Beat City

[Astral]

Beat város tornyai büszkén magaslottak. Dzsetkék ablakaikon elegendõ fény hatolt be ahhoz, hogy a polgárok baleset nélkül eljussanak a WC-ig, és vissza. A helyi mentõszolgálat kezdeményezte az ilyen fajta nyílászárók alkalmazását, mert egy idõ után kifogytak a nyakmerevítõkbõl. Viszont az önkormányzatnak sem volt dzsetkék-ablakkertje, ezért a gettókban az egérlyukakon keresztül jutott fény a házakba.
És igen.. a gettók.
Beat várost ithori beatek lakták. Olyan ithoriak, akik megunták, ithor természeti széspégeit, és valami újra vágytak. Ezért fogták magukat, és megalapították Beat Cityt. Sok munkával járt egy ilyen nagy méretû város felépítése, de benépesítse sokkal sokkal könnyebbnek bizonyult. De az ithoriak sokfélék, attól eltekintve, hogy a feje mindnek egyformán idétlen. A kényesebb, hiúbb ithori beatek lefoglalták a szép épületeket, a szobaszervízt, és a kényelmes munkahelyeket. Akik pedig elkéstek, azok a gettók koszos tömbházaiba települtek, nehéz, fizikai munkából éltek, és texas holdemet játszodtak a gazdagok névjegyeivel. Meséltek olyasmit, hogy késõbb a gettó lakosaiból fejlõdött ki a pánkó nemzedék ...
És igen, a gazdagok... õk voltak a hiúk, azok, akik menõ bõrkabátokban feszítettek a fõtéren, a legmenõbb frizókat vágták maguknak, a legjobb szakások mûveit tömték nem kis hasüregükbe. Pénzük volt elég... de akármennyit is fizettek, soha nem jutottak olyan menõ bõrkabáthoz, mint Astral, soha nem tudtak olyan menõ hajat vágatni, mint Brad Pitt, és soha nem fõzött nekik olyan jó szakács, mint a néhai Kadmosz.
Ám mindkét népességréteget félelemben tartotta a titokzatos szörny... akirõl senki, senki, de senki tudott csak valamit. De csak õ is annyit, hogy az illetõ monstrum 50 centi alacsony, és 60 méter magas, a Beat Cityt örülvevõ hatalmas dzsungelben lakik, és... a legrémesebb, hogy.. hogy... hogy... ellopja az összes Durexet a városbóóóól! Pedig az olcsóbbik fajtákból még a szegényeknek is jutott... ameddig meg nem jelent ez a szörnyûség.
A tegnap mindkét népességrétek szenvedett. A gettókban fiatal párok szakítottak, mert féltek a fogamzástól, és a még nagyobb szegénységtõl. Mindaddig gazdag párok is váltak szét, mert a kényes kisasszonyok nem akartak naphosszat pelenkát cserélni.
Aztán megjelent valaki. Egy két méter magas humanoid lény, aki narancssárga tunikát viselt, rajta sok sok vörös mintával. Nevetséges burája volt, de jelen esetben senki nem röhögött rajta.
Azt mondta, hogy õ a szörny küldötte, a követ, aki mestere óhaját jött teljesíteni.
- Shatol vagyok. Mesterem küldött, akit ti "szörnynek" hívtok. Mint tudjátok, mesterem jogosan elkobozta az összes óvszert tõletek, de mostmár több kell neki... arra kér titeket, hmmm... túl enyhe voltam, AZT PARANCSOLJA, hogy készítsetek neki egy hatalmas szobrot, még ma! - kiáltott Shatol, amint kiért a fõtérre.
Zmakut szenátor sietett legelõször a félelmetes követ elé, meghajolt elõtte, majd így szólt:
- Ó, nagy Shatol, a Hatalmas küldötte, hogy készíthetnénk szobrot mesteredrõl, ha nem mutatkozik meg soha elõttünk?
- Az már a ti dolgotok - válaszolta a követ, majd arconrúgta Zmakutot, akinek T alakú feje üres halmaz alakú lett.
Shatol, tudva, hogy teljesítette kötelességét, lassú léptekkel megindult a dzsungel fele. A zöld liánok látványa arra késztette, hogy növelje mozgása sebességét. Nagyon szánalmasnak tartotta ezeket a lényeket, és õ jó emberismerõ volt...
Ám ekkor megjelent James Flefto, a gettók nagyvagánya, aki bár szakadt, piszkos ruhákban járt, izmai mindenkiben félelmet keltettek. Kivéve Shatolban... de gondoljatok csak bele... izmos Ithori... szánalmas látvány, nem?
De hogy a lényeg jusson szürke állományotokba, elmondom, hogy Flefto texas holdem párbajra hívta ki a küldöttet. A feltételeket hiába is részletezném, mert Flefto, a kártyák manipulátora megverõdött. Kártyában is, és másként is.

