Atlantisz|avagy hova lett a kerítés isten állatker

[Amy]

Az űrben néha furcsa dolgok keringenek, és történnek. Számos történetben szerepel az a nagy fekete izé, amin kis apró fényes valamicsodák vannak. És írtó messze van innen, pdig tök közelinek látszik. És bazinagy, pedig nem is tűnik olyan nagynak. Ki ne gondolt volna már arra, hogy megszámolja a kis fényes valamicsodákat, amik azon a kékesfekete izén ragadtak. Talán bogarak, vagy elpatkolt főmuftik kukkolnak onnan minket. Legalábbis Simba szerint, mármint ez utóbbi..meglepő módon Pumba állt a legközelebb a megoldáshoz, pedig egy disznóból nem nézné ám ki az ember, hogy hűű de okos. Pedig az, de ez most nem lényeg. Szóval az űr. És a furcsa keringő izék. A legfurcsább címre jelenleg több dolog is pályázhat. Az egyik egy hatalmas nagy űrállomás-szerűség, és ennek a közelében lévő két kis bigyócska. Az egyik egy szép fehér, és nagyon szép kivitelezésű, ÉVA (Élőhely és Vegetáció-Analizáló) robot, a másik pedig egy WALL-E (WATT-takarékos Lánctalpas Limlom- és hulladékkezelő, E-sorozat) robot, ami egy kis kockára hasonlít, cuki szemekkel..vagy valami hasonlókkal. Éva persze nagy hencegve repdesik összejavisszaja az űrben. Wall-e meg nem tud, mivel nincs neki meghajtó műve. De nem keseredik elfele, mivel okos robotról van szó, szóval szépen fog egy tűzoltókészüléket, és miközben habot fröcsköl szét az űrben ő is repdesik. Bámulatos, nemde? A másik furcsa dolog, egy csúcsszuper kocsi, ami nem kering, hanem száguld. De azt nagyon jól csinálja. Kinézetileg egy sportkocsinak tűnhet, ami max 2 ember elhelyezésére alkalmas, de inkább csak egy emberére, és akkor lehet vele csajokat felszedni is. Hogy ők hol és hogyan férnek el benne abba ne menjünk bele. Belülről a kocsi, nevezzük Bee-nek, nem volt igazán kocsis jellegű. Vagyis induláskor még de, amikor a benne ülők rájöttek, hogy rém unalmas lesz így utazni ezért az átalakítását kérték a járműnek. Szóval most valami hatalmas nagy luxus lakosztálynak nézett ki belülről. Szép antik bútorok voltak egy szobába elrendezve, kandalló, minibár, maxitv, és hiperkényelem. Persze a kényelmes bőr fotelokba nem ült senki sem, mivel mennyivel jobb már a kandalló előtt lévő kényelmes és puha szőrmén elnyúlva pezsgőt kortyolgatva tejszínhabos epret enni. De Amyék nem ezt tették. Llan és Sally kiskorúak voltak, ezért ők nem kaptak pezsgőt, Amy meg az epret nem szerette tejszínhabbal, sőt még anélkül sem. Sawyer meg a szobában sem volt. A két kislány csöndesen üldögélt és az előttük heverő papírokat nézték. Amy pedig mutogatott.
-Szóval, ha itt elkanyarodtok jobbra, és egy nagy rózsazsín épülethez értek, akkor eltévedtetek. Vissza kell mennetek a körforgalomhoz, és ott elkanyarodni balra, majd 500m után jobbra, aztán egyenesen, aztán itt keresztbe és úgy juttok csak el a hotelig. Ahol a portás elmondja, hogy hova kell mennetek a következő kulcs megszerzéséhez. – magyarázta izgatottan Amy méltán népszerű, teljesen értelmetlen és bonyolult játék lényegét, amit ő maga talált ki. Egyenlőre még nem volt neki neve, de ki tudja, talán idővel az is lesz neki.
- Aha. –felelet Llan, akin látszott, hogy már a harmadik szó után oda se figyelt. Sally homlokráncolva próbálta megjegyezni az utat, ám ez soha sem sikerült neki.
- Nem tudja. – közölte a belépő Sawyer. Minden fej felé fordult, minden arcon totális értetlenség ült.
- Ki?
- Mit?
- Hol voltál? – kérdezte Amy, mivel a két kislány már megkérdezte a lényeges dolgokat, de ő se akart kimaradni a beszélgetésből.
- Bee, hogy hova megyünk. A pilóta öö fülkében.
