Roxfort: Folyosók

[Val]

S'hoa bátor léptekkel közeledett a cél felé. Úgy látszott, útja felfefé visz majd, az egyik toronyba. Legalább öt percen keresztül erõltetett menetben követte az alkohol szagát, míg végre elért egy zsákutcába. Úgy látszott, innen már nincs kiút, ám ekkor megpillantotta a csapóajtót a plafonon. Már csak fel kellett valahogy jutnia oda. Ekkor valaki hátbavágta, és orra esett.
Hirtelen felpattan, majd meglepõdve nyugtázta, hogy egy láb volt az. Vagyis két lábfej. Jobb megoldás híjján rátaposott mindkettõre.
- Áucs! - kiáltották a lábak.
És S'hoa látta, hogy ez jó.
- Ááu! - kiáltották megint a lábak, amint S'hoa ismét rájuklépett. Aztán megint, és megint, mire a nemrég megismret Potter állt elõtte.
- Abbahagynád? - kérdeze a szemüveges.
- Miért? Olyan vicces. - nevetett S'hoa.
- Nincs benne semmi vicces.
Ekkor léptek kopogása hallatszott.
- Fene! Ez biztos Fritz! (inside joke) Meghallott! - suttogta Potter.
S'hoa, hogy mentse a fiú irháját, kinyitotta a legközelebbi termet, és bedobta.
- Áááhhh!... - kiáltotta repülés közben a másik.
- Áááhhh!! - kiáltotta megint, amikor három, hatalmas fekete fejjel találta szembe magát.
S'hoa becsapta az ajtót, még épp idejében, ugyanis a közeledõ személy megérkezett. Ginny volt az.
- Nem láttad Harryt? - kérdezte.
- Ömm... n... nem. Vagyis igen. Most ment el harcolni. AZt mondta, mindenét rám hagyja. Tényleg. - mondta S'hoa, és bólogatott hozzá.
- Mindenét? - kérdezte elkeseredve Ginny.
- Az szó összes értelmében. - bólogatott tovább S'hoa, abban reménbykedve, hogy ennek a Potternek sok pénze van, meg egy villája, és menõ sportkocsija.
- Jó. - bólintott Ginny - Akkor veled megyek.
S'hoa majdnem elvigyorodott, de azért mégsem.
- Ha már itt tartunk... hogy lehet feljutni... oda? - bökött a csapóajtóra.
Ginny megvonta a vállát.
- Nem tudom. Amikor óra van, mindig kinyílik, és felmászunk egy létrán. Meg amikor nincs óra, de Trelawney professzor valakivel beszélni akar.
Ekkor a csapóajtó kinyílt, és egy létra ereszkedett le. A két tanuló megvonta a vállát, és felmászott.
S'hoának megdöbbenve kelltt észrevennie, hogy nem Sky szagát érezte meg, hanem van még más is, aki ilyen sûrûn bontogatja az üvegeket.
- Trelawney professzor? - kockáztatta meg a sarokban részegedõ hölgy személyét.
A whiskeys üvegek között egy barna köpenyben, szemig lehúzott csuklyás, õs, fonotthajú nõ feküdt, miközben döntötte magába a szeszt.
- Szólgáatotokr-ra. Én megmonnndom ajö -hikk- a jövött.
S'hoa egy csapásra otthon érezte magát, és leült a nõ mellé.
- Jó. Mondd.
Trelawney felkészült, és nagy levegõt vett.
- Eza... eza whiskey... minnyár elfog fogyni... - motyogta, majd felhajtotta az üveg tartalmát, és röhögés közben kibontott egy újabb üveget.
- De... ezaa... sors. Pontjó... pont johe-elyre vezérelt té'eed. Meraaa... én tudoood, régeben egy jedi... voltam. Én. Csa'hát voltaza... ügy. Hogya aszitték, 'ogyén majd azt okosztam'mogy... Re'an átálta s-hikk-ötéto... sötétoldalra. - meghúzta az üveget - De... asztán meg zithnek sem voltyó. Olyan... 'emtom. Ugggy, megvertek, képszeljétekk. Utyogy mosttan elaka-elakarom'usztitanni a zerõtt. Ahha.
S'hoa elismerõen bólintott, és a saját mondanivalóját is belefûzte, miközben körbemutatott az üvegek körül.
- Csak... whiskey van, professzor?
Trelawney kislányosan nevetett, és bájosan legyintett a kezével.
- Jajjmáá... hivjatok csak K-- krejának. Kreia. Ká-er-e-cé-el. Ha joltu'om. De most azérrrt vagy it, mer'õõõ neke van olyan lyukadaaa zerõben, tu'od. Nemtom hoccsiáltad, de faszaa. Mostan segítek éneked, hogy visszakapodd, és ako majsegitesssz nekem'ogy elveszíccsed, és ako, tu'od.
Trelawney, azaz most már Kreia, bólogatott, és kiürített egy újabb üveget.
Ginny az orrát befogva bökdöste meg S'hoa vállát, aki szobát kutatta valami más alkohol után.
- Zerinteb bennyüng bizza a 'álózobába.
Mivel tényleg csak whiskey volt, a fiú felállt.
- Kreia. Errõl az Erõ-visszakapósról meg beszélünk.
Kreia bólogatott, és röhögött magában, megszorítva egy újabb üveget.
- Hahaha... A drágaszgá'om...
Ginny és S'hoa pedig lemásztak a szobából, és visszasiettek a hálóhoz.

