Post by Matten on Sept 21, 2008 16:44:49 GMT 1
A hajó csak zuhant-zuhant-zuhant le a mélységbe, annyira hogy hirtelen túl nagy lett a gravitáció, ami senkinek nem tetszett, és nem csak azért, mert teljesen ellent mondott a fizika törvényeinek. Ezt Sakura szóvá is tette, de leintették õt egy atombombával, ami valamiért elfelejtett felrobbanni, de így is fájhatott neki. Fájt is! Hehehe!
Így legalább megtanulja, hogy ne pofázzon bele a hülyék dolgába! De az olvasó csak tudja milyen érzés ez, úgyhogy nem részletezem.
Szóval a hajó zuhant. Zuhan a nehéz csillagromboló,
Ki tudja hol áll meg?
Természetesen a legközelebbi talajon. Amely ebben az esetben nem volt valami közel, de a hajó nagy hirtelenséggel megállt.
Ez csúnya hazugság volt.
A hajó belecsapódott a Földbe. Nem, nem írtam hibásan. A Földbe! Ugyanis a hely ahova lezuhant az maga volt a Pokol. Vagyis a Föld. A kettõ ugyanaz!
Szóval miután a legénység mind a 13 (Jujj!) életben maradt embere kikászálódott a hajóból, Ginny kérdezte meg:
- Ez meg mi a f*sz volt?
- Lezuhantunk! – hallatszott a kurta válasz.
- És mi a f*szért zuhantunk le?
- Egyszerû – szólt most a pilóta, aki Élt – Kifogyott az üzemanyag. Ezek az Ûrhajók, hogyha kifogy az üzemanyag lezuhannak, és ott tesznek ki ahova menni akartunk.
- Csak a legénységet tizedelik meg... – morogta Matten az orra alatt.
Ekkor a mostmár Kis Csapat egy óriási épületet pillantott meg. Vajszínû volt, szépen megépítve szobrokkal, és gyönyörû boltíves üvegekkel a nagy kapu felett órával. Bentrõl idegesítõ zene szólt és szitkozódó emberek rohangáltak csomagokkal a kezükben.
- Wáóóó! – mondta Naruto aki mindig mindenre rácsodálkozott.
- Hol a fenében vagyunk? – kérdezte az épp magához tért Sakura.
Fölösleges volt ekkora baromságot kérdeznie, mert hirtelen bentrõl egy idegesítõ stereo hang szólalt meg, természetesen a még idegesítõbb zene után.
- Budapestrõl Székesfehérvárra induló vonat indul a 6-os vágányon.
- Budapest... Jó helyen vagyunk. Akkor most, ha minden igaz... – kezdte Matten, majd kikapott egy térképet valaki kezébõl, aki a középsõ ujjával vadul mutatva valamit, valami hülyeséget beszélt, amelyet most megpróbálok idézni:
- Wattafákingpíszofsitjúfákingbicsgofákjórszelf!!
Vagy valami ilyesmi...
- Most fel kell szállnunk valami... öhm.. Metróra!
Lunán és Ginny-n kívül senki sem tudta mi az a „METRÓ”...
- Az egy földalatti vonat... Vasút!
Most már csak a Ninják nem értették, de nekik nem is kellett.
- Le kell menni azon a lejárón, és meg kell várni a Metrót, és ha az jön, akkor fel kell rá szállni – mondta most Luna, aki eddig meg sem szólalt, mert éppen álmodozott.
A csapat lement az aluljáróba (mert így hívták), vettek némi drogot (persze csak a legénység maradéka), majd megverekedtek a karszalagos bácsikkal, és lementek megvárni a szerelvényt. Ám hirtelen a semmibõl még több karszalagos bácsi jött elõ, és mindegyiküket kikötözték a kezüknél fogva egy-egy fatönkre, majd kettesével vitték õket, miközben azt kántálták:
- Jegy! Jegy! Jegy! Jegy!...
