Post by Val on Apr 10, 2007 20:17:55 GMT 1
A HólyFa, eredeti nevén Hólyagos F@sz, egy kis kocsma volt, pár százmilliárd méterrel arrébb a BidStúdiótól. A pici épület egy aprónak sem nevezhetõ, 2600 négyzetmérföldes telken terült el, széltében hosszában kitöltve a kicsi, de azért nagy területet, ami alig volt hatalmasabb, mint amennyire picúrka.
Odabent hatalmas tömeg várta a két nyurukaareteakot, akik ámuldozva nézték a három személyt. Miután átverekedték magukat a szellõs és zsúfolt tömegen rájöttek, hogy a porta legelöl van. Visszasiettek az épület másik oldalába, amilyen gyorsan csak tudtak az nagy tumultusban. Acchkának még klausztrofóbiája is volt a kis helyiségtõl, Kadmosz pedig egész végig rókázott, mivel nem bírta a hatalmas, fedett tereket.
A pultnál egy vigyorgó, fekete hajú, vörös rúzsos, kék szemû, vastag szempillájú, lila szemfestékes, kék rúzsos, szemüveges, szõke hajú, barna szemû, kontaktlencsés, vörös hajú, latin-amerikai temperamentumú japán néger nõ ült, szomorú képével mintegy bearanyozva a nyurukaareteakk egészen érdekes napját.
- Mit segíthetek? - kérdezte az egészen fehér bõrû hölgy.
- Egy bizonyos Klárk Kárlt keresünk. - mondta Acchka.
A portásnõ a válla mögé dobta barna haját.
- Klárk bent van a szaunában. Kihívjam?
- Nem kell. Odatalálunk.
- Akkor jó. - a lágy francia arcú lány megrebegtette rövid szempilláit a nyurukaareteakok felé, és kezével integetett nekik, míg azok áttrappoltak a másik oldalra.
Végignéztek a szobaajtókon. Sajnos szaunát nem nagyon láttak, ezért minden mögé benéztek.
Mozi. Bárpult. Lövészterem. Bólingterem. Nõi vécé. Toronyóra lánccal. Jurassic Park. Kínai kert. Dexter laboratóriuma. Világûr. Niagara vízesés. Uszoda. Bélcsatorna. Világvége. Helm szurdok. Himalája. Kámaszútra. Világbéke. Purgatórium. Fehér Ház. Mtv VideoMusicAwards 2006, New York. A Kékszakállú Herceg feleségei. Hold.
Acchka és Kadmosz fáradtan, és elkeseredetten néztek be az utolsó ajtón.
Benéztek, és nem láttak benn semmit. Biztos a gõztõl van - gondolták, ígyhát beléptek. Minden csupa fehér. Egyszercsak megszólalt mögöttük valaki. megfordultak, és az ajtó helyén már egy köpenyes néger állt.
- Acchka mester, és Kadmosz padawan! - üdvözölte õket.
- Mi, hova... hova tünt az ajtó? - kérdezte Kadmosz.
- Kitöröltem.
- Kitörölted? Hogyan?
A néger a hátuk mögé mutatott. Odanéztek, és ott már két, vörösesbarna bõrkötésû fotel állt. Odamentek, és leültek. A néger immár egy tévé elõtt állt.
- Eddig azt hittétek, hogy az életetek igazi, nyurukaareteakok. De sajnálattal kell közölnöm, hogy ti nem éltek igazából. Az egész csak mûérzet. Egy program.
- Program? - kérdezte Acchka mester.
- Bizony. Egy bonyolult rendszer. - a néger bekapcsolta a tévét. - Hadd mutatkozzam be. A nevem Morfeusz. Én és a csapatom akiknek sikerült kikeverednünk az általunk Mátrixnak nevezett programból, azon igyekszünk, hogy minél több embernek felnyissuk a szemét...
- És hogyan jutottatok ki? - kérdezett közbe Kadmosz.
- Kinyomtattuk magunkat egy Mátrix-nyomtató segítségével. De nem is ez a lényeg. - a képernyõn emberek jelentek meg - Íme az ember. Ebben a rohanó világban, amit már csak az Allianz biztosít, és az is csak az Unikumot, és semmi más nem biztos, ebben az észveszejtõ kapkodásban élnek ezek a társasági lények, akik már születésük óta a társadalom részévé nevelõdnek. De most, hogy mindenre oda kell figyelniük ebben a pörgõ zûrzavarban, már nem marad idejük találkozni, nem marad idejük beszégetni, nem marad idejük társasági lénynek lenni. A kapcsolatok felszakadnak, már élõben nem is fenntarthatók. Nem marad semmi, csak az SMS, az e-mail, és a fórumok. Nem helyettesítik, csak fenntartják a kapcsolat látszatát. Ez nem is lenne nagy baj. Csakhogy a legújabb generációnak már nemhogy igazi kapcsolatai nincsenek, de semmilyen. Nincs magánéletük. Nincs életük. De az internet erre is áthidaló megoldás: kaphatnak maguknak életet. Vehetnek a boltba egy játékot, amiben más valaki életét élik. Nézhetnek filmeket, amiben másvalaki életét látják. És írhatnak fórumokra, pótolandó a saját döntést. Egy fórumon mindenki azt csinál amit akar. A fórum pótolja az emberek álmait, az emberek vágyait, az emberek életét.
A jediok egy pillanatig szóhoz sem jutottak, végül Kadmosz, szabadszájú gyerek lévén kibökte a kérdést:
- És akkor hogyan tüntetted el az ajtót?
- Nem én voltam, - válaszolta Morfeusz - hanem az operátor. Õ kint született, Zionban. Soha nem volt a Mátrixban, és nem is jöhet be soha.
- Zion?
- Igen. Õk azok, akik a mi sorsunkat igazgatják, hogy ne mások vágyálmai legyünk.
- És sokan vannak?
- Páran. Csak keveset ismerek. Például Bence. Vagy Viktor. Vagy Bálint.
- Mind minket ellenõriznek?
- Nem. Más-más csapatokhoz tartoznak. Az én csapatom operátora Bence.
A két jedi igyekezett megemészteni a hallottakat.
- És... Morfeusz... - kezdte Acchka - Mi is kimehetünk?
- Elõtte át kell esnetek egy kiavató szertartáson. Operátor! - mondta hangosan a néger - Indíts el két kiavatást!
A fehér tér eltûnt, a tévével együtt, és három ember a fotelekkel egy régi, piszkos szobában ült. Körbe-körbe mindenféle szerkezetek voltak. Mindegyiket valaki kezelte. A két jedi felállt, és követték Morfeuszt.
- Bemutatom a csapatom. Õ is Neo, a mi kis messiásunk. Õ itt Trinity, - mutatott az Atyára, a Fiúra és a Szentlélekre - akinek a felugrós rugásánál már csak Csak Norrisz körbepörgõrugása veszélyesebb. Maus, a zsidó szökevényegér*. Az a kopasz szakállas ott Lenin elvtárs. Õ pedig itt az Operátor, Bence.
- Ilyen fiatal? - nézett felvont szemöldökkel Acchka. A fiatal srác még jedilovagnak is fiatal volt.
- Az idõsebbeket túlságosan lekötötte a saját világuk, nem maradt idejük a Mátrixra.
- És hogyan szedtek ki minket? Mátrix-nyomtatóval?
- Igen. De elõtte találunk egy gazdatestet.
- Mit?
- Egy gazdatestet. Ugyanis senkit nem lehet kihozni a Mátrixból, hiszen nincs testünk. Azt hiszed az emberek rózsaszín tartályokban, csövekkel várják, hogy egyszercsak meztelül felébredjenek? - nevetett Morfeusz a jedi képébe - Túl sok filmet néztél. Operátor, találtál már gazdatestet?
