Post by Astral on Jul 20, 2007 21:43:51 GMT 1
Yoda benyitott a fekete szöbába, és felkattintotta a villanykapcsolót. A plafonon húzódó neoncsövek hangos ropogással felgyulladtak, és megvilágosodott a régen nem használd raktár.
S'hoa a kis zöld mester mögött lépkedett, ami már nem okozott neki problémát, mert az utóbbi heteit egy kis fehér mester utáni caplatással töltötte.
Yoda mester körbemutatott a szobában.
- Íme. Azt hiszem... most már eléggé esedékes volt, hogy megmutassam.
S'hoa csak értelem nélküli fejjel nézett körbe.
- Mielõtt megkérdeznéd, hogy mi ez a szoba, - folytatta Yoda, miután nyugtázta, hogy S'hoa úgyse fogja megkérdezni - megmondom. Ez Krhiesk szobája.
S'hoa bólintott, majd ránézett a kis mesterre, aki egybõl leolvasta az arcáról, hogy S'hoa inkább fordulna meg, vagy inkább fel, vagy fel inkább az ereit. Vágná.
- Krhiesk... volt... az apád. - mondta lassan Yoda, hogy a fiú megértse.
- Ühümm. - válaszolta S'hoa - Tudom.
A mester sóhajtott.
- Nem is akarod tudni, miért hoztalak ide?
- Azért, hogy mondjon valamit.
- De nem is érdekel, hogy mit?
- Ha azért hozott ide, hogy mondjon valamit, akkor miért nem mondja azt a valamit?
Yoda megint sóhajtott. Mostanában kezdett ez a szokásává válni, úhy körülbelül öt perce. Felnézett a levegõbe, mintha hallgatna valakire. Ez elég fircsán festett, és normális esetben S'hoa furcsán is nézett volna rá, ám most továbbra is inkább depressziós képet vágott.
- Nem tudom, nem tudok vele mit tenni! - morogta Yoda.
a Zera/õvel beszélt, és a Zera/õ, mint mindig, Zeratul hangján szólt hozzá.
- Meg kell próbálnod életet lehelned belé.
- De nem megy! Olyan, mint egy darab fa!
- A fa is él. És ha kötelet adsz a fának, lassan, de feltekeredik rá.
- És mégis milyen kötelet? - sóhajtott Yoda.
S'hoa felemelte a fejét, mire Yoda is odanézett. Talán lehet, hogy ismét kezd visszatérni a normálsihoz?
- Zeratul. - szólalt meg a fiú - Hol vagy?
- S'hoalen. Jó hallani téged. Emlékszel te is, egyesültem a mindenható Erõvel. Még a Rylothon. Most én is ott vagyok mindenhol.
Yoda mester meglepõdött. S'hoalen nem egyszerûen a Zera/õvel beszélt, hanem hallotta az övét! Ugyanahhoz beszéltek!
- Minden rendben van, Yoda mester. - nyugtatta meg Zeratul. - S'hoalen ebben a formájában sokkal érzékenyebb a Zera/õre is.
Yoda mester leült a földre.
- S'hoalen. El kell mondanom valamit.
- Ez már mondta egyszer, és még mindig nem mondta meg, mit.
- Légy türelemmel, S'hoalen. - nyugtatta meg Zeratul.
- S'hoalen.
- Ha minden mondata elején megszólít, sose ér el a mondanivalójához.
- Türelem, S'hoalen...
- Tehát. - kezdte újra Yoda, majd egy nagyott sóhajtott, és feláltt a földrõl - A történet egy távoli bolygón kezdõdik, a Tchraadcsshakr...
- ...ffszttjiakualiankadaincsihaczafiziopakirrusztunaólián. Tudom. - fejezte S'hoa - Mondja azt a részét, amelyiket nem tudom.
- Így nem lehet! Mondd már meg neki, hogy!... - fakadt ki Yoda.
- Nyugalom., Yoda mester. - válaszolta Zeratul - Mindnyájan tudtuk, hogy ezek nehéz idõk lesznek. Bár arra még én sem számítottam, hogy ennyire.
Úgy húsz másodpercig mindhárman hallgattak.
- Jól van. - vett nagy levegõt Yoda, és megigazította három szál haját - Most elmondom a történetet, te pedig nem szólsz bele, oké? - kérdezte S'hoától.
- Jó. - vonta meg a vállát a fiú, és leült a mester mellé.
