Roxfort: Nagyterem

[Val]

Miután S'hoa, a többiek gyõzködésére gyalog visszasétált a sziklasivatagon, majd az erõ segítségével ellebegtetett még egy Mahorás lányokkal teli csónakot, majd ismért visszasétált, és elhozott egyet, majd ismét, végül, amikor már minden fontos személy ott volt, még vártak bõ fél órát, mire az utolsó csónakok is befutottak. Na jó. A befutottak az túlzás. Hagrid, aki erejénél fogva A saját csónakjával, valamint két szeppent elsõssel még S'hoáék elõtt ott volt a sivatag másik felén, ismélt felkiáltott.
- Elsõsök! A halottakat dobjátok oda balra, a keselyûk gödrébe, aki fáradt, az ihat mások izzadságából, a többiek pedig kövessenek!
S'hoa ekkor Asunához fordult.
- És... hogyhogy elsõsök vagytok?
- Hát, amint mondtam, a Mahorában tanultunk, de Negi-senseit elhívták ide tanítani. Sötét Varázslatok Kivédését, úgyhogy kénytelenek voltunk vele jönni. És te?
- Hát, én igazából... azért jöttem ide, hogy segítsem a faterom, hogy mi legyünk a világ mindenható urai.
Asuna megvonta a vállát.
- Az se rossz.
Ekkor már oda is értek egy nagy ajtóhoz, amint Hagrid bepöccintett.
Mielõtt megszólalhatott volna, a gólyák közé robbant valami kék. Szerencsére a névtelen npcket találta el, így semmilyen fontos szereplõnek nem esett bántódása. Na jó. Tibbonak egy picit.
A nyúl (aki immár bizonyíthatóan nem volt kussban) fejét markolva vánszorgott ki a kocsi romjaiból. Nem úgy mint Sky, aki már zuhant le részegen trabanttal.
Hagrid megvonta a vállát, és mielõtt Tibbo, Sky, S'hoa és Bill egymásnak eshettek volna, megszólalt.
- Elõször McGalagony tart nektek egy kiselõadát, aztán meg odavetünk titeket a griffek elé, és tapsolunk, amikor szétszaggatnak titeket.
Ezzel otthagyta õket a nagy ajtó mögött rejtõzõ vécényi teremben. Amiben nem nagyon fértek el. Illetve nagyon nem fértek el. Illetve S'hoa hasznosította a vonaton szerzett tudását, és lassan el is fértek, mert a gyerekeket gazdaságosabban lehetett szeletekben egymás tetejére állítani. Ekkor megjelent McGalagony.
- Jónapot kedves elsõsök. Egy dologra hadd figyelmeztesselek benneteket. Aki beül bármelyik fürdõkádba, az iskola bármelyik fürdõszobájában, az azonnali hatállyal csurom vizes lesz.
S'hoa nyelt egyet. Õ már úszott a csurom vizében. Még a Rylothon.
Ezzel McGalagony kinyitott egy még nagyobb ajtót, aminek a szélei és teteje ködbe veszett, és belépett egy olyan nagy terembe, hogy nem csoda, hogy az univerzum még tágul is.
- Álljatok meg ott! - hallatszott a másik végbõl. Szerencsére a terem széltébe volt szinte végtelen, és hosszába alig érte el az ötven métert. A gólyák fefelé bámultak: mintha a fent lett volna a lent, a plafonon láthatták magukat fejjel lefelé.
- Úgy tudom, varzslattal csinálják, és igazából nem is vagyunk ott fönt - súgta egy izgatott elsõs Skynak.
- Szerintem meg az egy tükör. - súgta vissza Sky, aki meg volt illetõdve, mert nagyon régen keztelték már úgy, mint egy tizenegy évest. Végül egy sorba megálltak, és várták, amint Hagrid elindul, és tényleg elkezdi õket a griffek elé dobálni. A harmadik gólyánál megállt, és felkacagott.
- Bocs, srácok, olyan jó vicc!
Mindenki felszabadultan nevetett, csak azok nem, akiket a griffek tépdestek.