(Közben még sok érdekes történt Beat Cityben, például a beatek pápát választottak, de errõl majd késõbb, kedvenceink szemén keresztül....)

Acchka kificamodott bokával cammogott az õserdei úton, valamilyen úton-módon elszakadt társaitól. Némán meredt gondolataiba, és kereste a kiutat a zöld rengetegbõl. Csak arra emlékezett, hogy õ és társai leugrálnak Narancsioszról, majd pedig Sz'traph az õserdõ közepében ébred. Aztán pedig már semmire sem emlékezett, mert egy emberi hátsó a fejének ütközött, olyannyira, hogy hõsünk aléltan rogyott a földre.
Eközben Astral, Neo és Trinity megérkeztek Beat City fõterére. Nem tudták, hova lett Acchka, de nem is aggóddak nagyon. "Nem hiába hívják Sz'traph mesternek, tud õ vigyázni magára..." - kelt életre egy õsi szlogen, amint a fõtéren bámészkodtak. Kisvártatva megláttak egy szimpatikus öregurat, aki az egyik utcai lámpa mellett álldogált. Logikusan cselekedtek(vagy nem...) és közeledni kezdtek az öregúr fele. Kellemes látvány volt a sok csigafej között egy emberi arcot látni...
- Üdvözlet! - szólt Astral, majd cigivel kínálta az öreget - Astral Ray Jedi mester. Önben kit tisztelhetek, avagy lenézhetek?
- Allen Ginsberg vagyok... a polgármester, de ezek a beatek csak "pápá"-nak hívnak. Jedi vagy? Nocsak, akkor talán Ben Kenobi néven jobban ismersz...
- Obi-Wan? - nézett egy nagyot Astral, akkorát, hogy szinte kifolyt a szeme.
Mivel Neo és Trinity látta, hogy ebben a beszélgetésben nem kapnak helyet, magukat nem zavartatva gyakorolni kezdték a káma szutrát.
- Igen, fiam. Kiléptem a rendbõl... - sóhajtott Allen Kenobi, avagy Ben Ginsberg, amint meggyújtotta az Astraltól kapott cigit.
- De hát miért? - öklendezte Astral, aki Kadmoszként sosem szivarazott...
- Sok oka van annak, fiam! Elordibálom neked... készülj az Üvöltésre:
Láttam nemzedékem legjobb elméit az õrület romjaiban, hisztérikusan
lemeztelenedett éhezõket, a néger utcákon vonszolva magukat hajnalban egy mérges belövés tûjét áhítozva.
- Hát... mester... ez még a jobbik eset, ha a Templomról beszél... ma már történnek durvábbak is - lihegte Astral, mert azt sem tudta hovalegyen kínjában. Részben az elsõ szivar füstje okozott fájdalmat, részben pedig az, hogy szembesítették a Jedi Rend mai valójával.
- Tudom, fiam, ez az egyik ok - mosolygott az öreg - és a másik pedig, hogy nem akartam hazugságban élni. Igen... fövenyes vagyok, másképp buzeráns... emlékszel? "A testvérem voltál Anakin. SZERETTELEK!"
- Valóban... - szólt Astral, majd okádott egy hatalmasat a földre.
- Nyugalom fiam. De idejöttem Ithorra, és verseket írok... itt õszinte lehetek. Seggbe rúgtam(és kúrtam is, hehe...) egy narancssárga ruhás idiótát, aki még most is repül... bár az is lehet, hogy rég kilapított valakit... amúgy azt gondolom, hogy Darth Moloch, a nagybelû szolgája lehetett.