- Ha hiszed, ha nem, egykoron én is ugyanúgy fiatal voltam, akárcsak te. Önfeledten majszoltam a jediélet örömeit, és mindenfelé a jó nõk után kajtattam. Bárhová elmentem egy-egy jó bõrért, nem nagyon érdekelt semmi más. Néha évtizedeket is távolmaradtam, amikor olyan bolygókra bukkantam, mint a Magratea, vagy a Ryloth. Egy ilyen eset volt a 'Naólia is.
- Nem terveztem, hogy ott maradok, hiszen csak egyetlen órára ugrottam volna be oda, ám akkor megpillantottam álmaim asszonyát. Egy kis bárban üldögélt, egyedül, arcán látszott, hogy teljesen el van keseredve, nem találja a helyét az életben. Fajombeli csitri volt, körülbelül egykorú velem. Barna haja gyönyörûen omlott a szeme elé, és néha erotikusan félresöpörte. Odesétáltam hozzá, és leültem vele szembe.
- Mit csinál itt egy ilyen bájos hölgy, egy ilyen lepukkant sörözõben?
A nõ rámosolygott a váratlan partnerre.
- A szabadidõmet töltöm itt. Vagyis... - nevette el magát - lógok egy kicsit munkából.
- Nem lehet valami izgalmas foglalkozás. - mosolygott vissza Yoda.
- Hát, azért izgalmas egy picit. Örökös utazás a Galaxisban, új vidékek, új élmények... Csakhát a jóból is megárt a sok.
- Meg hát. De a legjobból sosem. Pincér! Két Merengõ Goldot!
- Hmmm, jó az ízlése.
- A legjobb a Galaxisban. - kacsintott a jedi.
A nõ kacagott. Porcelánfehér fogai voltak, és az egész nevetése zsépséget sugárzott.
- Akkor hogy lehet, hogy mellém ült le, és nem valakihez - arckifejezése itt komorabbra változott - aki szebb.
- Szebb? - kérdezett vissza Yoda - Ne nevettessen. Nincs olyan.
Mélyen egymás szemeibe néztek, a lovag pedig remélte, hogy sikerült a nõ szívébe lopnia magát.
- Yaddle vagyok, jedi lovag. - nyújtotta oda a kezét a másik.
- Yoda. Szintén zenész. - válaszolt, és megcsókolta a nõ kezét.
- A közelben kerestünk egy motelt, ahol kivettünk egy szobát. Egy egyszerû elmetrükk, amit minden reggel megcsinálhattunk, és évekre ott ragatunk, csak mi ketten egy gyönyörû helyen. Néha a nbaplementében gyönyörködtünk, néha pedig csak egyszerûen keféltünk a szobában.
Zeratul majdnem felvonta a szemöldökét, de sajnos, mióta egyesült a Zera/õvel, sajnos az nem volt neki. Pedig elég érdekes jelenet lehetett, amikor a két kis zöld manó az ágyban hancúrozik.
- Nem érdekelt minket senki, és semmi. Örültünk, hogy találkoztunk, és az elsõ tizenhét évben nem is akadt problémánk. Sajnos nem sokáig tartott ez a boldog idõ. Egy nap zavargások törtek ki a városban.
Yoda, nyomában szerelmével óvatosan, kivont lézerkarddal bóklászott az égõ kukákkal, füstölgõ házakkal, betört kirakatüvegekkel díszített utcán.
- Vajon mi történhetett? - kérdezte Yaddle, aki a háta mögött, szinén élesített fegyverrel követte a másikat.
- Foggalmam sincs. Nem számítottam ilyenre. Semmi jelét nem láttam katasztrófának.
Hirtelen a földre vágódtak, és betakarta õket a szürke füstfelhõ. Az utca másik oldalán lévõ épületbe berobbant valami. A két jedi feltápászkodott.
- Rkhr... Yaddle, jól vagy?... - köhögta Yoda.
- Ahzt hisze-ehmk, igen...
Gyorsan behúzódtak egy félreesõ sikátorba, ahol beleütköztek pár rettegõ szemû naóliai gyerekbe.
- Ne báncon, báci!
- Nyugi, nyugi! - nyugtatta meg õket Yoda - Nincs semmi baj, csak azt mondjátok meg, hogy mi a baj.
- Cemmi. - válaszolta megszeppenve az egyik kisfiú.
- Akkor meg miért féltek, ha nincs baj?
- De van baj, cak a báci moszt monta, hogy ninc baj.
Yoda megrázta a fejét.
- Akkor baj van, csak...
- ÁÁÁÁ! - visították a gyerekek - Bajvaaan! Véggyen meg báci kéjem!
