúristen - A Legyek Ura volt, aki elnézést kért, hogy már õ lesz a mestere is, fene essen a nyüvekbe. Elégedett volt a tanítványával, persze õ is észrevette, hogy mi a gond vele, mert ugye nem volt skizó. Mindig, amikor észrevette Raven arcán a csüggedtséget, ami egy elvétett hiba, egy rossz lépés, vagy egy banális kis csekélység miatt ült rá, hosszan elbeszélgetett vele és elmondta, hogy el kell engednie, elvégre a Jedivé válás nem a tökéletessé válást jelenti, hanem valami, a közösség számára sokkal jobb, tehát nemesebb cél elérését. Utána meg tagoltan, jól érthetõen elmondta: NE LE-GYÉL BAL-FASZ, érted?. Raven megértette, amit mestere mondott, de nem úgy tûnt, hogy hosszú távon maga mögött tudja hagyni ezt a kicsinek tûnõ, de annál veszélyesebb terhet. Hiszen balfasznak lenni nagy teher, nem?
Padawan évei gyorsan teltek. Egy idõ után már küldetésekre is elküldték a mesterével a szomszédos erdõbe. Teljesítményét mindig az önbüntetése húzta kicsit lejjebb. Amúgy a mestere utasításait követve nem került bajba (habár nem nagyon volt túl veszélyes küldetésük, azt tanulták minden nap, hogy a fénykarddal nem lehet fát vágni meg füvet kaszálni, ha zöld, ha meg kék, akkor nem lehet vele vizet forralni...).
Egy idõ után azonban a valamivel nehezebb küldetések következtek és egy ilyen küldetés alkalmával A Legyek Ura, aki hadd legyen már ALU, hogy ne pötyögjek annyit, a keserves életbe) súlyosan megsebesült, miközben Ravent elõreküldve fedezte õt egy dühös rebell kamikaze fától, aki úgy döntött, hogy egye fene, õ rádõl erre a majom jedire, mert nem akarja õt kivágni, mikor ilyen szar az élet. Az emó fákról meg tudni kell, hogy szeretnek kidõlni, fõleg, ha egy természetvédõ Jedi sétál el alatta. Alig tudtak elmenekülni, azazhogy Raven. A mester azonban életét vesztette a hülye emo kamikaze fa öttonnás nagy segge alatt.
- Ne feledd! Ha leszáll az éj, te már Lovag leszel. Ez volt a jel!
- Mester... - Raven uralkodni próbált érzésein, ez részben sikerült is neki, de hamis bûntudata felébredt lelkében, a legyek meg idegesítõen bezsongták a levegõt..
- És... Raven... Tanuld már meg nem okolni magad semmiért! - feddte meg barátságos hangon, majd elmosolyodott és szembeköpte a Padawanját, majd elkiáltotta - Shikáká,ennek így kellett lennie. Majd megérted! Ha kiküszöbölöd ezt a kis akármit, akkor... akkor bölcsebb jedi... lesz belõled, mint amilyen én... lehettem... zümm zümm züm.
Többet nem mondott. Nem sok idõ telt bele, elhunyt. A legyek méltóságteljesen rászálltak és felemelték, majd elszálltak vele a nap felé. Raven nemsokára látta, hogy a parányi pont, azaz a holttest és a legyek füstté válnak.
- Biztosan elértek a napig! - mondta búskomoran, majd elindult a tûzhelyig, hogy süssön egy kis fakérget.
Amikokr lenyugodott a Nap, Raven felugrott a tûz mellõl:
- Lovag lettem, váhháhá.
ÉS rohant is ALU hajója felé, kántálva, hogy JEDI LOVAG LETTEM, JEDI LOVAG LETTEM!!
Aztán eltaknyolt, mint annak idején anyja, de tüstént felpattant és rohant is tovább. Valami azonban megváltozott benne, mert most már ezt kántálta:
RENEGÁT JEDI LOVAG LETTEM, RENEGÁT JEDI LOVAG LETTEM!!
Nem: férfi
Faj: ember
Kor: hát mostmár ejsze 21
Születési hely: Alderaan
Beszélt nyelvek: Basic, Hutt, Ryl, keselyûk nyelve, hollók nyelve, csürkék nyelve, nyelvek nyelve. Na meg a legyek nyelve, szúnyogok nyelve és darazsak nyelve.