- Áhh – felelte kórusban Llan és Sally. Nekik ennyi információ tökéletesen elengedőnek bizonyult, és cseppet sem aggódtak azon, hogy senki sem tudja, hogy hova tartanak.
- Hogyhogy nem tudja? Hát ő navigál nem?
- De…de..
- Ha ti megmondjátok hova menjek akkor oda megyünk. De ti csak annyit mondtatok, hogy menjünk – csendült fel Bee lágy hangja. Sawyer mérgesen összehúzta a szemöldökét, hogy teljesen feleslegesen ment el a pilótafülkéig, ha csak úgy simán is tudott volna beszélni a kocsival.
- Hmm, azt tényleg nem mondtuk. – szégyellte el magát Amy. Sawyer rögtön odaugrott hozzá, ezzel feldöntve egy fotelt, feljajdítva ezzel Beet, és átölte, hogy megvigasztalja a lányt, aki magát kezdte el okolni a történtekért. Legalábbis a férfi így látta.
- Semmi baj. Akkor hova megyünk? – kérdezte kedvesen.
- Természetesen a Földre. – jelentette ki Llan határozottan. Amy felemelte buksiját, és a fekete lányra pillantott.
- Hogyhogy természetesen?
- Hát, Sawyer ugye onnan származik, szóval egyértelmű, hogy vissza akar térni. Nekünk is van ott dolgunk Sallyvel, szétválni pedig nem tudunk, tehát egyértelmű, hogy te is oda jössz. Vagyis mindannyian a Földre megyünk. Bee, megvannak a koordináták?
- Persze, Llan.
- Mikor érünk oda?
- Hát számításaim szerint, úgy két perc múlva.
- Remek. Akkor javaslom, hogy készüljünk a leszálláááááááá – harapta félbe a szót Llan. És kishíján a nyelvét. A kocsi az addigi kényelmesen hullámzó mozgása most mégvadabbá vált, hánykolódott és dobálózott össze-vissza. Az utasai szintén hánykolódtak össze-vissza.
- Mi történt? Így szááállsz le? – üvöltötte túl a hangzavart Amy.
- Egy aszteroida jött nekünk.
- És nem tudtad volna kikerülni??
- Dehogynem. De épp veletek beszélgettem.
- Bee azonnal csinálj valamit!
- Igyekszem, igyekszem. – kiabálta Bee, majd visszaalakult normális kocsivá, hogy az energiáját ne pazarolja feleslegesen. Ezzel persze okozott némi felfordulást. A négy ember egymás hegyén hátán egy kupacban hevert a hátsó ülésen, és valljuk be nem volt valami túl kényelmes így utazni. Ezért gyorsan kigabalyodtak egymásból, és elfoglalták helyeiket.
- Bee, túl gyorsan megyünk, így be fogunk csapódni! – ordította Sawyer, amikor a szélvédőn kinézve egy földrészt látott suhanni feléjük.
- Sajnálom, már nem tudom elkerülni. Mindenki kösse be magát, megkezdem az Sz hadműveletet.
- Mit? – akarta volna kiabálni Amy, ám képtelen volt egy hangot is kiadni. Egy pillanat alatt elsötétült előtte is a világ.

*Meleg. Túúl meleg* konstatálta Amy magához térvén a helyzetet. Látni még nem látott semmit se, hallani sem hallott semmit, de érezni, tapintani már tudott. Forró valamin hevert. Megpróbálta kinyitni a szemét, de nem tudta. Megpróbált beszélni, de nem tudott hangot kiadni. Megpróbálta felemelni a kezét, ez ment neki. Úgyhogy meg is tette. Megdörzsölte a szemét, és valami érdes dolog kezdte el szúrni. Égette a szemét, égette a száját. Erőt véve magán sikerült kiköpnie a szájában összegyűlt homokot, merthogy ezen feküdt és ezzel volt tele szeme-szája. Nagy nehezen sikerült a szemét is kinyitnia, igaz, hogy csak résnyire, de már ez is sikerélmény volt. Az első, amit észrevett, hogy egy szigeten fekszik, és hogy Sawyer is ott van. A férfi már javában derítette fel a terepet, látszott rajta, hogy nem először került egy lakatlannak tűnő szigetre. Bár ez sokkal kisebb volt, mint az a másik.
- Hkhhhkkhh…..Ssszzvjrrr…mmmmmmtnt….Hhhool vaggyun? – nyögte ki nagy nehezen Amy.
- Fogalmam sincs. Egy kicsi szigeten.
- A ttbiek hoo vanna?
