Post by Grimi on Oct 24, 2007 20:07:58 GMT 1
A Szenátusi negyedtõl messze, de végülis egész közel, mindössze fél vagy hatszáz kilóméterre egy igencsak lerobbant része sötétlett Coruscantnak.
Sokan hívták Csórószántnak. De akik nem tudták, hogy itt él is valaki, azok a Gyártelepként emlegették, hiszen régen gyárak mûködtek itt, egészen addig amíg már nem.
De most sem, ezért eshetett meg, hogy az a feketéllõ hajó, mely sötétebb volt, mint a fekete, de egész közel állt színárnyalatában a rózsaszínhez is, bár ehhez igencsak részegnek kellett lennie a becses szemlélõnek, szóval ezzel a hajóval így esett meg, hogy anélkül repült be az eldugott, kilóméretekrõl is jól látható Gyártelepre, hogy belerepült volna egy füstoszlopba mérgezõ szmoggal telítve a még sötétebb belsõ tért.
Bár lehet jót tett volna neki, hiszen a fekete ablakon át lóf*szt sem látott, hiszen nem ablak volt, hanem tömör duracél.
- Akurvaéletbe! - hallatszott bentrõl valakinek a hangja, mely belevegyült sok másik alak ordibálásába akik nem látták a nagy feketeségben hogy éppen kit taposnak halálra, és néha mikor épp magukat, akkor ugye nem volt nekik jó.
De ez most lényegtelen, hiszen mikor megérkeztek, mind épségben kászálódtak ki a hajóból, hiszen az elõbb csak vicceltem, senkit sem tapostak halálra.
Eltekintve Disciplétõl, aki ki tudja, hogy az istenbe keveredett oda. Félholtan elõkúszott a hajóból, még egy utolsót nyögve a kapitány talpa alatt, majd végleg elnémult, mikor a rámpa szétnyomta azt a hülye fejét. Aztán az egész gép lefordult a platformról és darabokra roncsolódva elégett, és szanaszét robbant a mélyben. El kellett tüntetni a bizonyítékokat, okoskodott ugyanis a jó kapitány úr, aki sötétebb volt, mint a hajója, mely most a lángok martalákában egész megvilágosodott. Aztán a guberálók széthordták a maradványait, miközben megtaposták Disciple maradványait. Aztán eladták import bárányhúsként a gamorraiaknak. Mármint Disciplét, nem a fekete hajó fekete maradványait. Ebbõl aztán jól meggazdagodtak és felépítették a szomszédban a Republica 500-at, mert épp hiányzott 499. Pokémon lakosztálya és az 501-es Légió fõhadiszállása mellõl.
Tehát a jó kapitány úr sötét volt, mint az éjszaka, de még annál is, mert õt nem világították meg lámpák, sem gigantikus méretû tükrök, melyek a bolygó egyik oldaláról szállították a fényt a másikra. Azért volt lényeges a sötétségének mértéke, mert hát az egyetlen eszközt amivel visszajuthattak a fõváros többi részébe, ahonnan eredetileg jöttek vala, megsemmisítette, hogy ne legyen bizonyíték, hogy ezzel jöttek ide.
Na nem baj, ugyanis errõl sem maradt feljegyzés. Mármint a kapitányról, mert az utasok rövid úton a hajója, és Disciple után dobták.
A jövevények, számszerint sokan, most rendezett sorokban elindultak az épület felé, mely ott magasodott elõttük. Nem tûntek feszültnek, épp csak halálfélelem tükrözõdött arcukon, egyik-másik pedig a végrendeletét írta nagy bõszen. Mire az épület közelébe értek, többen öngyilkosok lettek.
Egy találkozóra érkeztek, melyet titokban szerveztek meg, és alig hat holo-csatorna közvetített élõben.
Az épület hatalmas volt, és remek kilátás nyílt belõle. Az imént érkezett csoport kiváncsian kikémlelt egy ablakon, és egy toronyépületet fedeztek fel a szomszédságukban. A toronyból fénykardok csattogása hallatszott. Két vörös pengélyû fénykard vívott élet-halál harcot.