[Kir]

Hermione rendíthetetlenül haladt a terem felé, miközben lágy hangján énekelte: Aki nem lép egyszerre „Durr”
- Az pofára esik- fejezte be Kir O’ a dalt. Kezdte megunni azt, hogy a lány csüng mindenén. Mondjuk átgondolva a dolgokat ez nem is volt olyan rossz, de akkor is. Előkapta fénykardját és levágta a kötelet magáról. A lány, mint egy elszabadult véreb ugrott előre és eszeveszett tempóban rohant tovább, majd eltűnt az első sarkon.
- Gratulálok.- közölte Sky barátságosan, majd „véletlenül” átcammogott a földön fekvő Lovagon. – Az egyetlen ember, aki tudja az utat és az is lelépett.
- Hé én is tudoooom.
- Fogd be S’hoa! Nincs időnk a nyavalygásodra. Se sör, se uticél! Lehet ez még rosszabb?
- Ne ne NEEEEE!!!- visította Luna.
- Már megint mi van? Még bosszankodni sem bosszankodhat az ember?
- Jön! JÖN! Közeleg!!!! Futás!!!
- Mi van?
- Fussatok bolondok. Tünés!- Luna felkapta Tibbot és úgy lőtt ki, mint mikor rájön a cifrafosás. Kir sem tétlenkedett futásnak eredt. Végül a többiek is feladták a tétlen bambulást és próbálták beérni a többieket.

Lépcsőn fel, átugrik, lépcsőn le, dupla ugrás, lépcsőn jobbra fel, ajtó kinyit, ajtó becsuk, balra el, jobbra ki, ajtó kinyit, becsuk, lépcsőn fel, még feljebb, na még mindig feljebb, egyenesen, saroknál jobbra, következőnél balra, és „DURR!”
Bármilyen hihetetlen rátaláltak Hermionera. Vagyis inkább beleszaladtak, átgázoltak rajta, majd visszaléptek rá, hogy megnézzék mégis mint szaladtak át és min gázoltak keresztül.
- Megmagyarázná valaki, hogy miért kellett elfutnunk! Se sör, se titkos terem, és mostmár nemcsak hogy fáradt, hanem szomjas is vagyok. Lehet ez még rosszabb?
- NEEEE! Futás!!!
- Nebasz!- Luna után gyorsan besorolt a S’hoa Hermione Kir trió, majd a többiek. Sky letörölte szakálláról az izzadságot, és futásnak eredt. Esélye nem volt, hogy beérje a többieket, de a hatalmas izzadságfolyást azért tudta követni.