Shatol megrémülve kapta fel Acchkát, és szaladni kezdett az erdõ közepe felé. Nem gondolkodott, csak ösztönösen futott, futott, majd orraesett. Ez sem számított, mert a távolban már feltûnt a félelmetes azték istent ábrázoló aranybálvány.
- Moloch nagyúr! HOztam, igen, egy szánalmasat! De nem ithorit, sokkal jobbat, ez EMBER!
- Gratulálok, Darth Shatol... hozd ide, oké? Hadd nyeljem le, éhes voltam, még sem olyan jók ezek a génkezelt, gumi uborkák... - basszus hang jött elõ a mûvészi munka mélyébõl.
Az aranyszobor FÉLELMETES volt! Kicicomázott kecskepatákban végzõdött a gondosan megmunkált láb, ehhez csatlakozott a vérttel borított törzs, és... a lefélelmeteseb... egy... egy... FEJ... egy NEM AKÁRMILYEN FEJ... egy cuki hálósapka borította!
A száj... az volt csak félelmetes... a fogakon fogszabályzó helyezkedett. Amint Acchka leért a torkon keresztül a vaksötétbe, úgy gondolta, jobb lesz szundizni egy kicsit, hiszen a vastagbélben gumipárna volt elég...

[Val]

- És ti, mi járatban vagytok errefelé a nyálkafejû dzsungelcsigák szerény otthonában? - kérdezett rá a lényegre Obi-Wan Allen Ben Kenobi Ginsberg Settenkedõ.
- Egy bizonyos... kulcsot keresünk. - felelte Astral, fellebbentve egy újabb rejtélyrõl a leplet, ami jól jött Neonak és Trinitynek, mert nem szerették nyilvánosan döngetni a padlót.
- Hát, abból mostanában hiányunk van. - felelte Ben - Amióta Moloch nagyúr mindenünket elveszi, hogy bõ étvágyát csillapítsa, senki sem tud bejutni a saját lakásába, kocsijába, fészerébe, mert a kulcsokat is kiszemelte áldozatául.
Astral felvidult. Ez azt jelentette, hogy nem kell keresniük a kulcsot, mert az ott lapul Moloch bendõjében. Azt még sajnos nem sejtette, hogy Moloch bendõje kétszer olyan hosszú, mint a kínai nagyfal, és háromszor olyan széles, mint egy politikus pofája.
- Meg tudod mutatni nekünk, hogy hol is van ez a Moloch?
- Persze, kövessetek. - intett Ginsberg.
Astral kirángatta a két bõrkabátnélkülit a lepel alól, majd belerángatta õket a világ harmadik és negyedik legmenõbb bõrkabátjába, majd maga mögött vonszolva õket elindult Obi-Wan után.