- Nem tudom. Amikor magamhoz tértem, csak mi ketten voltunk itt. – felelte Sawyer elnyomva magában egy mosolyt. – Ja meg ez a kulcstartó.
- Hmhhm.
Amy letett a további kommunikációról, mivel csak pokoli kínok árán tudott nagy nehezen félig értelmes szavakat összehozni. Feltápászkodott, majd kémlelni kezdte a látóhatárt. Semmi. Naagy kék semmi. Szomorúan állapította meg, hogy vagy átalakulnak valamilyen hallá és elúsznak, vagy itt fognak meghalni. Mivel az egyik lehetőség eléggé irreális volt, így csak a másik jöhetett számításba. Ez pedig nagyon nem tetszett neki. Hiszen még fiatal volt és szép is, és a búgó botszerű izét se szerezte meg, amit pedig ne nagyon szeretett volna. Sőt, még Sawyerrel se feküdt le. Ezen mondjuk könnyen lehet változtatni. És erre Amy rá is jött gyorsan, úgyhogy kicsit felvidult. Mindeközben Sawyer is valami hasonlón agyalt, csak épp a halál lehetősége még nem fogalmazódott meg benne.
- Te Amy…öhm…elképzelhető, hogy ezek lesznek életünk utolsó órái…öhm..mi lenne ha hasznosan és kellemesen töltenénk el? – kérdezte a férfi némi töprengés után. Amy válaszul hevesen bólogatni kezdett válasz gyanánt. Sawyer mégjobban felvidult, és gyors léptekkel átsietett a sziget túloldalára a lányhoz, vagyis tett 6 lépést. A karjaiba zárta a lányt, és heves csókolózásba kezdtek. Érdekes módon, most egyiküket se zavarta a homok. Szabad utat engedtek elkalandozó kezeiknek, és….és…ez így folytatódott volna tovább….ha….meg nem zavarják őket.
- Maguk ketten noormálisak? Mit csinálnak a szigeten? Meg akarnak halni? – ordította rájuk egy fickó. Amy és Sawyer zavarodottan váltak szét, és megdöbbenten bámulták a delfinen álló nagyszakállú öreget.
- Öööö
- Azonnal jöjjenek be a vízbe! Meg fognak ott fulladni!
- De hát…
- Idióták…mégis, hogy magyarázzam el maguknak? Ugorjanak bele a vízbe, MOST!
A szigeten ácsorgó két idióta akarom mondani ember lassan elindult a víz felé, mintha dróton rángatták volna őket arrafelé. Ahogy beléptek a vízbe rögtön odaúszott hozzájuk két delfin.
- Fogják meg a hátúszóikat és el ne engedjék! – utasította őket az idegen.
- De hát, ki maga? – kérdezte Sawyer. Válaszra azonban már nem volt idő, a két delfin, vagyis most már három, rögtön lebukott a víz alá, ahogy megfogták őket. Amyék alaposan megijedtek, amikor látták,hogy egyre mélyebbre és mélyebbre merülnek. Már pedig levegőjük már nem sok volt a tüdejükben. Szemlátomást ez a fickónak az eszébe se jutott, boldogan vigyorogva mutogatta nekik a hüvelykujját, ezzel jelezve, hogy minden a legnagyobb rendben lesz. Ebben Amyék kételkedtek ugyan, és már kezdték magukat átkozni, hogy engedelmeskedtek ennek az őrültnek. De az őrült sem volt ám olyan őrült mint amilyennek látszott..még őrültebb volt. Ezt Amyék még nem tudták, hehe. Azt viszont már igen, hogy hova is tartanak. Egy vízalatti városba! Első ránézésre. Másodikra meg egy tengeralattjáró volt, városnak álcázva. A delfinek elszállították őket a rejtett bejáratig. Az öreg ekkor elengedte a saját delfinjét, megsimogatta a buksiját és jó pár levegőbuborékot eregetett. Nyilvánvalóan mondott is valamit, de ezt rajta kívül nem értette senki (csak én, mert én tudom, hogy mit mondott ) . Amy és Sawyer is elengedte a delfint, de ők nem mondtak semmit se, így is túl kevés O2-jük volt. Követték a hapsit be a tengeralattjáróba. Amikor a fejük átszakította a vízréteget, és végre újra levegőt vehettek bizony nem fukarkodtak, és bőven adtak borravalót az arrajáró árusnak. Hehe, nem is xD. Csak kapkodták a levegőt simán, mint aki majdnem megfulladt, mert majdnem megfulladtak. A fémből készült padlón hevertek, vacogva, és örülve annak, hogy még élnek. A fickó meg boldogan vigyorgott rájuk.