- És most, az elsõévesek beosztása! Ace, Skygo!
Sky odasétált, ahol ordibáltak neki, körülbelül két métert. A fejére nyomtak egy varászlósüveget, ami azt ordította:
- Griffendél!
- Armstrong, Neil! Hollóhát!
- Deare, S'hoalen! Griffendél!
- Denem, Thomas R.! Griffendél!
- Kagurazaka, Asuna! Griffendél!
- Kaulitz, Bill! Mardekár!
- Konoe, Konoka! Griffendél!
- Maetel! Hollóhát!
- McDowell, Evangeline A. K.! Mardekár!
- Miyazaki, Nodoka! Griffendél!
- Nagyúr, Vader! Mardekár!
- Narutaki, Fuka! Hollóhát!
- Narutaki, Fumika! Hollóhát!
- Negyvennégy, H. K.! Hugrabug!
- N'oba, Tibbo! Griffendél!
- Poppins, Mary! Hugrabug!
- Rainor, Plymouth! Czerka!
- Rasuko, Chachamaru! Mardekár!
- Richard, Oroszlánszagú! Griffendél!
- Satsurazaki, Setsuna! Griffendél!
- Skywalker, Cade! Mardekár!
- V'larr, Morina! Mardekár!
- Yukihiro, Ayaka! Hugrabug!
- Zorro! Hugrabug!
Amikor a fekete köpenyes kisgyerek leült a Hugrabugosok asztalához, McGalagony visszament a tanári asztalhoz, és majdnem leült.
- Mint tudjátok, bizonyos okok miatt Dumbledore professzor nem vezetheti tovább a Roxfortot. AZ igazat megvallva kicsit meg van halva. Erre az átmeneti idõszakra egy kedves barátja veszi át az igazgatói posztot. És most, hadd szóljon hozzátok pár szót Folk Onalohn!
A kék draethos felegyenesedett bõrkabátjában, ami nemcsak Neoénál, hanem még Astralénál is menõbb volt.
- Kedves tanulók! Mint tudjátok, ez az épület korábban egy fontos társaságnak adott otthont, és pillanatnyi zavarodottságomban õsi sith nyelven írtam meg a köszöntöt. Ezért most ezt inkább nem olvasom fel nektek, mert veszélyeztetné a testi épségeteket, mivel egytõl egyik sith hatalomszavak. Ettõl eltekintve, hadd mondjak pár szót, dicsõ elõdöm mintájára! Íme: apokalipszis, mészárszék, vérfürdõ és barbibaba! Most pedig énekeljük el az iskola himnuszát!
Mindenki nagy levegõt vett, mire Onalohn elordította magát:
- Inkább ne énekeljük el! Kaja!

[Grimi]

Tibbo már állatira éhes volt, hiszen megette az összes répáját már, így azok elfogytak. Most, hogy õsellensége bejelentette, hogy kaja lesz, egy idõre még a kivégzésérõl is letett, hiszen váratlanul megjelent a kaja.
Ezt igen látványosan tette, hiszen a tükörrõl potyogott le. Láthatóan elõzõ este feldobálták oda, és azok odaragadtak, és most a mennydörgõ beszéd közepette lepotyogtak.
Néhány gólya áldozatául esett egy-két tál tevének, vagy a melaszos pudingnak amit a keménységébõl ítélve elõzõ évben dobhattak fel. Szegény Disciplenek nem maradt ideje elmesélni Revan történetét, és hogy miként szeretett bele a számûzöttbe, mert a puding szétloccsantotta a fejét. A diákok jót nevettek az eseten, és hozzáláttak a zabáláshoz.
Volt ott minden mi szem szájnak ingere. Volt herélt tehén, tejben párolt weaquay-agy, rántott shistavanen szõr, csak hogy a legjobbakat említsem, de persze Tibbo kedvencével is kedveskedtek még a múlt héten. Igaz, a répa csak úgy jött le a plafonról (hozzáragadt egy nagy adag tükörtojáshoz, ami az istennek sem akart lejönni már vagy húsz éve) hogy Tibbo az Erõ segítségével magához húzta.