Yoda meglengetta maga mellett a fénykardot, mire a kisgyerekek riadtan összesûrûsödtek egy négyzetméterre.
- Most mondjátok meg, mi a baj.
- A donoszok mektámattak!
- Milyen gonoszok?
- Nadok, ész fehéjek!
- Hogy néznek ki?
- Olan szõlösek! Félünk, báci!
- Nyugalom, jedi lovagok vagyunk.
Úgy látszik, ez nem túl nyugtatóan hatott a gyerekekre, mert ismét sikítottak, és körbekörbe rohangáltak.
- Jajj! A báci isz jeti! A báci isz jetiiiiiiii!... Jajj! A néni isz jetiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!!!...
Yoda megint meglengette a fénykardot.
- Mi a baj? Miért féltek tõlünk?
- Melt a jetik a donoszak... - mondta valamelyik gyerek megszeppenve az ismét összeállt egy négyzetméter naóliai közül.
- Kiderült, hogy a bolygót egy intelligensebb faj, a jetik szállták meg. Gyorsan biztos helyre vittük a gyerekeket, majd elkezdtünk nyomozni az ügyben. A segítségünkre volt Tom Kaulitz, a helyi rendõrség parancsnoka. Hamar összebarátkoztam Tommal. Jó agya volt a bûntények megoldásához, ám diplomáciai és stratégiai képességei a zérót súrolták. Szerencsére nemsokára legyõztük a jetik seregeit, parancsnokukat pedig számûztük valami bolygóra, egy magas hegyre, ahol semmi esélye sincs a szabadulásra. Tom közben megtalálta a magának való párt, egy bizonyos Elena Sergeevna Katina személyében. Hamar összeköltöztek, mégpedig a miénkkel szomszédos szobába. De az õ szerelmük csak pár hétig tartott, de gyümölcse egy koraszülött fiú lett. Tom eltûnt, Elena pedig összejött egy bizonyos Sane Dearerel.
- Ez a Deare rendes fiú volt. Sosem balhézott annyit, mint én, vagy Tom. Nagyon jól kijöttek Lenával, és hamarosan csináltak még három gyereket az elsõ mellé, akit Sane ugyanúgy szeretett, mint a többit. Gondos családapa volt. Egy kicsit túl gondos is. Mindent megadott a gyerekeinek, de azok önállósodni akartak. Õ pedig igyekezett önállósítani õket. De a gyerekei... nem akarták a segítségét. Amint elmúltak tizennyolc, elköltöztek, és megváltoztatták a nevüket. Egyedül a legidõsebb fiú, Neard hagyta meg a Deare nevet.
- Nem sokkal késõbb, hogy a legkisebb is eltûnt, Sane öngyilkos lett, Lena pedig talán bánatában, talán zavarodottságában összeállt egy Julia Olegovna Volkova nevû nõvel. Neard egyedül maradt a szobában, és hamarosan fizetésképtelen lett. Egy pár hét múlva feleségül vette 'Naóliaváros egyik kereskedõjének lányát, és elköltözött a bolygó másik oldalára. A bolygó egyetlen Deare nevû lakosának ereiben nem Deare-vér folydogált. Hónapokkal késõbb én, és Yaddle is elhagytuk a motelt, és visszajöttünk Coruscantra.
Yoda felsóhajtott.
- Évszázadokkal késõbb Yaddle elment egy küldetésre. Azóta nem láttam. Egyszer megpróbáltam megkeresni a 'Naólián, de ott csak pusztulást találtam. Megpróbáltam felderíteni, mi történhetett, de csak egy szót tudtam meg, ami sokat jelenthet. Egy trandoshi kérdezett vissza, amikor érdeklõdtem. "Felégették Emoliát? Nem meglepõ."
Ránézett S'hoára, aki az egész történetet nyugodtan hallgatta.
- Ennyi, amit el akartam mondani. Te sem vagy igazi Deare. Kaulitz vagy.
A fiú felállt.
- Elmegyek a 'Naóliára. És megkeresem a rejtély kulcsát.
Yoda mester megnyugodott. Megtalálta a kötelet, amire S'hoa feltekeredhet.
- Rendben. Mikor indulsz?
- Pár napon belül. Tibbo, Sky és Zaphod legyenek készen. Most dolgom van. - mondta, és elsietett.
- Legalább... van, ami érdekli. - sóhajtott fel Yoda.
