Roxfort: Bájitaltanterem

[Grimi]

Negi, minekután az elsõ órája zûrzavarba, és õrjöngésbe csapott át, szomorkásan ballagott vissza a tanáriba, észre sem véve azt a pár tanulóját, akik éppen onnan jöttek.
Tibbo, Sky, S'hoa, Kir meg a csajok bevonultak a koszos pincehelyiségbe a szétkorhadt boroshordók és penészes uborkás üvegek, valamint némi patkány közé, hogy telehányják az elõttük elhelyezkedõ üstöket.
Sikló prof. körüljáratta tekintetét tanítványain.
- Remek, az elsõ hozzávaló tehát meg is van. Dicséretes, de mivel túl zöld, az összes griffendélestõl levonok fejenként kétszáz pontot, ellenben a mardekárosok - mivel ez a ház színe - ugyanennyit kapnak pluszban.
- Akurvaanyád - szólt valaki a hátsó sorból, majd a következõ pillanatban egy üres sörösüveg száguldott keresztül a termen úgy telibekapva a tanárt, hogy az elõbb a mögötte álló kõfalat, majd az elõtte található tanári asztalt fejelte meg, végül összeesett, és eltûnt valahol az asztal alatt.
Két percig aztán csönd volt, majd Sikló, mintha mi sem történt volna felállt, és így szólt:
- Rendben, akkor most mindenki fogjon egy patkányt, és darabolja bele a farkát az üstjébe. De nagyon körültekintõen ám! Pontosan egy centis legyen minden darab!
Sky ismét felpattant, mert míg az elõzõ órán elaludni akart az unalomtól, itt a rosszullét kerülgette. És hát a boroshordók is bûzlöttek, semmi ihatót nem sejtetve.
A hóna alá csapta hát Tibbot, valamint S'hoát, és egy sörrel kicsalogatta Kirt is, akinek különösebb gondja nem volt az órával, hisz nem látott belelõ épp semmit, de a sör legalább jobb illatú volt.
A terem elõtt aztán Sky letette Tibboékat.
- Nekem NAGYON nem tetszik ez a mágusiskolás szar - közölte, nyomatékosítva a jelzõket.
Tibbo bólintott. Mivel mindenki Negit imádta helyette, kezdte megunni a dolgot õ is.
- Akkor hát.. amondó vagyok, keressük meg a Titkok Kamráját.
Mindenki néma csendben nézett maga elé, emésztve a hallottakat. Végül Sky szólalt meg:
- Mi a francnak?
Tibbo megrántotta a vállát.
- Addig sem kell órára járnunk.
- Oké, menjünk - vágta rá Sky, és visszasietett a terembe, hogy egy pillanattal késõbb Hermionéval és Ginnyvel térjen vissza.
- De én is tudom az utat.. - morogta Tibbo, azonban Kir leintette egy székkel.
- Még jól jöhetnek. Ginny járt már ott, Hermione meg okos, már csak a csalétek kéne, hogy az a baszott nagy kígyó ne minket kergessen.
Ekkor megjelent Luna.
- Sziasztok.
Kir bólintott.
- Rendben, mehetünk.
Gyorsan felsiettek a földszintre, ahol aztán elõvették Hermionét.
- Oké, most merre? - Hermione balra mutatott, mire mindenki berohant a konyhára. Ott aztán jót kajáltak.
- Oké, és most merre? - kérdezte ismét Sky, mire a lány ismét mutatta az utat.
Úgy húsz perces rohangászást követõen a gyengélkedõn kötöttek ki, ahol aztán mindannyian kaptak a hasmenésükre valamit.
- És most.. böööf.. merre?
És Hermione mutatta az utat..
Végül a Whiskys Myrtle vécéjében kötöttek ki, ahol a vécékagylókból is whisky csurdogált.
- Szervusztok kedveskéim - szólt egy fátyolos hang az egyik fülkébõl.
- Jó napot tanárnõ - válaszolt neki Ginny. - Le tetszett jönni a tornyából?
- Hát igen.. a jövõt fürkészre rá kellett ébrednem, hogy hamarosan kifogyok a saját készleteimbõl, és itt.. hikk! vhán.. ellégg.. - majd olyan hang hallatszott, mint amikor valaki belenyomja a fejét a vécécsészébe. Aztán bugyborékolás.
Sky tért napirendre a dolog felett leghamarabb.
- Na jó, és hol az a kamra?
Hermione és Ginny egyszerre böktek a leghátsó fülkére. A kis csapat odatódult, és kinyitották. Ugyanolyan vécékagylónak tûnt ez is, mint a többi, ha nem számítjuk, hogy az egész sötétzöld volt, és mintha egy kígyóból faragták volna ki.