- Na, itt már biztonságban lesztek. Mit gondoltatok? Hogy tudtok lélegezni a szárazföldön? – kacagott fel a férfi.
- Maga kicsoda? – kérdezte Sawyer ingerülten.
- Nemo.
- Nemo?
- Igen, ennek az országnak a kapitánya.
- Nemo kapitány? Némóóó kapitány???

[Amy]

Sawyer kérdése néma csendet váltott ki. Pár másodperceset, és döbbent pillantásokat, legalábbis Amyből..
-Igen! – kiáltott fel Nemo, merthogy mint kiderült ő volt az a szakállas őrült.
-De hát maga egy kitalált személy! –fakadt ki Amy.
-Ugyan dehogy. Nagyon is élő vagyok. Nézzék! – mondta majd előkapott egy nagykést és végighúzta a kézfején. A kés nyomán bíborpiros vér buggyant elő.
-Öhm – közölte Sawyer miközben megbabonázva meredt a sebre.
-Látják? Ha kitalált lennék akkor már be is gyógyult volna a sebem-. De nem, még mindig vérzik.
-Hát de….ott a sok film, sorozat , anime amiben megsebesülnek az emberek és azok sem pár másodpercig véreznek. Szóval igenis lehet maga kitalált személy. Ez nem bizonyít semmit se.
-Ha én kitalált vagyok, akkor maguk is! – mutatott rá Nemo.
-Mi nem vagyunk azok, valóságosak vagyunk, ez biztos.
-Mi a valóságos?
-Hogyhogy mi?
-Nektek valóságos, hogy itt csináltok ezt vagy épp azt, de másnak nem. A valóságos nagyon realítv és szubjektív dolog Ami az egyik embernek valóságos az a másiknak nem.
-Ebben van valami – mondta Sawyer.
-Hát de…azt ne mondd, hogy mi is csak kitalált személyek vagyunk, akik valaki fejéből pattantak ki, aki minden gondolatunkat, mondatunkat, cselekedeteinket irányítja!
-Miért ne lehetne?
-Kizárt dolog!- Amy teljesen magába roskadt a gondolattól, Sawyert azonban gyakorlatiasabb kérdések kezdték foglalkoztatni. Talán felsőbb akarat?
-Hogy kerültél ide? Tényleg hol is vagyunk? Utoljára …öö…
-1870-ben hallotattok rólam, igen. Most éppen a Nautilus hajón vagyunk, ami az Atlantiszra visz minket.
-Atlantisz?? Hát megtalálta?
-Persze. Mindig is tudtam, hogy hol van. Hiszen én rejtettem el!
Ez az információ már túl sok volt Sawyernek is. Szerencsére Amy felocsudott a roskadásból, szerencsére, mert elég hülyén festett roskadtan, és folytatta a kérdez-feleleket.
-Mi Indonozia fővárosa?
-Jakarta.
-Mi az 19356 2-es számrendszerben?
- 100101100011100
-Háháhá! Téves! – kuncogott boldogan Amy. – A helyes válasz 100101110011100
-Hogyhogy te rejtetted el Atlantiszt? –ragadta magához ismét a kérdezés jogát Sawyer.
-Hát tudjátok abban az időben az egyik katasztrófa követte a másikat, és rebesgeték a világvégét.
-Chö –szólt közbe Sawyer.
-Nem, persze tudtam, hogy nem lesz világvége, de tudtam, hogy a világot el fogják foglalni és romba dönteni. Tudtam, hogy nem lehet tenni ellene semmit, akik megpróbálták…ójaj…bele se akarok gondolni, hogy mi történt velük
-Miről beszélsz?
-Tudtam, hogy el kell menekülnöm, hogy én is veszélybe vagyok - folytatta mondókját az öreg, észre sem véve, hogy Amy kérdezett tőle valamit.
– Így hát megterveztem az egészet. Elkészítettem ezt a járművet, telepakoltam minden fontos dologgal, összeszedtem a legyénséget. Majd aláaknáztam egy szimpatikus szigetet. A tenger fenekére csörlőket szereltettem és a sziget 4 sakrára, mondjuk sarkára rögzítettük. Ez volt a könnyebbik része. A nehezebbik az volt, hogy lakhatóvá tegyük a víz alatt is. Végül rájöttünk, hogy Erőtérrel kell körbevennünk, így lakható lesz. Az Erőn keresztül tartjuk a kapcsolatot a külvilággal.