- Én is remélem. A gondolatai olyan zavarosak, mint a Dagobah mocsarai. - válaszolta Zeratul - Eddig teljesen tiszták voltak. Mármint nem volt túl sok, a szexen és a pián kívül. De most valami megváltozott. Lehet, hogy örökre. Vigyázni kell ezzel a fiúval. Úgy érzem, hogy ami most még elõny számunkra, hamarosan fenyegetõ veszélyé is dagadhat.
- Akkor a Zera/õ adja, hogy ez ne történjen meg. - morogta Yoda.
- Sajnos odáig nem terjed az én erõm sem... - morogta vissza Zeratul, majd újból elhallgatott Yoda fejében az régi simerõs hangja.
Pár másodperc múlva S'hoa újból bedugta a fejét az ajtón.
- Yoda mester. Még valamit nem mondott el nekem. Miért fontos, hogy ez volt Krhiesk szobája?
A zöld manó közelebb lépett, majd felemelt a földrõl egy Pókember maszkot.
- Krhiesk a S.H.I.E.L.D.-nek dolgozott. A SHIELD egy szervezet a Földön, amely a szuperhõsök közötti kapcsolattartást, és a velük való foglalkozást bonyolítja. Õk felügyelik õket, és ha valami nagy katasztrófa történik, õ értesíti a szükséges szuperhõsöket. Krhiesk biztosította a kapcsolatot a SHIELD és a Galaktikus Belbiztonsági Erõk között. Sokáig senkinek nem tûnt fel, hogy õ is szuperképességgel rendelkezik, csak az övé alaposan el volt rejtve, mélyen, az elméje sarkában. Sosem eresztette elõ, ám egy nap megtörtént a baj. Krhiesk szakított a feleségével, és ideköltözött, a Templomba, hogy közel lehessen hozzád. Természetesen befogadtuk, és ezt a szobát biztosítottuk neki. Hamarosan egyre többet maradt el, de a Földön nem volt semmiféle probléma. Összeismerkedett egy Felisha Hardey nevû szuperhõsnõvel. Csak egy probléma volt, a nõ egy másik szuperhõsbe, Peter Parkerbe volt szerelmes. Mellesleg Parker meg egy másik csajba, de ez most lényegtelen. Felisha visszautasította Krhiesket, aki depresszióba esett.
- Ekkor derült fény titkos képességeire. A Templomban bóklászott, és amerre járt, depressziót sugárzott, és dühöt, attól függõen, milyen kedve volt. Önkéntelenül módosította a körülötte lévõk érzelmeit, gondolatait. Végül, miután felismertük a problémát, már megszületett a baj. Egy gyönyörû, fehérhajó jedi mesternõt hallgattunk éppen a Tanácsteremben, amikor õ belépett. Rögtön éreztem, hogy baj lesz. A nõ túlságoasan emlékeztette õt Felishára. Megpördült, hogy kirohanjon, de az érzéseinket már átírta. Mi is dühösek lettünk. Gyorsan meghallgattuk a nõt, majd rögtön utána Vlaado Thort és Kwyr Jamyn padawant. A két jedi egy mandalori bázist fedezett fel az Oxyno-ködben. A mandaloriak iránti dühünk felerõsödött, így hadjáratot indítottunk ellenük. Rossz döntés volt, tudom. De nem lehetett mit tenni.
- Krhiestet kezelés alá vetettük, õ pedig lassan meggyógyult, de azután egyre furcsábban viselkedett. A szobájában furcsa kacatokat kezdett gyûjteni, és olyan információk után kutatott, amik eddig senkit sem érdekeltek. Hónapokra eltûnt, majd néhány alkatrésszel, régi csecsebecsével, vagy rozzant kinézetû, drogos kurvával tért vissza. A szemén látszott a kialvatlanság, de amikor errõl kérdezgették, tudatosan kitörölte ezeket a gondolatokat. Ha valaki túl boldog volt, akkor az érzelmei közé kétségeket, baljós gondolatokat szúrt. Végül egy nap fogta magát, és eltûnt. Egyetlen üzenetet hagyott, egy szétkefélt nõ hasára írva, alkoholos filccel: "Hazamentem."
- Gyorsan a 'Naóliára siettem, de ezt már elmeséltem. Nem volt ott. Bárki, akit ott ismertem meg, eltûnt. Végérvényesen.
Yoda ismét sóhajtott.
- Azt hiszem, mindent elmondtam.
- Értem. - mondta S'hoa, de egész végig maga elé bámult - Azt akarom, hogy az Archívumokba bármikor belepillanthassak, és ne legyen számomra elérhetetlen információ. Ezt a szobát pedig magamnak akarom, és más nem léphet be. Pár napig még dolgozom, aztán megyek.