A gólyák döbbenten nézték.
- Aztaaaa! Ezt csináld meg megint, hogy lefotózzam, aztán írd alááá! - szólt egy izgatott kölyök, kezében valami fura szerkezettel.
Tibbo épp megijedni készült, de Sky már kapcsolt. Fénykardja kicsapott, és a fényképezõgép kettévágódott. Mivel a jedi kicsit be volt rúgva egy négyszázéves sörtõl, szegény kissrác feje is hasonló sorsra jutott.
A diákok ezen is jót nevettek.
- Hopsz. Ez meg ki volt? - kérdezte Sky.
Felé fordult egy nagyon elégedett képet vágó, vörös hajú srác.
- Õ Colin Creway volt, ha tudni akarod, és a helyi pletykalapnak dolgozott.
- És te ki az isten vagy?
- Én kérlek Percy Weasle.. héé, Bill, te meg mit keresel itt? Azt hittem, már befejezted az iskol... - sajnos nem maradt ideje befejezni, mert a fénykard ismét kicsapott.
- Szórakozzál mással, és ne az én szellemi képességeimmel.. - morogta sértõdötten a jedi.
A lakoma lassan befejezõdött, és az álmos diákok elindultak lefeküdni.
- Khm.. - Onalohn igazgató volt, aki most felállt. - Bár olybá tûnik, végeztünk, nem. Kihirdetnivaló még akad.
- Nos.. - fogott bele, mikor a diákok banándarabokat dobálva leültek. - Frici úr megkért, hogy jelentsem be, a tiltott tárgyak listája idén kibõvült a fénykarddal, és a dobótõrrel, valamint a lovagi páncéloktól elcsórható dárdákkal. Ha a tendencia nem változik, az iskolát elnéptelenedés okával be fogják zárni - miközben beszélt a griffekre pillantott, akik épp akkor téptek ketté egy feltûnõen jóképû, szõke férfit, aki csak azért maradt meg eddig, mert a könyveivel dobálta az éhes állatokat. - Frici úr teljes, kilencvenhétezer pontos listáját bárki megtekintheti a szobájában. Már ha nem ette meg a macskája, akit leginkább Csak Norrisnak szoktunk itt hívni. Tudjátok, mióta kõvé dermedt egyszer, Frici úr nem eteti, mert meg van gyõzõdve róla, hogy egy csontsovány macskát egy kígyó sem akarna megenni. Nos, igen, továbbbá idén is tiltott helynek számít a harmadik emeleti folyosó, és az abból nyíló titkos tanári a szaunával, és a pezsgõfür.. izé.. szóval ne menjetek oda, mert kínok kínjai közt haltok meg. Ez rád is vonatkozik, Potter! Idén nincs világmegmentõzsdi! Na, jó éjt!
Azzal a diákok banánt dobálva távoztak, és elmentek valami ehetõt enni a közeli bárban.
Végül mindenki nyugovóra tért.. volna, de még volt egy nagy festmény az útjukban, ahol a Griffendél tornya állott.
- Jelszó? - duruzsolta a kép, ami egy dagadt hobbitot ábrázolt, Szõr Samut.
- Anyád, ez Samu a gyûrûkurából! - kiáltotta valaki, mire a kép megijedt.
- Nemér, hogy találja ki mindenki a jelszót elsõre??
Mindenki bejutott hát, és elindultak a hálókörleteik felé. Egy mozgólépcsõ vitt fel Sky, Tibbo és.. na azt nem tudom még kinek a lakosztályába, ahol a Star Wars felirat díszelgett.
Mivel a mesélõ fáradt volt eddigre, az egész írás béna lett, és a zárópoén is elmaradt.