Most lenyomhatnám még egyszer azt a pár sort, de nem teszem. Ők viszont megtették.
- Nah, most már elég. Mi a fene folyik itt?? Luna: ha ez megint egy cseszett hülyeség a láthatatlan húsevő kocsihúzó vackokról, akkor biztosíthatlak, hogy téged szolgálnak majd fel reggelire.- Kir O’ közelebb lépett a lányhoz, és kibiztosította fénykardját.
Távolról hangokat lehetett hallani. Hatalmas ordítások voltak, és néha élvező sóhajok. És valami susogás. Egyre hangosabban lett. *Közeledik* Tibbo felugrott Kir O’ nyakába, Hermione az ölébe, a többiek meg felsorakoztak mögé.
- Jaj ez a szerencsétlent úgysem bántják effektus.
- Pontosan- vakarta meg a nyúl a Lovag fejét.
A hang egyre jobban erősödött, és végül a tulajdonosa is előtűnt. Sky volt az. Seggen csúszva süvített végig az izzadságpatakon, befarolt, hogy majd tompít a sarkon, de még gyorsabb tempót vett fel és teljes erőből becsapódott a falba.
Csönd.
Még mindig.
Cccccsssssszzzz! Glugy, glugy glugy! Áhhh! Bööööööf!
- Ok! Rendben lesz.- S’hoa lassan közelített a kráter felé. A végén hasra dobta magát, és kúszva próbálta elérni a kürtő száját. Mikor odaért megpillantotta Skyt. Sört vedelt. A Padawan felállt majd szétnézett a megnyílt teremben.
- Sör! Sör! Sör mindenhol. Ott is. Meg itt is. Még mögöttem is. Neee! Még oda is!! Ezt nem bírom.- összeesett. A megnövekedett nézőközönség leesett állal figyelte a Padawan vergődését. A leggyorsabban Kir O’ kapcsolt.
- Gyorsan, rohama van!- A Lovag átsüvített a forró kráteron, és letérdelt a vergődő férfi mellé.- Azonnal 500 milli Bivalyt vénásan. Hermione máris lökte a piát fenékvénába. „Cupp” Máris csordogált az éltető nedű. Percekkel később A Padawan magához tért és most fel is tudta dolgozni a látottakat.
- Szóval sör kipipálva! Nesze neked S.E.G.G. Lovag. Ennyit a vizsgákról. De mi ez a hely?
- Valami titkos dolog lehet.
- Megszólalt az észlény.
- Hermione mi ez a hely?
- Öh azt hiszem ez az a terem, ahova nem szabad bemennünk.
- Meg is értem, hogy miért! Kell ennél jobb?
- NEE! Már megint! Futás!
- Soha!- rúgta fel Sky Lunát.- Sehova a jó helyről!!
- De mennünk kell!! Nem érted! Futás!
- Fuss, ha annyira akarsz, de mi maradunk.
- De akkor…
- Akkor mi lesz? Jön a mumus?
- Rosszabb. Jön S..
- Már nem! Megérkeztem.- ott állt a kráter tetején. Egy majd két méter magas, húsz kilós férfi. Hangja halk volt és olyan, mint akinek ellőtték mindkét heréjét.
- Ez nem Ő!
- Nem. Nem Piton vagyok. Rosszabb. Az igazgató úr elküldte egy kis utánképzésre. De vissza fog térni. Addig viszont rettegjetek Sikló professzortól.
- Bocs kitől?- kérdezte Kir O’.
- Sikló professzor.
- Öreg ez egy vicc. Most komolyan Sikló a neved.
- Igen. Mint a veszélyes kígyó!
- Tudod te mit tud a sikló? Csúszni, meg sziszegni. Annyi benne a méreg, mint egy üres sörösüvegben. Idióta! Lettél volna Csikló vagy valami hasonló és még talán menő is lehettél volna. De Sikló. Csak nem te vagy Piton öccse.
- De igen.
- Bocs, de ez nekem sok.
- Igen! Majd sok lesz ha visszatér Piton professzor. Addig is felírom a neveteket, és utólag megkapjátok a büntetést, amiért itt jártatok. Akkor neveket kérek!
- Lu…
- A szőke csaj Linda, ő meg Heni, itt van még a Rezső az Aladár, meg Béla, de ne hagyjuk ki a Mercédeszt, meg a nyulunkat, a Tituszt.
- Ennyi?
- Nem. Ő a Zarisztid, meg A Zubul.
- Rendben. Most pedig vissza az órára. Milyen órán is vagytok?
- Öreg nem hallottad, hogy kicsöngettek!
- Akkor milyen órátok lesz?
- Hermione! Felvilágosítást.
- Bájitaltan.
- hahaHAHAHA!! Akkor találkozunk.!- Azzal elrohant a professzor.
- Gyerünk utána- Hermione vezette a sort ismét, maga mögött húzva egy rekesz sört, ahogy a többiek is tették. – Majd itt hagyjuk másnak!

[Kir]