Aztán valami történt, és egy öreg felsikoltott.
- Áááárg! Sideous! Már megint!
- Sajnálom, mester.
- Ne sajnálkozz! Tudod hanyadik köpenyem égeted ki? Azt hiszed, nincs jobb dolgom, mint ezeket foltozgatni? Miféle aljas technika ez? Szúrkálsz? Ennél már csak az volna szánalmasabb húzás, ha megölnél álmomban például..
- Sajnálom mester.. ez az ötlet pedig.. hogy feltételezhetsz ilyet rólam..?
A csoport közben tovább haladt, így a beszélgetés további részét már nem hallották. De azért ketten-hárman szörnyethaltak a lépcsõzés közepette.
Pár órával késõbb egy díszteremben végzõdött a lépcsõ, és a megmaradt három férfi lihegve elterült a padlón, miközben egy pingvin lépett oda hozzájuk.
Furcsa hangon krákogott párat, majd mikor látta, hogy a három férfi nem beszél pingvinül, gyorsan váltott:
- Miért nem jöttek lifttel?
A kérdés annyira döbbenetes volt, hogy egyikük hanyattvágódott, és legurult a lépcsõn magával taszítva az utánuk érkezõket. Mire másnap reggelre leértek, mind halottak voltak, de szerencsére a takarító épp arra járt.
- Ezt nem hiszem el! Már megint! Esküszöm fizetésemelést kérek..
Az épület legfelsõ szintjén a megmaradt két férfi felkászálódott, és a terem közepén található asztalhoz lépett.
Az asztal hosszú volt, és láthatóan sokkal több teríték volt, mint ahányan eljutottak idáig.
Egy hosszú, fekete hajú férfi megrázta a fejét.
- Kaulitz uralkodó.. még mindig amellett vagyok, hogy nem volna teljesen hülyeség ha feltüntetnénk a bejárati csarnokban, hogy lift is van az épületben, nem csak a használaton kívüli romos lépcsõ, mely a hangokból ítélve épp ebben a pillanatban omlott össze egy újabb adag idióta alatt.
Az asztalfõnél ülõ alak összekulcsolt ujjai felett a mellette ülõ apró alak felé fordult.
- És õn mit gondol a kérdéses ügyben?
- Próba ez, melyet hülye aki nem áll ki - morogta az apró lény. Yoda mester.
- De így nem marad szövetségesünk! - szólt méltatlankodva a fekete hajú alak.
Yoda mester készen állt a válasszal. Csak aztán elfelejtette, és inkább csendben maradt. Kaulitz pedig hümmögött, és intett a két újonnan érkezettnek, hogy üljenek le.
Bail Organa és Padmé Amidala engedelmesen elfoglalták helyüket. Igen, becsaptalak, valójában az egyik férfi nõ volt! Mi több, Bail is nõ volt, csak átoperáltatta magát. Billrõl nem is beszélve. De ez most részletkérdés.
Mielõtt bármi történt volna, Bill elõkapott egy lézerfegyvert, és fejbelötte a Yoda melletti alakot, akirõl leolvadt a maszk. Disciple volt. Yoda meglepetten felkiálltott:
- Hihetetlen! Hogy tudott ennyi éven át megtéveszteni engem? Azt hittem a legnagyobb Jedi, a legjobb barátom, erre most kiderül, hogy valójában egy majom! Ez lehetetlen!
Az Uralkodó legyintett.
- Ugyan, csak az elõbb épült be. Mace ott van szemben.
A kandallóból ekkor egy sötét bõrû férfi lépett elõ.
- Ho-ho-ho-hó.. - azzal letette puttonyát, és elõhalászott belõle egy-két fejet. - Ezt neked hoztam, Yoda mester - szólt, miközben egy bárány fejét hajította az asztalra - , Jango Fett!
- Ezek szerint a Geonosison gyõzedelmeskedtünk? - kapott a témán Bill, de Yoda letorkollta:
- Hmm.. nem gyõzelem ez.. nem.. csak egy.. bárány feje. Mace, Jango egy bárány? Ezek szerint bárányklónok ellen küzdünk?