A srác a monitort böngészve válaszolt:
- A padawannak már van, de a mestert nehéz lesz elhelyezni. Nem találtam alkalmasat. Van egy idõs ember, Garath Robson, de õ börtönben csücsül. Úgy látszik az Ügynükség megelõzött minket...
- Ügynökség? - kérdezte Kadmosz.
- Egy szervezet, ami a Mátrix hibáiért felelõs. Kint is, bent is vannak ügynökeik, és igyekeznek mielõttünk megszerezni a gazdatesteket.
- Vége. Holnap kivégzik. - szólt közbe az Operátor.
Morfeusz lenyomta Kadmoszt egy székbe.
- És a padawannak?
- Van. Egy erdélyi srác. Kedveli a sztárvórszot és a paréjt.
- Az jó.
- Persze. Tökéletes.
Morfeusz Kadmoszhoz fordult.
- Padawan. Biztos hogy akarod? Biztos, hogy kimész, hogy elkezdj élni?
*Rejtett poén, csak kultúrálisan kifejlett és tájékozott egyéneknek.
A padawan mosogatólét hörpintett a kukából, amikor a szamárfüle lekonyult.
*Kell a francnak erdélyi élet... jól meg vagyok én itt Máterben, vagy mi a franc a neve ennek az illúziónak. Vannak itt jó, zaftos Carli Bankszecskék, habár ott kint is lehetnek, de itten bent könnyebb megszerezni õket! Hm... mondjuk úgy hallottam, hogy jól fõznek a székelyek...*
Csaj. Kaja. Csaj. Kaja. Csaj. Kaja. Kaja. Csaj.
Sz'Traph mester, a bölcs Jedi, Kadmosz tanítója, akinek még mindig nem tudom leírni helyesen a nevét, kérdõn bámult tanítványára. Válaszul, egy erõteljes egyezményes jelet kapott a fiútól, ami leginkább egy... na, biztos tudjátok mi!
A padawan, hogy fokozza a feszültséget, felkiáltott:
- Lenni, vagy nem lenni, ez itt a kérdés!
Ez a szépített változata az elhangzott monológnak, de agytekercseimre feljegyeztem az igazit is... na, örültök mamlaszok!!!
"Barmok, vagy nem normálisak: az itt a kérdés.
Akkor parasztb a lélek, ha ûzi Mátrixja minden nyûgét s fiait,
Vagy ha kiszáll a windowsból testbe, s nyomtatóval véget vet neki!
- Magyarul nem akarok kimenni! – mondta a padawan – de azért még kérdezgetlek titeket. Érdekes búrájúak vagytok!
- Biztos, hogy nem akarsz élni, mert ne feledd, ez nem való… csak lllúzió… - gyõzködte Orpheus, miközben erõs éhséggel küszködött…
- Akárhogy rímkedsz barátocskám, nem gyõzöl meg… - mondta a padawan – no de… elsõ kérdésem: „Február: Hol a nyár?” Hm… ezt úgy is tudom… Most randizik a téllel… na de… Neo hányszor csalta meg Trinitit?
- De hiszen nem is járnak… - mondta Acchka, de gyanút fogott valamivel kapcsolatban – asszem… hm… asszem… valaki odaszart a szekrénybe.
A szekrény a Strapa, izé Sz’taff, na mindegy, a mester hátára varázsolódott hátizsák volt, amibe Triniti kutyája: TriNiti könnyített egyet magán.
De a padawan folytatta a kérdések rózsaszínes kavalkádját:
- És ez a Mátrix Pátrix felesége, gyerekeik Árpix és Klárix? Na meg hol a diós lepényes uborkás szendvicses gyerekmenüs kutyapofikás madártojás tejelte négerfejû behapzsolt nádszálsípsüteményem?
Erre csak Bence, az operatõr tudta a választ, de egy hosszat szóló ûrgyûrûfüttyel el is árulta.
Kadmosz felmérgesedett… dühöngött… majd bolyongott… majd hupákolt… majd huppákolt… majd kredelozott… majd fasírozott… majd elment a jó büdös Hollandsajtáruházba, és pótólta sütijét.
Amiközben a káposztát majszolta, mert a sajt elfogyott, mivel olyan finom volt, hogy a lépcsõt is lerohasztotta, izé olyan büdös volt, na lényeg hogy Kadmosz azt mondta:
- Ti… - nyamnyamhamham – olyanok va-hamnyámihámicupi- ttok, mint azok – hímihámieszterke – klatoonok… - bröööágh – elnézést… pont olyan idióták… sõt… hasonlít az aurátok… egy a cipõméretetek… és még sorolhatnám. De most álmos vagyok… jó ez a sajt.
Egy gázcsere is tanusította, amibe a padawan beverte a fejét, mivel lerohadt alatta a szék, Acchka meg a többiek az orrukat törték bele, mert a bûz elõl a falnak futottak… NEM FEJJEL, ORRAL!
Acchka mester jedi meditációt alkalmazva önkívülei állapotban zuhant a padlóra, a mátrixos bagázs pedig, mivel nem ismerte az állapot, csak a vállapot, azért õk inkább abban. Elég viccesen néztek ki egyszál, vagyis két szál vállapban, ami meglátszott Neon, aki Trinityt bámulva hatalmas vigyorban olvadt szét a padlón, majd újból összeállt, ellopva a hasonlóan közkedvelt másik film trükkjét.
A helyzetet Szupermen mentette meg, amint berobbant a helyiségbe.
- Mi a fene megy itt?? - kérdezte elképedten.
Kadmosz válaszolt egyhangúan:
- Hát azt én nem tudhatom, tudniillik már én sem értek semmit.
Szupermen értetlen képet vágott, név szterint a Vörös négyzet fehér alapon címût, amit senki sem ért hiszen az csak tényleg egy vörös négyzet, egy nagy fehér lapon, és közben meg rohadt sokat ér, és híres.
Ekkor érkezett meg Vasember.
- Nah, mi a fene megy itt?? - kérdezte õ is.
Kadmosz lemutatott a földön folyó Neora.
- Ez a terminátorutánzat. Habár nem is inkább megy, mint csúszik. Fel arra a csajra.
A két szuperhõs egymásra nézett, és nem tudták eldönteni, mi a teendõ ebben a helyzetben. Minden annyira értelmetlennek látszódott, hogy már tényleg nem értette senki, kivéve én. Hehe.
Hirtelen minden megvilágosodott.
A világosságból egy nõ lépett elõ. Kevés ruha volt rajta, az is mind vakító hófehér.
A nõ rendkívül szexi volt, és vékony, és szép, és szõke, és minden, még Neo is felnézett, és nyáladzani kezdett.
Lassan körbenézett, olan arccal, mintha hányingere lett volna. Ebben a pillanatban minden jelenlévõnek nagyon szexinek tûnt a hányinger érzete, legalábbis a nõ elõadásában nagyon meggyõzõ volt.
Lassan megszólalt, rekedten szexi hangon.
- Ki mondta azt, hogy csak õ érti ezt?
Kihallatszott rajta az unalom, és a sértõdöttség.
Félénken feltettem a kezem, mert hát tényleg én voltam.
- Hülyének nézel?
Õõõ... nem.
- Nah azért. Mert én mindent értek.
Csettintett, és a bûz eloszlott, Neo összeállt, a két szuperhõs pedig hazarepült, miután rájöttek, hogy szeretik egymást, vettek egy házat LAben, és boldogan éltek, amíg meg nem haltak.
Miután én szépen kiszedtem magam a történetbõl, a többiek pedig felébredtek, a nõ már elõvarázsolt a semmibõl három hófehér kanapét, és leült. Nagyon szexien ült, ezért a többiek mind álltak. Vagy ültek, és közben álltak.