Bementek egy ajtón, föl egy halom lépcsõn, míg egy irodában nem hurcolták mindet, és egymás hegyére hátára dobálták õket. Az iroda asztalánál egy alacsony fickó ült. Fekete haja bal szemébe volt balzsamozva, bõre sápadt volt, karján vágásnyomok voltak felfedezhetõk. Méghozzá a szeme is ki volt festve! És FIÚ VOLT!! Kész rémálom! Fekete pólójára vérzõ betûkkel volt felírva: BKV.
- Szóval ti vagytok azok a jómadarak! – mondta gyenge mosollyal.
*Oh a picsába!* - gondolta mind egyszerre.
- Ti... TI IGENIS MEGVERTÉTEK AZ ÉN DRÁGA ELLENÕREIMET!!
Erre mindenki csak így kiáltott:
- ?!!
- Tudjátok milyen ki****ott nehéz ezeket kifizetni?! Erre ti jöttök és szépen szétveritek õket!! Mégis mit gondoltok magatokról?! NINCS NÁLATOK BÉRLET AZT VERJÜK SZÉT ÕKET?! Ez tudjátok nekem mennyi pénzbe kerül?! B****átok meg! A kúva anyátok!!
Mindenki csak nézett... Kivéve az Ellenõrök, mert õk már ezt biztos megszokták.
A pasas az ablak felé fordult:
- De most Én fingatlak meg Titeket! János! – hívta oda hülye nevû kollégáját, aki egy nagy talicskát tolt maga elõtt – Most nagyon megszívjátok. Hehehe!
Mattenék szitkozódva és jegyeket köpködve mentek le az Ellenõrök kíséretével.
- A p*csába ez egy hülye! – mondta a pilóta.
- Nagyon rossz íze van ennek a jegynek – mondta lágyan és teljes nyugodtsággal Luna, ahogy szokta (bár ez ebben a helyzetben elég abszurd volt), valamit erõsen rágcsálva. Höhö...
Így mentek egy kis ideig gondolkodva, hogy miért nem tartóztatták le õket ott helyben, amikor hirtelen egy férfi jelent meg az egyik folyosón. Az egyik Ellenõr azonnal felemelte a kezét melyben természetesen egy géppisztoly volt, mi más...
- Vissza a helyedre, korcs! – kiáltott a rá a pasasra de az megtartotta a hidegvérét és rezzenéstelen arccal annyit kérdezett:
- Nyugi tesó! Hová viszed ezeket az embereket?
Az Ellenõr még mindig késsel sakkban tartva a fiatal srácot, aki már megérhette a 70-et (errõl sötétbarna haja tanúskodott) megvetõen így válaszolt:
- Ezek a tagok megvertek két ellenõrt a lejárónál, és...
- ..és ti felvittétek a fõnökhöz, azaz EMO-s f***kalap teletömte a szájukat jeggyel, nemde?
Az Ellenõr kezében megremegett a gránát..
- Ne beszélj így a fõnökrõl te paraszt állat, különben jelentem neki, és õ elmondja az Uralkodónak, aki kiherél és felvágja a golyóidat, majd bedob téged egy kör alakú szobába, ahol aztán felakasztod magad mert nincs elég sarok!
- Szép kis beszéd volt – kuncogott a huszonéves vén csont, majd megrázta a szõke fejét – csak kár hogy még az elejéig se fogsz eljutni!
- ?!
- Nem jelented te ezt senkinek...
- Dehogyne...
Az Ellenõr megakadt ugyanis a torkát átvágta valami fényes valami, amitõl azon nyomban kiesett a kard a kezébõl és leesett a nyaka a fejérõl. Csakúgy, mint a többinek. Mármint az Ellenõröknek. Ugye!
- Gyertek! – intett a csapatnak, miután gondosan elégette a holttesteket egy kis whiskyvel és egy gyufával.
Elindultak felfelé egy lépcsõn, követve az ürgét, kinek kezében most egy sörösüveg volt a kezében, amibõl olykor-olykor kortyolgatott.
- Már bocs, de te – kérdezte Matten – Jedi vagy?