Yoda bólintott, majd miután S'hoa beljebb sétált a szobába, kiment az ajtón.
S'hoa a kis zöld mester mögött lépkedett, ami már nem okozott neki problémát, mert az utóbbi heteit egy kis fehér mester utáni caplatással töltötte.
Yoda mester körbemutatott a szobában.
- Íme. Azt hiszem... most már eléggé esedékes volt, hogy megmutassam.
S'hoa csak értelem nélküli fejjel nézett körbe.
- Mielõtt megkérdeznéd, hogy mi ez a szoba, - folytatta Yoda, miután nyugtázta, hogy S'hoa úgyse fogja megkérdezni - megmondom. Ez Krhiesk szobája.
S'hoa bólintott, majd ránézett a kis mesterre, aki egybõl leolvasta az arcáról, hogy S'hoa inkább fordulna meg, vagy inkább fel, vagy fel inkább az ereit. Vágná.
- Krhiesk... volt... az apád. - mondta lassan Yoda, hogy a fiú megértse.
- Ühümm. - válaszolta S'hoa - Tudom.
A mester sóhajtott.
- Nem is akarod tudni, miért hoztalak ide?
- Azért, hogy mondjon valamit.
- De nem is érdekel, hogy mit?
- Ha azért hozott ide, hogy mondjon valamit, akkor miért nem mondja azt a valamit?
Yoda megint sóhajtott. Mostanában kezdett ez a szokásává válni, úhy körülbelül öt perce. Felnézett a levegõbe, mintha hallgatna valakire. Ez elég fircsán festett, és normális esetben S'hoa furcsán is nézett volna rá, ám most továbbra is inkább depressziós képet vágott.
- Nem tudom, nem tudok vele mit tenni! - morogta Yoda.
a Zera/õvel beszélt, és a Zera/õ, mint mindig, Zeratul hangján szólt hozzá.
- Meg kell próbálnod életet lehelned belé.
- De nem megy! Olyan, mint egy darab fa!
- A fa is él. És ha kötelet adsz a fának, lassan, de feltekeredik rá.
- És mégis milyen kötelet? - sóhajtott Yoda.
S'hoa felemelte a fejét, mire Yoda is odanézett. Talán lehet, hogy ismét kezd visszatérni a normálsihoz?
- Zeratul. - szólalt meg a fiú - Hol vagy?
- S'hoalen. Jó hallani téged. Emlékszel te is, egyesültem a mindenható Erõvel. Még a Rylothon. Most én is ott vagyok mindenhol.
Yoda mester meglepõdött. S'hoalen nem egyszerûen a Zera/õvel beszélt, hanem hallotta az övét! Ugyanahhoz beszéltek!
- Minden rendben van, Yoda mester. - nyugtatta meg Zeratul. - S'hoalen ebben a formájában sokkal érzékenyebb a Zera/õre is.
Yoda mester leült a földre.
- S'hoalen. El kell mondanom valamit.
- Ez már mondta egyszer, és még mindig nem mondta meg, mit.
- Légy türelemmel, S'hoalen. - nyugtatta meg Zeratul.
- S'hoalen.
- Ha minden mondata elején megszólít, sose ér el a mondanivalójához.
- Türelem, S'hoalen...
- Tehát. - kezdte újra Yoda, majd egy nagyott sóhajtott, és feláltt a földrõl - A történet egy távoli bolygón kezdõdik, a Tchraadcsshakr...
- ...ffszttjiakualiankadaincsihaczafiziopakirrusztunaólián. Tudom. - fejezte S'hoa - Mondja azt a részét, amelyiket nem tudom.
- Így nem lehet! Mondd már meg neki, hogy!... - fakadt ki Yoda.
- Nyugalom., Yoda mester. - válaszolta Zeratul - Mindnyájan tudtuk, hogy ezek nehéz idõk lesznek. Bár arra még én sem számítottam, hogy ennyire.
Úgy húsz másodpercig mindhárman hallgattak.
- Jól van. - vett nagy levegõt Yoda, és megigazította három szál haját - Most elmondom a történetet, te pedig nem szólsz bele, oké? - kérdezte S'hoától.
- Jó. - vonta meg a vállát a fiú, és leült a mester mellé.
- Ha hiszed, ha nem, egykoron én is ugyanúgy fiatal voltam, akárcsak te. Önfeledten majszoltam a jediélet örömeit, és mindenfelé a jó nõk után kajtattam. Bárhová elmentem egy-egy jó bõrért, nem nagyon érdekelt semmi más. Néha évtizedeket is távolmaradtam, amikor olyan bolygókra bukkantam, mint a Magratea, vagy a Ryloth. Egy ilyen eset volt a 'Naólia is.