A csipitcsapat hamarosan a dzsungel mélyén találta magát. Neo és Trinity, mint két óvodás gyerek, ámuldozva néztek körül, megcsodálva mindent, ugyanis még sosem láttak ilyen sok mindent, ami nem betonból vagy vasból volt.
Hamarosan egy tisztásra értek. Persze az elbambuló Neo és Trinity másik tisztásra, mint az Allen által vezetett Astral. A két mátrixos egy szép házikót pillantott meg. Ez is új volt a szemüknek, mert a ház nem téglatest alakú volt, és nem is betonból. És volt kerítés is, ráadásul kolbászból. Neo illedelmesen bekopogott a karamell ajtón. Egy öreg hölgy dugta ki az orrát.
- Sütit? - tért a lényegre.
Neo mosolyogva vette észre, hogy az aranyos nagymama nem más, mint az Orákulum.
- Persze. - felelte mosolyogva és a finomságért nyúlt.
- A fal ne zavarjon.
Neo keze megállt a levegõben, mivel tudta, hogy a mozdulatával be fogja dönteni a falat. Gyorsan felemelte a levegõbe a kezeit.
- Háhá! Most nem okozok galibát! - nevetett.
Sajnos a kézfelkapással sikerült orrbavernie a háta mögött bámuló Trinityt, aki miután áttántorgott a marcipán kertitörpéken, a vaníliavirágoskerten és a csokoládé kertimedencén, nekiesett a kekszfalnak, ami abban a pillanatban hangos recsegéssel bedölt.
Az Orákulum felkacagott.
- Nah, gyere be.
Neo megvonta a vállát, és bement az ajtón.
- Egyél csak, amennyi jól esik. - mondta a négar asszony, és leült a rádiója mellé. Neo pedig elkezdte magába tömni a sütit. A végén már egy nagy gombócként fetrengett a földön.
Az Orákulum ismét felkacagott, majd fát tett a tûzre, arra pedig egy nagy lábost, amibe a felhízlalt Neo szépen belefért.
- Moft miffog si'álni? - kérdezte Neo, hatalmas sütidarabokat prüszkölve.
- Megeszlek, kedvesem.
Trinity, aki éppen hogy kitörte magát a megszilárdult csokiöntetbõl és levakarta fényes csizmájáról a marcipán darabokat, jobbnak látta közbeszólni.
- Na azt már nem, nyanya. Egy: Neo az én kedvesem. Kettõ: ... Neo az én kedvesem!
Ezzel elõkapott egy shotgunt, és hasba célozta az Orákulumot.
Ezzel megfogta Neot a lábánál fogva, és egyszéles vájatot húzva a földben elindult megkeresni Kenobit és Astralt.

Nem kellett sokat keresiük, mert õk körülbelül húsz centivel messzebb voltak.
- Nos - köszönt el Settenkedõ - én innen nem megyek tovább. Menjenek elõre egyenesen, egészen addig, amíg meg nem látják a saját hátukat. Akkor forduljanak le balra, és ott lesz Moloch.
Mindenki biccentett, Obi-Wan Allen Ben Kenobi Ginsberg Settenkedõ pedig elhúzta a csíkot, amit Trinity húzott oda Neoval. Már éppen indultak volna õk is tovább, amikor három ballonkabátos alak toppant eléjük.
- Saajnalom, de inén nem méhetnek tovab. - mondta az alacsony.
- Kérém fórduljaanak vísza. - mondta a közepes.
- És né jöjeneek íde mégin. - mondta az magas.
- Ilyen senkiházik nem állíthatnak meg minket! - vágott vissza nagy lelkesedésében Astral.
- Mi ném vágyunk seenkihazik. - mondta az alacsony, aki egy nyúl volt - Én vaagyok Nyúl élvtárzs.
- Én pédig Róká élvtárzs. - mondta a közepes, aki egy róka volt.
- Én pédik Álekszej Álekszejevics Álekszejev élvtárzs. - mondta a magas, aki egy medve volt - Mi á KGB élit ósztaga vaagyun. És mégvédjuk Molok Molokovics Molokov térületét.
Astral meglebbentette elõttük a kezét.
- Nem akartok minket feltartóztatni.
- Dé igén. Rajtúnk óroszokon neem fog áz élmetrük. Mert nekunk kózponti élménk vaan. A mi élménk Lénin élvtárzs.
És Astral látá, hogy ez nem jó. Elõkapta a fénykardját, és bekapcsolta.
- Dé mégegyezhetúnk. - tett javaslatot Nyúl elvtárs - Ádd él nekunk ézt a technológiaat, és akór méhetnek tovab.
Astral, okos üzletember lévén szerzett hát pázszázezer kreditet, Nyúl elvtárs, Róka elvtárs és Alekszej Alekszejevics Alekszejev elvtárs pedig egy fénykardot, és mindenki ment a saját dolgára.