- Egen... – mondta amaz, majd nem szólt egy szót sem, amíg egy kis szobába nem értek, egy óriási ablakkal, amirõl az aluljáróra láttak. Ezt a helyet lentrõl nem látták.
A Jedi letette a sörösüveget, az irányító panelekre, amik csak azért voltak, hogy ne legyen unalmas a díszlet. Egyébként semmire nem voltak jók.
- Miután a Kukuk lerohanták a galaxist, a császár feloszlatta a Jedi Rendet, és a galaxis „védõi” a Kukuk lettek. Betelepítették az EMO-kat, és minden nagyobb cég élére õket állították. Eközben megalapították az MKEI-t a Mentálisan Károsult Erõhasználók intézetét, ahová az õrültnek titulált Jediket zárták, ahol végül tényleg megbolondultak és most már mindegyiknek fehér a szeme, a szemfogaik megnõttek, vicsorogni és nyáladzani szoktak rendszeresen, a fejüket elõre bökik, és néha hunyorítanak az egyik szemükkel, de mindig ugyanazzal. Azokat a Jediket akik nem õrültek meg, alantasabb munkára fogták... A legtöbbjüket arra vették rá, hogy mindennap kitakarítsák a Császári Könyvtárat, amely elég hosszadalmas, ugyanis a világ összes könyvtárát egy helyre cipelték. De van akik vécépucolók, vagy gondnokok. Engem speciel arra kényszerítettek, hogy az Erõt használva...
Ekkor befutott egy vonat, a Jedi intett, hogy mindjárt folytatja. Intett egyet a Metró felé, amire az ajtók kinyíltak. Az emberek beszálltak, majd a pasas intett mégegyet a másik irányba, mire az ajtók bezárultak és a Metró elhagyta az állomást.
- Szóval arra kényszerítettek, hogy az Erõ használatával a Metrón csukogassam és nyitogassam az ajtókat, hogy az Uralkodó több pénzt takarítson meg.
- És honnan van meg a fénykardod – kérdezte meg Ginny rátapintva a lényegre – Nem vették el tõled, hogy ne használhasd?
- Ami azt illeti igenis elvették, de arra nem számítottak nekem Kettõ volt! Hahaha!
- És hogy-hogy azt nem vették észre? – kérdezte most Kakashi, akit érdekelték ezek a dolgok, ugyanis tanulmányozta a Hülyéket, mellesleg nagyon jó detektív volt, és szeretett röhögni mások szerencsétlenségén.
- Az igazat megvallva elrejtettem az egyik haveromnál, akinek történetesen három szablyája is volt, úgyhogy nála volt nekik hely. Így elkoboztak hármat, gondolták úgysincs több, úgyhogy az enyém biztonságban volt. Egy titkos találkozón aztán elkértem tõle. Szegény most közlekedési rendõr.
- És nem fogják önt elkapni, mert megölte a Karszalagos Bácsikat. Amikor mi ezt tettük, teletömték a pofánkat jeggyel. – köpött nagyot Naruto.
- Lehetséges, csak az a különbség, hogy Én nem hagytam nyomokat, míg titeket mindenki látott.
- És miért ölted meg õket, és miért hoztál el minket ide?
A Jedi megint kortyolt egyet a sörébõl majd erre is válaszolt, bár láthatóan unta már a hülye kérdéseket.
- Nem hagyhattam hogy elvigyenek titeket. Ha elvisznek, bedobnak titeket az EMO-sítóba, és mind érfelvágós zombikká változtok...
Ekkor a BKV-igazgató nézett be:
- Már bocs, de az EMO-sító még nincs kész, csak a protípus.. Erre a bolygóra meg még nem érkezett.
- Bocsesz elfelejtettem...
- Vissza dolgozni, Korcs! – azzal elhúzott.
- Szóval ezek tudnak rólatok! Bár igaz, õk nem 20 embert keresnek, hanem kettõt? – ezután a két boszorkányra mutatott – Ginny Weasly-t és Luna Lovegood-ot. A Fõnix Rendjének két tagját.