-Érdekes. És most akkor teljesen lakható a sziget? Hányan vannak? – kérdezte Sawyer.
-Honnan tudta, hogy mi kinn vagyunk?
-Igen, lakható a sziget. De már csak én vagyok. Néha felküldtünk pár embert, hogy megtudjuk mi történik..Van amikor nehezen és rosszul érthető az Erő. Például amikor jött a hír, hogy Darth Vader építteti a Halálcsillagot. Na ez hozzánk úgy jött le, hogy Darth Vader megdugta a hálás pillangót. Fel is mentünk szinte mindannyian, hogy megszerezzük a videót, de rá kellett jönnünk, hogy nem ez történt. Akiket felküldtünk ezek után, azok meg nem jöttek vissza. Az utolsó ember, ahogy felért leüzent, hogy halálos gáz miatt nem tud lélegezni. Tehát örülhettek, hogy megéreztelek titeket. Vagyis én úgy érzékeltem, hogy csak 1 ember van.
Szavait újra csend követte, hisz elég sokkoló volt ez az infó. Ha gyorsan utánaszámoltak volna, akkor megállapíthatták volna, hogy az öregről szóló utolsó infó cirka 139 éve keletkezett, szóval az ürge lehetett vagy 200 éves, de nem számoltak utána. Amyék sejtették, hogy a halálos gázos dolog is valami félreértés lehetett, de Nemo teljesen elhitte a dolgot, így nem közölték vele eme felfedezésüket.
-Ki…-kezdte Amy, de Sawyer közbevágott.
-Milyen nagy katasztrófáról beszéltél?
-Természetesen a kukukról és , az emokról és a TH-ról!
-A miről?
-Hát ti nem is hallotattok a kukukról? Az EMO-król? A TH-ról? – kérdezte megdöbbenten Nemo.
-Emo? - kérdezett vissza Sawyer. Ismerős volt neki a fogalom, agyában egy vastag feketére festett szemű, fekete lenyalt hajú, hiperszoros csőnacis kisbuzi jutott eszébe.
-Kukuk? - kérdezett vissza Amy, mivel neki ez volt ismerős. Valahol valamikor valamiért már hallotta a szót, de az ő buksijában Sawyer képe jelent meg meztelenül.
-Ehgen. Amikor a világ megmenekült Darth Vadertől, akkor egy ideig mindenki boldog volt, és béke honolt az egész galaxisban. Aztán persze voltak, akik hatalmat akartak maguknak, világruralmat. A többséget sikerült is leverni. Aztán jöttek az új dolgok. Új zenei irányzatok fejlődtek a régiekből például és itt jött be az emo, mint zene.Új stílus, új rajongókör. Kinézetlileg is elkülönültek. De ez még nem volt ilyen nagy gond.10 évre a létrejötte után el is tűnt az egész, vagy legalábbis úgy tűnt. Aztán 5-6 évvel ezután újra előjött az egész, és a divat felkapta az egészet, a fiatalok menőnek tartják, és az eredeti emo-zene megváltozott, hisz ezeknek már más volt az igényük. A stílusnál ugyanez volt érvényes. A korábbi fekete illetve sötét színű ruhák helyett bejöttek a színesebb ruhák, hajszínnél ugyanez, és a lenyalt helyett már a szénakazal-lenyalt keveredés a menő. Látszólag össze nem illő ruhákat vesznek fel, amit gondosan válogatnak ám ki, és igenis összeillenek. Az életszeméletet is csak nagyjából veszik át, divatból. Legalábbis mi ezt hallottuk.
-És a kukuk? – kérdezte Amy. Egyikük se gondolt bele, hogy vajon honnan is tudhat ennyi mindentegy x éve a tenger fenekén élő öregember.
-A kukuk a TH-nál lépnek be a képbe.
-TH?
- Tokio Hotel.
-Úúú- fakadt ki Amy és Sawyer. Mindketten hallottak már erről a jobbhíján együtesnek nevezett förtelemről.
-Látom nem ismeretlen a dolog. Ők uralják a világot jelenleg, pontosabban Kaulitz. Pontosabban Bill, merthogy két Kaulitz is van az együttesben. Tom a normálisabb
-De mégis hogy…- kezdte Sawyer, majd megakadt.
-Hogy történhetett ez? –segítette ki Nemo. –Fogalmam sincs. Az a biztos, hogy most Bill az Uralkodó, oldalán emo-hadsereg. A tervük a világ igába hajtása és utánpótlás gyártás. Mivel az emoknak van egy olyan idegesítő szokásuk, hogy meg akarják néha gyilkolni magukat.
