Véges ûr

[Val]

Ó, igen. Sötét, fekete háttér, sárga pöttyökkel díszítve. hmmm, amikor Szöszi megrajzolta, sajnálta a festéket hezzája. Valóban. Kenyérmag. Tehát, amikor megszületett ez az antivilágos, szagtalan szar akkor Szöszi még csak gyakorló mûvész volt. És kapzsi. Na igen. Szal, ebbe a sütit, izé sötét térbe, izé idõbe lépett be a Phaenisz Gechi Ultra Playboy 400000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000
Acchka mester hajója. Úgy nézett ki, mint egy hosszú, elcsúcsosodógúla, amely lassan kúppá alakul át. Hát igen. Hát nem. Hát talán. Talán igen.
- Talán ennem kéne valamit... - gondolkodott Antivilágosákos, a híretlen feketelyuk. És igen, a szóban forgó ûrhajót szemelte kajának a szóban forgó hiány, izé lyuk. Már oda is közeledett a masinátor, amikor szépen bezárult az antifehér antitöltet orr alatti szerve.
- Na igen, már egyszer megetted, amit mûveltem... még egyszer nem fogod - szólt Szöszi.
- Ehh... a kenyérmagok uralkodnak - szólt Kadmosz, amint az AEÚ keményma, izé kenyérmagját myalogatta.
- Hám, hihihámm... hámmika, nyámi, cupi cupi - hééé, Kadmosz nem is az AEÚ kenyérmagját ette, hanem az AEÚ csetét. Mert, ami ezt az oldalt összetartja, az nem más, mint Szöszi hangárja, ott alul, a szoknya alatt... valami olyasmi, ami egyszerre kerek és gúla, egyszerre forró és hûsítõ, egyszerre alfa és omega. Áh, hagyjuk a katekizmust. Mert az értelem kuclsa nem ez. Hanem... az értelem kulcsa... hmmm... Szöszin kívül senki sem tudja. Mert az egy olyan kulcs, amit Söszi még nem másoltatott le. A rosseb egye meg ezt a Szöszit... kicsit irigy. És sznob. Vazze', ki kíváncsi a véleményemre?!? Passz. Szal. A hajó csendesen suhant át a véges ûrön. És itt volt a baki. De mi volt az a kakukktojás. Hmmm... ha most ez film lenne, a gesztusokból/hangsúlyokból kiderülne. Ehh. Nem gesztikulation. Inkább a lényeg. Az egyedüli ember, aki a navigációra figyelt, az maga volt a Rózsaszínû párduc. Csak õ nézte unalmasan az orgit, mivel õ nem a sex-re, hanem a szerelemre szakosodott. Hisz, ezért volt Rózsaszín. Ezt is Szöszi rendelte így. De térjünk a lényegre. A Pink Panther elyasmit látott, amit még soha(nem páratlan orgiát! ), hanem egy fizikai képtelenséget, egy lelki chaost, õt magát, az omegát. És felkiáltott:
- Nézzetek oda már, ott van egy valami! Izé, egy semmi! Áááá, neee, ez a vég!
- Mewa? - néztek föl mindannyian.
- Basszameg, meghalunk, nem fogjátok fel?!? - ripacskodott a másik.
- Én sosem halok meg - mosolygott Szöszi.
- Anyád egy kurva!!!! Mellett ment el az úton- tépte a haját a macskafajta emlõs. Ekkor belépett Claw, aki eddig a rumosüveg szájának átmérõjét vizsgálta a farkával.
- Na végre, egy értelmes valaki - mondta a Párduc - Nézd!
És Claw nézte. Nézte a semmit. Vagyis a semmit hogy lehet nézni? Áh, hagyjuk, ez filozófia. Ez még a katekizmusnál is rosszabb... Tény, hogy a hajó belefutott a semmibe. És a hajó eltûnt. De a bennelévõk nem. És jött a chaos. zuhantak a fehérbe. Ekkor Claw, zuhanás közben szigorú tekintettel megkérdezte:
- Öhh, ki programozta az autópilótát?
- Én- mondta Kadmosz.
- TE BAROM!!! TE NEM A VÉGTELEN ÛRT TÁPLÁLTAD BE! TE A VÉGES ÛRT, TE BAROM, HÜLYE, DAGADT, PÖCS!
- Jah, na igen... vannak ilyen zsenik - mondta Szöszi, és becsukta szemét. Nem koncentrált, csak semmi. És aztán lesuppantak valahova. Körös körül narancsárga volt minden. És nem csak narancssárga. Hanem narancs volt minden!
- Ammindenit, te magasztos ribanc!!! Mit tettél?
- Hát öö.. izé... teremtettem. Valamit, a semmibe, hogy ne nyivogjatok annyit. Kérlek szépen, ez a paradicsom egyik részlege: narancsiosz.
- Pfúú, ez zseniális... - ordibált a párduc - akkor most itt rohadunk egy rothadt narancsban. HOGY JUTUNK KI INNEN?!?!?
- Öhmm.. semmiképp sem hisztizéssel - mosolygott az, ki teremtette a dolgokat. Hanem... mondjuk... hmmm... van egy kijárat ÉSzak-keleten. Ott elmehettek. De egy csettintéssel is kivihetnélek innen, de nem akarlak, tudjátok... olyan viccesek vagytok. És tök cukik. ÚGyhogy, elõre!
És a kis csapat megindult Naranncsiosz útjain. Az utak narancssárga narancsból voltak, a fû piros és sárga keverése színû narancsból. A fákban volt egy kevés barna, de azok is inkább voltak narancssárgák. És a vulkánokból is narancslé tört ki. Hát igen. És jöttek az élõlények. Valami kezdetleges mozgó narancsféleségekhez hasonlítottak. A fejük, törzsük, végtagjaik narancsból voltak, sõt, még a szaporodó szervük is. A férfiaké hosszú volt, narancshéj fedte.
Amint ezt felfedezte, Acchka feltette a költõi kérdést:
- Na öcsi, kíváncsi vagyok, hogy hogy vered azt ki...
//folyt.köv.//