- Hogy egyesek milyen pofátlanok?! - kezdte a nõ - Ilyet mondani, hogy csak õ érti! Hova fajult a mai világ! Bezzeg régebben... azt mondták, hogy csak én értem... De ma! Néhányan már azt se tudják, hogy én vagyok! Kész katasztrófa nem?
Körbenézett, majd mielõtt bárki válaszolhatott voltna, folytatta a monológot, azokkal az eperszínû, fényesen csillogó, telt ajkaival, aminek az érintésétõl még egy három méter vastag ferrobeton fal is szétolvadt volna.
- Hogyisne. Tisztára rossz minden. Régen, amikor idejöttem, bezzeg mindenki örült, meg nagy ünnepség, meg letérdeltek, meg imádkoztak, meg... Most meg? Mindenki csak mered rám, mintha sose láttak volna még ilyet. Ilyen hülye világos háttér kell mindig, hogy valaki rájöjjön, hogy mit akarok én itt! Egyszer valaki még a hátsómra is csapott, mintha csak egy kis fruska lennék! Hát illik az ilyen?... Tök gáz az egész, és még azt hiszik, hogy fejlõdnek, pedig csak esnek szét, és minden...
Itt egy nagy lélegzetet vett, aminek során mellkasa megemelkedett, és mindenki azt bámulta, kivéve Trinityt, mert õ nem. A nõ hirtelen megcserélte a vékony, sima, hosszú, puha lábacskáit, erre meg mindenki azt nézte.
- Ráadásul azok a hüly angyalok is elhagytak, és mindenhova elszállingóztak, hoigy bulik, meg minden! Hogy unalmas odafent! Pah! El tudjátok képzelni, hogy milyen unalmas nekem? Mindent látni, meg hallani, és mindenki panaszkodik, meg mindenki hülyeségeket beszél, és nekem egész nap ezt kell figyelnem! Kész katasztrófa!... Nem bírom, nem bírom tovább, ez nekem sok, de ki csinálja meg, ha én nem? Ki az, aki még mindent tud, aki mindent lát? Hát nem semmi ez a világ, totál kibukok tõle. A múltkor például sírtam is, erre jön Gárbiel, hogy még egy ilyet csinálok, egész Távol-Keletet elpusztítom egy cunamival! Hát én ezt nem bírom, és erre... erre valaki azt mondja, hogy rajta kívül nem ért senki semmit? Hát erre most mit mondjak?! És idejövök, pedig nem is szabadna! De hát kell pihenés nem? Ugye, hogy kell?
Megint körbenézett, mire Morfeusz jelentkezõleg feltette a kezét, de szóhoz nem jutott.
- De nem, nem szabad pihennem, figyelnem kell, mert ha nem, akkor itt minden összeesik! Jajj, hát ezt miért nekem kell? A múltkor is jött Lucifer, hogy majd õ, majd õ, és én meg elkergettem! Hogy lehettem ilyen hülye? Most már bezzeg nem lehet, mert õ ott lent hülyéskedik, én meg fönt szívok!
Arcán egy könnycsepp gurult le, és belepottyant a dekoltázsába. Mindenki odanézett, kivéve Trinity, aki nem.
- Kész bolondokháza ez... A múltkor összehívtam a homiekat, hogy énekeljenek nekem, mint régen, erre a fejemhez vágták, hogy az már kétezer éve volt divat! Hát lehet ilyet? Nekem feleselnek, én meg nem teszek semmit, mert olyan aranyosak! Vagy lehet, hogy nem is aranyosak, csak megszoktam õket... Nme tudom! Olyan bonyolult az élet!
Elsírta magát, és lassan rádölt Acchka mester vállára, aki elfelejtett levegõt venni, majd amikor hirtelen elzöldült a feje, vett egy nagyot, arcán pedig a kéjjel vetekvõ kín tobzódott, hiszen nem érhetett hozzá a nagyonis szexi, ismeretlen, de igazán fontos személyiségnek tûnõ nõhöz.
Viszont a helyzet úgy állt, hogy hozzá lehetett szólni, és Kadmosz meg is tette.
- És... a... márkiszosoknak... van valami közük... a klatoonokhoz? - kérdezte lassan. A nõ felemelte fejét, és egy extraszexi mozdulattal barla söporte a haját.
- I-igen. - mondta a sírás utáni remegõ hanggal.
- És... mi? - kérdezte a padawan, igyekezve, hogy ne izgassa fel.
- Poc-pocok. - szipogott a nõ.
- Pocpocok? - kérdezte Kadmosz, nyelvével ízlelgetve a szavat.
- Nem. Pocok. Csak simán, pocok.
Mindenki értetlenül nézett.
- Po-cok? - kérdezte Acchka, a nõ pedig felé fordult. Így, kisírt arccal is szexi volt, az elesettségtõl rohadt szexi.
- Ahamm... - mondta, most már normálisabb hangon, majdnem mosolygott.
- És... - kezdte Kadmosz a kérdést, ami a mestert is foglalkoztatta - ...mi az a pocok?
A nõ félig felemelte a fenekét, és belenyúlt a zsebébe. A többiek, kivéve Trinity, meresztették a szemüket, mert a nõnek naggggggyon szexi feneke volt, fõleg így, haogy oldalra dugta. Lassan ki is vette azt a dolgot, ami valószínûleg a pocok volt.
Vékony, puha ujjai között egy aranyos, izgõ-mozgó állatot tartott.
- Ez az. - mondta.
Mindenkit sokkolt a látvány.
Fõleg a mátrixoszok nem értettek semmit, hiszen õk azt se tudták, mi az a klatoon, csak azt, hogy mi az a pocok, a jedik pedig fordítva. De azt egyikük se tudta, hogy hogy jönnek ezek össze.
- És... hogy? - kérdezte Acchka mester.
A nõ most már nevetett. Aranyosan nevetett, kacagott, miközben édesen megrázkódott az egész teste. Megint félresöpörte a haját, és mosolyogva mondta.
- Ha elmondanám, hol lenne a történet?
A jedik meglepõdtek, mire a nõ folytatta.
- Most el fogtok menni Coruscantra, és megmondani, hogy mire jutottatok. Hogy ne ronthassatok el semmit, velete megyek.
- És mi? - kérdezte Morfeusz.
- Ti is jöhettek, a saját hajótokkal.
Mindenki felállt, most a lábaira, és a kanaék egy csettintésre eltûntek.
- Menjünk a hajóhoz. - mondta a nõ, mintha már minden irányítás az õ kezében lenne, és elindult a kijárat felé.
Acchka mester csak akkor érte utol, amikor kisétált az ajtón.
- De... a hajónk nincs itt. - magyarázta a nõnek, aki a zsebébõl elõhalászott egy slusszkulcsot, elõretartotta, és megnyomott egy gombot.
- Bibipp! - sipította Acchka mester hajója, az pedig elképedve bámult az elõbb még nem ittlevõ gépre. A nõ csak elindult, és belenyomta a markába a szerkentyût.
A mester megrázta a fejét, és utána iramodott.
- És még valami! - kiáltotta a nõ után, aki megállt, és megfordult. Olyan széles mosollyal nézett a másikra, hogy annak is mosolyognia kellett.
- A nevét... esetleg... - motyogta.
A nõ hirtelen gondolkodó képet vágott.
- Hát... Igazából... A nevem... Nincs is... normális... nevem. - bökte ki, mint aki csak most jön erre rá - Bár a legtöbben... csak Istennek szólítanak.
Megvonta a vállát, és felsétált a gép belsejébe.
Düss, tupu! Düss, tupu! Düss, tupu! - szólt a rockzene a Mátrixosok kicsinek nem nevezhetõ, ám mégsem nagy kabinjából.