Pozícó: Lovag
Fegyver: saját készítésû fénykard, 26 cm-es markolat, zöld színû pengével, amely zöld színû a félreértések elkerülése végett. Azért zöld, mert nem szabad vele fát vágni, mivelhogy zöld. És énekelte Michael Jacksonnal a We Are The World-öt is, bár annak semmi köze a környezetvédelemhez, na de legalább van egy fénykard, amely szereti a néger gyerekeket.
Kinézet: 183 cm magas, barna szemek, sötétbarna haj, Padawan hajviselet. Néha lilára festi a hülyét, azaz a haját, mikor hülyét kap, de utána nyomban elkezd gitározni és kész, helyreáll a dolog.
Ruházat: sötétbarna tunika, fekete nadrág, barna csuklyás köpeny, barna csizma, kék köpeny és zöld csizma. Ha valamibõl kettõ van, akkor a világosabb színût veszi felül, így általában a barna csizmára ráerõlteti a kéket. Na de a héten már ötödszörre volt a cipésznél, arra panaszkodott, hogy a csizma sarka megy szét, csináljon már valamit. A cipész persze felfõzte a vizet és a csizmára borította. Ezért most már nem kék, hanem világoskék, sõt, rongyos, mint egy ribanc.
Harcforma tudományok: I, IV. CC és szeret fakardozni is, de csak ha kisgyerekek kezdenek ki vele.
Jellem: Inkább visszahúzódó típus, ezért jó a kötélhúzásban. Hajlamos saját maga okolására és ezért az önbizalma nem valami jó, nem is nyert versenyeket. Raven most már az öntömjénezõ génjeit gyûrja. Ez majd megváltozik Kareddán eltöltött raboskodása során, ami ugye lejárt, tehát nem aktuális, felejtsük is el.
Bármi más: balkezes, ezért ügyesebben forgatja a fénykardját, mikor a bal keze van elõbbre a markolaton, de megtanulta fordítva is, aztán megtanulta ismét rendesen, mondván: "Hogy baszná meg, nem vagyok annyira jó!" Ez alatt persze azt értette, hogy nem annyira jó, hogy agyában megmaradjon két külön kézre a kézforgatás ... a... a kardforgatás tudománya. De mostanra semmi baja, mert megnézte az 50 elsõ randit, és megértette, hogy az ember felejt, aztán az Északi Sarkon köt ki.
Raven Bland az Alderaanon született, csak hogy ismételjem magam, jómódú család második gyermekeként. Jómódú jómódú, kit érdekel. Azt a sok tigrist mind megölték és eladták a szõrüket meg a lenyírt bõrüket Jabbának, a hernyónak. Bátyja, Samel, aki lehetne Sámuel is, ha ez itt a kurva biblia lenne, háromévesen meghalt egy nagyon ritka vírusos fertõzésben, betegségben, ragájban, levesben. A szülõknek, akik dohányoztak, ez nagy traumát okozott, jókor érkezett Raven, aki betörhette volna az ajtót, hogy érkezése még színpadiasabb legyen, ám sokkal inkább kislusszant a Karib Tengerrõl (ami ugye melegebb éghajlat), hogy átsegítse õket ezen az idõszakon, amikor a válság miatt gyufát sem lehetett kapni, csak körömlakkot. Koraszülött volt, Blandék attól tartottak, hogy ez majd a fiú gyengeségét fogja okozni, vagy talán nem lesz egészséges, ezért szaporán kenték körömlakkal a fiúcska fülét, mert azt hitték, hogy az is szarukinövés, de hát tévedtek, ez már csak ilyen. Aztán félelmük nem igazolódott be, sõt, egyenesen beigazolódott, de végül mégsem lett a kölyöknek baja, hogy az a rosseb enné meg.
Úgy tûnt, Raven nagyon is életképes, sõt virgonc kisbaba, szülei nem tudták ezt hová tenni, bár az a hülye Red Bullos doboz mindig ott volt a szipuzacskó mellett. Gyorsan nõtt (Raven, nem a zacskó) és mindig ámulatba ejtette szüleit értelmességével, mivel ugye õk sötétek voltak, mint a sárga föld. Mindig olyan sokatmondóan nézett rájuk ez a Raven. Éppen csak nem beszélt, azazhogy jó, hogy nem beszélt, mert az egyelõre csak károgás lett volna. De hát már az sem számított volna csodának.