[Matten]

- Au!
Csak ennyit tudott nyögni a kapitány fél órányi alvás után. Nem ott van ahol volt. Hol van? Hol a sör? Hol vannak a többiek? Hol a dohos kis söröző? Hol vannak a jegyek? Pussyt'wilekgirls koncert lesz! Miért aludt el.. Hol van Kir, Sky és...
Hirtelen megrázkódott a föld.
Nem ott volt.. Végig itt volt. Az volt az álom, és nem ez. Hogy került Ő ide? Várjunk... Ginny.. Ginny Weasley, Kakashi, a Mester, mind itt vannak.. és.. Ő is. Már szinte biztos hogy megbízható.
A Földön tett kirándulás óta nem sokminden változott. Sőt a helyzet csak rosszabbodot, főleg Ruussan után. De.. Ő velük van. Igen, a kapitány tudta, hogy Ővele megnyerhetik ezt a polgárháborút.
Lassan feltápázkodott. Kaminói vértje koszos volt a sártól és vértől, de még egyben volt. Ruussan óta ezt hordja minden csatában. Felnőtt a feladathoz, Yoda mester jól tette, hogy Őt választotta, akkor régen, ott az Ifjoncok közül. Bár gyűlölte ezért a kis zöld manót, de ettől még úgy érezte, Ő elég rátermett a feladatra. És Revan mester. A lehető legnagyobb tisztelettel tekintett rá a kapitány. Bárhol látta őt, mindig bizonyított. Ha csak Ő rajta múlik, megnyerik a csatát. De nem csak rajta múlott...
Újabb robbanás rázta meg a helyet.
Elég! A kapitány megrázta fejét. Nem a múltban kell élni! Oldjuk meg a mostani helyzetet. Mérjük is fel hol állunk! Ez az Ő személyes csillagrombolója, ahol övé a legénység, övé a felelősség, Ő a kapitány. Üldözik. A kapitány próbált visszaemlékezni mi is történt. Foklornitz. Ő az. Mögöttük üldözi egy csomó vadászgéppel, és egy anyahajóval.
Megtapogatta az övét. Megvolt a géppuskája, a komlinkje, a hajszálak, a fénykardja, és a tájoló is. Mosolyogva gondolt a tájolóra. De most nem ezen kell töprengeni! Okké, minden megvan. Vissza a fedélzeti hídra.