Csend ült a teremre, csak a Disciple fejébõl elõbuggyanó vér csepegése törte meg.
- Nem hiszem - szólt végül Windu zavartan.
- Hmm.. a bárányok hallgatnak - böködte meg Yoda a botjával a fejet.
- Akkor hát a Bárányok Háborúja kitört? - kérdezte Bail, mire jól leintették egy székkel.
- Barátaim! - emelkedett szólásra Kaulitz, miközben valaki lelkesen lefotózta egy lánymagazinnak. - A tervekrõl, és a nevekrõl késõbb. Egyre több szövetségesünk van, és ez.. - biznytalanul körbenézett a teremben, ahol rajta kívül csak heten ültek. Disciple feküdt. És nem is nagyon élt. Legalábbis most.
- ..nos, ez túlzás. De mivel a miénk a legnagyobb kuku hadsereg, a Jedik támogatása, és a Túz népének támogatása, legyõzhetetlenek vagyunk!
- Tûz népe? - kérdezte zavartan Padmé.
- Igen - bólintott Bill, és széles mozdulattal a jobbján ülõ hosszú, fekete hajú férfi felé intett alaposan homlokoncsapva azt. - Bocs.. szóval õ itt Ozai, a Tûz ura!
Yoda összeráncolta a homlokát.
- Egy fenét! Ismerem én ezt a kölyköt - hatásszünetet tartott, mialatt Windu kidobta az ablakon Disciple hulláját, és leült a helyére. - Õ Luke Skywalker!
Mindenki Ozaira pillantott, aki megrántotta a vállát, és zavartan elvigyorodott.
- Ne máár.. attól még, hogy nem volt semmi más említésre méltó szerepem, nem kéne így beskatulyázni.. De a fénykardomat azért megtartottam - szólt, és megsimogatta a fegyvert, mely vibrálva életre kelt, kiégetve a Tûz urának cipõjét.
Bill hamar napirendre tért a fejleményen.
- A köztársasági seregek is támogatnak bennünket - folytatta megkezdett beszédét - Meisser tengernagy biztosított bennünket errõl - itt szünetet tartott, és a férfi felé biccentett. - Valamint hajókkal szolgál Ackbar admirális is, aki..
- Ne mondja ki a nevem ilyen hangosan! Az ég szerelmére, lehet, hogy ez a jel, és mindjárt ránk törnek a belbiztonságiak, és szétszedik az egész bagázst, és mi lesz ha..
Meisser köhintett.
- Mi vagyunk a belbiztonságiak.
- ÚRISTEN, MEGTALÁLTAK! - ordított fel a kalamári, azzal felpattant, és a kéményen át távozott.
Bill ezt már nem tudta olyan hamar lenyelni, de aztán csak sikerült.
- Öhm.. tehát..
Ekkor azonban Yoda mester felállt. Mivel így alacsonyabb volt, mint ülve, ez senkinek sem tûnt fel egybõl. Aztán koppintott egyet botjával.
- Majd én elmegyek a Kashyyykra. A vukikkal jóban vagyok - azzal hátat fordított az asztalnak, és kiment a terembõl.
Windu is felpattant.
- Most jut eszembe! Anakin azt mondta, hogy Palpatine a sith! Megyek, letartóztatom - azzal követte Yodát.
Erre Ozai is felpattant.
- Apa? Hol van? - kirohant a terembõl Bill döbbent tekintetétõl kísérve.
Ekkor Meisser felpillantott, és magabiztosan biccentett az Uralkodó felé.
- Nos, ellenségeink hajói finoman fogalmazva szánalmasan gyengén, és felkészületlenek a mieinkhez képest, úgyhogy semmi esélyük, és a Galaktikus Belbiztonsági Erõk hajói és katonái a legtökeletesebbek a galaxisban, szóval nem látom további tanácskozás értelmét. Úgyis nyerünk - azzal kisietett a terembõl.
Szép lassan Bill egyedül maradt Disciplével aki ki tudja hogy került már megint oda, és ki tudja miért épp S'hoának öltözött. Így hát egyazon postban immár harmadszor patkolt el, és Bill is elhagyta az épületet. Hogy hogyan, azt ne tõlem kérdezzétek, mert fáj az ujjam, hogy leírjam.