Nem tudta, hogy kinyissa-e a szemét vagy ne. Mikor behunyta akkor azonnal látni vélte hogy forog körülötte a világ nagy kék sugárban, mikor kinyitotta akkor meg saját szemével tapasztalta meg a gyomorforgató utazás okozta élményt. Teste forgott minden irányba lába balra, keze jobbra, füle kétfele állt, szemei meg összetartottak egymást bámulták.
Órákkal később a kék alagút zöldes-barnás alagút lett, mert Kir versenyt utazott a tegnapi vacsi tartalmával. Megmondta neki a Alesia, hogy Ha az utolsó falat Lich szárnyat is megeszed be fogsz zabálni. De legalább ha azt megeszed legalább ne idd meg az utolsó korty kóser pálinkát. Na jó, de az már tényleg sok lesz, most tényleg egy feles Jägerrel akarod az ízét elvenni? Te nem vagy normális legalább ne Pepsivel öblítsd le.- És igaza lett. A Pepsi a végzete. Soha nem ivott Pepsit, de most nem volt más ő meg szomjas volt. Minden ellene szólt. A Pepsi kóla köztudottan nagy savat okoz. A nagy savmennyiség elindítja az epetermelést, aztán az epe elkezd büfögni felfele, és hát a többi már csak emlék ami Kir mögött száguld pár méterrel.
Végül a kék alagútnak vége lett és a Lovag hatalmasat repülve szánkózott végig valami igazán kemény és hideg anyagon. Tekintetét gyorsan körbeforgatta, és felismerte a márvány csodaszép mintáját, a levegőben lebegő gyertyákat, végül a sarokban dekkoló lovagi páncél keménységét. Hatalmas csattanás közepette érkezett meg, nem kis figyelmet keltve maga körül, és a folyosó másik végéből. Mit ad az Erő hát a kviddics csapat tagjai sétáltak felé mindegyikük hóna alatt egy-egy jobb kaliberű csajjal. Kir O’ reflexből kényelmes pozíciót vett fel és úgy tett, mintha semmilye sem fájna. Szóval ne szépítsük a dolgot, úgy nézett ki mint aki összefosta magát. Vagyis arc alapján erősen ez tükröződött.
- Na mi van nyomorék? Ha nem ismerném azt a Potter gyereket összetévesztenélek vele.
- Tényleg úgy néz ki, mint a Potter gyerek. Nyomorék.- Rúgott bele elég feltűnően az egyik játékos a Lovagba, aki nem tűrte tovább a dolog. Felpattant és bemutatott a játékosnak. Az megfordult és a seprűjével hatalmasat lódított a férfi felé, de az rutinosan kitért ezzel szabadjára engedve a seprűt, ami telibe trafálta a másik játékost.
- Nem vagyok Potter, és ne hasonlíts ahhoz a kis kerekszemű rigójancsihoz.- Fenyegetőzött Cadavre, majd hátat fordított és elindult, hogy végre keressen egy értelmes egyént az iskolában.

Nos ne is töprengjünk egy [Enter]-nél tovább, mert úgy sem találunk olyan egyént, vagy legalábbis ebben a postban nem, de lehet a következőben már igen. A Lovag az egyik kőpadon üldögélt és azon töprengett, hogy mégis hogyan került ide. Az utolsó dolog, amire emlékezett az az, hogy valami Lich nevű szárnyas fickót kaszaboltak darabokra, majd csináltak belőle frissensültet. Meg ott voltak a kínai barátai is, akikkel még a Kolostorban találkozott, mindenki őket ünnepelte és ivott is. De mit? Várjunk volt ott valami rizsből készült téma, meg valami „kolostori tarkóncsapás”, meg a szokásos minőségi italok, na meg a Pepsi. Hideg futott végig a férfi gyomorfalán, meg a belein, aztán szabad utat talált és tovább haladt végig a kőpadon át a szomszédos rétig megremegtetve minden fűszálat.
Aztán mintha jöttek volna új arcok, négyen is egy rozzant cabrioval. Egy hatalmas kék izén át érkeztek, majd landoltak a mesterséges hóbarikádban. Most pedig itt van. De miért itt és miért most? Még mindig nem tudta, hogy a nagy kék járatba hogyan kényszerítették bele. De belekerült és aztán kikerült.
Végül töprengéséből egy fura hang billentette ki.
- Leülhetek?- Kérdezte egy vörös hajú csorba fogú gyerek. Kir lazán felkapta fejét majd elmosolyodott.
- Ron vagy ugye? Pöpec a húgod a Ginny.
- Mit mondtál? Te meg a húgom?- Ökölbe rándult a keze, és neki akart rontani a férfinak de az csak hátradőlt és nevetett.
- Én? Dehogy. Kislányokkal nem kezdek.- Vigyorodott el és felkelt a padról. Ron ismét támadásba lendült, de hát mit várunk tőle ismét melléütött.
- Hermione tökéletesen megfelelt.
- Hermi…
- Óne.- Nevetett ismét fel, végül megunta a játszadozást hátat fordított megnyomott egy gombot az óráján amitől az omnitrix működésbe lépett. A lábai elkezdtek nőni míg a hasából egy kis automata kiadó ablaka jelent meg kilőve egy doboz sört. Egy gyors kortyintás és a férfi máris rakétaként lőtt ki, meg sem állva a kviddicspályáig.