Ha nem is beszélt, másfél éves korára egy egészen elképesztõ mutatvánnyal hívta fel magára a figyelmet a kis takonypolc. Az ebédlõasztalnál ült egy magasított széken, mert még túl lapos volt a segge, és vidáman nevetgélt anyjának, Dahilanak, akinek a fejérõl óriás vízcseppek gördültek le, mivel a gyerek fárasztotta, mint állat. Õ még nem fejezte be az evést, mert addig a gyerekkel foglalkozott, meg persze a levesébe amúgy is belecsöpögtek azok a kurva vízcseppek a fejérõl, így a finom kis húslevesbõl híg leves lett, amit félretett ablakot pucolni. Egyszer csak arra figyel fel, hogy az egyik játék, amely az asztal közepén hevert, Raven felé kezd csúszni anélkül, hogy bárki megérintette volna. A játék persze sikoltozott, hogy nem akar tovább csúszni, de ez senkit sem érdekelt, ugyebár. A szobában, ha nem számítjuk Dahila öblös fingásait, nem volt semmiféle légmozgás és Dahila megrémült, amikor rájött: erre nincs elfogadható magyarázat.
A kisfiú kinyújtotta kezét és elkapta a már elég közel került játékot majd még harsányabban nevetve rázogatni kezdte. Mivel a kiskrapek még elég béna volt, jól fejbe is vágta magát, de a vére nem volt, mert a vére tudta, hogy ebbõl a fiúból egyszer nagy jedi lesz, s a Jedik vére nem folyik, hanem repül. Dahila hívta férjét, Emerg-et, aki ács volt (nem, Raven nem volt Jézus) és elmesélt neki mindent. A férj egy cseppet sem tûnt meglepettnek, mert egyszer faragott már egy ilyen faszobrot, mint amilyen mûveletet Raven véghez vitt, de mivel nem volt elég karcsú az a szobor, a kályhában kötött ki egy kötött pulóverben. Na de inkább öröm csillant meg a szemében, semmint csodálkozás.
- A fiunk csinálja. Figyeld csak.
Ravennek már megfordult abban a másfél éves fejében, hogy elkezdi nyúzni a répát, hadd szörnyülködjön az anyja, de aztán letett errõl. Az apa gyöngéden elvette a játékot a fiú kezébõl és az asztal másik felére fektette, jó távol Raventõl (Raven magában káromkodott). A kicsi egy darabig értetlenül bámult apjára (Te hülye kretén majom-kutya-kenyér-ember), majd a játék felé fordult (HAH, játék, most kibaszok veled). Kinyújtotta felé bal kezét és halkan nyöszörögve próbálta elérni, de nem nagyon ment, mivel a játék igen makacs volt. Dahila már attól félt, hogy elkezd bömbölni (habár ezt sohasem szokta, mivel a játékok nem bõgnek). Nem bömbölt, de nem tûnt boldognak... a játék pedig nem mozdult meg (igen, az elõbb Ravenrõl volt szó, az õ bömbölésétõl félt a fingós anya)!
- Ez… ez. Emerg, a játék az elõbb...
- Nyugodj meg. Nincs mitõl félned. Mond el, hogy mi történt.
- Fingódoztam!
- Nem erre gondoltam! - vetette oda finnyásan a férj, aki maga most böfögött egyet.
- Szóval itt ültem (a székre mutatott) és falatoztam. A játék pedig... hát szóval... elmozdult. Egyszerûen odacsúszott Ravenhez és...
- Tehát... õ mozgathatta!
- Micsoda? Ez... de hát ez lehetetlen. Ezt te is jól...
- Nem lehetetlen, kedvesem! Talán hihetetlen, de természetes. Nem hallottál te még soha az Erõröl?
- Mi?... Hát.. a… nem tudom. A jedik vallása…
- Jaj de bunkó vagy!
- Te vagy a bunkó!
Az apa türelmesen folytatta:
- Az Erõ az, ami minden élõlényt és tárgyat átszõ. Õ csinálja a legjobb selyemszálakat és a legpufókabb takarókat. A legtöbben tán azt mondanák, hogy egy energiamezõ, de hát annál jóval bonyolultabb (így fejezte be a mondatot, nehogy felesége rájöjjön, hogy nem tud többet szart se).
- Honnan tudsz te errõl? - meresztette békaszemét Dahila Emergre.
- Lefeküdtem vele! Tessék, tudom, hogy ezt akarod hallani!
- Az.... ERÕVEL???
Dahila bõgni kezdett. Könnyei kétfelõl kilencméteres szökõkút izé gyanánt spricceltek a plafonig, leverve a vakolatot, késõbb meglyukasztva a betonréteget. Juliskanéni sikoltva ugrott fel a vécéjérõl és felcsavart hajával meg persze két szemével mérgesen bámult le a záporozó Dahilára a lyukon át.