KI MONDTA, HOGY NEM JÓ POSTOT HANGUTÁNZÓ SZAVAKKAL KEZDENI(Igaza volt!)
Pikk, pikk, pikk - pikkelt a kicsi lap-top Kadmosz szobájában. Kicsi, aranyos, fekete monstrum volt ez a gépezet(ez nem a monstrum szinonimája sajnos!!!), a JuhTuba kft. Sheng Thuuni profeszora által jött világra.(ne szó szerint értsd! Ha mégis megtetted, akkor már mindegy!) Mindig pikkelt ez a lap-top. Akárcsak most. Kadmosz meg lap-topolt.(ezt most nem úgy értem, hogy: lap, top, lap, top!) Böngészett... de nem információ után! Sóvárgott... de nem szabadság után! Õ csupán azt kereste, amit minden más kalóz: Izabella Kincsét!(húú... Kadmosz kalóz volt? Be király! Õ lesz a példaképem!)
Piszt, belsõ hang! Nem tudok koncentrálni!(Hát azt minek - by Belsõ Hang!)
Izabella Kincse valahol el volt rejtve. Valahol. És nem lehetett tudni, hogy hol. Bárhol lehetett a kicsike. Ismétlem akárhol. Minden hová be kellett néznie a kincskeresõnek ahhoz, hogy megtalálja azt. A kincs lehetett akár a Kuopolnya sziget mágiKUSS(for Belsõ Hang! - by Külsõ Hang, izé posztíró, izé én!) barlangjában, vagy éppen Lui Potiar éttermének legcucosabb toálettjében. De a kincs lelõhelyét csak egy valaki tudta: Inter Net. A drótfejû, dróttestû, drótkezû, modemlábú valami, aki sokakat ejtett rabul. És az internettel kapcsolatban állt Kadmosz laptopja, a laptoppal pedig Kadmosz. Hõsünk(egyértelmûen Kadmosz itt a jó, a szép, a bátor, szóval a hõsünk) már meg is kaparintotta a kincs lelõhelyét tartalmazó fájlt Kárl Kendo és Klárk Kendo honlapján.(Nehogymár kimaradjon a sztoriból ez a két jófej Kendo!!!) Ekkor belépett a szobába Mrs. Fehérruhás Szép Nõke(na, biztos tudjátok ki az!) Kecsesen odasétált a padawanhoz. Hgyöngéden megsimogatta a fejét, majd lágyan így szólt a padawanhoz:
- Mit töltesz le?
Kadmosz unottan válaszolt:
- Izabella Kincsének lelõhelyét...
Azt hiszitek Kadmosz felizgult! Dehogy is! Felkészült az ilyen helyzetekre! Használtt egy kis antiizgató(v)szert, ezért ellenált a dolgoknak.
- Hát jó... - sóhajtott Mrs. Fehérruha, majd tovább állt, hogy Acchkánál próbálkozzon.
Nyomából fénysugár tölt elõ, meg csillagok lengedeztek körülötte.
- Kíváncsi vagyok ki a designered, és hogy mennyit fizetsz neki... - mormolta Kadmosz, miközben azt kívánta, hogy bárcsak pedálozhatna egy kicsit, hogy gyorsaban menjen a letöltés. És ekkor történt valami! Elhalkult a rockzene. De nem ez a fontos! Beindult a riasztózene. Megvan a szövege, akit érdekel, annak leírom, akit pedig nem érdekel, az írjon haza.
Keljetek fel emberek, usgyi az égbe törpék vállán
NÍ NÍ NÁ, NÍ NÍ NÁ
Mert hanem elvisz a mocsok Thanatosz a rühes hátán
NÍ NÍ NÁ, NÍ NÍ NÁ
Refrén: NÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍNÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!
- Készenlétbe mindenki! - adta ki a parancsot Kadmosz, mert S'ztraph éppen a nagylevelû kaktusz mögött horkolászott vidáman
Na de persze õ is felébredt, de csak a parancs után
kadmosz beült a lézerlövöldözõellenségrekabin székjébe, Acchka pedig abba a sarokba, ahonnan a legjobb volt a kilátás a csatára. A mester hozott magával néhány üveg ecetes uborkát, mert azért nem állja kaja nélkül mozizni, nemde?.
A padawan a kamerába tolta a képét, hogy megnézze kikkel is áll szemben. És sikerült neki
A harc a mindenre elszánt Jedik, Mátrixosok, és világ urak na meg a vérszomjas piráteai kalózok közt fof folyni. Acchka hajója elõtt a nem rég feljavított cpt. Bob Harvey hajója lebegett. Rövidesen bekapcsolt a transzkamera, amit Bence, az operatõr kezelt, hiszen mégis csak operatõr volt, na.
- Üdvözlet, légi, és régi kutyák! Adjátok át, amit keresek, és megkímélem életeteket, ha olyan kedvemben vagyok!
- Nem vagyunk gondolat olvasók, mi kell? - kérdezte Kadmosz mindenre elszántan.
- Ó... úgy élvezem, amikor letagadják... Azt hiszem egy páran átmegyünk hozzátok! Nyissátok ki az ajtókat, hogyha a fejetekkel együtt akartok sírba szállni!
- Háh! Úgy élvezem amikor csatáznak a játékszereim - mosolygott Mrs. Fehi Ruhi.
Puff! Csütt! Bumm! Krrrr! Csatt! Katt!! Watt! Matt! Zajlott a csata, telibõl tövibe. A fedélzetrõl már csak három kalóz maradt életben: Grotemányi Guss, Kremli Jones, és maga Köpötö Bob Harvey. Acchkáék kétéltûek, õk túlélték a dolgokat mind! G.G Morfeusznak jutott, aki két mozdulat után végzett elenfelével. K.J Acchkának jutott, aki jobb híjján egy petrencés rúddal hatástalanította ellenfelét. B.H. kemény küzdelembe ütközött az ifjú padawannal, pontosabban egyy plazmaéles fénykaardba ütközött.(de ez már részletkérdés)
Utolsó szavait idézem: "Tehát nektek adatik Izabella kincse..."
- Mi? - kérdezte Kadmosz.
- Ezen a hajón van elrejtve...- hörögte Bob Harvey, a még megboldogulatlan kalóz.
- Hogyan? - kérdezte Kadmosz, és rögtön megfogta lap-topját, és megnyitotta az áhított fájlt. "Acchka hajója..." . Ez volt színes, cicomázott betûkkel kiírva.
- Hmm... tavaly Iza néni tényleg küldött egy csomagot... itt tartom az ágy alatt - szólt Sz'traph, és elõvett egy dobozkát, amiben egy teleporter helyezkedett el.
- Ez hát Izabella kincse... egy teleporter... - szólt könnyes szemel, és ünnepélyes hanggal Kadmosz - Használjuk hát!
Köv. jelenet:
Tanács. Csodál. Kozik. A Történteken. De inkább. Szöszin. Mármint. MindenKatón.
Hopp... tagoló üzemmód kikapcs.
Egyszóval a meglepett tanács megrökönyödve nézte a Mindenkató Szöszit, és fülelt. Emlékeztek, azaz a múlt morzsáit rágták. a szabad, padawan évek morzsáit. A szép padawan lányok morzsáit. Óóó, Szöszim, be szép is volt az! Ám Acchka erõteljes hangja félbeszakította a nosztalgiumot:
- Ezáltal kerültünk bidstúdióba, majd eljutottunk HólyFába,ahol megismertük Mátrixékat(akik valami virtózis világról hablatyoltak), onnan jutottunk Szöszihez, aki ránk parancsolt nem szép módon, hogy jöjjünk színetek elé, ó, mesterek.