- Héhé! Várjunk csak egy percet! – pattant fel most Matten – És velem mi van?
- Te meg ki a fene vagy?... – pillantott rá a Jedi.
- Matten T’ottaro vagyok a legénység parancsnoka! Volt Jedi, és harcoltam a Klónháborúkban.
- Heh! Na ne röhögtess... Azt hiszed beveszem ezt a mesét. 1: A ruhádból ítélve te csakis a Chikyuu-ról lehetsz, ahol tudniillik nincsenek Jedik. Úgyhogy ez lehetetlen.
- Yoda kedvenc színe a Zöld! – vágta rá Matten.
- MI A...! – kiáltotta a Jedi – Ezt te nem tudhatod! Ez egy hétpecsétes titok amelyet csak és kizárólag a Jedi Rend tagjai tudhatnak!!
- És én szerinted honnan tudom?
- Jójó, lehet hogy Jedi vagy, de a háború Tíz évvel ezelõtt volt. ami azt jelenti, hogy akkor te... körülbelül...
- 3 éves voltam! – mondta büszkén a fiú ami elég fura volt így.
- Ahha... És három évesen harcoltál a háborúban...
- Igen! Azaz... izé...
- És hogyha ezek keresnek minket – szakította félbe tudálékosságával ezt a ciki pillanatot Sakura – akkor hogy-hogy most az igazgató nem riasztott senkit?
- Nem láttad? – mondta a Jedi miután bezárt még egy Metró-ajtót – A frizurája. Fekete, és a szemébe van balzsamozva. Teljesen vaksi!
Csend lett... Csak a Metrók zúgása és az ajtók csapkodása (amit természetesen a Jedi idézett elõ) zavarta meg. Hirtelen a srác széttárta a kezeit:
- Na mivan? Nincs több kérdés?
- De, még egy... – mondta Matten – El kéne jutnunk a Rock Arénába. Nem tudod merre van?
- PFF!! – köpte ki a sört – A Rock Aréna? Húú micsoda buli volt! Márciusban ott vedeltük még a sört, aztán, húúú... Letaroltak mindent. Áhh.. Az már rég lement...
- Mi a franc!?
A Jedi végre letette a sörösüveget, majd azt mondta:
- Figyeljetek! Nemrég még tagja voltam egy szervezetnek... A nevük CLOWNS, vagyis: Cukros Lusta Ordenáré Wakaró Nemnormális Szerveset.
- Ez a név kicsit sántít – mondta természetesen Sakura, de leintették azzal, hogy beleverték a fejét a festett mûszerekbe.
- Néha meglátogattam õket – folytatta rezzenéstelenül a Jedi - csak nagyon messze van. Elviszlek oda titeket. Van egy hajóm elrejtve..
- De...
- Mondtam már! Ezek teljesen vakok!
Sakura gyorsan magához tért, de Kakashi mutatott neki egy képet Sasukéról, amitõl hirtelen elhallgatott és a szeme helyére fura módon szívecskék kerültek.
- Szóval... – kérdezte Matten helyett Ginny – Mikor indulunk?
- Azonnal, csak összepakolok.. – mondta majd két másodpercig nem csinált semmit, majd elvigyorodott és így kiáltott – Okké! Kész is vagyok! Indulás! – majd megfogta a sörösüvegét, és elindult lefelé a lépcsõn. A többi meg utána.
Miután megöltek és elégettek néhány BKV ellenõrt, kimentek az utcára, és az aluljáró melletti kis téren egy naaagy ûrhajót.
A Jedi még Narutot megelõzve válaszolt már kissé idegesen:
- Nem-látnak-semmit..
Így aztán felszálltak a hajóra.
- A neve EzerEgyéves Sólyom! A leggyorsabb hajó a galaxisban. Még azt az idióta Han Solo-t is leelõzte. Csak tudnám mi lett azóta azzal a pasassal.