-Jéézusom!- kiáltott fel Amy, mint aki rájött valamire, és valóban. –Akkor Llan is az emo-hadsereg tagja? – kérdezte.
-Llan?
-Igen, volt velünk egy emo kislány, meg egy másik, de ő nem volt emo.
-De jól ismerték egymást. – egészítetet ki Sawyer a.
-Hát, nagy valószínűséggel igen. Nagy veszélyben voltatok, akkor. Főleg te – bökött Amy felé az öreg.
-Én? Hogyhogy?
- Erőérzékeny vagy. Bill és az emok fő célpontjaik az erőhasználók és érzékenyek. Téged éreztelek meg amúgy. Bár nagyon nagy a zavar körülötted. Úgy látom ez újdonság volt. Nna úgy látom, hogy meg is érkeztünk. – közölte Nmeo. Amyék kinéztek a tengeralattjáró ablakán, és meg is pillantották a vibráló pirosasliláskékes burok alatt lévő csodaszép szigetet. Amy fel is kiáltott nagy örömében és tetszésében, hisz mindig is szerette a vibráló dolgokat, meg a lilát, meg a kéket, meg talán a prisosat is. De lilát tuti, és a vibrálást. A szigethez egy kis dokkolóállomás csatlakozott, ahol a tengeralattjáró „landolt”. Utasai gyorsan beúsztak a véedett helyre és fellélegeztek. Az erőtér védelmébnen álló aprócska városkában kissé vaníliás illatú levegő terjengett, megtgmagyarázhatatlan okból kifolyólag. A házigazda bevezette őket egy épületbe. Ekkor vették észre, hogy bár úsztak, mégis tök szárazak. Az épület egy palotával is felért, hatalmas nagy gazdagságról és jólétről árulkodott, de részletes leírásába most nem megyek bele, mert nincesn hozzá kedvem, és nem is lényeges. Nemo intett vendégeinek, hogy helyezzék magukat kényelmbe, majd kiment némi frissítőért.
-Szerinted igaz? –kérdezte Sawyertől a lány.
-Nem tudom. Nekem ez az egész világ olyan valószerűtlen…áá köszönjük- mondta Sawyer majd átvette az isznit a visszatérő Nemotól és belekortyolt. Kis híján ki is köpte. Amy detto..
-’90es 2 puttonyos tengeri moszat-bor – büszkélkedett Nemo. – Előkészítetetm a szobáitokat. Mivel már nem mehetettek el innen.
-Miii? –kérdezték kórusban.
-Mint mondtam odafenn mérgező a levegő. Nem tudni, hogy mennyi idő múlva ölne meg titeket. Tehát itt kell maradnotok.
Ezen a ponton a vendégek újfent elkezdtek kételkedni a házigazda épelméjűségében, de az nem vette ezt észre.
-És persze erről is a TH tehet.
Amyék összenéztek, majd megdöbbenten újra Nemora, aki nem úgy tűnt, hogy folytatná unszolás nélkül.
-Hogyhogy?
- Hát volt a tokio hotelnek egy menedzsere, Willy Xschire, röviden WillyX. Ő kordában tartotta a kis szörnyetegeket. Valami tengeri hajókázásra indultak, és egy vita robbant ki. WillyX nem helyeselte a túlzott emo külsőt, és közölte Billel, hogy nem fogja a nevét adni egy olyan együtteshez, aminek a frontembere úgy néz ki, mint egy lány. Vagy ez rossz buzi.
-Bátor
-Ehgen. Billnek már ekkor világuralmi tervei voltak és nagyon megharagudott WillyX-re. Meg is bosszulta. Ugyanis kiderült, hogy a hajvasalója nem egy szimpla hajvasaló! A szegény WillyX csuklójára egy jelet égetett vele, majd vízbe dobatta. Ezután kimondott 3 szót, 3 borzalmas szót, és WillyXből kardszárnyú delfin lett!
-És a hajvasaló meg a varázsigék változtatták át, ugye? – kérdezte Sawyer lassan rájőve az öreg logikjára.
-Igen igen. Az uszonyán látszik a hajvasaló nyoma és beszélni is tud. Nagyon sok mindent elmesélt.
-Ahha…és hogy jön ide a halálos gázos dolog?
-Hát úgy, hogy nem volt már senki és semmi, ami visszafogja Billt, és elintézte, hogy WillyX sose lehessen újra ember, sose tudjon a szárazföldön élni azzal, hogy halálos gázt bocsájtott ki a légkörbe. Viszont rájött arra Bill, hogy WillyX még így is túl veszélyes a számára, és tönkreteheti a terveit, ezért befogatta. Ki kell szabadítani! Hogy újra béke lehessen a világban!