- És a kapocs a klatoonok és Máátrixék között? - kérdezte a bölcs Gugu-Gágá baba mester.
Kadmosz diadalmasan harsant fel:
- A pocok, mesterem, a pocok!
Odabent hatalmas tömeg várta a két nyurukaareteakot, akik ámuldozva nézték a három személyt. Miután átverekedték magukat a szellõs és zsúfolt tömegen rájöttek, hogy a porta legelöl van. Visszasiettek az épület másik oldalába, amilyen gyorsan csak tudtak az nagy tumultusban. Acchkának még klausztrofóbiája is volt a kis helyiségtõl, Kadmosz pedig egész végig rókázott, mivel nem bírta a hatalmas, fedett tereket.
A pultnál egy vigyorgó, fekete hajú, vörös rúzsos, kék szemû, vastag szempillájú, lila szemfestékes, kék rúzsos, szemüveges, szõke hajú, barna szemû, kontaktlencsés, vörös hajú, latin-amerikai temperamentumú japán néger nõ ült, szomorú képével mintegy bearanyozva a nyurukaareteakk egészen érdekes napját.
- Mit segíthetek? - kérdezte az egészen fehér bõrû hölgy.
- Egy bizonyos Klárk Kárlt keresünk. - mondta Acchka.
A portásnõ a válla mögé dobta barna haját.
- Klárk bent van a szaunában. Kihívjam?
- Nem kell. Odatalálunk.
- Akkor jó. - a lágy francia arcú lány megrebegtette rövid szempilláit a nyurukaareteakok felé, és kezével integetett nekik, míg azok áttrappoltak a másik oldalra.
Végignéztek a szobaajtókon. Sajnos szaunát nem nagyon láttak, ezért minden mögé benéztek.
Mozi. Bárpult. Lövészterem. Bólingterem. Nõi vécé. Toronyóra lánccal. Jurassic Park. Kínai kert. Dexter laboratóriuma. Világûr. Niagara vízesés. Uszoda. Bélcsatorna. Világvége. Helm szurdok. Himalája. Kámaszútra. Világbéke. Purgatórium. Fehér Ház. Mtv VideoMusicAwards 2006, New York. A Kékszakállú Herceg feleségei. Hold.
Acchka és Kadmosz fáradtan, és elkeseredetten néztek be az utolsó ajtón.
Benéztek, és nem láttak benn semmit. Biztos a gõztõl van - gondolták, ígyhát beléptek. Minden csupa fehér. Egyszercsak megszólalt mögöttük valaki. megfordultak, és az ajtó helyén már egy köpenyes néger állt.
- Acchka mester, és Kadmosz padawan! - üdvözölte õket.
- Mi, hova... hova tünt az ajtó? - kérdezte Kadmosz.
- Kitöröltem.
- Kitörölted? Hogyan?
A néger a hátuk mögé mutatott. Odanéztek, és ott már két, vörösesbarna bõrkötésû fotel állt. Odamentek, és leültek. A néger immár egy tévé elõtt állt.
- Eddig azt hittétek, hogy az életetek igazi, nyurukaareteakok. De sajnálattal kell közölnöm, hogy ti nem éltek igazából. Az egész csak mûérzet. Egy program.
- Program? - kérdezte Acchka mester.
- Bizony. Egy bonyolult rendszer. - a néger bekapcsolta a tévét. - Hadd mutatkozzam be. A nevem Morfeusz. Én és a csapatom akiknek sikerült kikeverednünk az általunk Mátrixnak nevezett programból, azon igyekszünk, hogy minél több embernek felnyissuk a szemét...
- És hogyan jutottatok ki? - kérdezett közbe Kadmosz.
- Kinyomtattuk magunkat egy Mátrix-nyomtató segítségével. De nem is ez a lényeg. - a képernyõn emberek jelentek meg - Íme az ember. Ebben a rohanó világban, amit már csak az Allianz biztosít, és az is csak az Unikumot, és semmi más nem biztos, ebben az észveszejtõ kapkodásban élnek ezek a társasági lények, akik már születésük óta a társadalom részévé nevelõdnek. De most, hogy mindenre oda kell figyelniük ebben a pörgõ zûrzavarban, már nem marad idejük találkozni, nem marad idejük beszégetni, nem marad idejük társasági lénynek lenni. A kapcsolatok felszakadnak, már élõben nem is fenntarthatók. Nem marad semmi, csak az SMS, az e-mail, és a fórumok. Nem helyettesítik, csak fenntartják a kapcsolat látszatát. Ez nem is lenne nagy baj. Csakhogy a legújabb generációnak már nemhogy igazi kapcsolatai nincsenek, de semmilyen. Nincs magánéletük. Nincs életük. De az internet erre is áthidaló megoldás: kaphatnak maguknak életet. Vehetnek a boltba egy játékot, amiben más valaki életét élik. Nézhetnek filmeket, amiben másvalaki életét látják. És írhatnak fórumokra, pótolandó a saját döntést. Egy fórumon mindenki azt csinál amit akar. A fórum pótolja az emberek álmait, az emberek vágyait, az emberek életét.
A jediok egy pillanatig szóhoz sem jutottak, végül Kadmosz, szabadszájú gyerek lévén kibökte a kérdést:
- És akkor hogyan tüntetted el az ajtót?
- Nem én voltam, - válaszolta Morfeusz - hanem az operátor. Õ kint született, Zionban. Soha nem volt a Mátrixban, és nem is jöhet be soha.
- Zion?
- Igen. Õk azok, akik a mi sorsunkat igazgatják, hogy ne mások vágyálmai legyünk.
- És sokan vannak?
- Páran. Csak keveset ismerek. Például Bence. Vagy Viktor. Vagy Bálint.
- Mind minket ellenõriznek?
- Nem. Más-más csapatokhoz tartoznak. Az én csapatom operátora Bence.
A két jedi igyekezett megemészteni a hallottakat.
- És... Morfeusz... - kezdte Acchka - Mi is kimehetünk?
- Elõtte át kell esnetek egy kiavató szertartáson. Operátor! - mondta hangosan a néger - Indíts el két kiavatást!
A fehér tér eltûnt, a tévével együtt, és három ember a fotelekkel egy régi, piszkos szobában ült. Körbe-körbe mindenféle szerkezetek voltak. Mindegyiket valaki kezelte. A két jedi felállt, és követték Morfeuszt.
- Bemutatom a csapatom. Õ is Neo, a mi kis messiásunk. Õ itt Trinity, - mutatott az Atyára, a Fiúra és a Szentlélekre - akinek a felugrós rugásánál már csak Csak Norrisz körbepörgõrugása veszélyesebb. Maus, a zsidó szökevényegér*. Az a kopasz szakállas ott Lenin elvtárs. Õ pedig itt az Operátor, Bence.
- Ilyen fiatal? - nézett felvont szemöldökkel Acchka. A fiatal srác még jedilovagnak is fiatal volt.
- Az idõsebbeket túlságosan lekötötte a saját világuk, nem maradt idejük a Mátrixra.
- És hogyan szedtek ki minket? Mátrix-nyomtatóval?
- Igen. De elõtte találunk egy gazdatestet.
- Mit?
- Egy gazdatestet. Ugyanis senkit nem lehet kihozni a Mátrixból, hiszen nincs testünk. Azt hiszed az emberek rózsaszín tartályokban, csövekkel várják, hogy egyszercsak meztelül felébredjenek? - nevetett Morfeusz a jedi képébe - Túl sok filmet néztél. Operátor, találtál már gazdatestet?
A srác a monitort böngészve válaszolt:
- A padawannak már van, de a mestert nehéz lesz elhelyezni. Nem találtam alkalmasat. Van egy idõs ember, Garath Robson, de õ börtönben csücsül. Úgy látszik az Ügynükség megelõzött minket...