A hajó felszállt, de nem ment ki az ûrbe, csak repülni kezdett, szelve a Föld levegõjét, tengerek fölött átrepülve. Kb. a Csendesóceán felett lehettek, amikor Matten megkérdezte a Jedit:
- Egyébként, mi a neved?
- Skylighting vagyok. Egykori Jedi-Mester.
Így legalább megtanulja, hogy ne pofázzon bele a hülyék dolgába! De az olvasó csak tudja milyen érzés ez, úgyhogy nem részletezem.
Szóval a hajó zuhant. Zuhan a nehéz csillagromboló,
Ki tudja hol áll meg?
Természetesen a legközelebbi talajon. Amely ebben az esetben nem volt valami közel, de a hajó nagy hirtelenséggel megállt.
Ez csúnya hazugság volt.
A hajó belecsapódott a Földbe. Nem, nem írtam hibásan. A Földbe! Ugyanis a hely ahova lezuhant az maga volt a Pokol. Vagyis a Föld. A kettõ ugyanaz!
Szóval miután a legénység mind a 13 (Jujj!) életben maradt embere kikászálódott a hajóból, Ginny kérdezte meg:
- Ez meg mi a f*sz volt?
- Lezuhantunk! – hallatszott a kurta válasz.
- És mi a f*szért zuhantunk le?
- Egyszerû – szólt most a pilóta, aki Élt – Kifogyott az üzemanyag. Ezek az Ûrhajók, hogyha kifogy az üzemanyag lezuhannak, és ott tesznek ki ahova menni akartunk.
- Csak a legénységet tizedelik meg... – morogta Matten az orra alatt.
Ekkor a mostmár Kis Csapat egy óriási épületet pillantott meg. Vajszínû volt, szépen megépítve szobrokkal, és gyönyörû boltíves üvegekkel a nagy kapu felett órával. Bentrõl idegesítõ zene szólt és szitkozódó emberek rohangáltak csomagokkal a kezükben.
- Wáóóó! – mondta Naruto aki mindig mindenre rácsodálkozott.
- Hol a fenében vagyunk? – kérdezte az épp magához tért Sakura.
Fölösleges volt ekkora baromságot kérdeznie, mert hirtelen bentrõl egy idegesítõ stereo hang szólalt meg, természetesen a még idegesítõbb zene után.
- Budapestrõl Székesfehérvárra induló vonat indul a 6-os vágányon.
- Budapest... Jó helyen vagyunk. Akkor most, ha minden igaz... – kezdte Matten, majd kikapott egy térképet valaki kezébõl, aki a középsõ ujjával vadul mutatva valamit, valami hülyeséget beszélt, amelyet most megpróbálok idézni:
- Wattafákingpíszofsitjúfákingbicsgofákjórszelf!!
Vagy valami ilyesmi...
- Most fel kell szállnunk valami... öhm.. Metróra!
Lunán és Ginny-n kívül senki sem tudta mi az a „METRÓ”...
- Az egy földalatti vonat... Vasút!
Most már csak a Ninják nem értették, de nekik nem is kellett.
- Le kell menni azon a lejárón, és meg kell várni a Metrót, és ha az jön, akkor fel kell rá szállni – mondta most Luna, aki eddig meg sem szólalt, mert éppen álmodozott.
A csapat lement az aluljáróba (mert így hívták), vettek némi drogot (persze csak a legénység maradéka), majd megverekedtek a karszalagos bácsikkal, és lementek megvárni a szerelvényt. Ám hirtelen a semmibõl még több karszalagos bácsi jött elõ, és mindegyiküket kikötözték a kezüknél fogva egy-egy fatönkre, majd kettesével vitték õket, miközben azt kántálták:
- Jegy! Jegy! Jegy! Jegy!...
Bementek egy ajtón, föl egy halom lépcsõn, míg egy irodában nem hurcolták mindet, és egymás hegyére hátára dobálták õket. Az iroda asztalánál egy alacsony fickó ült. Fekete haja bal szemébe volt balzsamozva, bõre sápadt volt, karján vágásnyomok voltak felfedezhetõk. Méghozzá a szeme is ki volt festve! És FIÚ VOLT!! Kész rémálom! Fekete pólójára vérzõ betûkkel volt felírva: BKV.