- És most?
Hermione megvakarta a fejét.
- Háát.. ha lenne köztünk párszaszájú, akkor a kígyónyelven kérhetné a vécécsészét, hogy engedjen át minket. De..
- De?
- De nincs köztünk ilyen.
- Basszameg, akkor mehetünk vissza patkányt aprítani?!
Ginny azonban megrázta a fejét.
- Nem, mikor ott jártam, láttam a másik módját is a bejutásnak, csak az.. hmm.. hát..
Miután elmagyarázta a teendõket, Sky közölte, hogy inkább visszamegy patkányseggben túrkálni.
- Ne, Sky! Ha már idáig eljutottunk, nem fordulhatunk vissza! - szólt lelkesen Tibbo.
- Oké, de akkor te mész elõre - vigyorgott a padawan, és felkapta a kussbant, és belenyomta a vécébe, majd lehúzta.
Tibbo sikoltozva forgott körbe-körbe, majd elnyelte az áramlat.
Pár másodpercig csönd volt, csak a túlsó fülkébõl hallatszott Kreia bugyborékolása. Aztán..
- Sky, ez eldugult! Húzz le újra!
A vörös jedi jól röhögött - kezdte élvezni a dolgot - majd újra öblített, és Tibbo a hangokból ítélve végre leért.
- Rendben, akkor most mindenki utána! - adta ki az utasítást Sky, és sorban mindenkit bevágott a vécébe, majd lehúzott.
Épp arra készült, hogy most jól itthagy mindenkit, mert õ ugyan bele nem mászik egy kígyófejû vécébe, amint olyasmi ment keresztül mint pl Tibbo, mikor megjelent mögötte az igazgató.
- Basszameg!
- Nem, Onalohn, de van egy jó barátom, akit így hívnak. Kinyissam neked?
Sky furcsa fejet vághatott, mert a terembõl gyorsan kiiszkoló Kreia jót röhögött rajta.
- Úgy érti nem kell végigcsúsznom egy szaros járaton, pöcevízzel keveredve?
- Höhö, de - szólt az igazgató. - Csak vicceltem.
Azzal bevágta a jedit a csészébe, és lehúzta.

[Val]

Sky, amikor egy érdekesen kanyargó, szagával és rázkódásával õklendezésre sarkalló csúzdán végigszáguldva lehuppant egy kellemes puha párnára, nem hitte volna, hogy ennél is érzheti még rosszabbul magát. A Titkok Kamrája számára megfelelõen meglepõ, és rémisztõ dolgot rejtett. Úgy látszik, S'hoának is, aki valami érthetlen oknál fogva felkapta a gallérjánál fogva, és félõrült fejjel a képébe ordította.
- Mi a fasznak nem maradhattunk az órán? Akkor Tibbo most nem vezetett volna ide minket!
Skynak most valahogy nem volt kedve visszaordítania rá, hiszen teljesen megértette barátja reakcióját.
A Titkok Kamrája úgy tûnt, könyvek százait halmozza egymásra, és az egész egy végtelen könyvtárnak látszott. Skyt az ájulás kerülgette. Fejében tankönyvek, enciklopédiák, lexikonok százai keringtek, felkavarva a gyomrát. A teljes kómától végül Luna mentette meg.
- Jé, tudtátok, hogy Voldemort szereti a Mozart csokoládét?
Ginny szeme összeszûkült. Nem lehet mégegyszer! Kétségbeesetten kapta ki Luna kezébõl a könyvet.
- Ne! Ne olvasd el! Nem szabad!
Ekkor a sarokban megjelent egy kubaszottnagy kígyó. Mindenki sikított, kivéve Luna, aki udvarias óvatossággal visszavette a könyvet a falfehér Ginny erõtlen kezébõl.
- Sssssssz. - mondta a kígyó.
- ... - mondta mindenki, olyan manga-style üres karika szemekkel, leesett állakkal, kivéve Luna, aki a könyvet olvasta.
- Tudtátok, hogy Voldemort nem feküdt le senkivel harmincöt éves koráig?
- Ssssssssssssssssz. - mondta a kígyó.
- Tudtátok, hogy Voldemort titokban szerelmes volt Dumbledoreba? - mondta Luna.
- Ssssssz. - monda a kígyó.
- Tudtátok, hogy Voldemort egyszer megkegyelmezett egy élõlényen? Igaz, hogy egy pók volt az, de Voldemort csak lesöpörte magáról, és nem használt ellene fõbenjáró átkot.
A kígyó megrázta a fejét, majd körbelengette a farkát.