[Astral]

- Shatol... üdvözöld a látogatóinkat - szólt Moloch, miután meglátta az egyik ösvényen botorkáló Astralt, Neót, és Trinityt - Most emésztek, szóval nem muszály életben hagyni õket...
- Amint gyomrod óhajtja, Nagyúr... -hajolt meg a szakadt ruhájú tanítvány, majd felkapott a földrõl egy fadarabot, és szaladni kezdett a három megszeppent alak felé.
- Békés szándékkal jöttünk! - emelte fel a kezét Astral, amint egy cigit tett a szájába.
- Én is azzal jövöööööööööööööööök! - ordította barbári hangon Shatol, és meglóbálta a húsz centis fegyverét.
Astral látta, hogy nincs megoldás, megvárta, amíg a narancssárga tunika díszítései olyan közelségbe kerülnek, hogy el lehessen olvasni õket, majd el is olvasta.
- Kex, Slugs, Rock 'n Roll... hol hallottam már ezt? - mormolta a bõrkabátos Jedi, majd kiakasztotta Moloch szolgáját, aki hatalmasat nyögve meg fingva elterült a földön. Egy pár másodpercig csend következett, majd Neo végre kitátotta a száját:
- Asszem nekem pisilnem kell...
- Nekem is! - mosolygott Trinity.
- Ezesetben menjetek pisilni... - hagyta jóvá Astral, majd pedig megindult a hatalmas kõbálvány irányába.
- Óóó nagy Mol...
- Tûnj innen, betolakodó - tört elõ a szobor méjébõl a fülsüketítõ robaj.
- Jó basszusgitár lennél... - mondta Astral, amint a mély hang szó szerint megütötte a fülét - várjál... neked... CSÕRÖD VAN! Meg szárnyaid!
- Igen... miért? - hallatszott a kissé halkabb basszus robaj.
- Te madárszerû vagy!!!
- Igen... jó észrevétel... de miért?
- Te... te... te... - habozott Astral, majd hirtelen beismerte magának is, azt, amit felismert. A következõ pillanatban már teljes erejébõl rázendített a Talortai induló elsõ három szakaszára:
- Madáré a levegõ,vízben tocsog a hüllõ! TALORTAI! TALORTAI! Nem leszünk mi öregek, nyugdíjas f*sz bakterek! TALORTAI! TALORTAI! Az Erõ jófej, mi is azok vagyunk!
Amint Astral befejezte, Moloch nagyon hevesen, talán legmélyebb hangján folytatta:
- Köcsög Jedik, köcsög Sithek, rosszabbak õk, mint a britek! TALORTAI! TALORTAI! De mi függetlenek vagyunk, fejünkben van zseni agyunk! TALORTAI! TALORTAI! Használjuk mi az Erõt, mégse vagyunk se Jedik, se Sithek, se britek!
Õszinte örömmel, és kissé halkabban így szólt Astralhoz:
- Nocsak, bõrkabátos idegen, benned tisztelhetném Astral Rayt, a Tiszteletbeli Talortait?
- Bizony, bizony... rég nem ültönk össze a Kör, ezért nem ismerhetsz...-
- Te még Jedi is vagy?
- Igen. Te meg Sith.
- Valóban.
- És mindketten Talortaiok vagyunk!
- Na de, miért jöttél ide hozzám, csak nem vágytál ennyire egy Talortai társaságára?
- Ömmm... nem egészen... egy kulcsot keresek...
- Biztosan itt van a gyomromban, mert én általában mindent megeszek, amit kapok... habár... kicsit... hosszú az a hely, szóval meg kell hányatnod engem, de elõbb kicsit beszélgessünk...
- BOcsi, erre nincs nagyon diõm, de azért megkérdezem: miért kell neked szobor?
- Háát tudod, az utolsó tükröt amit kaptam, megettem... igen... sajnos...
- Jujj, gondolom segített az emésztésben... - szólt Astral undorodva, majd pedig nagyon hangosan kiáltott fel - Tudod mit? Adok neked Anti-Dedalont! És akkorát hánysz majd, hogy mekkorát!
- REndben, de ugye finomabb, mint a Durex?
- Sokkal... sokkal... amúgy, hogy hozhatnám helyre a szolgádat? Azt a csóré seggût... - kérdezte a Jedi, kevés bûntadattal.
- Rúgj bele - válaszolta egy fura nevetés után Moloch - láttad a testõrelvtársakat? Nem különb ez se, ruszki gyártmány, szóval rúgj bele, és beindul!
- De akkor hogy tud rendesen beszélni?
- Ja, hát õt nekem adta Lenin ajándékba, cserébe azért, hogy lenyeltem az anyósát...
- LEnin anyósa? - kérdezte ijedten Ray mester - Talán még sem kellene meghányatnom téged.
- Ne aggódj, õ már valamelyik farmon segít, hogy termékenyebb legyen a föld... az azték-isteni trágya a legjobb! - kacsintott Moloch, és elõször életében meg tudta mozdítani a szemhéját.
Ekkor a Jedi meglendítette bõrkabátját, majd kivettt a zsebébõl egy Anti-Dedalonnak használhatóboszorkánytaknyot, majd Moloch engedélyével beleöntötte azt annak szájába.