- Szóval ti vagytok azok a jómadarak! – mondta gyenge mosollyal.
*Oh a picsába!* - gondolta mind egyszerre.
- Ti... TI IGENIS MEGVERTÉTEK AZ ÉN DRÁGA ELLENÕREIMET!!
Erre mindenki csak így kiáltott:
- ?!!
- Tudjátok milyen ki****ott nehéz ezeket kifizetni?! Erre ti jöttök és szépen szétveritek õket!! Mégis mit gondoltok magatokról?! NINCS NÁLATOK BÉRLET AZT VERJÜK SZÉT ÕKET?! Ez tudjátok nekem mennyi pénzbe kerül?! B****átok meg! A kúva anyátok!!
Mindenki csak nézett... Kivéve az Ellenõrök, mert õk már ezt biztos megszokták.
A pasas az ablak felé fordult:
- De most Én fingatlak meg Titeket! János! – hívta oda hülye nevû kollégáját, aki egy nagy talicskát tolt maga elõtt – Most nagyon megszívjátok. Hehehe!
Mattenék szitkozódva és jegyeket köpködve mentek le az Ellenõrök kíséretével.
- A p*csába ez egy hülye! – mondta a pilóta.
- Nagyon rossz íze van ennek a jegynek – mondta lágyan és teljes nyugodtsággal Luna, ahogy szokta (bár ez ebben a helyzetben elég abszurd volt), valamit erõsen rágcsálva. Höhö...
Így mentek egy kis ideig gondolkodva, hogy miért nem tartóztatták le õket ott helyben, amikor hirtelen egy férfi jelent meg az egyik folyosón. Az egyik Ellenõr azonnal felemelte a kezét melyben természetesen egy géppisztoly volt, mi más...
- Vissza a helyedre, korcs! – kiáltott a rá a pasasra de az megtartotta a hidegvérét és rezzenéstelen arccal annyit kérdezett:
- Nyugi tesó! Hová viszed ezeket az embereket?
Az Ellenõr még mindig késsel sakkban tartva a fiatal srácot, aki már megérhette a 70-et (errõl sötétbarna haja tanúskodott) megvetõen így válaszolt:
- Ezek a tagok megvertek két ellenõrt a lejárónál, és...
- ..és ti felvittétek a fõnökhöz, azaz EMO-s f***kalap teletömte a szájukat jeggyel, nemde?
Az Ellenõr kezében megremegett a gránát..
- Ne beszélj így a fõnökrõl te paraszt állat, különben jelentem neki, és õ elmondja az Uralkodónak, aki kiherél és felvágja a golyóidat, majd bedob téged egy kör alakú szobába, ahol aztán felakasztod magad mert nincs elég sarok!
- Szép kis beszéd volt – kuncogott a huszonéves vén csont, majd megrázta a szõke fejét – csak kár hogy még az elejéig se fogsz eljutni!
- ?!
- Nem jelented te ezt senkinek...
- Dehogyne...
Az Ellenõr megakadt ugyanis a torkát átvágta valami fényes valami, amitõl azon nyomban kiesett a kard a kezébõl és leesett a nyaka a fejérõl. Csakúgy, mint a többinek. Mármint az Ellenõröknek. Ugye!
- Gyertek! – intett a csapatnak, miután gondosan elégette a holttesteket egy kis whiskyvel és egy gyufával.
Elindultak felfelé egy lépcsõn, követve az ürgét, kinek kezében most egy sörösüveg volt a kezében, amibõl olykor-olykor kortyolgatott.
- Már bocs, de te – kérdezte Matten – Jedi vagy?
- Egen... – mondta amaz, majd nem szólt egy szót sem, amíg egy kis szobába nem értek, egy óriási ablakkal, amirõl az aluljáróra láttak. Ezt a helyet lentrõl nem látták.