Emerg mesélni kezdett, õ per pillanat szart Juliska nénire. Elmondta, mit tud a jedikrõl és hogy ismert egy jedit, aki sokat mesélt neki errõl. Az asszony ámulattal hallgatta, Juliska néni meg hajigálni kezdte a csavarokat a hajávbál, s egyre jobban kezdte megérteni, hogy a szomszéd fiú képes érezni az Erõt és így volt képes elmozdítani azt a kis játékot. Lassan megnyugodott, mert elfogytak a csavarok.
- Dahila! Tudod, hogy mit jelent ez, ugye? - kérdezte Emerg, majd nyelvével elkapta a szobában irtóztatóan nagy sebességgel keringõ legyek egyikét.
Az asszony feléje fordult, mint az Ördögûzõben a csaj, nem úgy tûnt, hogy már bármin el tudna csodálkozni, mert idõközben betépett, mint a sicc. Inkább felkészülni próbált arra, amit hallani fog. Sejtette ugyanis, hogy…
- A fiút el kell vigyük a Coruscantra! A Jedi Templomba. Ott a helye! Ha valóban igaz, amit sejtek, Jedivé kell válnia, hogy szolgálhassa a... mindegy. De kiderül, hogy igazam van-e, miután elvégzik rajta a próbáikat! Megvan erre a módszerük. De ha jobban belegondolok, mi is nevelhetnénk belõle Jedit.
Az asszony szemében egy nagyon kis ideig rémület tükrözõdött, mivel a szeme elõtt maga a Rémület állt, és ebben a pillanatban Dahila szeme tényleg tükör volt, nem hazudok (Dahila megesküdött volna rá, hogy a "hazudni" szót úgy írják, hogy "hazugni"). Ez az egyetlen fiuk, és ezt is el kell veszíteniük, az istók hogy baszná meg… de hirtelen magabiztosságot sugárzott ábrázata és szemébe örömkönnyek gyûltek.
- És én ezt örömmel teszem! – állt fel büszkén az asszony, majd eltaknyolt Raven egy másik játékában.
Emerg vinnyogva nevetett.
Nem is vesztegettek több szót erre. Nem telt el egy hét és megjött hozzájuk egy Jedi, akit mobilon hívtak. A Jedi elnézést kért, hogy nem a Jedi Templomba tér vissza a gyerekkel, meg azért is, hogy ellopta azt a hülye szolgálati telefonját. Na de, üsse kõ, kitanítja a csótány gyerkõcöt, csak adjanak neki ötmilliárd légytetemet. Emerg nem teketóriázott, mert most is annyi volt a légy a házban, mint a büdös szar. Nyelvével indokolatlan sebességgel kezdte agyoncsapni a legyeket. Három nap alatt meg is lett a kért mennyiség, s bár az elsõ legyek tetemei már kezdtek lebomlani, a Jedi nem panaszkodott, átvette a legyeket, amelyek mindössze tíz hatalmas zsákba fértek bele. Ezeket fel is hajította a hajójára és a kölyket fel a zsákok tetejére. A szülõk visítva nevettek a mutatványom, majd nekifogtak répát ültetni a ház tetejére.
Raven jól tanult a Jedinél, akit - te magasságos isten - A Legyek Urának hívtak. Raven képzése tehát jól ment. A fiú odaadóan tanult, mert a sok légy, amit megevett, serkentette azt a boldogtalan agyát. Lelkesedése lankadatlan volt, mert közben szöcskéket is evett, amelyek rengeteg lelkesedésproteint tartalmaztak, de azt sem lehetett róla elmondani, hogy nyughatatlan, türelmetlen vagy feszült lett volna. És nem is volt elégedetlen, mert néha bekapott egy-egy darazsat. Sokat meditált és igyekezett minél jobban elmélyülni az Erõben. A Legyek Ura nemegyszer meg is jegyezte, hogy jó tanítvány.
A kardvívásban is jónak bizonyult, rengeteg legyet lekaszabolt a kardjával, késõbb a tekintetével. Mindig odafigyelt lépéseire, nehogy rálépjen a földön egyre sokasodó légygyüjtemégy egyik tagjára is, mindenféle mozdulatára és persze az Erõre, mert az minden lében kanál volt. Elõfordult párszor, hogy elsietett valamit, de azt nyomban korrigálta egy korty sörrel,amire idõközben ugye rászokott. Gyengesége volt viszont, hogy hajlamos volt minden egyes hibáért, függetlenül attól, hogy mekkora, magát okolni. A Legyek Ura rá is ordított egyszer, hogy ne legyen már ilyen balfasz. Ez persze természetes, de csak ha nem haladja túl a határokat az ember. Raven viszont más volt, mivel neki nem a légy, hanem a darázs volt a kedvenc kajája. Õ nagyon is okolta magát. Mondhatni eléggé magas volt az önbüntetése, ami rombolta az önbizalmát.