- Ügynökség? - kérdezte Kadmosz.
- Egy szervezet, ami a Mátrix hibáiért felelõs. Kint is, bent is vannak ügynökeik, és igyekeznek mielõttünk megszerezni a gazdatesteket.
- Vége. Holnap kivégzik. - szólt közbe az Operátor.
Morfeusz lenyomta Kadmoszt egy székbe.
- És a padawannak?
- Van. Egy erdélyi srác. Kedveli a sztárvórszot és a paréjt.
- Az jó.
- Persze. Tökéletes.
Morfeusz Kadmoszhoz fordult.
- Padawan. Biztos hogy akarod? Biztos, hogy kimész, hogy elkezdj élni?
*Rejtett poén, csak kultúrálisan kifejlett és tájékozott egyéneknek.
A padawan mosogatólét hörpintett a kukából, amikor a szamárfüle lekonyult.
*Kell a francnak erdélyi élet... jól meg vagyok én itt Máterben, vagy mi a franc a neve ennek az illúziónak. Vannak itt jó, zaftos Carli Bankszecskék, habár ott kint is lehetnek, de itten bent könnyebb megszerezni õket! Hm... mondjuk úgy hallottam, hogy jól fõznek a székelyek...*
Csaj. Kaja. Csaj. Kaja. Csaj. Kaja. Kaja. Csaj.
Sz'Traph mester, a bölcs Jedi, Kadmosz tanítója, akinek még mindig nem tudom leírni helyesen a nevét, kérdõn bámult tanítványára. Válaszul, egy erõteljes egyezményes jelet kapott a fiútól, ami leginkább egy... na, biztos tudjátok mi!
A padawan, hogy fokozza a feszültséget, felkiáltott:
- Lenni, vagy nem lenni, ez itt a kérdés!
Ez a szépített változata az elhangzott monológnak, de agytekercseimre feljegyeztem az igazit is... na, örültök mamlaszok!!!
"Barmok, vagy nem normálisak: az itt a kérdés.
Akkor parasztb a lélek, ha ûzi Mátrixja minden nyûgét s fiait,
Vagy ha kiszáll a windowsból testbe, s nyomtatóval véget vet neki!
- Magyarul nem akarok kimenni! – mondta a padawan – de azért még kérdezgetlek titeket. Érdekes búrájúak vagytok!
- Biztos, hogy nem akarsz élni, mert ne feledd, ez nem való… csak lllúzió… - gyõzködte Orpheus, miközben erõs éhséggel küszködött…
- Akárhogy rímkedsz barátocskám, nem gyõzöl meg… - mondta a padawan – no de… elsõ kérdésem: „Február: Hol a nyár?” Hm… ezt úgy is tudom… Most randizik a téllel… na de… Neo hányszor csalta meg Trinitit?
- De hiszen nem is járnak… - mondta Acchka, de gyanút fogott valamivel kapcsolatban – asszem… hm… asszem… valaki odaszart a szekrénybe.
A szekrény a Strapa, izé Sz’taff, na mindegy, a mester hátára varázsolódott hátizsák volt, amibe Triniti kutyája: TriNiti könnyített egyet magán.
De a padawan folytatta a kérdések rózsaszínes kavalkádját:
- És ez a Mátrix Pátrix felesége, gyerekeik Árpix és Klárix? Na meg hol a diós lepényes uborkás szendvicses gyerekmenüs kutyapofikás madártojás tejelte négerfejû behapzsolt nádszálsípsüteményem?
Erre csak Bence, az operatõr tudta a választ, de egy hosszat szóló ûrgyûrûfüttyel el is árulta.
Kadmosz felmérgesedett… dühöngött… majd bolyongott… majd hupákolt… majd huppákolt… majd kredelozott… majd fasírozott… majd elment a jó büdös Hollandsajtáruházba, és pótólta sütijét.
Amiközben a káposztát majszolta, mert a sajt elfogyott, mivel olyan finom volt, hogy a lépcsõt is lerohasztotta, izé olyan büdös volt, na lényeg hogy Kadmosz azt mondta:
- Ti… - nyamnyamhamham – olyanok va-hamnyámihámicupi- ttok, mint azok – hímihámieszterke – klatoonok… - bröööágh – elnézést… pont olyan idióták… sõt… hasonlít az aurátok… egy a cipõméretetek… és még sorolhatnám. De most álmos vagyok… jó ez a sajt.
Egy gázcsere is tanusította, amibe a padawan beverte a fejét, mivel lerohadt alatta a szék, Acchka meg a többiek az orrukat törték bele, mert a bûz elõl a falnak futottak… NEM FEJJEL, ORRAL!
Acchka mester jedi meditációt alkalmazva önkívülei állapotban zuhant a padlóra, a mátrixos bagázs pedig, mivel nem ismerte az állapot, csak a vállapot, azért õk inkább abban. Elég viccesen néztek ki egyszál, vagyis két szál vállapban, ami meglátszott Neon, aki Trinityt bámulva hatalmas vigyorban olvadt szét a padlón, majd újból összeállt, ellopva a hasonlóan közkedvelt másik film trükkjét.
A helyzetet Szupermen mentette meg, amint berobbant a helyiségbe.
- Mi a fene megy itt?? - kérdezte elképedten.
Kadmosz válaszolt egyhangúan:
- Hát azt én nem tudhatom, tudniillik már én sem értek semmit.
Szupermen értetlen képet vágott, név szterint a Vörös négyzet fehér alapon címût, amit senki sem ért hiszen az csak tényleg egy vörös négyzet, egy nagy fehér lapon, és közben meg rohadt sokat ér, és híres.
Ekkor érkezett meg Vasember.
- Nah, mi a fene megy itt?? - kérdezte õ is.
Kadmosz lemutatott a földön folyó Neora.
- Ez a terminátorutánzat. Habár nem is inkább megy, mint csúszik. Fel arra a csajra.
A két szuperhõs egymásra nézett, és nem tudták eldönteni, mi a teendõ ebben a helyzetben. Minden annyira értelmetlennek látszódott, hogy már tényleg nem értette senki, kivéve én. Hehe.
Hirtelen minden megvilágosodott.
A világosságból egy nõ lépett elõ. Kevés ruha volt rajta, az is mind vakító hófehér.
A nõ rendkívül szexi volt, és vékony, és szép, és szõke, és minden, még Neo is felnézett, és nyáladzani kezdett.
Lassan körbenézett, olan arccal, mintha hányingere lett volna. Ebben a pillanatban minden jelenlévõnek nagyon szexinek tûnt a hányinger érzete, legalábbis a nõ elõadásában nagyon meggyõzõ volt.
Lassan megszólalt, rekedten szexi hangon.
- Ki mondta azt, hogy csak õ érti ezt?
Kihallatszott rajta az unalom, és a sértõdöttség.
Félénken feltettem a kezem, mert hát tényleg én voltam.
- Hülyének nézel?
Õõõ... nem.
- Nah azért. Mert én mindent értek.
Csettintett, és a bûz eloszlott, Neo összeállt, a két szuperhõs pedig hazarepült, miután rájöttek, hogy szeretik egymást, vettek egy házat LAben, és boldogan éltek, amíg meg nem haltak.
Miután én szépen kiszedtem magam a történetbõl, a többiek pedig felébredtek, a nõ már elõvarázsolt a semmibõl három hófehér kanapét, és leült. Nagyon szexien ült, ezért a többiek mind álltak. Vagy ültek, és közben álltak.