A Jedi letette a sörösüveget, az irányító panelekre, amik csak azért voltak, hogy ne legyen unalmas a díszlet. Egyébként semmire nem voltak jók.
- Miután a Kukuk lerohanták a galaxist, a császár feloszlatta a Jedi Rendet, és a galaxis „védõi” a Kukuk lettek. Betelepítették az EMO-kat, és minden nagyobb cég élére õket állították. Eközben megalapították az MKEI-t a Mentálisan Károsult Erõhasználók intézetét, ahová az õrültnek titulált Jediket zárták, ahol végül tényleg megbolondultak és most már mindegyiknek fehér a szeme, a szemfogaik megnõttek, vicsorogni és nyáladzani szoktak rendszeresen, a fejüket elõre bökik, és néha hunyorítanak az egyik szemükkel, de mindig ugyanazzal. Azokat a Jediket akik nem õrültek meg, alantasabb munkára fogták... A legtöbbjüket arra vették rá, hogy mindennap kitakarítsák a Császári Könyvtárat, amely elég hosszadalmas, ugyanis a világ összes könyvtárát egy helyre cipelték. De van akik vécépucolók, vagy gondnokok. Engem speciel arra kényszerítettek, hogy az Erõt használva...
Ekkor befutott egy vonat, a Jedi intett, hogy mindjárt folytatja. Intett egyet a Metró felé, amire az ajtók kinyíltak. Az emberek beszálltak, majd a pasas intett mégegyet a másik irányba, mire az ajtók bezárultak és a Metró elhagyta az állomást.
- Szóval arra kényszerítettek, hogy az Erõ használatával a Metrón csukogassam és nyitogassam az ajtókat, hogy az Uralkodó több pénzt takarítson meg.
- És honnan van meg a fénykardod – kérdezte meg Ginny rátapintva a lényegre – Nem vették el tõled, hogy ne használhasd?
- Ami azt illeti igenis elvették, de arra nem számítottak nekem Kettõ volt! Hahaha!
- És hogy-hogy azt nem vették észre? – kérdezte most Kakashi, akit érdekelték ezek a dolgok, ugyanis tanulmányozta a Hülyéket, mellesleg nagyon jó detektív volt, és szeretett röhögni mások szerencsétlenségén.
- Az igazat megvallva elrejtettem az egyik haveromnál, akinek történetesen három szablyája is volt, úgyhogy nála volt nekik hely. Így elkoboztak hármat, gondolták úgysincs több, úgyhogy az enyém biztonságban volt. Egy titkos találkozón aztán elkértem tõle. Szegény most közlekedési rendõr.
- És nem fogják önt elkapni, mert megölte a Karszalagos Bácsikat. Amikor mi ezt tettük, teletömték a pofánkat jeggyel. – köpött nagyot Naruto.
- Lehetséges, csak az a különbség, hogy Én nem hagytam nyomokat, míg titeket mindenki látott.
- És miért ölted meg õket, és miért hoztál el minket ide?
A Jedi megint kortyolt egyet a sörébõl majd erre is válaszolt, bár láthatóan unta már a hülye kérdéseket.
- Nem hagyhattam hogy elvigyenek titeket. Ha elvisznek, bedobnak titeket az EMO-sítóba, és mind érfelvágós zombikká változtok...
Ekkor a BKV-igazgató nézett be:
- Már bocs, de az EMO-sító még nincs kész, csak a protípus.. Erre a bolygóra meg még nem érkezett.
- Bocsesz elfelejtettem...
- Vissza dolgozni, Korcs! – azzal elhúzott.
- Szóval ezek tudnak rólatok! Bár igaz, õk nem 20 embert keresnek, hanem kettõt? – ezután a két boszorkányra mutatott – Ginny Weasly-t és Luna Lovegood-ot. A Fõnix Rendjének két tagját.
- Héhé! Várjunk csak egy percet! – pattant fel most Matten – És velem mi van?
- Te meg ki a fene vagy?... – pillantott rá a Jedi.