Tizenkét évesen kapot egy mestert, akinek a neve - te jóságos atyaúristen - A Legyek Ura volt, aki elnézést kért, hogy már õ lesz a mestere is, fene essen a nyüvekbe. Elégedett volt a tanítványával, persze õ is észrevette, hogy mi a gond vele, mert ugye nem volt skizó. Mindig, amikor észrevette Raven arcán a csüggedtséget, ami egy elvétett hiba, egy rossz lépés, vagy egy banális kis csekélység miatt ült rá, hosszan elbeszélgetett vele és elmondta, hogy el kell engednie, elvégre a Jedivé válás nem a tökéletessé válást jelenti, hanem valami, a közösség számára sokkal jobb, tehát nemesebb cél elérését. Utána meg tagoltan, jól érthetõen elmondta: NE LE-GYÉL BAL-FASZ, érted?. Raven megértette, amit mestere mondott, de nem úgy tûnt, hogy hosszú távon maga mögött tudja hagyni ezt a kicsinek tûnõ, de annál veszélyesebb terhet. Hiszen balfasznak lenni nagy teher, nem?
Padawan évei gyorsan teltek. Egy idõ után már küldetésekre is elküldték a mesterével a szomszédos erdõbe. Teljesítményét mindig az önbüntetése húzta kicsit lejjebb. Amúgy a mestere utasításait követve nem került bajba (habár nem nagyon volt túl veszélyes küldetésük, azt tanulták minden nap, hogy a fénykarddal nem lehet fát vágni meg füvet kaszálni, ha zöld, ha meg kék, akkor nem lehet vele vizet forralni...).
Egy idõ után azonban a valamivel nehezebb küldetések következtek és egy ilyen küldetés alkalmával A Legyek Ura, aki hadd legyen már ALU, hogy ne pötyögjek annyit, a keserves életbe) súlyosan megsebesült, miközben Ravent elõreküldve fedezte õt egy dühös rebell kamikaze fától, aki úgy döntött, hogy egye fene, õ rádõl erre a majom jedire, mert nem akarja õt kivágni, mikor ilyen szar az élet. Az emó fákról meg tudni kell, hogy szeretnek kidõlni, fõleg, ha egy természetvédõ Jedi sétál el alatta. Alig tudtak elmenekülni, azazhogy Raven. A mester azonban életét vesztette a hülye emo kamikaze fa öttonnás nagy segge alatt.
- Ne feledd! Ha leszáll az éj, te már Lovag leszel. Ez volt a jel!
- Mester... - Raven uralkodni próbált érzésein, ez részben sikerült is neki, de hamis bûntudata felébredt lelkében, a legyek meg idegesítõen bezsongták a levegõt..
- És... Raven... Tanuld már meg nem okolni magad semmiért! - feddte meg barátságos hangon, majd elmosolyodott és szembeköpte a Padawanját, majd elkiáltotta - Shikáká,ennek így kellett lennie. Majd megérted! Ha kiküszöbölöd ezt a kis akármit, akkor... akkor bölcsebb jedi... lesz belõled, mint amilyen én... lehettem... zümm zümm züm.
Többet nem mondott. Nem sok idõ telt bele, elhunyt. A legyek méltóságteljesen rászálltak és felemelték, majd elszálltak vele a nap felé. Raven nemsokára látta, hogy a parányi pont, azaz a holttest és a legyek füstté válnak.
- Biztosan elértek a napig! - mondta búskomoran, majd elindult a tûzhelyig, hogy süssön egy kis fakérget.
Amikokr lenyugodott a Nap, Raven felugrott a tûz mellõl:
- Lovag lettem, váhháhá.
ÉS rohant is ALU hajója felé, kántálva, hogy JEDI LOVAG LETTEM, JEDI LOVAG LETTEM!!
Aztán eltaknyolt, mint annak idején anyja, de tüstént felpattant és rohant is tovább. Valami azonban megváltozott benne, mert most már ezt kántálta:
RENEGÁT JEDI LOVAG LETTEM, RENEGÁT JEDI LOVAG LETTEM!!