- Hogy egyesek milyen pofátlanok?! - kezdte a nõ - Ilyet mondani, hogy csak õ érti! Hova fajult a mai világ! Bezzeg régebben... azt mondták, hogy csak én értem... De ma! Néhányan már azt se tudják, hogy én vagyok! Kész katasztrófa nem?
Körbenézett, majd mielõtt bárki válaszolhatott voltna, folytatta a monológot, azokkal az eperszínû, fényesen csillogó, telt ajkaival, aminek az érintésétõl még egy három méter vastag ferrobeton fal is szétolvadt volna.
- Hogyisne. Tisztára rossz minden. Régen, amikor idejöttem, bezzeg mindenki örült, meg nagy ünnepség, meg letérdeltek, meg imádkoztak, meg... Most meg? Mindenki csak mered rám, mintha sose láttak volna még ilyet. Ilyen hülye világos háttér kell mindig, hogy valaki rájöjjön, hogy mit akarok én itt! Egyszer valaki még a hátsómra is csapott, mintha csak egy kis fruska lennék! Hát illik az ilyen?... Tök gáz az egész, és még azt hiszik, hogy fejlõdnek, pedig csak esnek szét, és minden...
Itt egy nagy lélegzetet vett, aminek során mellkasa megemelkedett, és mindenki azt bámulta, kivéve Trinityt, mert õ nem. A nõ hirtelen megcserélte a vékony, sima, hosszú, puha lábacskáit, erre meg mindenki azt nézte.
- Ráadásul azok a hüly angyalok is elhagytak, és mindenhova elszállingóztak, hoigy bulik, meg minden! Hogy unalmas odafent! Pah! El tudjátok képzelni, hogy milyen unalmas nekem? Mindent látni, meg hallani, és mindenki panaszkodik, meg mindenki hülyeségeket beszél, és nekem egész nap ezt kell figyelnem! Kész katasztrófa!... Nem bírom, nem bírom tovább, ez nekem sok, de ki csinálja meg, ha én nem? Ki az, aki még mindent tud, aki mindent lát? Hát nem semmi ez a világ, totál kibukok tõle. A múltkor például sírtam is, erre jön Gárbiel, hogy még egy ilyet csinálok, egész Távol-Keletet elpusztítom egy cunamival! Hát én ezt nem bírom, és erre... erre valaki azt mondja, hogy rajta kívül nem ért senki semmit? Hát erre most mit mondjak?! És idejövök, pedig nem is szabadna! De hát kell pihenés nem? Ugye, hogy kell?
Megint körbenézett, mire Morfeusz jelentkezõleg feltette a kezét, de szóhoz nem jutott.
- De nem, nem szabad pihennem, figyelnem kell, mert ha nem, akkor itt minden összeesik! Jajj, hát ezt miért nekem kell? A múltkor is jött Lucifer, hogy majd õ, majd õ, és én meg elkergettem! Hogy lehettem ilyen hülye? Most már bezzeg nem lehet, mert õ ott lent hülyéskedik, én meg fönt szívok!
Arcán egy könnycsepp gurult le, és belepottyant a dekoltázsába. Mindenki odanézett, kivéve Trinity, aki nem.
- Kész bolondokháza ez... A múltkor összehívtam a homiekat, hogy énekeljenek nekem, mint régen, erre a fejemhez vágták, hogy az már kétezer éve volt divat! Hát lehet ilyet? Nekem feleselnek, én meg nem teszek semmit, mert olyan aranyosak! Vagy lehet, hogy nem is aranyosak, csak megszoktam õket... Nme tudom! Olyan bonyolult az élet!
Elsírta magát, és lassan rádölt Acchka mester vállára, aki elfelejtett levegõt venni, majd amikor hirtelen elzöldült a feje, vett egy nagyot, arcán pedig a kéjjel vetekvõ kín tobzódott, hiszen nem érhetett hozzá a nagyonis szexi, ismeretlen, de igazán fontos személyiségnek tûnõ nõhöz.
Viszont a helyzet úgy állt, hogy hozzá lehetett szólni, és Kadmosz meg is tette.
- És... a... márkiszosoknak... van valami közük... a klatoonokhoz? - kérdezte lassan. A nõ felemelte fejét, és egy extraszexi mozdulattal barla söporte a haját.
- I-igen. - mondta a sírás utáni remegõ hanggal.
- És... mi? - kérdezte a padawan, igyekezve, hogy ne izgassa fel.
- Poc-pocok. - szipogott a nõ.
- Pocpocok? - kérdezte Kadmosz, nyelvével ízlelgetve a szavat.
- Nem. Pocok. Csak simán, pocok.
Mindenki értetlenül nézett.
- Po-cok? - kérdezte Acchka, a nõ pedig felé fordult. Így, kisírt arccal is szexi volt, az elesettségtõl rohadt szexi.
- Ahamm... - mondta, most már normálisabb hangon, majdnem mosolygott.
- És... - kezdte Kadmosz a kérdést, ami a mestert is foglalkoztatta - ...mi az a pocok?
A nõ félig felemelte a fenekét, és belenyúlt a zsebébe. A többiek, kivéve Trinity, meresztették a szemüket, mert a nõnek naggggggyon szexi feneke volt, fõleg így, haogy oldalra dugta. Lassan ki is vette azt a dolgot, ami valószínûleg a pocok volt.
Vékony, puha ujjai között egy aranyos, izgõ-mozgó állatot tartott.
- Ez az. - mondta.
Mindenkit sokkolt a látvány.
Fõleg a mátrixoszok nem értettek semmit, hiszen õk azt se tudták, mi az a klatoon, csak azt, hogy mi az a pocok, a jedik pedig fordítva. De azt egyikük se tudta, hogy hogy jönnek ezek össze.
- És... hogy? - kérdezte Acchka mester.
A nõ most már nevetett. Aranyosan nevetett, kacagott, miközben édesen megrázkódott az egész teste. Megint félresöpörte a haját, és mosolyogva mondta.
- Ha elmondanám, hol lenne a történet?
A jedik meglepõdtek, mire a nõ folytatta.
- Most el fogtok menni Coruscantra, és megmondani, hogy mire jutottatok. Hogy ne ronthassatok el semmit, velete megyek.
- És mi? - kérdezte Morfeusz.
- Ti is jöhettek, a saját hajótokkal.
Mindenki felállt, most a lábaira, és a kanaék egy csettintésre eltûntek.
- Menjünk a hajóhoz. - mondta a nõ, mintha már minden irányítás az õ kezében lenne, és elindult a kijárat felé.
Acchka mester csak akkor érte utol, amikor kisétált az ajtón.
- De... a hajónk nincs itt. - magyarázta a nõnek, aki a zsebébõl elõhalászott egy slusszkulcsot, elõretartotta, és megnyomott egy gombot.
- Bibipp! - sipította Acchka mester hajója, az pedig elképedve bámult az elõbb még nem ittlevõ gépre. A nõ csak elindult, és belenyomta a markába a szerkentyût.
A mester megrázta a fejét, és utána iramodott.
- És még valami! - kiáltotta a nõ után, aki megállt, és megfordult. Olyan széles mosollyal nézett a másikra, hogy annak is mosolyognia kellett.
- A nevét... esetleg... - motyogta.
A nõ hirtelen gondolkodó képet vágott.
- Hát... Igazából... A nevem... Nincs is... normális... nevem. - bökte ki, mint aki csak most jön erre rá - Bár a legtöbben... csak Istennek szólítanak.
Megvonta a vállát, és felsétált a gép belsejébe.
Düss, tupu! Düss, tupu! Düss, tupu! - szólt a rockzene a Mátrixosok kicsinek nem nevezhetõ, ám mégsem nagy kabinjából.
KI MONDTA, HOGY NEM JÓ POSTOT HANGUTÁNZÓ SZAVAKKAL KEZDENI(Igaza volt!)