De sebaj, Disciple legalább meghalt, és a mittoménmiféle törvény miatt még párszor kinyuvaszthatjuk! f**k yeah! (fucking cenzúra)

[Val]

S'hoa, miután teletömte magát mindenféle egészséges dologgal, mint sajtburger, kóla, Big Mac, McRoyal, sültkrumpli, kóla, sima hamburger, rántott sajt, kóla, sprite és kóla, ráírta alkoholos filccel a fénykarjára, hogy varázspálca, és megkérdezte attól a bizonyos Pottertõl, hogy hol van a harmadik emeleti folyosó, fürgén elindult a többiek után. Még mielõtt kitehette volna a lábát a Nagyterembõl, egy súlyos kéz nehezedett a vállára.
- Köszönöm, Hagrid. S'hoa, gyere vissza. - hallatszott Bill hangja tompán. A hangok nehezen jutottak el a jedi fülébe, akinek a vállára tett kéz a fejét, és körülbelül az egész felsõtestét elfoglalta. A félóriás leemelte a kezét, és hagyta, hogy S'hoa visszasétáljon.
- Ha azt hiszed S'hoa, hogy én bármennyi idõt is itt akartam tölteni, tévedsz. McGalagony professzor mindjárt itt lesz, és mint az átváltozás és átváltoztatás nagymestere, hamar végez velük.
És tényleg, a professzor máris ott volt, és elõkapta a pálcáját, majd gyorsan varázsszavakat mormolt Bill és S'hoa feje fölé. A szavak valami õsi nyelven voltak, és most szerencsétek van, mert le is tudom fordítani. Valahogy így hangzana:
- Nem szeretek bablevesben fürödni, szerdán. Amikor a tojások megeszik a kifejlettlen párduclárvákat, éppen tavaszkor, nem tanácsos olyan naptejet használni, ami sárga dobozban van.
S'hoa érdeklõdve nézte Minervát, mert õ viszont nem értett belõle egy kukkot sem.
Hirtelen a pálcából egy vastag, zöld sugár csapott ki, ami kétfelé vált, és eltalálta Bill és S'hoa fejét. Ekkor S'hoa tudata hirtelen megszûnt létezni.

Amikor újból eszméletére kapott, márcsak õ és Bill voltak a teremben. Bill a tanári asztalon lógatta a lábait, miközben S1hoa feltápászkodott a földrõl.
- Nos, hogy érzed magad, S'hoa?
A jedi fölnézett, és megvakarta a tarkóját.
- Mint akit kibeleztek egy teknõssel. Sikerült?
Bill válaszul magához vonzott valami alkoholt tartalmazó üveget, és meghúzta.
- Az jó. - morogta S'hoa, majd õ is valami iható után nézett. Végül a szeme a szokásos, de már rég nem ízlelt sörön állapodott meg. Kitartotta kezét, majd közben elindult Bill felé. Meglepõdve kellett észrevennie, hogy csak az utóbbi mozdulata volt eredményes.
A sör masszívan a helyén maradt. S'hoa megállt, és egy határozott mozdulattal ismét magához vonzotta az üveget. Vagyis vonzotta volna. Mert az üveg továbbra sem akart mozdulni a helyérõl. S'hoának eszébe jutott, hogy hátha valami Erõ-blokkoló van az üvegeken. Ebben az esetben, ezt ki kéne deríteni. Mélyen az Erõbe nyúlt, hogy kikutassa a sör mivoltát. Ez sem sikerült.
Végül, egyéb kapaszkodó hiányában a nevetõ Billre nézett.
- A kis idealista! - nevetett az immár erõhasználó führer - Ki az a hülye, aki a fiát akarja maga mellé a hatalomba? Ki az, agi egyáltalán bárkit maga mellé akar a hatalomba? Mindenki itt bukott el, S'hoa! Egy társ!
S'hoának lassan leesett.
- Szépen bevetted a mesét az erõhasználó kukukról. De engem ez nem érdekel. Most már elég erõs vagyok, hogy szembeszálljak akárkivel!
Bill esztelen fõgonosz-kacagásba kezdett. S'hoa közelebb lépett, és szomorúan tapasztalta, hogy a fénykard nem fog a kezébe pattanni. Minden esetre nem vette elõ, nehogy ez Bill eszébe jusson, és megfossza õt utolsó lehetõségétõl.