Sokan hívták Csórószántnak. De akik nem tudták, hogy itt él is valaki, azok a Gyártelepként emlegették, hiszen régen gyárak mûködtek itt, egészen addig amíg már nem.
De most sem, ezért eshetett meg, hogy az a feketéllõ hajó, mely sötétebb volt, mint a fekete, de egész közel állt színárnyalatában a rózsaszínhez is, bár ehhez igencsak részegnek kellett lennie a becses szemlélõnek, szóval ezzel a hajóval így esett meg, hogy anélkül repült be az eldugott, kilóméretekrõl is jól látható Gyártelepre, hogy belerepült volna egy füstoszlopba mérgezõ szmoggal telítve a még sötétebb belsõ tért.
Bár lehet jót tett volna neki, hiszen a fekete ablakon át lóf*szt sem látott, hiszen nem ablak volt, hanem tömör duracél.
- Akurvaéletbe! - hallatszott bentrõl valakinek a hangja, mely belevegyült sok másik alak ordibálásába akik nem látták a nagy feketeségben hogy éppen kit taposnak halálra, és néha mikor épp magukat, akkor ugye nem volt nekik jó.
De ez most lényegtelen, hiszen mikor megérkeztek, mind épségben kászálódtak ki a hajóból, hiszen az elõbb csak vicceltem, senkit sem tapostak halálra.
Eltekintve Disciplétõl, aki ki tudja, hogy az istenbe keveredett oda. Félholtan elõkúszott a hajóból, még egy utolsót nyögve a kapitány talpa alatt, majd végleg elnémult, mikor a rámpa szétnyomta azt a hülye fejét. Aztán az egész gép lefordult a platformról és darabokra roncsolódva elégett, és szanaszét robbant a mélyben. El kellett tüntetni a bizonyítékokat, okoskodott ugyanis a jó kapitány úr, aki sötétebb volt, mint a hajója, mely most a lángok martalákában egész megvilágosodott. Aztán a guberálók széthordták a maradványait, miközben megtaposták Disciple maradványait. Aztán eladták import bárányhúsként a gamorraiaknak. Mármint Disciplét, nem a fekete hajó fekete maradványait. Ebbõl aztán jól meggazdagodtak és felépítették a szomszédban a Republica 500-at, mert épp hiányzott 499. Pokémon lakosztálya és az 501-es Légió fõhadiszállása mellõl.
Tehát a jó kapitány úr sötét volt, mint az éjszaka, de még annál is, mert õt nem világították meg lámpák, sem gigantikus méretû tükrök, melyek a bolygó egyik oldaláról szállították a fényt a másikra. Azért volt lényeges a sötétségének mértéke, mert hát az egyetlen eszközt amivel visszajuthattak a fõváros többi részébe, ahonnan eredetileg jöttek vala, megsemmisítette, hogy ne legyen bizonyíték, hogy ezzel jöttek ide.
Na nem baj, ugyanis errõl sem maradt feljegyzés. Mármint a kapitányról, mert az utasok rövid úton a hajója, és Disciple után dobták.
A jövevények, számszerint sokan, most rendezett sorokban elindultak az épület felé, mely ott magasodott elõttük. Nem tûntek feszültnek, épp csak halálfélelem tükrözõdött arcukon, egyik-másik pedig a végrendeletét írta nagy bõszen. Mire az épület közelébe értek, többen öngyilkosok lettek.
Egy találkozóra érkeztek, melyet titokban szerveztek meg, és alig hat holo-csatorna közvetített élõben.
Az épület hatalmas volt, és remek kilátás nyílt belõle. Az imént érkezett csoport kiváncsian kikémlelt egy ablakon, és egy toronyépületet fedeztek fel a szomszédságukban. A toronyból fénykardok csattogása hallatszott. Két vörös pengélyû fénykard vívott élet-halál harcot.
Aztán valami történt, és egy öreg felsikoltott.
- Áááárg! Sideous! Már megint!
- Sajnálom, mester.