Pikk, pikk, pikk - pikkelt a kicsi lap-top Kadmosz szobájában. Kicsi, aranyos, fekete monstrum volt ez a gépezet(ez nem a monstrum szinonimája sajnos!!!), a JuhTuba kft. Sheng Thuuni profeszora által jött világra.(ne szó szerint értsd! Ha mégis megtetted, akkor már mindegy!) Mindig pikkelt ez a lap-top. Akárcsak most. Kadmosz meg lap-topolt.(ezt most nem úgy értem, hogy: lap, top, lap, top!) Böngészett... de nem információ után! Sóvárgott... de nem szabadság után! Õ csupán azt kereste, amit minden más kalóz: Izabella Kincsét!(húú... Kadmosz kalóz volt? Be király! Õ lesz a példaképem!)
Piszt, belsõ hang! Nem tudok koncentrálni!(Hát azt minek - by Belsõ Hang!)
Izabella Kincse valahol el volt rejtve. Valahol. És nem lehetett tudni, hogy hol. Bárhol lehetett a kicsike. Ismétlem akárhol. Minden hová be kellett néznie a kincskeresõnek ahhoz, hogy megtalálja azt. A kincs lehetett akár a Kuopolnya sziget mágiKUSS(for Belsõ Hang! - by Külsõ Hang, izé posztíró, izé én!) barlangjában, vagy éppen Lui Potiar éttermének legcucosabb toálettjében. De a kincs lelõhelyét csak egy valaki tudta: Inter Net. A drótfejû, dróttestû, drótkezû, modemlábú valami, aki sokakat ejtett rabul. És az internettel kapcsolatban állt Kadmosz laptopja, a laptoppal pedig Kadmosz. Hõsünk(egyértelmûen Kadmosz itt a jó, a szép, a bátor, szóval a hõsünk) már meg is kaparintotta a kincs lelõhelyét tartalmazó fájlt Kárl Kendo és Klárk Kendo honlapján.(Nehogymár kimaradjon a sztoriból ez a két jófej Kendo!!!) Ekkor belépett a szobába Mrs. Fehérruhás Szép Nõke(na, biztos tudjátok ki az!) Kecsesen odasétált a padawanhoz. Hgyöngéden megsimogatta a fejét, majd lágyan így szólt a padawanhoz:
- Mit töltesz le?
Kadmosz unottan válaszolt:
- Izabella Kincsének lelõhelyét...
Azt hiszitek Kadmosz felizgult! Dehogy is! Felkészült az ilyen helyzetekre! Használtt egy kis antiizgató(v)szert, ezért ellenált a dolgoknak.
- Hát jó... - sóhajtott Mrs. Fehérruha, majd tovább állt, hogy Acchkánál próbálkozzon.
Nyomából fénysugár tölt elõ, meg csillagok lengedeztek körülötte.
- Kíváncsi vagyok ki a designered, és hogy mennyit fizetsz neki... - mormolta Kadmosz, miközben azt kívánta, hogy bárcsak pedálozhatna egy kicsit, hogy gyorsaban menjen a letöltés. És ekkor történt valami! Elhalkult a rockzene. De nem ez a fontos! Beindult a riasztózene. Megvan a szövege, akit érdekel, annak leírom, akit pedig nem érdekel, az írjon haza.
Keljetek fel emberek, usgyi az égbe törpék vállán
NÍ NÍ NÁ, NÍ NÍ NÁ
Mert hanem elvisz a mocsok Thanatosz a rühes hátán
NÍ NÍ NÁ, NÍ NÍ NÁ
Refrén: NÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍNÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!
- Készenlétbe mindenki! - adta ki a parancsot Kadmosz, mert S'ztraph éppen a nagylevelû kaktusz mögött horkolászott vidáman
Na de persze õ is felébredt, de csak a parancs után
kadmosz beült a lézerlövöldözõellenségrekabin székjébe, Acchka pedig abba a sarokba, ahonnan a legjobb volt a kilátás a csatára. A mester hozott magával néhány üveg ecetes uborkát, mert azért nem állja kaja nélkül mozizni, nemde?.
A padawan a kamerába tolta a képét, hogy megnézze kikkel is áll szemben. És sikerült neki
A harc a mindenre elszánt Jedik, Mátrixosok, és világ urak na meg a vérszomjas piráteai kalózok közt fof folyni. Acchka hajója elõtt a nem rég feljavított cpt. Bob Harvey hajója lebegett. Rövidesen bekapcsolt a transzkamera, amit Bence, az operatõr kezelt, hiszen mégis csak operatõr volt, na.
- Üdvözlet, légi, és régi kutyák! Adjátok át, amit keresek, és megkímélem életeteket, ha olyan kedvemben vagyok!
- Nem vagyunk gondolat olvasók, mi kell? - kérdezte Kadmosz mindenre elszántan.
- Ó... úgy élvezem, amikor letagadják... Azt hiszem egy páran átmegyünk hozzátok! Nyissátok ki az ajtókat, hogyha a fejetekkel együtt akartok sírba szállni!
- Háh! Úgy élvezem amikor csatáznak a játékszereim - mosolygott Mrs. Fehi Ruhi.
Puff! Csütt! Bumm! Krrrr! Csatt! Katt!! Watt! Matt! Zajlott a csata, telibõl tövibe. A fedélzetrõl már csak három kalóz maradt életben: Grotemányi Guss, Kremli Jones, és maga Köpötö Bob Harvey. Acchkáék kétéltûek, õk túlélték a dolgokat mind! G.G Morfeusznak jutott, aki két mozdulat után végzett elenfelével. K.J Acchkának jutott, aki jobb híjján egy petrencés rúddal hatástalanította ellenfelét. B.H. kemény küzdelembe ütközött az ifjú padawannal, pontosabban egyy plazmaéles fénykaardba ütközött.(de ez már részletkérdés)
Utolsó szavait idézem: "Tehát nektek adatik Izabella kincse..."
- Mi? - kérdezte Kadmosz.
- Ezen a hajón van elrejtve...- hörögte Bob Harvey, a még megboldogulatlan kalóz.
- Hogyan? - kérdezte Kadmosz, és rögtön megfogta lap-topját, és megnyitotta az áhított fájlt. "Acchka hajója..." . Ez volt színes, cicomázott betûkkel kiírva.
- Hmm... tavaly Iza néni tényleg küldött egy csomagot... itt tartom az ágy alatt - szólt Sz'traph, és elõvett egy dobozkát, amiben egy teleporter helyezkedett el.
- Ez hát Izabella kincse... egy teleporter... - szólt könnyes szemel, és ünnepélyes hanggal Kadmosz - Használjuk hát!
Köv. jelenet:
Tanács. Csodál. Kozik. A Történteken. De inkább. Szöszin. Mármint. MindenKatón.
Hopp... tagoló üzemmód kikapcs.
Egyszóval a meglepett tanács megrökönyödve nézte a Mindenkató Szöszit, és fülelt. Emlékeztek, azaz a múlt morzsáit rágták. a szabad, padawan évek morzsáit. A szép padawan lányok morzsáit. Óóó, Szöszim, be szép is volt az! Ám Acchka erõteljes hangja félbeszakította a nosztalgiumot:
- Ezáltal kerültünk bidstúdióba, majd eljutottunk HólyFába,ahol megismertük Mátrixékat(akik valami virtózis világról hablatyoltak), onnan jutottunk Szöszihez, aki ránk parancsolt nem szép módon, hogy jöjjünk színetek elé, ó, mesterek.
- És a kapocs a klatoonok és Máátrixék között? - kérdezte a bölcs Gugu-Gágá baba mester.
Kadmosz diadalmasan harsant fel:
- A pocok, mesterem, a pocok!