Mindenki sikított, kivéve Luna.
- Tudtátok, hogy Voldemort nem tud olvasni?
A kígyó megbökdöste Luna vállát, majd amikor a lány ránézett, körbelengette a farkát, majd a szája elé emelte, és sziszegett.
Luna körülnézett, majd a többiekre, akik legfeljebb annyit mozdultak öt perce, hogy távolabb mentek Lunától.
- Jah, ez egy könyvtár. Ginny, ne sikítozz.
Visszfordult a könyvhöz, és tovább lapozgatott benne. Tibbo, aki a legbölcsebb volt közülük, kezdte felfogni a dolgot. Lerázta arcáról az ijedt mangaarcot.
- Azt hiszem a kígyó mutogatni akar valamit. Ehhez értek.
A kígyó felsóhajtott, és elkezdett mutogatni a felocsúdó bagázsnak.
- Azt mondja: - kezdte fordítani Tibbo - Én állok a sok papír között, mint egy õrtorony, és nem szeretem az ízét a fiatal agynak. Egyszer írnotok kell egy kicsi játékot, hogy álltok nekem, és ezt késõbb majd... kabbe?
Mindenki hülyének nézte Tibbot, nem is alaptalanul. Még a kígyó is, így segítségképp ugyanezt elmutogatta Lunának. Aztán megbökdöste Luna vállát, aki felnézett a könyvbõl, és elmutogatta mégegyszer.
- Azt mondja: Én vagyok itt a könyvtáros, és nem akarom leharapni a kis fejeteket. Elõször írjátok fel magatokat egy kártyára, és legközelebb majd azt mutassátok be.
Most mindenki még hülyébbnek nézte Tibbot, Sky meg el is röhögte magát.
- Sssssz. - intette csendre egy könyvvel a kígyó, majd kiosztotta nekik a kártyákat. Megbökdöste Luna vállát, aki megelégelve a folytonos zavarást, visszatette a könyvet a polcra, és inkáb fordította, amit a kígyó mutogat.
- Amit magatok elõtt láthattok, az nem más, mint a Tiktok Kamrája. A titkok nevek szerint, születési dátum, aztán ábécésorrendben helyezkednek el. természetesen a hely folyamatosan változik, ezért a fontosabb titkotat itt tartjuk, a elõszobában. A többi pedig a folyosó után található, és természetesen, ahogy születnek a fiatalok, a szobák úgy tolódnak hátrafelé. Természetesen ha van egy bizonyos célotok, hála a mágia erejének, a jobbra lévõ ajtó mögött egyenesen abba szobába csöppenhettek, amelyikhez tartotok. A szobákat egy folyosó köti össze, és minden szobából nyílik kijárat az elõszobára. A bal oldali ajtó egy olvasó terembe vezet, ahol megbeszélhetitek a fejleményeket. Jó szórakozást, és titokfejtést!
Ezzel a kígyó visszamászott a pult mögé, és elkezdte rendezni a visszahozott titkokat.
A tanulók elviharzottak, majd fél órán belül mindenki egy mázsa könyvet cipelve (kivéve Kir, akinek a csomagját Hermione cipelte, aki értelemszerûen két mázsával rohangált) megérkezett a beszélgetõterembe. Körbeültek egy nagy asztalt, és mindenki beletúrt a könyvkupacba.
- Jé! Tudtátok, hogy a Stonehenge igazából véletlenül épült? A fáraók Angliában akartak piramisokat építeni, és elkezdték odapakolni a köveket. De rájöttek, hogy mekkor a baromság a fél világot átutazni, úgyhogy végül Gíza mellett döntöttek. A köveket meg ott hagyták, ahogy letették. - kiáltott fel Hermione.
- Tudtátok, hogy Sky szeret tangát viselni? - kérdezte S'hoa.
- Tudtátok, hogy S'hoa unalmában banánt nyomkod a seggébe? - kérdezte Sky.
- Tudtátok, hogy Harry meghal a hetedik részben? - kérdeze Ginny.
Skyon kívül mindenki ledöbbent, mert csak Sky nem akarta elolvasni a hetedik részt. Még Luna is, ami azért ritkaság.
- Ho-ho-- ezt-- spoi--- spoil--- - makogott Tibbo.
- Ne-ne... ezt nem teheted--- sz-szemé--- - hebegett Kir.
- De-de-- hát-.. mi.. nemá... legalább Piton öli meg? - kérdezte S'hoa. Ginny megpöckölte az orrát.
- Csak vicceltem. Nem is vettem ki Harry könyvét. Most találtam ki.