- Nem terveztem, hogy ott maradok, hiszen csak egyetlen órára ugrottam volna be oda, ám akkor megpillantottam álmaim asszonyát. Egy kis bárban üldögélt, egyedül, arcán látszott, hogy teljesen el van keseredve, nem találja a helyét az életben. Fajombeli csitri volt, körülbelül egykorú velem. Barna haja gyönyörûen omlott a szeme elé, és néha erotikusan félresöpörte. Odesétáltam hozzá, és leültem vele szembe.
- Mit csinál itt egy ilyen bájos hölgy, egy ilyen lepukkant sörözõben?
A nõ rámosolygott a váratlan partnerre.
- A szabadidõmet töltöm itt. Vagyis... - nevette el magát - lógok egy kicsit munkából.
- Nem lehet valami izgalmas foglalkozás. - mosolygott vissza Yoda.
- Hát, azért izgalmas egy picit. Örökös utazás a Galaxisban, új vidékek, új élmények... Csakhát a jóból is megárt a sok.
- Meg hát. De a legjobból sosem. Pincér! Két Merengõ Goldot!
- Hmmm, jó az ízlése.
- A legjobb a Galaxisban. - kacsintott a jedi.
A nõ kacagott. Porcelánfehér fogai voltak, és az egész nevetése zsépséget sugárzott.
- Akkor hogy lehet, hogy mellém ült le, és nem valakihez - arckifejezése itt komorabbra változott - aki szebb.
- Szebb? - kérdezett vissza Yoda - Ne nevettessen. Nincs olyan.
Mélyen egymás szemeibe néztek, a lovag pedig remélte, hogy sikerült a nõ szívébe lopnia magát.
- Yaddle vagyok, jedi lovag. - nyújtotta oda a kezét a másik.
- Yoda. Szintén zenész. - válaszolt, és megcsókolta a nõ kezét.
- A közelben kerestünk egy motelt, ahol kivettünk egy szobát. Egy egyszerû elmetrükk, amit minden reggel megcsinálhattunk, és évekre ott ragatunk, csak mi ketten egy gyönyörû helyen. Néha a nbaplementében gyönyörködtünk, néha pedig csak egyszerûen keféltünk a szobában.
Zeratul majdnem felvonta a szemöldökét, de sajnos, mióta egyesült a Zera/õvel, sajnos az nem volt neki. Pedig elég érdekes jelenet lehetett, amikor a két kis zöld manó az ágyban hancúrozik.
- Nem érdekelt minket senki, és semmi. Örültünk, hogy találkoztunk, és az elsõ tizenhét évben nem is akadt problémánk. Sajnos nem sokáig tartott ez a boldog idõ. Egy nap zavargások törtek ki a városban.
Yoda, nyomában szerelmével óvatosan, kivont lézerkarddal bóklászott az égõ kukákkal, füstölgõ házakkal, betört kirakatüvegekkel díszített utcán.
- Vajon mi történhetett? - kérdezte Yaddle, aki a háta mögött, szinén élesített fegyverrel követte a másikat.
- Foggalmam sincs. Nem számítottam ilyenre. Semmi jelét nem láttam katasztrófának.
Hirtelen a földre vágódtak, és betakarta õket a szürke füstfelhõ. Az utca másik oldalán lévõ épületbe berobbant valami. A két jedi feltápászkodott.
- Rkhr... Yaddle, jól vagy?... - köhögta Yoda.
- Ahzt hisze-ehmk, igen...
Gyorsan behúzódtak egy félreesõ sikátorba, ahol beleütköztek pár rettegõ szemû naóliai gyerekbe.
- Ne báncon, báci!
- Nyugi, nyugi! - nyugtatta meg õket Yoda - Nincs semmi baj, csak azt mondjátok meg, hogy mi a baj.
- Cemmi. - válaszolta megszeppenve az egyik kisfiú.
- Akkor meg miért féltek, ha nincs baj?
- De van baj, cak a báci moszt monta, hogy ninc baj.
Yoda megrázta a fejét.
- Akkor baj van, csak...
- ÁÁÁÁ! - visították a gyerekek - Bajvaaan! Véggyen meg báci kéjem!
Yoda meglengetta maga mellett a fénykardot, mire a kisgyerekek riadtan összesûrûsödtek egy négyzetméterre.