[Val]

Astral pár másodpercig várakozva bámult Moloch feketéllõ torkába. Ekkor hátrarepült három métert, és landolt az fa töviében, miután szép csíkot húzott addig az Ithor talajában, megelõlegezve a Narancsiosz hasonló ténykedését, amit szintén Moloch fog okozni. Astral kimászott a földbõl, majd Kiszedte a képébõl a tornacsukát, ami az azték gyomrából köhhintõdött fel az õ arcába. Visszanézett a szoborra, ami elkezdett további lábbeliket, vödröket, zongorákat, detonátorokat, cirkálókat, lila kendõket, cilindereket, hableányokat, német világháborús bûnösöket, sporttáskákat, gördeszkákat, pillangókat, katanákat, naptárakat, majd mûanyag teknõsöket öklendezni. Astral, miután eltalálta õt egy fekete Winsberg koncertzongora, Ariel és egy Donatellácskás naptár, úgy gondolta, jobb, ha menekülõre fogja a dolgot. Szinte lassított felvételben perdült meg, és nyomában Neoval és Trinityvel, a zuhanó madárfiókákat, b-1 harcidroidokat, bádogembereket, távcsöveket, szotyimagokat, eltûnt hadihajókat, szerencsmalacokat kerülgetve elindultak az erdõ menedékébe. Ekkor Moloch szájából folyékony dolgok, bébiételek, csirkepörköltek, kölnik, lekvárok, savas esõk, mocsarak, magmák, tengerek és információáradatok buggyantak elõ, nyálkás körítést adva a folyamatosan repkedõ daraboknak.
A három menekülõ alig tett meg száz métert, a fortyogó pokol már elérte a lábaikat. Idegesen ugrottak feljebb, hogy a katyvaszban úszó tárgyak tetejére juthassanak, ám úgy látszott, ez sem segít. Az emeletesházakat, halálcsillagokat és bábeltornyokat sorra burkolta maga alá Moloch hányadéka, amelynek hatását már a gyomrukban is érezték. Ez nem az émelygés volt, sokkal inkább, hogy egyre nehezebb az elrugaszkodás pillanatnyi támasztékaiktól. Az aztékból kiömlõ vegyesszósz nem csak a bolygó térfogatát, de súlyát és ebbõl következõleg gravitációját is rohamosan növelte. Miután sikeresen landoltak egy felülete miatt ingadozva lebegõ autópályán, eliramodtak az egyenes pályán.
Elõször Astralnak tûnt fel az egyre homályosító sötét. Végül még épp idõben fékezett - az Ithor újdonsült holdja, a Narancsiosz több kilóméter mély lyukat szántott Moloch termésébe és az alatt a bolygóba is. A jedi hátraesett, és szerencséjére a narancsgömb centikre a testétõl száguldott el. Trinity kapta el a gallérjánál fogva, majd felrántotta a holdra, amiért a mester nagyon hálás volt, ugyanis pillanatnyi uzavarodottságában nem vette volna észre az ebben rejlõ lehetõséget. Továbbiramodtak, menekülve a síkváltás miatt már nem alulról, hanem hátulról közeledõ tömeg elõl. Ebben