Mindenki az összes levegõjét kifújva leborult az asztalra. Aztán mindenki levegõ után kapkodva emelte fel.
- Tudtátok, hogy Yoda mester lesz a Kukuk Nagyurának tanítványa? - kérdezte Kir.
Mindenki ránézett. Kivéve Luna.
- Tudsz olvasni? - nézett rá Hermione. Kir vigyorogva mutatta felé a könyvet.
- Braille-írás.
- Hát... - kezdett sajátos, ördögi vigyorába Sky, majd összedörzsölte a tenyerét - ezt könnyû lesz megtudni.
Ördögi kacaj hallatszott, majd Sky, nyomában Kirrel elsázguldott. Pár pillanat múlva ismét berontott Sky, a rávetõdõ Kirrel. Minketten a földön találták magukat. Kir volt a gyorsabb, de mielõtt elérhette volna a könyvet, az már a S'hoa által a füleinél fogva odalendített Tibbo mancsai között lapult. Mind az asztalhoz tornyosultak, és a nyuszi felcsapta a könyvet, majd végigpergette.
- Nincs benne.
Megint végigpergette.
- Tényleg nincs.
Sky elrohant, majd visszatért még több Kir feliratú könyvvel. Tibbo azokat is alaposan végigszemezte.
- Ezekben sincs.
- Nincs több könyv. - vonta meg a vállát Sky.
- Persze, hogy nincs. - dülltesztette ki a mellét Kir - hisz nem titok, hogy vak vagyok.
Hozzásimult Hermionéhoz, örülve, hogy az igazság rejtve maradt, majd egy picit elbizonytalanodott, mert rájött, mit is mondott az elõbb. De ez már nem volt fontos, mert újra mindenki a könyvekbe mélyedt. Kivéve Luna, aki ezt nem is hagyta abba.
- Tudtátok, hogy Tibbo Griffendél, Mardekár, Hugrabug és Hollóhát közös leszármazottja? - kérdezte Hermione.
- Tudtátok, hogy Sky szeret meztelenül fürödni rankorok között? - kérdeze S'hoa.
- Tudtátok, hogy S'hoa egyszer eladta az összes szervét, hogy a pénzbõl megvehesse a viág legnagyobb felcsatolható mûbránerét? - kérdezte Sky.
- Tudtátok, hogy a tévében igazából nem mozognak kicsi emberkék? - kérdezte Tibbo. Egy órán belül már megint mindenki hülyének nézte. Kivéve Luna, aki olvasott, de ezt Tibbo a felé mutatott szimpátiának nézve hozzábújt. Luna ezt sem vette észre, ezért Tibbo megfogta a kezét. Luna ezt sem vette észre, ezért Tibbo levette a talárját. Luna ezt sem vette észre, ezért elvitte moziba, és azután egy romantikus vacsorára. Luna ezt sem vette észre, ezért Tibbo nyáladzva elkezdte róla lerángatni a többi ruhát is. Amikor már az ingnél tartott, belépett a könyvtáros.
- Ssssssz. - mondta, és lmutogatott pár dolgot. Az még Tibbonak is leesett, hogy nem szabad dugni a könyvtárban.
Mindenki gyorsan visszabámult a könyvébe, Luna pedig egy szál zokniban, bugyiban, melltartóban és egy félig kigombolt ingben olvasott tovább.

[Kir]

A Titkok Kamrája majd egy óra leforgása alatt a pokol bejáratához kezdett hasonlítani. A könyvek melyeket eddig oly nagy rend és tisztaság övezet, most össze vissza hevertek. Kb. olyan feelinget keltett, mint az epizód négyben a szemétledobó, csak hiányzott a húsz centinyi trutyi, meg egyéb szerves maradvány. S’hoa Kir O’ társaságában hatalmas várat épített melyet a Ginny Hermione Luna trió próbált bevenni. Ennek egyetlen oka volt: a várban olyan titkok lapultak, mint Hermione titkos műtétjének elfeledett naplója, vagy Ginny vörös hajának eredete. Igen. Az is ott volt. A lány, mint egy fékevesztett vadállat rohant a könyvvár felé, miközben olyan Xénásan ordibált.
Vesztére. Az a böhömnagy sziszegő valami, nevezzük böhömnagy sziszegő valaminek megjelent a könyvekből épített vizesárok szélén, körbefonta magát a lányon és a legszaftosabb hangnemében kezdett bele a szidásba.
- Ssssszzzz!- azzal fogta és letette.
- Huh. Ezt éppen megúsztam. Most pedig adjátok vissza az a könyvet.