- És ha most megbocsájtassz, - Bill abbahagyta a röhögést - van egy kis dolgom. Egy Galaxist kell igába hajtanom.
Ezzel leugrott az asztalról, és nyugodt léptekkel kisétált az ajtón, nemsokkal késõbb pedig a bolygót is elhagyta.
S'hoa ott maradt egyedül a Nagyteremben, nem sejtve, hogy hol a hálóterem. És igazából ez bosszantotta a legjobban. Az után persze, hogy ezentúl el kell sétálnia a sörért. Így is tett, majd kilépett a folyosóra.
Elsõ gondolata az volt, hogy majd az Erõvel megtalálja a többieket, de ezt technikai okokból hanyagolta. Kénytelen volt egész életében elõször a többi érzékés is használni. Szerencsére maradt még egy támpontja, ami alapján elindulhatott.
Felemelte fejét, és kiterjesztette érzékeit. Fõleg a legfontosabbat, amelyet közel tizenöt éve folyamatosan specifikusan fejleszt, hogy egy nap majd haznát vehesse. És íme, eljött a nap. Beleszagolt a levegõbe, és a távolból, úgy délkeleti irányból megcsapta az orrát a frissen bontott whisky szaga.
Elmosolyodott. Ez mindenképp Sky lesz.
Ezzel el is indult az általa kiszimatolt irányba.

[Grimi]

A másnap reggel a nagyteremben találta hõseinket, akik a végigtombolt éjszaka után úgy néztek ki mint akik végigtombolták az éjszakát. Pedig a sörre nem akadtak rá, Kir és Sky legnagyobb bánatára, ellenben találtak egy nagy rakás répát, melyet Tibbo gyorsan betermelt.
Tehát a házak asztalainál ültek, és reggeliztek. No persze az elsõ öt percet azzal töltötték - miközben bevonultak kajálni - hogy a sarokban, a Czerka asztalánál egymagában üldögélõ Plymuthon röhögtek.
Aztán egyszerre mindenki felkapta a fejét, mert egy nagy rakás bagoly repült be a nagyterem ablakain.
- Dejó! - kiálltott fel egy kissrác, egy pillanattal azelõtt, hogy az állatok a fejükre pottyantották volna a szokásos küldeményeket.
Miután nagy nehezen mindenki kiszedte a szemébõl és a hajából - esetenként a szájából - a sok bagolyszart, megjött a posta.
Egy nagy rakás veréb repült be a terembe, és õk is leszarták a népet, miközben egy kék egyenruhás ember unott pofával végigsétált az asztalok közt, és leveleket szórt szét a magasba tekintõ madarakat lesõ hülyék közt. Mire végigért, még egy sirálycsoport, és pár kisebb madár is átrepült a nagytermen, beterítve a madárszar legkülönfélébb példáival a gyerektömeget. Mikor aztán nem jött több madár, mindenki a tányérjára pillantott, ami persze tele volt szarral, és megpillantották - hacsak nem voltak szemüvegesek, mert akkor elõbb azt törölhették meg - a leveleiket. Nagyon örült neki mindenki, és egész biztosak voltak benne hogy valamelyik madárcsoport dobálta el õket, és mint minden nap, most is fogadásokat kötöttek, és találgatták, ezúttal melyik csoport dobta le.
- Szerintem a sirályok voltak, nagyon gyanúsak voltak nekem - szólt Ron Weasley, miközben kirángatta egy nagy kupac sirályszarból kedvencét, Moleszt.
- Dehogy a sirályok, azok vizi madarak, tisztára összevizezték volna a leveleket - szólt Hermione mikor egy pillanatra megszabadult Kirtõl.
- Nem is tudom.. - szólt Neville, aki ismét egyben volt, és a levelét éppen a poharából húzta ki. - Jaj ne!! Nagyi küldött egy Zabálót.. - valóban, egy nagy foszöld boríték volt a kezében.
- Juj, Neville! Gyorsan nyisd ki! - szólt rá Ron, miközben hat méterre elhúzódott a sráctól. - Én egyszer nem nyitottam ki egyet, és megette Charliet!