- Most mondjátok meg, mi a baj.
- A donoszok mektámattak!
- Milyen gonoszok?
- Nadok, ész fehéjek!
- Hogy néznek ki?
- Olan szõlösek! Félünk, báci!
- Nyugalom, jedi lovagok vagyunk.
Úgy látszik, ez nem túl nyugtatóan hatott a gyerekekre, mert ismét sikítottak, és körbekörbe rohangáltak.
- Jajj! A báci isz jeti! A báci isz jetiiiiiiii!... Jajj! A néni isz jetiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!!!...
Yoda megint meglengette a fénykardot.
- Mi a baj? Miért féltek tõlünk?
- Melt a jetik a donoszak... - mondta valamelyik gyerek megszeppenve az ismét összeállt egy négyzetméter naóliai közül.
- Kiderült, hogy a bolygót egy intelligensebb faj, a jetik szállták meg. Gyorsan biztos helyre vittük a gyerekeket, majd elkezdtünk nyomozni az ügyben. A segítségünkre volt Tom Kaulitz, a helyi rendõrség parancsnoka. Hamar összebarátkoztam Tommal. Jó agya volt a bûntények megoldásához, ám diplomáciai és stratégiai képességei a zérót súrolták. Szerencsére nemsokára legyõztük a jetik seregeit, parancsnokukat pedig számûztük valami bolygóra, egy magas hegyre, ahol semmi esélye sincs a szabadulásra. Tom közben megtalálta a magának való párt, egy bizonyos Elena Sergeevna Katina személyében. Hamar összeköltöztek, mégpedig a miénkkel szomszédos szobába. De az õ szerelmük csak pár hétig tartott, de gyümölcse egy koraszülött fiú lett. Tom eltûnt, Elena pedig összejött egy bizonyos Sane Dearerel.
- Ez a Deare rendes fiú volt. Sosem balhézott annyit, mint én, vagy Tom. Nagyon jól kijöttek Lenával, és hamarosan csináltak még három gyereket az elsõ mellé, akit Sane ugyanúgy szeretett, mint a többit. Gondos családapa volt. Egy kicsit túl gondos is. Mindent megadott a gyerekeinek, de azok önállósodni akartak. Õ pedig igyekezett önállósítani õket. De a gyerekei... nem akarták a segítségét. Amint elmúltak tizennyolc, elköltöztek, és megváltoztatták a nevüket. Egyedül a legidõsebb fiú, Neard hagyta meg a Deare nevet.
- Nem sokkal késõbb, hogy a legkisebb is eltûnt, Sane öngyilkos lett, Lena pedig talán bánatában, talán zavarodottságában összeállt egy Julia Olegovna Volkova nevû nõvel. Neard egyedül maradt a szobában, és hamarosan fizetésképtelen lett. Egy pár hét múlva feleségül vette 'Naóliaváros egyik kereskedõjének lányát, és elköltözött a bolygó másik oldalára. A bolygó egyetlen Deare nevû lakosának ereiben nem Deare-vér folydogált. Hónapokkal késõbb én, és Yaddle is elhagytuk a motelt, és visszajöttünk Coruscantra.
Yoda felsóhajtott.
- Évszázadokkal késõbb Yaddle elment egy küldetésre. Azóta nem láttam. Egyszer megpróbáltam megkeresni a 'Naólián, de ott csak pusztulást találtam. Megpróbáltam felderíteni, mi történhetett, de csak egy szót tudtam meg, ami sokat jelenthet. Egy trandoshi kérdezett vissza, amikor érdeklõdtem. "Felégették Emoliát? Nem meglepõ."
Ránézett S'hoára, aki az egész történetet nyugodtan hallgatta.
- Ennyi, amit el akartam mondani. Te sem vagy igazi Deare. Kaulitz vagy.
A fiú felállt.
- Elmegyek a 'Naóliára. És megkeresem a rejtély kulcsát.
Yoda mester megnyugodott. Megtalálta a kötelet, amire S'hoa feltekeredhet.
- Rendben. Mikor indulsz?
- Pár napon belül. Tibbo, Sky és Zaphod legyenek készen. Most dolgom van. - mondta, és elsietett.
- Legalább... van, ami érdekli. - sóhajtott fel Yoda.
- Én is remélem. A gondolatai olyan zavarosak, mint a Dagobah mocsarai. - válaszolta Zeratul - Eddig teljesen tiszták voltak. Mármint nem volt túl sok, a szexen és a pián kívül. De most valami megváltozott. Lehet, hogy örökre. Vigyázni kell ezzel a fiúval. Úgy érzem, hogy ami most még elõny számunkra, hamarosan fenyegetõ veszélyé is dagadhat.