- Tessék.- Tibbo ugrott ki a várból. – Visszaszereztem neked.- Ginny azonnal kikapta a nyúl kezéből a könyvet és fellapozta azt. Lapozott párat, majd ismét olvasott. A lány arcán egyre nagyobb mosoly kezdett kiülni.
- Nos, milyen a könyv Ginny?
- Hát olyan furcsa volt az elején, de most már igazán tetszik. Várjatok. Felolvasom. Gyertek üljetek körém.- A griffendéles leült egy nagyobb könyvhalomra és megvárta míg a többiek köré ülnek. És belekezdett. – Egyszer volt, majd 220 volt, a sörösüvegeken innen, a műnőkön túl létezett egy volt. Ez a volt a Hothon volt, hol sok volt wampa volt. Itt kezdődik kicsiny mesénk. A Hothon mindig havas és jeges hideg volt, hol ember nem nagyon volt, csak megfáradt volt. Ezek a voltok kezdtek szaporodni, melynek első nemzedéke alkotta a kilenc voltot. Ezek a voltok mindig nagyon jók voltak, és kaptak is az Erőtől kilenc gyűrűt, hogy voltuk valamivé alakuljon. De becsapták őket. A kilenc volt csak egy volt az Erő szemében, hisz ő volt a nagytrafó, amiben több millió volt volt. E kilenc volt, kiket most már kilenc gyűrűnek fogunk nevezni, nos ezek ott hevertek a hóban, hogy kilenc arra járó wampa megszerezze azokat és büszkén viríthassanak asszonyaik előtt. De őket is becsapták. A kilenc wampát a kilenc gyűrű irányította így hamar lett a 18 volt. És a folyamat megállíthatatlannak bizonyult. A szorzások és hatványozások során áteső voltoknak két évük volt, így lett a 220 volt. És történetünk elérkezett a következő bekezdéshez.

- Az Erő pont erre a pillanatra várt. A 220 volt és a hóban lévő volt már 221 volt, és ezt a Hoth nem bírta tovább. Hihetetlen villámok csaptak le és a 221 volt mindegyike kisült, így nem maradt más, mint maga a wampabunda. És még valami. Az Erő ismét aljas cselhez folyamodott és könyörtelenül lecsapott egy teherszállítóra az űrben. De ez már egy másik történet.- Ginny becsukta a könyvet, de amint meglátta a társai feszült pillantását és a Sky kezében lévő törött sörösüveget, inkább folytatta.
- Na azért.- jegyezte meg Sky, majd letette az üveget törött véggel felfele és rátette a fejét csak hogy kicsit pihenjen a nyaka. Nos így lett Skynak vörös haja és szakálla.

- Nos tehát a hipertérben száguldott egy teherhajó. Gyorsan és békésen. De az Erő nem volt kegyes hozzá. Bevetette minden kapcsolatát, azaz áthúzott téren és időn, hogy a teherszállító hiperhajtóműve kisüljön. Egyik pillanatban itt volt a másikban pedig a Hoth volt. Így érkezett meg a teherszállító a Hothra. A landolás könnyen ment, szóval csak a hajtóművet kellett megbütykölni. De addig is a hajón lévő utas engedve kíváncsiságának elindult, hogy felmérje a terepet. Majd két órán át bandukolt a hóban, mikor egy felvillanó dologra lett figyelmes. Egy volt. Egy volt mind felett. Az összes hó felett. Az egy volt, ami a gyűrű formájában még mindig tovább cikázott. Az alak kezébe vette a tárgyat és azonnal megcsapta az egy volt. Úgy cikázott át a testén, mintha egy villámcsapás lett volna. Vége.
- Mi az, hogy vége. Hát ez milyen befejezés, te vörös…?
- Milyen könyv ez? Ilyen szemétre papírt pocsékolni. És hol itt a titok?
- Ja hát ez a sztori az én kitalációm, csak nem tudtam, hogy mikor adjam elő.
- Király. Most akkor elmondod végre mi van abban a nyomorult könyvben?-- csapott Sky egy hatalmasat a könyvhalomra. A böhömnagy sziszegő valami ismét megjelent, de a Lovag gyorsabb volt. – Tudjuk. Ssssszzzz!- majd visszafordult Ginnyhez. – Nos mi az a titok?
- Hát az, hogy Tibbo bundája csak kamu. Amúgy egy szőr nélküli kopasz négylábú. Ott a zipzár a hóna alatt.
- Szemenszedett hazugság. Ezt kikérem magamnak.
- Kérd ki nekem is. De nem értem, hogy ez egyáltalán miért van itt. Hisz ez nem titok. Már rég tudtuk.
- Ez egy aljas rága… Micsoda? Ti ezt elhiszitek?