Amy csöndesen hallgatta a fószert. Teljesen biztos volt benne, hogy Nemonak az agyára ment a magány és bezártság. Kapásból azzal nem volt tisztában, hogy a delfinek és bálnák nem tudnak élni a szárazföldön úgy eleve.
-És hol tartják fogva WillyX-et? – kérdezte Sawyer. Amy meglepődve nézett, hogy pont ez foglalkoztatja, de a férfi szeme villanásával jelezte, hogy jó okkal teszi amit tesz.
-Nem tudni. Valami nagy akváriumban. És mindenféle showkat csináltatnak vele. – mondta lelombozottan Nemo.
-Lehet, hogy az EMO-k tudják, nem? – kérdezte Amy, mivel már ő is rájött, hogy miben mesterkedeik Sawyer.
-De,az elképzelhető.
-És mégis hogyan gondolta WillyX kiszabadítását?
-Hát ezen a ponton sem tudok hasznos információval szolgálni. Még sose szabadítottam ki gyilkos bálnát. Még egy hangyát sem.
- Nincs semmilyen készüléke, amivel a fenti levegő elviselhető?
-Nincs. De WillyX-t midnenképpen ki kell szabadítani! Még ha az életembe kerül is. Csak hát, ha itthagyom Atlantiszt, és felmegyek és meghalok, akkor már senki sem tud idejönni a biztonságba.
-Majd mi kiszabadítjuk azt a bálnát, és akkor maga itt maradhat. – mondta Sawyer.
-Megtennék? Feláldoznák az életüket?
-A világ jövője múlik ezen, nem?
-Persze, hogy megtennénk! – helyeselt Amy is.
-Óó, milyen csodálatos emberek maguk! És milyen fiatalok! De nem engedhetem mindkettőjüket. Az Erőérzékeny nőnek itt kell maradnia.
Amy és Sawyer megdöbbenten nézett össze, ez cseppet sem volt kedvező számukra, sőt. Lázasan töprengte, hogy hogy fogják magukat ebből a helyzetből kivágni, de egyenlőre semmi sem jutott az eszükbe.
- Semmilyen támpontot nem is tud adni a kiszabadításhoz? – kérdezte Sawyer, egyrészt mert a fő problémát nem tudta megoldani, viszont ez is fontosnak tűnt, másrészt meg hogy elaltassa Nemo esetleges gyanakvását.
- Úgy hallottam, hogy már sikerült kiszabadítaniuk másoknak bálnákat, méghozzá pontosan ilyeneket mint WillyX. Mindkettő az USÁ-ban történt. Az egyik eset elkövetője azonban éppen világjáró körútra ment, és nem tudom hogy mikor és hol lesz. A másik eset pedig 4 coloradoi kissárc nevéhez fűződik. Ők a Holdra jutatták a bálnát. Magának csak az óceánba kell. Úgyhogy ezzel nem lesz gond.
- Megnyugtató – dörmögte Sawyer.
-Úgy tudom, hogy ők még mindig South Parkban vannak, menjen és keresse fel őket, kérdezze meg hogy tették.
-Nemo, ez mind szép és jó, hogy megtudja hogy lehet kiszabadítani WillyX-et. Viszont azt még mindig nem tudjuk, hogy hol is van ő helyileg.
-Hát akkor…
-Viszont talán az az EMO kislány tudja, aki velünk volt egy ideig.
-Aki meg akarja magát ölni?
-Nem, Llan nem akar- cincogta Amy, kissé elbizonytalanodva. Mi van ha tényleg igaz? Mi van ha Llan tényleg az Emo sereg tagja? Mi van ha tényleg Billt szolgálja? Ha le akarja igázni a világot? És ha meg akarja őt ölni?
-Akkor már rég megtehette volna, tucatnyi alkalma volt rá. –mutatott rá Sawyer.
-Hm értem. Akkor keresse meg az EMO kislányt is.
-Az nem fog menni. Bennem nem bízik. Amyben igen, neki lenne esélye egyrészt megtalálni, másrészt pedig megtudni tőle mindent.