- Matten T’ottaro vagyok a legénység parancsnoka! Volt Jedi, és harcoltam a Klónháborúkban.
- Heh! Na ne röhögtess... Azt hiszed beveszem ezt a mesét. 1: A ruhádból ítélve te csakis a Chikyuu-ról lehetsz, ahol tudniillik nincsenek Jedik. Úgyhogy ez lehetetlen.
- Yoda kedvenc színe a Zöld! – vágta rá Matten.
- MI A...! – kiáltotta a Jedi – Ezt te nem tudhatod! Ez egy hétpecsétes titok amelyet csak és kizárólag a Jedi Rend tagjai tudhatnak!!
- És én szerinted honnan tudom?
- Jójó, lehet hogy Jedi vagy, de a háború Tíz évvel ezelõtt volt. ami azt jelenti, hogy akkor te... körülbelül...
- 3 éves voltam! – mondta büszkén a fiú ami elég fura volt így.
- Ahha... És három évesen harcoltál a háborúban...
- Igen! Azaz... izé...
- És hogyha ezek keresnek minket – szakította félbe tudálékosságával ezt a ciki pillanatot Sakura – akkor hogy-hogy most az igazgató nem riasztott senkit?
- Nem láttad? – mondta a Jedi miután bezárt még egy Metró-ajtót – A frizurája. Fekete, és a szemébe van balzsamozva. Teljesen vaksi!
Csend lett... Csak a Metrók zúgása és az ajtók csapkodása (amit természetesen a Jedi idézett elõ) zavarta meg. Hirtelen a srác széttárta a kezeit:
- Na mivan? Nincs több kérdés?
- De, még egy... – mondta Matten – El kéne jutnunk a Rock Arénába. Nem tudod merre van?
- PFF!! – köpte ki a sört – A Rock Aréna? Húú micsoda buli volt! Márciusban ott vedeltük még a sört, aztán, húúú... Letaroltak mindent. Áhh.. Az már rég lement...
- Mi a franc!?
A Jedi végre letette a sörösüveget, majd azt mondta:
- Figyeljetek! Nemrég még tagja voltam egy szervezetnek... A nevük CLOWNS, vagyis: Cukros Lusta Ordenáré Wakaró Nemnormális Szerveset.
- Ez a név kicsit sántít – mondta természetesen Sakura, de leintették azzal, hogy beleverték a fejét a festett mûszerekbe.
- Néha meglátogattam õket – folytatta rezzenéstelenül a Jedi - csak nagyon messze van. Elviszlek oda titeket. Van egy hajóm elrejtve..
- De...
- Mondtam már! Ezek teljesen vakok!
Sakura gyorsan magához tért, de Kakashi mutatott neki egy képet Sasukéról, amitõl hirtelen elhallgatott és a szeme helyére fura módon szívecskék kerültek.
- Szóval... – kérdezte Matten helyett Ginny – Mikor indulunk?
- Azonnal, csak összepakolok.. – mondta majd két másodpercig nem csinált semmit, majd elvigyorodott és így kiáltott – Okké! Kész is vagyok! Indulás! – majd megfogta a sörösüvegét, és elindult lefelé a lépcsõn. A többi meg utána.
Miután megöltek és elégettek néhány BKV ellenõrt, kimentek az utcára, és az aluljáró melletti kis téren egy naaagy ûrhajót.
A Jedi még Narutot megelõzve válaszolt már kissé idegesen:
- Nem-látnak-semmit..
Így aztán felszálltak a hajóra.
- A neve EzerEgyéves Sólyom! A leggyorsabb hajó a galaxisban. Még azt az idióta Han Solo-t is leelõzte. Csak tudnám mi lett azóta azzal a pasassal.
A hajó felszállt, de nem ment ki az ûrbe, csak repülni kezdett, szelve a Föld levegõjét, tengerek fölött átrepülve. Kb. a Csendesóceán felett lehettek, amikor Matten megkérdezte a Jedit:
- Egyébként, mi a neved?
- Skylighting vagyok. Egykori Jedi-Mester.