A kapitány határozottan lépkedet a hídon. Furán néztek rá, elvégre 20 perce esett le a hídról egy egész emeletet egy robbanás után, de Ő csak szimplán oldalra nézett a technikusokra, és megkérdezte:
- Mikor ugorhatunk Majdcsakkijukadunkvalahova Sebességre?
- Körülbelül 10 perc, uram.
- 5 percen belül, ha lenne szíves.
- Igenis, T'ottaro kapitány!
A kapitány továbblépkedett, majd megállt az ablak előtt, hogy a visszapillantó tükörből megnézhesse, hogy állnak. Oldalra fordult Mesteréhez.
- Ön szerint milyen a helyzetünk Skylightin mester?
A mester megvonta a vállát:
- Volt már rosszabb is. Majd csak kijutunk valahogy. Személyes összecsapás viszont elképzelhető, hogy előfordul.
- Lőjünk ki pár vadászgépet.
- Egyetértek.
- V-szárnyúakat kilőni!
A hajón belül mozgolódás kezdődött. A klón csapatok odafutottak a kis gépekhez, és elindultak a hangárból ki a sötét űrbe. Az akció megkezdődött.
Régen bevett gyakorlat volt, ilyesmi helyzetben. Kiment 20-30 vadászgép, és míg a szélen lévők tisztították az utat és írtották az ellenség vadászait, addig a középsők kiiktatták a csillagromboló fegyvereit. Jó pilótákkal tökéletes hadművelet, bár megvoltak a gyengepontjai.

Foklornitz az ajkába harapott, majd feljajjdult, ugyanis rossz helyre harapott. Miután a letört darabot lepiszkálta fémajkáról, kidobta a kukába.
- Meglesz ez, meglesz ez.. - mondogatta magában, közben hátra-hátra sandított a mögötte lévő trónra, melyben kis kacsók markolták a karfát - Kerüljünk közelebb! - adta ki a parancsot, majd előre ment az ablakhoz, hogy lássa a PTHSZ csillagromboló sötét sziluettjét az Űr sötétjében. Csalódottan konstatálta, hogy apró sebesülésektől eltekintve a hajó ugyanolyan jó állapotban van. Újból az ajkába harapott mostmár emberi részbe.
- Uram, valami baj van - szólt az egyik Kuku katona hátulról vékony recsegős hangján. Foklornitz hátrafordult, és rámeresztette vörös jobb szemét a katonára. Lassan elindult felé:
- Mi lenne a probléma, százados? - árnyékba érkezett, és hirtelen csak egy sziluett, egy vörös pupilla, és az egyre nagyobb árnyékot vetű bőrdzsekije látszott egy pillanatra.
- Kilötték a sugárágyút!
Foklornitz arca megrezzent:
- Igen?
Hirtelen a Kuku torkát egy erős kéz ragadta meg, és szépen lassan felfele húzta a földről. A kuku a kézhez kapott, de csak hideg nyirkosságot érzett a fekete kesztyű alatt. Foklornitz félrelökte egy bólintással éjfekete haját a szeméből, és rávicsorgott a katonára:
- Csak nem?! Kilőtték? Ne basszál! És ki lőtte ki? Csak nem egy kis vadászgéppel nyomták ki a drága ágyúdat?!!
A kuku nyögött valamit.
- Ennyi idő után..! Ennyi üldözés és hajsz után... Még mindig.. nem vagy képes.. Kilőni azokat a szarokat?!!.. és még Mindig.. Bedőlsz EGY.. ILYEN ŐSI TRÜKKNEK?! HAA?
- Fokli.. Elég lesz! Fejezd be..
A Parancsnok oda fordult a trónhoz ahonnan jött a hang. A kapitány.. Foklornitz arca újra hideg nyugodtságba állt, majd még egyet roppantott a nyakon, majd az elernyedt hullát ledobta a földre.
- Tessék! - mondta, majd ugyanezt kérdő hangnemben megismételte - Tessék!
- Ne feledd Flokki - mondta a kapitány - Hogy ha 30 napon belül nem sikerül elkapnod Matten T'ottaro-t, te is hasonlóképpen fogod végezni.. és nem is akárki által.
Foklornitz hirtelen tikkelni kezdett a dühtől.
- Már rég elkaptam volna, ha Nem Lenne ilyen szerencsétlen a Legénység AMIT KAPOK!
- Ne sértegesd a drágáimat Folklór-kölyök, vagy kapsz tőlem előleget is, ha kell! - mondta a kedélyes hang, de volt valami hátborzongató abban, amit mondott - Különben is, ha megölöd őket, azzal nem jutsz előbbre.. nem igaz?
Ettől a vidám és gúnyos 'nem igaz?'-tól Foklornitz fel tudott volna robbanni, de ehelyett csak fogcsikorgatva annyit mondott:
- Igenis kapitány..
- Mondtam már, hogy hívj csak kapinak! Hihihi!
Foklornitz már hátat fordított és újra a csillagromboló felé nézett. Nem érdekelte a kapitány. Őt csak egy valami éltette. A bosszú. És ezt Matten T'ottaro útján érheti el.
Egy robbanás rázta meg a hajót, és Foklornitz lefejelte az üveget.