- Ne sajnálkozz! Tudod hanyadik köpenyem égeted ki? Azt hiszed, nincs jobb dolgom, mint ezeket foltozgatni? Miféle aljas technika ez? Szúrkálsz? Ennél már csak az volna szánalmasabb húzás, ha megölnél álmomban például..
- Sajnálom mester.. ez az ötlet pedig.. hogy feltételezhetsz ilyet rólam..?
A csoport közben tovább haladt, így a beszélgetés további részét már nem hallották. De azért ketten-hárman szörnyethaltak a lépcsõzés közepette.
Pár órával késõbb egy díszteremben végzõdött a lépcsõ, és a megmaradt három férfi lihegve elterült a padlón, miközben egy pingvin lépett oda hozzájuk.
Furcsa hangon krákogott párat, majd mikor látta, hogy a három férfi nem beszél pingvinül, gyorsan váltott:
- Miért nem jöttek lifttel?
A kérdés annyira döbbenetes volt, hogy egyikük hanyattvágódott, és legurult a lépcsõn magával taszítva az utánuk érkezõket. Mire másnap reggelre leértek, mind halottak voltak, de szerencsére a takarító épp arra járt.
- Ezt nem hiszem el! Már megint! Esküszöm fizetésemelést kérek..
Az épület legfelsõ szintjén a megmaradt két férfi felkászálódott, és a terem közepén található asztalhoz lépett.
Az asztal hosszú volt, és láthatóan sokkal több teríték volt, mint ahányan eljutottak idáig.
Egy hosszú, fekete hajú férfi megrázta a fejét.
- Kaulitz uralkodó.. még mindig amellett vagyok, hogy nem volna teljesen hülyeség ha feltüntetnénk a bejárati csarnokban, hogy lift is van az épületben, nem csak a használaton kívüli romos lépcsõ, mely a hangokból ítélve épp ebben a pillanatban omlott össze egy újabb adag idióta alatt.
Az asztalfõnél ülõ alak összekulcsolt ujjai felett a mellette ülõ apró alak felé fordult.
- És õn mit gondol a kérdéses ügyben?
- Próba ez, melyet hülye aki nem áll ki - morogta az apró lény. Yoda mester.
- De így nem marad szövetségesünk! - szólt méltatlankodva a fekete hajú alak.
Yoda mester készen állt a válasszal. Csak aztán elfelejtette, és inkább csendben maradt. Kaulitz pedig hümmögött, és intett a két újonnan érkezettnek, hogy üljenek le.
Bail Organa és Padmé Amidala engedelmesen elfoglalták helyüket. Igen, becsaptalak, valójában az egyik férfi nõ volt! Mi több, Bail is nõ volt, csak átoperáltatta magát. Billrõl nem is beszélve. De ez most részletkérdés.
Mielõtt bármi történt volna, Bill elõkapott egy lézerfegyvert, és fejbelötte a Yoda melletti alakot, akirõl leolvadt a maszk. Disciple volt. Yoda meglepetten felkiálltott:
- Hihetetlen! Hogy tudott ennyi éven át megtéveszteni engem? Azt hittem a legnagyobb Jedi, a legjobb barátom, erre most kiderül, hogy valójában egy majom! Ez lehetetlen!
Az Uralkodó legyintett.
- Ugyan, csak az elõbb épült be. Mace ott van szemben.
A kandallóból ekkor egy sötét bõrû férfi lépett elõ.
- Ho-ho-ho-hó.. - azzal letette puttonyát, és elõhalászott belõle egy-két fejet. - Ezt neked hoztam, Yoda mester - szólt, miközben egy bárány fejét hajította az asztalra - , Jango Fett!
- Ezek szerint a Geonosison gyõzedelmeskedtünk? - kapott a témán Bill, de Yoda letorkollta:
- Hmm.. nem gyõzelem ez.. nem.. csak egy.. bárány feje. Mace, Jango egy bárány? Ezek szerint bárányklónok ellen küzdünk?
Csend ült a teremre, csak a Disciple fejébõl elõbuggyanó vér csepegése törte meg.
- Nem hiszem - szólt végül Windu zavartan.