- Nem hisszük, tudjuk. Tudod éjszaka döbbentünk rá. Mikor mindenki elaludt Hermioneval elindultunk, hogy együnk valamit.
- Jó duma, Kir. Te vén kujon.
- De tényleg enni indultunk.- fakadt ki Hermione.
- Na szóval, elindultunk a konyhába, hogy a sok apró, nagy fülű, Harry fun alaktól kunyizzunk egy kis kaját. Hermi még a jogaikat is védte már.
- Hermi? Jaj de kis nyálas.
- Fogd be S’hoa. Legalább rám bukik valaki.
- Rám is buknak a csajok.
- Főleg ha a földön fekszel és átesnek rajtad.
- Ott a pont.- vágott közbe Sky, aki egy könyvet lobogtatott a kezében. – Benne van. De most hadd folytassa Kir O’ a sztorit.
- Na szóval éppen indultunk lefele, mikor az egyik ilyen buzeráns megjelent és felkapta Tibbot. Ő persze semmit nem vett észre, mert ugyebár aludt. De nagyon. Szóval már vitték volna elfele, mire fel tudtuk világosítani, hogy ő egy élő nyúl és a haverunk. Erre az fogta és benyúlt Tibbo hóna alá és lehúzta a zipzárt. Nos az utána következő dolgokra már ti is emlékeztek.
- Héhéhé!!! Álljunk csak meg egy pillanatra.
- Igen, Tibbo.
- Ez nekem hogy nem tűnt fel?
- Hát egyszer azért felnéztél, de Hermi még nyögött kettőt és hát gondolom vetted a lapot, és aludtál tovább. Szóval az lekapta rólad a bundát, kifordította és megvillantotta a Made in Hoth feliratot. Szóval innen tudjuk, hogy import bundát hordassz.
- Így van.- vallotta be végül a nyúl. – Az egyik legnagyobb titkomról hullott le a lepel.
- Azt azért kétlem.- vigyorodott el Sky. – Ez csak 12-es betűmérettel íródott, de van egy 72-es betűtípusú is.
- Neeem. Csak azt neee!!
- De bizony.
- Soha.- A mester benyúlt a bundája alá és előkapott egy üveg sört. – Szép Sky! Jó Sky! Ha ideadod azt a könyvet, akkor megkapod a sööört!
- OK.OK.OK. Áll az alku.- A csere megtörtént. Tibbo fogta a könyvet és bedugta a bundája alá és visszahúzta a zipzárt. – ÁHH! A farkam. Nyomorult import vacak. Ez már a második alkalom. Technikai szünet. Mindjárt jövök!- azzal elviharzott a könyvvár legmélyébe. Út közben azért jól felrúgta S’hoa-t, aki eközben egy könyv után kutakodott.
- Megvan. Most véged Kir O’. Ki akarja tudni Cadavre legnagyobb titkát?Hermione?
- Igen én akarom.
- Én is.- felelte Sky, Ginny és Luna egyszerre.
- Én is.- mondta Kir O’ nyugodtan. Ő tudta, hogy mi a legnagyobb titka és nem is szégyellte.
- Akkor tessék: Kir O’ hivatásos pályafutása évekkel ezelőtt egy gumibabával kezdődött.
- Micsodaaaa? Te… én ezt nem hiszem el. De Kir O’.
- Ja az a Leia baba. Azt én vettem neked, öreg harcos.- csattant fel Sky. Hermione zokogni kezdett és elviharzott a teremből. Luna összenézett Ginnyvel, majd ránézett S’hoára.
- Ennél nagyobb titkot nem találtál?

[Val]

- De, csak olyan hosszú volt, hogy nem volt kedvem megjegyezni. - húzta el a száját S'hoa.
Idõ közben Tibbo is visszatéblábolt.
- Tudjátok, mit láttam az öltözõ ablakából? - kérdezte.
- Egész falas ablak? - kérdezte Kir.
- Igen, miért?
- Mert te maximum azon tudsz kinézni, mert azt éred fel.
Tibbo igyekezte nem zavartatva magát, így miután becsukta Kir fejét egy könyvbe, megválaszolta a kérdését.
- A napot. Felkelni.
- Igen, ez a szokása, Tibbokám. - veregette meg az új tapasztalatokkal rendelkezõ nyulat Sky.
- De aztán rájöttem, hogy nem holnap van, hanem holnapután.
- Abból, hogy a nap felkelt?
- Nem abból, hogy odakint mindenhol hó volt.
Ginny felnézett egy könyvbõl.
- Roxmorts-nap!
- Tényleg. - motyogta Luna is, de õ nem nézett fel a könybõl.