Neville nyelt egyet, majd kinyitotta a levelet, ami hangos rikácsolás közepette a levegõbe emelkedett, majd lecsapott, és leharapta szerencsétlen elvis-utánzat fejét, majd gyorsan betermelte az egész gyereket, majd fogta magát, és elégett.
Ron sóhajtott.
- Na végre.
Ezen aztán mindenki jót röhögött. Miután Disciple is kapott egy hasonló levelet, a hangulat a tetõfokára hágott.
Ekkor lépett be a terembe Negi és a Tibbot gyömöszkélõ visongó lánycsoport gyorsan letámadta. Tibbot persze nem vitték, így az felsóhajtva egy répába folytotta bánatát. Csak Luna maradt a közelében, mert nem tûnt fel neki, hogy a többiek már nincsenek ott.
- Tudtad, hogy a répa tele van munkszikkal? - kérdezte álmos hangon a lány, miközben a fülében lógó apró répát birizgálta.
Tibbo teli pofával a lányra meredt.
- Mifan?! Mi a flanch af a mufslik? - csámcsogta.
Luna egy pillanatra elgondolkozni látszott.
- Hát.. azt hiszem vérszívó fenevadak, akik elõszeretettel lakmároznak nyulakból. De lehet, hogy összekevertem a makszikkal.. - tûnõdve nézett hatalmas kék szemeivel az elsápadó Tibbora, aki fuldokolva köpködni kezdte a répáját.
Eközben Sky az asztalok mentén rohangált, és belekostólt minden korsóba, ami a keze ügyébe került.
- Basszameg, mi ez?! - köpött ki egy nagy adag töklevet Percy képébe, aki gyorsan a jelvénye tisztogatásába kezdett.
- Sört! Ebben a k*rva g*cis intézményben egy kupica sör sincs?!
Kir, akin ott lógott Hermione buborékok módjára repkedõ szivecskékkel a feje felett, követte a vörös hajú társa példáját, csak õ más módszert használt.
- Hé, kislány - fordult egy rózsaszín hajú lány felé - kóstold meg azt a valamit elõtted, hogy sör-e.
A megszólított boldogon elvigyorodott, és beleivott a verébszardarabokkal teli lekváros banánlébe. Ikertestvére meg sem várta a kérdést, gyorsan megkóstolta a sajtlét.
Miközben öklendezve közölték a segg lovaggal, hogy egyik sem sör, Asuna gyanakodva a férfi mellé állt, és kezét meglengette a szemüveg elõtt.
- Hé, te.. lovag - szólt összehúzott szemmel. - Biztos nem látsz?
- Nem én, bájos Asuna-san.
- Honnan tudod hogy én vagyok az? Honnan tudod, hogy Fumika elõtt ott volt az a korsó? Honnan tudod, hogy kislány és nem egy ronda, pattanásos, vastag szemüvegkeretes fiú?! - miközben ezt mondta, egy ronda, pattanásos, vastag szemüvegkeretes fiút próbált magától távol tartani, aki lógó nyelvvel próbált bemászni a lány szoknyája alá.
Kir zavartan megvakarta a fejét.
- Hát tudod, az Erõ..
- Attól még hogy izmos vagy, nem kéne tudnod!
- Nem, ez olyan más.. olyan erõtér, ilyen mezõ, ami felerõsíti az érzékeimet, és mindent tudok tõle, még a szoknyádat is el tudom repíteni.
Asuna gyorsan visszahúzta szoknyáját.
- Szóval olyan ez mint a má.. izé.. _{mint a mágia?}
- Az, malária - hagyta rá a lovag, miközben hátradõlve élvezte, hogy a Fumika-san gyömölccsel eteti.
Öt perc múlva megjelent a lánytömeg tetején Negi, és lihegve közölte, hogy már tíz perce tart az óra vele, szóval azonnal induljon mindenki.
Így aztán a Griffendélesek elindultak a sötét varázslatok kivédése tanterem irányába, hogy tanuljanak is valamit.