- Hmm.. a bárányok hallgatnak - böködte meg Yoda a botjával a fejet.
- Akkor hát a Bárányok Háborúja kitört? - kérdezte Bail, mire jól leintették egy székkel.
- Barátaim! - emelkedett szólásra Kaulitz, miközben valaki lelkesen lefotózta egy lánymagazinnak. - A tervekrõl, és a nevekrõl késõbb. Egyre több szövetségesünk van, és ez.. - biznytalanul körbenézett a teremben, ahol rajta kívül csak heten ültek. Disciple feküdt. És nem is nagyon élt. Legalábbis most.
- ..nos, ez túlzás. De mivel a miénk a legnagyobb kuku hadsereg, a Jedik támogatása, és a Túz népének támogatása, legyõzhetetlenek vagyunk!
- Tûz népe? - kérdezte zavartan Padmé.
- Igen - bólintott Bill, és széles mozdulattal a jobbján ülõ hosszú, fekete hajú férfi felé intett alaposan homlokoncsapva azt. - Bocs.. szóval õ itt Ozai, a Tûz ura!
Yoda összeráncolta a homlokát.
- Egy fenét! Ismerem én ezt a kölyköt - hatásszünetet tartott, mialatt Windu kidobta az ablakon Disciple hulláját, és leült a helyére. - Õ Luke Skywalker!
Mindenki Ozaira pillantott, aki megrántotta a vállát, és zavartan elvigyorodott.
- Ne máár.. attól még, hogy nem volt semmi más említésre méltó szerepem, nem kéne így beskatulyázni.. De a fénykardomat azért megtartottam - szólt, és megsimogatta a fegyvert, mely vibrálva életre kelt, kiégetve a Tûz urának cipõjét.
Bill hamar napirendre tért a fejleményen.
- A köztársasági seregek is támogatnak bennünket - folytatta megkezdett beszédét - Meisser tengernagy biztosított bennünket errõl - itt szünetet tartott, és a férfi felé biccentett. - Valamint hajókkal szolgál Ackbar admirális is, aki..
- Ne mondja ki a nevem ilyen hangosan! Az ég szerelmére, lehet, hogy ez a jel, és mindjárt ránk törnek a belbiztonságiak, és szétszedik az egész bagázst, és mi lesz ha..
Meisser köhintett.
- Mi vagyunk a belbiztonságiak.
- ÚRISTEN, MEGTALÁLTAK! - ordított fel a kalamári, azzal felpattant, és a kéményen át távozott.
Bill ezt már nem tudta olyan hamar lenyelni, de aztán csak sikerült.
- Öhm.. tehát..
Ekkor azonban Yoda mester felállt. Mivel így alacsonyabb volt, mint ülve, ez senkinek sem tûnt fel egybõl. Aztán koppintott egyet botjával.
- Majd én elmegyek a Kashyyykra. A vukikkal jóban vagyok - azzal hátat fordított az asztalnak, és kiment a terembõl.
Windu is felpattant.
- Most jut eszembe! Anakin azt mondta, hogy Palpatine a sith! Megyek, letartóztatom - azzal követte Yodát.
Erre Ozai is felpattant.
- Apa? Hol van? - kirohant a terembõl Bill döbbent tekintetétõl kísérve.
Ekkor Meisser felpillantott, és magabiztosan biccentett az Uralkodó felé.
- Nos, ellenségeink hajói finoman fogalmazva szánalmasan gyengén, és felkészületlenek a mieinkhez képest, úgyhogy semmi esélyük, és a Galaktikus Belbiztonsági Erõk hajói és katonái a legtökeletesebbek a galaxisban, szóval nem látom további tanácskozás értelmét. Úgyis nyerünk - azzal kisietett a terembõl.
Szép lassan Bill egyedül maradt Disciplével aki ki tudja hogy került már megint oda, és ki tudja miért épp S'hoának öltözött. Így hát egyazon postban immár harmadszor patkolt el, és Bill is elhagyta az épületet. Hogy hogyan, azt ne tõlem kérdezzétek, mert fáj az ujjam, hogy leírjam.