Ezzel a könyveket egy esztétikus szemétdombban hagyva felálltak, és szarkalábas szemmel kinyitották az ajtót, ami a folyosóra vezetett. A fehér, jeges plafon alatt kabátos tisztek, narancsárga overálos pilóták, tekercshajú nõk és szõrös vukik mászkáltak. A folysó néha megremegett, és látszott, hogy valami nincsen rendben.
Rövid séta után egy hangárban találták magukat, ahol T-65-ös, valamint BTL vadászokba szálltak be mindenféle rémült emberek. Lassan mindegyik elstartolt a helyérõl, már csak egy ütött kopott kuati transzporter állt a fehér falak között. Sky arra intett, majd sorban odafutottak, a hulló vakolat és hótörmelék alatt.
- Azt hiszem, jobb ha elhúzzuk a csíkot!
Fénykardjával szolidon kibontotta a hajó zsilipjének ajtaját, majd bemászott. Rövid keresés után a pilótafülkében találták magukat.
- Úristen... - nézett körbe Kir - Ez a tragacs olyan szar, mintha legalább ezer éves lenne.
- Fantasztikus, sólyomszem, de inkább azt mondd meg, hogy hogy kell ezt irányítani.
- Én tudom! - kiáltot S'hoa - Gyorsan! Még mielõtt ezek a fehér páncélos alakok le nem lõnek minket! - mutatott az ablakból is látszódó figurákra, akik valami nagyobb sorozatlövõt cipeltek be.
- S'hoa! Tibbo, ti menjetek a lõállásba! Kir, nézd meg a hiperhajtómûvet, hogy mûködik-e! Ginny, te rámold ki a hûtõt! - osztotta a parancsokat Sky, majd leült a navigátori ülésbe. Luna, mivel más alternatívát nem talált, leült a vezetõ helyére, és találomra elkezdte nyomogatni a gombokat. A gép megemelkedett, és pillanatokon belül a plazmakötegek is elkezdtek szállingózni a páncélosok és a hajó között.
A hajó hirtelen megrázkódott.
- Eltaláltak! - sikította Sky, miközben Luna nyakába ugrott.
A lány méla képpel válaszolt.
- Leginkább nekimentünk a plafonnak. Hogy a fenébe nyílik ez?
- Akkor... - mászott vissza az anyósülésre Sky - próbálj kimenni azon az ajtón.
A hajó meglendült, majd recsegések közepette visszapattant a folysó bejáratáról.
- Nem férünk át. - mondta, pedig kis túlzással be tudták volna gyûrni magukat a négy ember széles járatba.
- Akkor nincs más választás...
Sky elõvette a sört, amit Tibbotól kapott.
- Hát, örülök, hogy találkoztunk.
Ezzel megfogta Luna ingjét, és folytatta a Tibbo által megkezdett munkát.
- Héhé! - vágott közbe a visszaérõ Kir - Elõször meneküljünk, aztán majd a hiperûrben élvezhetitek egymás társaságát. Mi lenne, ha átmennénk azokon a csáveszokon, a széle skijáraton keresztül?
Sky elismerõen bólintott, Luna pedig egy félig legyûrt ingben, zokni nélkül, de azért még szoknyában és alsónemûben vezette tovább a transzportert a lovag által tanácsolt úton. Pár perc ûrcsatában szlalomozás után szépen süvítettek a hiperûrben.
- Ez volt a legócskább hiperhajtómû, amivel találkoztam! - panaszkodott Kir - Szerencsére nem tartott sokáig rendbehozni.
- Hova megyünk? - kérdezte a belébõ S'hoa, nyakában Tibboval, aki ismét az aranyos mókustalpait nyújtogatta.
- Tibbo, mi történt a lábaiddal? - kérdezte Kir.
- A padló alatt találtam pár új bundát, és volt köztük egy olyan, amilyet keresek már évek óta. Évtizedek óta. Évszázadok óta. Ejnye, de öregszem.
- Visszatérve a kérdésre, hova megyünk? - erõsködött S'hoa, csak a nála megszokottan ezt is elég gyengén.
- Lunát kérdezd. - vonta meg a vállát Sky.
Mivel Luna is megvonta a vállát, körbeültek, hogy tanácskozzanak az úticélukról.
- S'hoa, Bill nem említett valamit, hogy hova megy?
- Hát, mondott egy helyet, amit igába kell hajtania...
- Melyik volt az? Gondolkozz!
- Hmm... Valami gé betûvel...
- Geonosis? Gentes? Glee Anselm?
- A második betû a volt! Ga-
- Ga...
Úgy látszott ilyen bolygót senki sem ismert.