Nemo láthatóan elgondolkodott a hallottakon, mintegy mérlegelve a dolgokat. Egyáltalán nem fűlött a foga ahhoz, hogy elengedje Amyt is, hisz ki tudja, hogy mikor lesz megint alkalma egy nő társaságát élvezni. Bár még nem volt szerencséje most élvezni a társaságot, de a tervei között szerepelt ez is. Azonban Sawyernek igaza volt. És WillyX szabadsága fontos volt, talán mindennél fontosabb, hisz a világ sorsa fügött tőle. A döntés lassan, és fájdalmasan született meg a fejében.
-Rendben, akkor menjetek és szabadítsátok ki WillyX-et! – kiáltotta majd szomorúan magára hagyta vendégeit. Mivel eléggé elfáradtak a zuhanásban, és a sok elmebetegségben így úgy döntötek, hogy felkeresik a szobájukat. Vagyis szobáikat. Az épület nem volt olyan nagy, mint amilyennek először tűnt. A valóságban sokkal nagyobb volt annál. Így több óra bolyongás várt még rájuk, de ők ezt nem tudhatták. Minden szobába bekukkoltak, mert kíváncsiak voltak,és gőzük se volt, hogy merre lehet a szobájuk. De már az első szobában leragadtak. Egy gyönyörű antik zongora, rengeteg régi könyv, hangszerek voltak benne. Így elsőre nem hangzott ám túl csábítónak a dolog, de belegondolva hogy mégis hogy került le ide, a víz alá ez a böszmenagy zongora, úgy már mindenképpen megérdemelt némi csodálatot a dolog. Persze egyikük se tudott játszani rajta, úgyhogy hagyták is a fenébe az egészet. A következő szobában a legmodernebb tv, házimozi és egyéb ilyen kütyük foglaltak helyet. Itt spec többet időztek,, elhevertek a kényelmes kanapén, tömték magukba a rágcsálnivalót, amit találtak, miközben valami ijesztős horroros filmet néztek. Természetesen Sawyer választotta ki, bízván abban, hogy Amy kissé ijedős, és majd jól hozzábújik, amikor olyan jelenet van, amin félni lehet, vagyis szinte az egész film alatt. A számítása bejött rendesen, Amy bújt rendesen, és Sawyer nem volt képes a filmre figyelni rendesen. Miután végigborzongták a filmet, és rájöttek, hogy még álmosabbak mint eddig akkor folytaták útjukat. Az emeleten (ja mert olyan is volt, csak elfelejtettem említeni) találtak még egy jakuzzis szobát, de most inkább kihagyták, meg egy kéjbarlangnak tűnő, mindenféle szexshopos ketyerét. Amy meg is örült ennek nagyon, lenyúlt pár dolgot, ami hiányzott személyes készletéből.. Sawyer is felvillanyozódott a sok folyóirat és dvd láttán. Bele is lapozott az egyikbe gyorsan, de undorodva ejtette ki a kezéből. A kb. 50es évekbeli szexújság minden volt számára, cask nem szexis. Kezébe vett egy újabb újságot, de ez is hasonló sorsra jutott mint az előző. Tündéri lányok voltak benne, nem nők, lányok. Az átlagéletkort inkább nem is közöljük, de el lehet képzelni, hogy nem volt sok. A harmadik újságban wookie lányok voltak. A többit meg már Sawyer meg se nézte. Úgy döntött, hogy ennyi bőven sok volt neki. Amy persze rögtön eelsőre megtalálta a legjobb folyóiratot, oda is vitte Sawyernak hogy ő is örülhessen. Aki örült is, de még mennyire! Igen látványosan tette. A látványnak Amy is örült. Néma párbeszéddel megbeszélték, hogy akkor itt az ideje az egymásnak örülésnek is.

Nemo eközben mit sem sejtve a vendégei tetteiről bezárkózott a szobájába, és egy különös készüléket vett elő. Rádiónak is nézhetnénk, de nem tesszük, mert nem az volt. Távíró volt, morzejelekkel működött.

Amyék abbafejezték az egymásnak és egymásban való örülést, majd eldöntötték, hogy talán mégse aludni kéne, hanem meglépni innen minél előbb. Hogy hogy azt még nem tudták, mindenesetre elindultak a Nautilus felé.

Nemo lemorzézta a következő üzenetet:
-SOS üzenet Tomnak! Két betolakodó jelent meg! WillyX-et akarják kiszabadítani. Kapcsolatba kerültek 2 emoval. SP-be mennek innen. A nő erőérzékeny! Nemsokára indulnak
A gépből egy hosszú szalag csúszott ki, tele lyukakkal, ami tartalmazta a választ (oké). Nemo elégedetten olvasta el, majd kilépett a szobájából, és elindult, hogy útra bocsájtsa a vendégeit.