- Akkor a Zera/õ adja, hogy ez ne történjen meg. - morogta Yoda.
- Sajnos odáig nem terjed az én erõm sem... - morogta vissza Zeratul, majd újból elhallgatott Yoda fejében az régi simerõs hangja.
Pár másodperc múlva S'hoa újból bedugta a fejét az ajtón.
- Yoda mester. Még valamit nem mondott el nekem. Miért fontos, hogy ez volt Krhiesk szobája?
A zöld manó közelebb lépett, majd felemelt a földrõl egy Pókember maszkot.
- Krhiesk a S.H.I.E.L.D.-nek dolgozott. A SHIELD egy szervezet a Földön, amely a szuperhõsök közötti kapcsolattartást, és a velük való foglalkozást bonyolítja. Õk felügyelik õket, és ha valami nagy katasztrófa történik, õ értesíti a szükséges szuperhõsöket. Krhiesk biztosította a kapcsolatot a SHIELD és a Galaktikus Belbiztonsági Erõk között. Sokáig senkinek nem tûnt fel, hogy õ is szuperképességgel rendelkezik, csak az övé alaposan el volt rejtve, mélyen, az elméje sarkában. Sosem eresztette elõ, ám egy nap megtörtént a baj. Krhiesk szakított a feleségével, és ideköltözött, a Templomba, hogy közel lehessen hozzád. Természetesen befogadtuk, és ezt a szobát biztosítottuk neki. Hamarosan egyre többet maradt el, de a Földön nem volt semmiféle probléma. Összeismerkedett egy Felisha Hardey nevû szuperhõsnõvel. Csak egy probléma volt, a nõ egy másik szuperhõsbe, Peter Parkerbe volt szerelmes. Mellesleg Parker meg egy másik csajba, de ez most lényegtelen. Felisha visszautasította Krhiesket, aki depresszióba esett.
- Ekkor derült fény titkos képességeire. A Templomban bóklászott, és amerre járt, depressziót sugárzott, és dühöt, attól függõen, milyen kedve volt. Önkéntelenül módosította a körülötte lévõk érzelmeit, gondolatait. Végül, miután felismertük a problémát, már megszületett a baj. Egy gyönyörû, fehérhajó jedi mesternõt hallgattunk éppen a Tanácsteremben, amikor õ belépett. Rögtön éreztem, hogy baj lesz. A nõ túlságoasan emlékeztette õt Felishára. Megpördült, hogy kirohanjon, de az érzéseinket már átírta. Mi is dühösek lettünk. Gyorsan meghallgattuk a nõt, majd rögtön utána Vlaado Thort és Kwyr Jamyn padawant. A két jedi egy mandalori bázist fedezett fel az Oxyno-ködben. A mandaloriak iránti dühünk felerõsödött, így hadjáratot indítottunk ellenük. Rossz döntés volt, tudom. De nem lehetett mit tenni.
- Krhiestet kezelés alá vetettük, õ pedig lassan meggyógyult, de azután egyre furcsábban viselkedett. A szobájában furcsa kacatokat kezdett gyûjteni, és olyan információk után kutatott, amik eddig senkit sem érdekeltek. Hónapokra eltûnt, majd néhány alkatrésszel, régi csecsebecsével, vagy rozzant kinézetû, drogos kurvával tért vissza. A szemén látszott a kialvatlanság, de amikor errõl kérdezgették, tudatosan kitörölte ezeket a gondolatokat. Ha valaki túl boldog volt, akkor az érzelmei közé kétségeket, baljós gondolatokat szúrt. Végül egy nap fogta magát, és eltûnt. Egyetlen üzenetet hagyott, egy szétkefélt nõ hasára írva, alkoholos filccel: "Hazamentem."
- Gyorsan a 'Naóliára siettem, de ezt már elmeséltem. Nem volt ott. Bárki, akit ott ismertem meg, eltûnt. Végérvényesen.
Yoda ismét sóhajtott.
- Azt hiszem, mindent elmondtam.
- Értem. - mondta S'hoa, de egész végig maga elé bámult - Azt akarom, hogy az Archívumokba bármikor belepillanthassak, és ne legyen számomra elérhetetlen információ. Ezt a szobát pedig magamnak akarom, és más nem léphet be. Pár napig még dolgozom, aztán megyek.
Yoda bólintott, majd miután S'hoa beljebb sétált a szobába, kiment az ajtón.