- Megvan! - vigyorodott el S'hoa - A Galaxist! A Galaxist akarja leigázni! Oda klel mennünk!
Sky a fejére csapott, Kir Tibbo fejére, Luna pedig szokása szerint sehova.
- Srácok, figyeljetek. - nézett fel elmélkedõ arccal Sky.
A többiek ránéztek, várva, hogy a vörös jedi megvilágosítsa egyszerû elméjüket.
- Miért is üldözzük mi ezt a Kaulitzot? Miért is foglalkozunk mi azzal, hogy ki uralja a Galaxist? Úgy nézünk mi ki, mint akik nem tudnak minden uralom fölött szórakozni, sört, nõket és mindenféle tudatmódosító szereket szerezni? Ennyire lealacsanyodtunk? Képesek vagyunk háborúzni egy olyan ügy érdekében, amivel csak az igazi értékek elõl lopjuk az adományunkat, az idõt, sõt az életet? Évekkel ezelõtt azért válaszottam színemnek a feketét, mert ezzel lázadtam a Melida bolygó háborúi ellen. Nem katonának születtünk. Miért dobnánk most ezt el? Miért üldöznénk egy õrültet, akit a hatalomvágy kerget, miért választanánk a harcot, amikor ígyis, úgyis ugyanaz a sorsunk?
Egy pillanatig csönd honolt. S'hoa egy pár perc padlóbámulás után Skyra vetette a tekintetét.
- Mert hülyék vagyunk?
Sky arca mosolyra húzódott, és bólintott.
- És nagy hülyék vagyunk, juhú! - kiáltotta Tibbo.
Sky és S'hoa tenyere középen találkozott. Egy régi barátság kel újra életre, két élet kapcsolódott ismét össze, hogy egy újabb kalandban segítsék egymást, mint oly régen, a Rylothon.
- Pactio! - visított egy krétát lengetve Tibbo. Kir elkapta, és egy befõttes üvegbe gyömöszölte a nyulat.
- Tehát - dörzsölte tenyerét Sky - Úgy hiszem, értesítenünk kell másokat, csoportosítanunk kell az erõinket, és egy tervet kell kiötölnünk.
- Ehhez kell egy hadiszállás. - bólintott S'hoa.
- Van egy jó hely a Grimauld téren. - javasolta Ginny.
- Luna, Ginny, elmondja neked, hogy merre menj. - intett ujjaival Sky.
- De van egy baj. Sirius halála óta csak Harry tud bemenni.
- Más mód nincs a bejutásra? Mint a vécénél? - elmélkedett Sky.
- Én tudom a megoldást. - kaparta elõ fadeszkáját Ki - Invito Harry!
- Hát, ez el fog tartani egy darabig. - jegyezte meg S'hoa, miután fél perc múlva sem volt semmi jele, hogy Harry, vagy ami belõle maradt megindult volna feléjük. Persze hozzá tartozott, hogy Harry földi maradványainak nem volt hiperhajtómûve.
Kir újabb cselhez folyamodott. Feltûrte ingjét, ahonnan egy zöld, csúnya óra bukkant elõ.
- Omnitrix forevör.
Rácsapott, átalakult valami gyíkká, elszáguldott, majd vissza, kezében egy papírzacskóval. Ezután visszalakult, és meglengett a zsákmányát.
- Pedig már a fele utat megtette!
Sky elégedetten emelkedett fel.
- Mennyi ideig megyünk még?
- Luna szerint órákba is beletelhet, mire kitalálja, hogy merrre van a Grimauld tér.
- Akkor mára végeztünk, mehetünk aludni.
- Várjatok! - kiáltott S'hoa - Még valamit elfelejtettünk.
Sky felvonta a szemöldökét.
- Nem aggattunk magunkra hülye tisztségeket, és nem neveztük el a csapatunkat.
- Az elõbbit hagyjuk, a második pedig legyen Lázadás. - csapta össze tenyereit Sky - Jóéjt.
- Nem, nem. Ennél sokkal menõbb név kell. Az ilyenhez Tibbo ért.
S'hoa kibontotta a befõttesüvegben a színét elõsztör feketére, majd lilára, végül zöldre váltó nyulat.
- Tibbo, valami nevet kell adni a csapatunknak.
A kismester szeme felcsillant.
- Legyen a Feketelyuk Hiperharcosok Shaolin Rendje!
Mindenki hülye képet vágott.
- Najó, legyen mondjúúúúk... A Fõnix Rendje.
Ez már mindenkinek jobban tetszett, csak Sky nem tudta, mi az a fõnix, S'hoa pedig, hogy mi az a rend.