- Uram az akció sikeres volt! - szólalt meg a komlink.
- Rendben van! Visszajöhetnek! - hangzott Matten válasza, majd elrakta az eszközt - Majdcsakkijukadunkvalahova sebességre felkészülni! - majd Kakashihoz fordult - A foglyok hogy vannak?
- Potter még mindig sunyul, és ki akar törni, Ginnyt pedig nem engedhetjük oda, és elég nehéz az őreinknek megállítani őt. De ott nem lesz probléma. Viszont az a Dent...
- Ne bántsd. Ő kellhet nekünk. Úgy tűnik tudja mi folyik itt - szólt bele Skylightin - Még hasznunkra lesz.
- De nem mond semmit. Csak nagyon ritkán beszél. Jobb ha magunk mellett tartjuk - mondta Matten.
- Nem gondoljátok, hogy okkal nem beszél? - szólalt meg az eddig csöndes szőke, copfos srác - Van hogy az igazságot jobb nem tudni, mert megváltoztathat mindent.
Csönd ült meg a termen. Szépen lassan a hajtómű felizzott, hogy átlépjenek Fénysebességbe.
- Szerintem mindőnknek az lenne a legjobb, ha minden megváltozik. Lehetőleg vissza, a régi irányba. - mondta Skylightin - Rég volt hogy jól éreztem magam.
- Te is tudod, hogy Billt le kell állítani. És ezt csak tudás birtokában tehetjük..
A hajó eltűnt az éterben, és az ellenséges hajón egy irányítópult összetört egy erős fémkéz alatt. Beléptek a Majdcsakkilyukadunkvalahol sebességbe.
- Hát ha ennyire biztosak vagytok benne - mondta a srác - Tegyetek amit akartok.
Szépen lassan mindenki elhagyta a hidat. Csak pár technikus, valamint Matten és a srác maradt a fedélzeten.
- Készen állsz Matten? Minden eshetőségre?
- Igen. A célegyenesben vagyunk. A South Parkból szerzett infók alapján, már minden megvan.
- Akkor indulunk a Honghornra?
- Indulunk a Honghornra. Tennem kell egy látogatást Roxfortban.
- Várhatnak ott ránk.
- Várjanak csak. Elintézzük őket. Meg kell tudnom az igazságot.
- Ne hagyd hogy az Őrület elvigyen, Matten. Valakit már elvesztettem, és az Őrület vett el tőletek is mindent. Az igazság tudatában..
- Ne félts engem, Kaulitz! Én sem félek, már régen.