a pillanatban ugyanaz a távolság, amit napokkal ezelõtt az akkormég bolygókén funkcionáló Narancsioszon tettek meg, hirtelen rövidnek, sõt, kevésnek tûnt. Lihegve hagyták le Meridián városát, amint azt ellepte a többmillió éves emésztmény. Mögöttük felbukkant négy loholó lány, és egy repülõ ötödik, a kezében Perszephonét tartva. Nemsokára elérték a bolygó másik felét, és lihegve, térdükre támaszkodva, a földre kidõlve igyekeztek a továbbjutáson gondolkodni. Több bolygóra nem menekülhettek, habár lassan Ithor körüli pályára állt, majd a bolygóba, illetve az azon húzódó hányadékrétegbe olvadt a Thar, az Araraduin, a Saunuir, Haragoth és végül a rendszer napja, az Ottega is. Ekkor esett le Astralnak, hogy a legnagyobb probléma nem is a fulladással van.
- Oda nézzetek! - kiáltott fel, ujjával az egyik csillagra mutatva. Az említett fénypont fénypötty, majd fénykorong lett, míg végül egészen érezheztõvé vált, hogy tényleg közeledik.
- Ha két nap ilyen közle kerül, és kritikus tömegû lesz - ami már bizonyos, hiszen Moloch garantálja - akkor az egész rendszer, vagyis mindkét rendszer egyesül egy hatalmas hipercsillagban!
Ehhez híven, a Havath Prime és a Havath Minor csatlakozott az Ihtor bolygóegyesüléséhez.
Hay Lin sikoltott fel.
- Te mi a frászt csinálsz? - bámult a ruháitól megszabaduló Irmára. Az válaszképp eldobta az alsónemûit is, majd belevetette magát egy narancspocsolyába.
- Baszki, ez vicces! - felült, és intett a többieknek - Ha meghalunk nem mindegy?
Corny végsõ elkeseredettségében térde rogyott, majd bõgve megfejelte a narancsbuckákat. Neo nekigyûrközött a vetkõzésnek, de ebben Trinity zavarta meg, aki jól tökönmarkolta. Astral néhány másodpercig erõlködött egy kiút kiötlésén, majd mivel nem talált más megoldást, gonoszul ráröhögött Neora, és bevetette magát Irma mellé. Will azonban tudott valamit, amit Astral nem.
- Hay Lin! Gyorsan, kérdezd meg a nagyidat!
A kínai lány sietett, és erõlködve kapcsolatot létesített Jan Linnel.
- Szia, miben segíthetek?
- Nagyi, nagyi! Mit csináljunk? Mintjárt felrobbanunk két rendszerrel együtt, és nem tudunk elmenekülni!
Jan Lin elmosolyodott.
- A teleportálással már próbálkoztatok?
Ezzel a kapcsolat megszakadt, és amíg Will és Hay Lin a saját feledékenységükön, és ostoaságukon töprengtek, a Muunlist is belehatolt az Ithorba. Will megakadályozta, hogy Astral is ezt tegye Irmával, majd kiemelte Cornyt is a szószból. Hay Lin intett Perszephonénak, Neonak és Trinitynek, majd pár pillanattal késõbb mindnyájan a Dantooineon, Khoondrakarban találták magukat.